Amennyiben követjük a parlamenti közvetítéseket (jó gyomor kell hozzá) felmerül a kérdés, hogy kedves népet-képviselőink nagyobb része szenved a diszlexiában és a diszgráfiában is, sőt a XXI. század mércéje szerint még írástudatlan is. Egy motorikus folyamat van begyakoroltatva velük, amely vezér bólintásával a három lehetőség közötti gombok lenyomásában merül ki. Komoly és felelősségteljes munka! Hiába alkotmány ellenes a "biankó" lemondás intézménye Demoklész kardjaként a népet-képviselők feje felett lóg és gátolja őket a demokrácia gyakorlásában, szabad vélemény formálása már régen elfelejtett fogalom és nem is illik a tisztelt ház nyugalmának megsértése. Mit hozott magával ez a folyamat? A párt újra-bejegyzés a pártagság lojalitását volt hivatott ellenőrizni, megrettentő szám jött le, Szerbia minden harmadik állampolgára pártag (!?). Szerbia népessége 7.397.000 fő, (5.5 millió felnőtt), abból: 1.859.906 munkás 1.580.339 nyugdíjas 758.387 munkanélküli 670.000 éhező ember 1.301.368 ember a szürkegazdaság munkaereje, mivel semmilyen nyilvántartásban nincsenek vezetve - magyarán: feketézők, fusizók, adómentesek... (E réteg egy része a pártok titkos donátorai? Az államtól való védelem gyanánt donációkban részesítik a politikai pártokat? Másik része a koldusok tábora?) és 1.600.000 pártag (!?)Tehát a nép demokratikus igába lett vonva, sikeresen! Egyszerű matematikai logikával élve, hogy a jelenlegi pártvezetők tagjai voltak a kommunista pártnak egy eszmét és ideológiát fújtak anno és ma is, eljutunk addig a tényig, hogy nincs Szerbiában számba-vehető ellenzék! Bármilyen furcsán hangzik ez nem véletlen! A mai politikai "trendek" sem véletlenek a mindenki-mindenkivel való stratégiai együttműködése, mert ugyebár az ellenzéknek kellett volna ellensúlyozni a mindenkori hatalmat, anno is csak papíron létező fogalom volt, ahogyan ma is. Egyszerűen az érdekek és azon belül a választott személyi érdekek a mérvadóak és azok még az egyházi dogmákat is felülírják! Visszakanyarodva a tényhez, hogy Szerbia egyharmada pártag, akkor eljutunk ahhoz a konklúzióhoz*, hogy minden család párt család és egyenesen a tisztelt házból van irányítva! A parlamentáris demokráciát familiáris demokrácia váltotta fel. A familiáris demokrácia alap-sejtje a család: kettő pártaggal egy munkással egy feketézővel egy munkanélkülivel egy nyugdíjassal és kettő kiskorúval...
A poltikai diszlexia és diszgráfia a törvények meghozatalánál és betartásánál is jelentkező uralkodói nyavaja. A populációk térben és időben alkalmazkodnak a változásokhoz, mely a túlélés alapjait képezik. Az egyén tűrőképessége erősíti a család ellenálló képességet a napi változásoknál. Kíváncsian figyelem, hogy az éhezők éhsége mikor csap át farkas éhségbe, mert az uralkodók e réteget figyelmen kívül hadják...
Szerbia vezetési stílusát ismerve ez körülbelül, akkor következik be, amikor a konklávé*** szürke füsttel fogja jelezni Rómának és a világnak első Mária pápánk felszentelését és hivatalba iktatását! A Kánaán ideérkezéséig fogadjuk e el a politikai diszlexiát és diszgráfiát, avagy tagadjuk, ez itt a kérdés, választhattok...
Vajon jó irányban halad világunk szekere?
Margit Zoltán
* Következmény, tanulság.
** A patriarchális (apajogú) családban a család legidősebb férfitagja rendelkezik a család vagyonával, ő irányítja a családtagok munkavégzését, felügyeli magatartásukat, képviseli kifelé a családot.
***A Római Katolikus Egyház által 1274-ben létrehozott alkalmi intézmény, melynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása.