Margit Zoltán

2012. június 11., hétfő

Egy tipikusan balkáni történet, kegyeletsértéssel...



Nyírő József újratemetése

Román arcok

Álláspont


Ezt az egészet azért kell megírni, hogy az utókor is értesüljön róla.
Továbbá azért, hogy egyértelműek legyenek mindörökre Kövér Lászlószavai:


“Győzelemre ítélt az a nemzet, amelynek olyan fiai vannak, 

akiktől még haló poraikban is félnek.”

Kezdjük ott, hogy múlt csütörtökre jogilag sikerült sarokba állítani a román hatóságokat.
Ugyanis arra készültek, Nyirő József földi maradványai lesznek újratemetve Udvarhelyen.
S mivel az újratemetéshez  engedély kell, nyugodtak voltak a domnulék, mert azt majd
úgysem adják  meg. Igen ám, de kiderült, hogy Nyirő József magyar író hamvai lesznek újratemetve, ahhoz pedig a román törvények szerint semmiféle engedély  nem kell.

S bár jól ismerjük ezeket a fanariótákat, de ahhoz még ők is  kevesek, hogy a hét végén új törvényt gyártsanak. Tehát csütörtökön  minden készen állt, pénteken aztán a
székelyudvarhelyi esperes atya -  figyeljetek feleim, jönnek a honi árulások!

- Bejelentette, neki  bizony szüksége van még egy papírra, mert anélkül nem temethet.

A  magyar szervezők mondták, rendben, és szaladtak az udvarhelyi városházára a papírért. A nevezett papír egy formanyomtatvány, amelyen  két rubrikát kell kitölteni: a temetendő nevét meg egy iktatószámot. A  nevet sikerült eltalálni - Nyirő József -, az iktatószámot meg adta az  önkormányzat. Az egészet aláírta Bunta Levente RMDSZ es polgármester,  s úgy tűnt, minden rendben.Olyannyira, hogy Bunta Levente még  nyilatkozatot is  kiadott, amely szerint mindenben támogatja az  újratemetést.

Mindenki megnyugodott, látszólag még az esperes is.

És  akkor, most figyeljetek (!), kiadták a papírt péntek délelőtt. A kiadás  után 15 perccel pedig megjelent Udvarhelyen a Hargita megyeiromán  prefektus, és rendkívüli vizsgálatot kezdeményezett. Mivel a prefektus  Csíkszeredában székel, az meg órányira van
Udvarhelytől, nem tűnik életszerűtlennek, hogy előre tudott a nevezett okmány kiadásáról, sőt a nevezett okmányt a nevezett román prefektus rendelte a nevezett  Bunta Leventétől.
És láss csudát! A rendkívüli vizsgálat kiderítette,  hogy az okmányon téves az iktatószám!A prefektus roppant sajnálta a  dolgot, s mondta, így az újratemetés nem lehetséges,
ellenben ha  kijavítják az iktatószámot, semmi akadálya.Ez is megoldhatónak tűnt  péntek dél körül még, ám ekkor Bunta Leventén volt a csodálkozás sora. Ő csodálkozott a legjobban, nyilatkozott, hogy szerinte az iktatószám jó, különben pedig kedden ér rá legközelebb.

Láttak már ilyen szép összjátékot?

Az események pedig ekkor felgyorsultak. Mert a román, ha egyszer  gyanút fog, azt el nem ereszti. Így aztán nekiláttak Nyirő-hamvakat  keresni, és ügybuzgalmukban belefutottak az összes pofonba, amelybe  bele lehet futni.

Mind közül a legszebbet pedig Lukács barátom vitte be nekik. Lukács Csaba újságíró szombaton Marosvásárhelyre repült, ott  taxiba ült, és indult Udvarhelyre. S poggyászában ott lapult egy urna. Hogy urna van nála, azt tudtákidehaza néhányan

- az a kérdés, miként  tudták meg a derék román hatóságok.De megtudták
- s bár a történet  végtelenül röhejes, azért ha belegondolunk, félelmetes is ám!


Szóval a  románok Korondon megállították a Lukácsot szállítótaxit, és  felszólították Csabát,
nyissa ki a csomagjait.Ő pedig közölte, hogy  nem nyitja. Ugyanis bejárta már a világot,
de olyan nincs, hogy csak  úgy nyitogatják az ember csomagjait. Hozzanak neki ügyészségi papírt,  majd akkor kinyitja. Bevitték ekkor Lukácsot a rémült taxissal együtt  a korondi rendőrségre, ahol ötórás várakozás után megjelent a román  különlegesügyészség terrorelhárító részlegének néhány embere meg egy  ügyész,  és hozták a papírt, hogy kábítószer-csempészet a vád. És akkor  vegyvédelmi cuccba  öltöztek a jó románok, s a nagy turkálásközben aztán változott a helyzet: kiderült, hogy irredenta, antiszemita és  xenofób anyagok birtoklása a vád. Találtak is egy irredenta gatyát,  egy xenofób zoknit meg egy antiszemita ümögöt.

S megtalálták végre, amit kerestek, megtalálták az urnát!

No, felragyogtak, hogy akkor  itten van a casus belli, és viszik hamar Bukarestbe. S olyannyira  megörültek, és olyannyira amatőrök voltak, és olyannyira  türelmetlenek,
hogy még csak álltak ottan Korondon a nyitott bőröndöknél, amikor már bejárta a román sajtót a hír, hogy megtalálták  Lukács Csaba magyar újságírónál Nyirő József hamvait.

S ekkor Csaba  barátom elkezdett ragaszkodni hozzá, hogy nyissák ki az urnát.
És  kinyitották. És ott állt az urna körül egy halom román, s úgy álltak  ott, hogy
Kusturica sírva könyörgött a receptért. Mert az urna üres  volt! Tök üres.

S ekkor a román különleges ügyész ordítani kezdett,  hogy vádat fog emelni a hatóság félrevezetéséért.

Csaba pedig szelíden  kérte, hogy őrizzék meg az eddigi civilizált hangvételt,  amúgy ő a maga részéről ült egy taxiban, és hat órája vegzálják, úgyhogy mondja  már meg valaki,
kit vezetett ő félre és mivel. Kussolt erre az összes  román, Csaba pedig, hóna alatt az üres
urnával, távozott a rendőrségről.

Ennyi a történet, barátaim.




S, hogy hol voltak eközben a hamvak?

Ez a jó kérdés.

Nézzék majd meg a  felvételt az emlékünnepségről, s nézzék meg Szőcs Géza amúgy gyönyörű beszédét. Látni fogják, hogy Szőcs nagy táskával megy fel a színpadra,  a táskát
leteszi az író fényképe alá, majd beszéde végeztével elviszi.

Az udvarhelyiek tudni vélik, hogy ott volt az író az ünnepségen.

Bayer Zsolt



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin