A sajtószabadsága?

Kisebbségi ügyeink

Veszélyben az anyanyelvű tájékoztatás*

                Hosszú évek óta tengődik, a megmaradásért küzd a vajdasági magyar sajtó, a nyomtatott és az elektronikus is.

A (Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács – MNT volt elnöke, most a Szekeres László Alapítvány elnöke vezetése alatt „átszervezett” és „karcsúsított”) Magyar Szó és a Hét Nap az MNT, közvetve pedig a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) irányítása alá került. Tükrözi ezt a lapok tartalma is, ami már veszélyezteti a sajtószabadságot és a tárgyilagos tájékoztatást is. Az újságírók alacsony fizetése és az, hogy a szerkesztőségek között megszűnt a versengés, a lapok és az írások színvonalának csökkenését is eredményezte. (A Képes Ifjúságot például már csak a Magyar Szó mellékleteként lehet eladni, a Tarka Világ viszont tartalmasabb lett, mint a Családi Kör.)

Léphaft Pál - Sajtószabadság

Az sem mellékes, hogy a magyar napilapolvasó – akinek ugyanolyan joga van tájékozódni, mint a többségi nemzet tagjainak – drágábban vásárolja az anyanyelvű sajtót. (A Magyar Szó kedden, csütörtökön és szombaton 50, más napokon 40 dinárba, a szerb nyelvű Danas napilap például, pedig napi 30, illetve szombaton 40 dinárba, a Blic napilap pedig napi 25 dinárba kerül.) Nem csoda, ha a vajdasági magyarok egyre kisebb számban olvassák az anyanyelvű sajtót.

Csökkentett létszám, megszűnt rádiók

A Vajdasági RTV magyar nyelvű műsorainak tartalma nem megfelelő minőségű, terjedelme pedig túlságosan rövid. A közszolgálati VRTV magyar TV-műsorideje drasztikusan lecsökkent az 1990-es évekhez viszonyítva, amikor a VRTV programjának 20,06%-át a magyar műsorok képezték. Jelenleg a VRTV mindössze 1,16 óra magyar műsort sugároz naponta, ami a VRTV összesített adásidejének még az öt százalékát sem teszi ki, miközben a magyarok a lakosság 14,28%-át adják.

A TV magyar szerkesztőségében az utóbbi évtizedben foglalkoztatottak száma megfeleződött és csak nagy erőfeszítések árán tudták végezni feladatukat, tekintettel az elavult műszaki felszerelésre is. Mindez magával vonta a műsorok színvonalának esését is. Külön probléma, hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekműsorok valamint, hogy nincs rendszeres és folyamatos műsorcsere az anyaországi TV-házakkal.

A létszámcsökkenés miatt veszélybe került az Újvidéki Rádió 24 órás magyar adása is. 2010. december közepén Radovan Balać, a rádió szerkesztőségeinek műsorpolitikáját felügyelő fő- és felelős szerkesztő határozott, miszerint „a Vajdasági Rádió öt szerkesztősége a jövőben az informatív műsorok legalább 75 százalékát tartományi hírekből köteles összeállítani”. Ez a rendelet „súlyosan sérti a kisebbségi, köztük a magyar szerkesztőség jogát a közösség saját igényeinek megfelelő tájékoztatására”, mivel az egyetlen magyar nyelven sugárzó egész napos műsor készítője (Pesevszki Evelyn: Rádiózás korlátozásokkal, Magyar Szó, 2010. december 16., 1. és 5. o.) [1].

A műsorszórási törvény hatályba lépésével szűkült a magyar nyelvnek az elektronikus médiában való használata is. A 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül (2008. augusztus 31-ével) 11 megszűnt. Elhallgatott a Topolyai Rádió, a muzslyai Zeppelin Rádió, a Zentai Fox Rádió, a Bajmoki Rádió, a Palicsi Rádió, a hajdujárási Rádió 90 is, a negyven éves Szabadkai Rádió magyar műsora is regionális frekvencia nélkül maradt. E rádióknak az éterből való eltűnésével felbecsülhetetlen kár érte a vajdasági magyarságot, és csorbult a magyar kisebbség tagjainak (szerzett) joga az anyanyelven való tájékoztatásra. A megszűnt szerkesztőségek tagjai pedig munka nélkül maradtak.

A 2007. november 2-i privatizálás után különösen nehéz anyagi helyzetbe került a Zombori Rádió. A magánosítás pillanatában huszonnégyen dolgoztak a rádióban, akikből 2010. végére csupán tízen maradtak. Ezek is az év november végén kapták meg a februári fizetésüket, és kaotikusként írták le a rádió helyzetét.

                Komoly anyagi problémái vannak a Szabadkai Rádiónak is. – Eljutottunk addig a pontig, hogy képtelenek vagyunk tovább így folytatni a munkát, ezért a gyermek-, a művelődési valamint a honismereti műsorainkat egy időre szüneteltetni fogjuk, mindaddig, amíg nem sikerül támogatást szerezni a folytatásukhoz – nyilatkozta Németh Ernő a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője (Egyes műsorok szünetelnek, Magyar Szó, 2010. november 30., 1. és 7. o.).

Szabadkai Rádió magyar nyelvű szerkesztősége nem csak a Szabadkán és környékén működő, hanem Szerbiában is a legnagyobb hallgatottságnak örvendő helyi rádió. A szerb politikai elit által irányított Köztársasági Műsorszórási Ügynökség (RRA) mégis a Pannon RTV keretében működő (Korhecz Tamás akkori tartományi kisebbségügyi titkár, most a Magyar Nemzeti Tanács – MNT elnökének is az érdekeltségi körébe tartozó) kereskedelmi rádiónak ítélte oda a regionális rádió státusát. (Akkori főszerkesztője Árpási Ildikó, Kasza József, a VMSZ korábbi elnökének a házastársa volt.) „Ennek érdekében a Magyar Nemzeti Tanács is elszánt harcot vívott, soha még nem volt ilyen harcias, mint akkor. Ebből a tanulságos történet, hogy tud harcolni, ha akar. Vele együtt a tartományi kisebbségi titkár (Korhecz – B. A. megj.) is demonstrálta vitézi készségét” (Végel László: Vitézek a gáton, Családi Kör, 2009. január 1., 8. o.).

                Korhecz 2010 november végi nyilatkozata szerint az MNT-nek „a saját működése és pénzelési körüli problémákat kell áthidalni”, ezért a Szabadkai Rádió ügyével „csak jövőre (vagyis 2011-ben – B. A. megj.) tudnak foglalkozni” (Egyes műsorok szünetelnek, Magyar Szó, 2010. november 30., 7. o.). Végül (2010. december 9-én) a Vajdasági Magyar Szövetség Elnöksége (sic!!) döntést hozott, miszerint „a kisebbségi közösségünk sorskérdéseivel foglalkozó műsorok készítésére, továbbá a külső munkatársak tiszteletdíjának folyósítására a Szekeres László Alapítvány meghívásos pályázat útján 1,4 millió dinárt utal át negyedéves részletekben a szerkesztőség számára” (http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=vajdasag&id=10999). Ezzel a probléma azonban nem oldódott meg tartósan.

Tehetetlen intézmények és egyének

A tájékoztatás területén a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 8. szakaszában említett, „szerzett jogok” védelme leginkább csak papíron létezik. Apatinban például, ahol mintegy 4000 magyar él „voltaképpen nem is létezik magyar nyelvű tájékoztatás” (Fekete J. József: Belebukott, Magyar Szó, 2010. október 9., 19. o.).

                Mit tett a tartományi nemzeti kisebbségügyi titkárság, a tartományi tájékoztatási titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE), hogy megállítsa a vajdasági magyar tájékoztatás leépítését és elsorvadását? Éppen semmit.

                Köztudott, hogy az MNT egyik eredeti hatásköre az anyanyelvű tájékoztatási jogok érvényesítése. Az MNT – tíz éves fennállása alatt – és (az Újvidéki Rádió igazgatójává előléptetett és magyar állami kitüntetésben is részesült) Klemm József – aki „1999-től 2009-ig a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságá­nak sajtó­felelőseként szerepet vállalt a vajdasági magyar tájékoztatási rendszer ki­dolgozásá­ban”–, képtelen volt kidolgozni a „vajdasági magyar médiastratégiát”, amiről annyit és annyian szajkóztak az utóbbi években. Még alapos elemzés sem készült a vajdasági magyar média és az újságírók helyzetéről. (Az új összetételű MNT Tájékoztatási Bizottságának elnöke dr. Hódi Sándor lett.)

                A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) 2009. november 13-án Bácsfeketehegyen tartotta tisztújító közgyűlését, amelyen Barát Tóth Líviát választották elnökké. A közvélemény az elnök-asszonytól a szervezet megújulását és a vajdasági magyar média helyzetének rendezésért való kiállást is várta. VMÚE Elnöksége kissé megkésett (2010. március 10-i) és erélytelen közleményében nem utasította vissza határozottan az MNT szakmai körökben és a vajdasági magyar közvéleményben is nagy felháborodást keltett 2010. február 26-i zentai ülésének döntését, miszerint „laptanácsot” alakít a Magyar Szó napilapban. A VMÚE ugyanis elvben nem zárkózott el attól, hogy „a közösség szakmai véleményt mondjon az általa létrehozott és fenntartott médiumokról”. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a VMUE új vezetése iránti elvárások bizony túlzottak voltak. 

B. Tóth Lívia időközben – 2010. szeptember 1-jétől – az MNT tájékoztatási ügyekkel megbízott tanácsosa lett („a legtöbb havi 80.000,00 dináros nettó alapbérrel”, vagyis több mint két átlagos általános iskolai tanári fizetéssel). Annak ellenére, hogy ez a két tisztség – mármint a VMÚE elnöki és az MNT tájékoztatási megbízottjának a tisztsége – össze nem egyeztethető, mivel a két intézményben végzett munkából eredő érdekütközés lehetősége is fennáll. Amit az említett MNT határozat is bizonyít. (Kivéve, ha a VMÚE nem tekinti magát a MNT meghosszabbított kezének.) B. Tóth Lívia azonban mind a mai napig – mellőzve a jó szándékú megjegyzéseket is – nem vált meg egyik tisztségétől sem. (Neve még a Hét Nap impresszumában a Bánáti Újság szerkesztőjeként is szerepel. Úgy látszik a két említett tisztségben nincsen elég munkája és jövedelme.)

A Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére 2010. november végén Bácsfeketehegyen a helyi lapok szerkesztőivel, a Magyar Szó és a Hét Nap főszerkesztőjével megbeszélést tartott, „hogy felmérjék az egymás közti együttműködés lehetőségeit, lehetséges konkrét formáit”.

Bevezetőjében Tóth Lívia elmondta, hogy (még mindig!) „készül a nemzeti tanácsban a médiastratégia, amelynek nagyon fontos részét képezi a médiaháló, vagyis a tájékoztatási eszközök egymás közti együttműködése” (P.I.: Médiaháló együttműködéssel, Magyar Szó, 2010. november 29., 1. és 4. o.).

A tanácskozáson – a tudósítás szerint – szó sem esett a magyar média gyülemlő problémáiról. Az anyanyelvű tájékoztatás területén az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács munkáját is az még mindig „a magyar médiatérkép”, „a médiaháló” és „a vajdasági magyar médiastratégia készítése”, vagyis a „papirológia” és az eredménytelenség jellemzi. Miközben tovább folytatódik a vajdasági magyar sajtó agóniája.

Radiša Urošević, népdallékes 2010. október 25-én, alig tíz nappal a kinevezése után, lemondott a szerbiai posta közvállalat igazgatóbizottsági tagságáról. A közvélemény szerint nem volt sem kellő képesítése, sem tudása, amivel hozzájárulhatott volna a közvállalat működéséhez, mivel hároméves villamossági szakközépiskolát végzett és életének nagyobbik részében kizárólag énekléssel foglalkozott. Lemondásával, sok politikussal és ismeretlen okokból különböző tisztségeket betöltő személlyel ellentétben, bizonyította – tudja, hol a határ (Dragoljub Petrović: Ni kosmonaut, ni kokoška, Danas, 2010. október 27., 7. o.). Tessék követni!

BOZÓKI Antal

__________

* http://www.mpsz.net/, 2011. január 13. csütörtök, 14:13; Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 11. szám, 2011. január 13.; http://www.argus.org.rs/index.php/cimlap, 2011. január 15., 10:28 és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz,  2011. január 15.

---

[1] Az Újvidéki Rádió főszerkesztőjének rendelete nem lehet kötelező érvényű

A Vajdasági Ombudsman állást foglalt a médium szerkesztéspolitikájával kapcsolatos kérdésben

Ternovácz István, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének dolgozója december 13-án arról értesítette Vukašinović Évát, a Vajdasági Ombudsman kisebbségi ügyekben illetékes helyettesét, valamint az MNT és az öt vajdasági magyar párt elnökeit, hogy Radovan Balać, a Rádió öt szerkesztőségének a műsorpolitikáját felügyelő fő- és felelős szerkesztő 2010. december 9-én keltezett rendeletével arra kötelezte a szerkesztőségeket, hogy az informatív műsoroknak „legalább a 75 százalékát” kötelezően vajdasági hírek képezzék. A rendelet – az újságíró megítélése szerint - súlyosan sérti a kisebbségi, köztük a magyar szerkesztőség jogát a közösség saját igényeinek megfelelő tájékoztatásra. A történtekre a fő- és felelős szerkesztő úgy reagált, hogy az újságíró megpróbálta elpolitizálni az ügyet.
Az újságíró címére ma megérkezett Vukašinović Éva ombudsmanhelyettes állásfoglalása:
„Értesítjük, hogy Radovan Balać, az Újvidéki Rádió fő- és felelős szerkesztője nyilatkozott az Ön folyamodványa kapcsán és ezt követően a Tartományi Ombudsman véleményt fogalmazott meg, melyben úgy ítéli meg, hogy az Újvidéki Rádió fő- és felelős szerkesztőjének azon rendelete, mellyel arra kötelezi a szerkesztőségeket, hogy az informatív műsoroknak legalább a 75 százalékát vajdasági hírek képezzék, nem lehet kötelező érvényű rendelet.“
V.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/11138/Az-Ujvideki-Radio-foszerkesztojenek-rendelete-nem-lehet-kotelezo-ervenyu.html,2011. január 12. [20:15]

A rendelet rádió magyar szerkesztősége „hallgatólagosan” nem alkalmazza – B. A. megj.