Este van, már kilencet üt az óra,
Már mindenki lefeküdt a faluban.
Egyedül csak én nem tudok elaludni,
Fáj a szívem a szerelem gyötöri
Fáj, a szívem gyógyítani nem lehet.
Majd meg gyógyít a jó Isten, ha szeret.
Majd meg gyógyít a koporsó támaszfája,
Mikor a föld suhogva omlik reája.
Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet,
Mert a nap is elhagyja a kék eget.
Sötét gyászom hallatszik a végtelenig,
Fáj, a szívem fáj a megrepedésig.
Néma csendben halkan sírom szép neved.
Eltemetlek, ahol az út körbemegy.
Se vér se hús el nem fáraszt ítéletig,
Melléd fekszem az idők végezetéig.
Fáj, a szívem gyógyítani nem lehet.
Majd meg gyógyít a jó Isten, ha szeret.
Majd meg gyógyít a koporsó támaszfája,
Mikor a föld suhogva omlik reája.
