Szegény vers

Az élet

Most fogott vallatóra.

A márciusi szél
El se ül,

Viszi a hópihéket,

Hatot üt az óra.

Álomképek.

Vászonra fröccsenő festék.

Csak tessék, csak tessék:

Piros, fehér és zöld.

Számban az íz,

Amit ad a föld.

Lihegnek mögöttem állatok.

Hagyjatok szeretnem,

A felhők nyomomba erednek

Nem kór ez, hanem állapot.

Mint máglyán az eretnek,

Lelkem madarak dicsérik

Böjtben, polcra rakott

Almaként érik.
Mert nem lehet senki

Olyan szegény,

Tépett rongy legény,

Hogy halmazállapotát

Ne látni a szemén.

Az arany megfolyva

Is az marad:

A szó-mágia: tisztulás,

Embernyi akarat.

Segesvár,

Sebet vág,

Világos hogy Arad.

Az arany marad

Akár a legszentebb eskü.

Fáj ebül,

Míg él bennünk

Engesztelhetetlenül.

Pósa Károly

Magyarkanizsa, 2013. március 19.