Harmadszor törtek be a szövetkezet
épületébe
Vidékünkön a mindennapok természetes
velejárójává vált a lopás. Már senki nem lepődik meg és nem
hördül fel, ha rablásról, betörésről hall újabbnál újabb
híreket. Lassanként megszokjuk, mint Örzse a Lajost.
Csantavéren mostanában újra
hiperaktívak lettek nem csupán a házakba meg az udvarokba
besurranó tolvajok, hanem az üzlethelyiségek fosztogatói is.
Nagyon úgy fest, hogy a számukra nem jelent különösebb kihívást
akár több üzlet kirablása sem, egyetlen éjszaka leforgása
alatt. Komoly tapasztalattal, rutinnal rendelkeznek már ezen a
téren. A vendéglők élelmiszer- és italkészletének az
eltűntetéséből mindig kitűnőre vizsgáznak, de a
mobiltelefon-zsákmányolás is a kedvelt
tolvajlási műfajok közé tartozik. Nemrégiben pedig egy
kozmetikai- és illatszereket árusító boltocska majdnem teljes
árukészletét vitték magukkal.
A hét folyamán arról érkezett hír,
hogy egy egyedül élő asszonyt is meglátogattak a tolvajok.
Tőle arany ékszert és készpénzt loptak
el. A VMSZ helyi szervezete elnökének irodájába pedig már
harmadik alkalommal törtek be. Először tavaly decemberben, majd
idén januárban és most, keddre virradóra. Az egykoron szebb
napokat is megélt földműves-szövetkezet hatalmas épületét mára
már teljesen a sorsára hagyták. Félelmetes látvány. Kívül-belül
lepusztult, és szinte kong az ürességtől.
Az új, vidéki tulajdonos, aki az
elfuserált magánosítás után megkaparintotta, egyáltalán nem
törődik vele. Hónapokon át felé sem néz. Csupán egyetlen
irodahelyiségben van mozgolódás, abban, amelyet Forgó József
rendezett be saját magának. Ő viszont mindeddig sok-sok értékes
tárgyat őrizgetett az emeleti rész egyik csücskében lévő
helyiségben. Valószínűleg ezt neszelték meg a tolvajok is,
amikor betörtek az épületbe. Korábban már tulajdonítottak
el a különös gondossággal összeválogatott szerszámaiból,
megvámolták a tekintélyes CD gyűjteményét, de egyik rendkívül
értékes karóráját, sőt a számítógépét is ellopták. Néhány
héttel ezelőtt pedig a bejárathoz támasztott kerékpárját
kötötték el.
A mostani, a legfrissebb betörés
alkalmával egyedi készítésű, különleges szerszámkészletet,
egy valódi ritkaságnak számító speciális pisztolyt emeltek el.
Ezt a terméket egyetlen cég gyártja csak a világon. Rezet és
alumíniumot is lehet vele vágni és hegeszteni is. Ennek az ára
legalább 1200 dollár. Emellett egy 500 euró értékű
fémszórópisztolyt is magukkal vittek az elkövetők. A
tulajdonosuk ezeket sajnálja leginkább. De a szomszédos
irodahelyiség vitrinjében elhelyezett összes kitüntetést is
összepakolták, és dobozostól elvitték. Azokat éveken,
évtizedeken át őrizgették, mert még a szövetkezet virágkorából
származtak
– Amikor kedden
délelőtt be akartam jönni az épületbe, azt vettem észre, hogy a
bejárati ajtón feltörték a zárat. Akkor már rögtön tudtam,
hogy az éjjel hívatlan vendégeim voltak – mondta Forgó
József.
– Aztán ahogy felértem az emeletre, az irodám
ajtajához, az zárva volt. Akkor még azt hittem, hogy oda nem
hatoltak be. De amikor beléptem a szomszédos helyiségbe, akkor már
volt mit látnom. Ott bizony félfástól kitépték az ajtót, és
azon át jutottak be az én „birodalmamba”. Döbbenetes volt,
hogy nem is kezdtek el a zárral bajlódni, hanem egyenes
feszítővassal érkeztek és szó szerint kiszakították az ajtót.
Pedig az még békebeli faanyagból készült és valódi mestermű.
Az irodát teljesen feldúlták, mindent felforgattak. Az iratokat a
padlón szétszórták, a CD-ket kiszedték a tartókból és a
szőnyegre dobálták. Végigtapostak rajtuk. A kályhámból
elvitték a majdnem teli gázpalackot, az asztalfiókban lévő
telefonkábelt, négy üveg méregdrága borkülönlegességet és
két vadonatúj munkaruhámat. Sok minden nem is jut eszembe, majd
csak akkor veszem észre, hogy mi hiányzik, amikor keresek valamit.
Ahogy durván összeszámoltam, az eddig okozott kárérték jócskán
meghaladja a 4000 eurót.
A károsult elmondása szerint ezúttal
nem csupán lopásról van szó, hanem szándékos rongálásról,
károkozásról is. Erről tanúskodik az, hogy három
irodahelységben minden létező kábelt elmetszettek és valamennyit
el is vitték. Akkor is, ha már felhasználni nem tudják. Elvágták
a telefonkábelt, a számítógép vezetékét és a hőtároló
villanykályháét is. Ez utóbbi egy l5 méter hosszú energetikai
kábel volt. Emellett minden létező „drótot, zsinórt”
valósággal kicsupáltak a falból. Eléggé barbár módon. Sőt
még a tetőre is felmerészkedtek, ahol az egyik internetszolgáltató
50 méter hosszú vezetékét vágták le. Természetesen azt is
magukkal vitték.
Az ügy furcsaságai közé tartozik
például az, hogy az épületben számos olyan használati eszköz
található, amelyek jóval értékesebbek a falakból kilógó
kábeleknél, azokat azonban nem bántották. Sem a fénymásológépet,
sem a különféle telefonkészülékeket, sem az elektromos
írógépeket. A valódi ritkaságnak számító (szak)könyvekről
és a sorba rendezett folyóiratokról nem is beszélve. A
történetben mégis az a legelkeserítőbb, hogy a tolvajok egy
olyan embert károsítottak meg, akihez szükség meg baj esetén
mindig bizalommal fordulhattak a falubeliek. Aki nemcsak mentőautót
meg tűzoltókocsit szerzett külföldről a csantavérieknek, hanem
rengeteg könyvvel és az oktatásban felhasználható filmmel is
támogatta a helybeli általános iskolát, valamint a szabadkai és
a helybeli könyvtárat. Emellett anyagi segítséget nyújtott az
iskola szegény sorsú diákjainak és a hozzáforduló szülőknek
(például buszbérletet vásárolt jó néhány városban tanuló
középiskolásnak), de hivatali ügyeik intézésében is hasznos
tanácsokkal szolgált a falu polgárainak.
– Az esetről
azonnal értesítettem a rendőrséget. A helyszínelést végzők
Szabadkáról érkeztek. Elmondásuk szerint találtak árulkodó és
használható nyomokat. Azzal vigasztaltak, hogy nagy valószínűséggel
hamarosan megtalálják az elkövetőket. Kíváncsian várom az ügy
további fejleményeit. Annál is inkább, mivel a korábbi két
betörés esetében a nyomozók nem jártak semmilyen eredménnyel.
Hátha most másképp lesz! – mondta
Forgó József.
Szabó Angéla
