– Minden készen áll a ma délutáni belgrádi katonai parádéhoz! – jelentette ki a honvédelmi minisztérium szóvivője. Így hát lesz parádézás három dimenzióban: égen, vízen, szárazföldön.
A komisz időket idéző, félelmetes militarista rendezvény igen nagy festékkel jár: már napok óta zajlik a lázas készülődés. Utcákat zártak le, forgalmat tereltek el, főpróbát tartottak és különtérkép készült az útvonalról, amelyen el lehet jutni a helyszínre. Mintegy 3 000 résztvevővel zajlik majd a fél 4-kor kezdődő harsány bemutató. A látványos esemény beharangozója azt is eldicsekedte, hogy a hadsereg legkiválóbb katonáinak a kiváltsága, a jutalma lesz az, hogy a parádén bemutatkozhatnak, felvonulhatnak, szerepelhetnek. Szó sem róla: ennyiféle fajta, kimondottan emberölésre kifejlesztett gyilkos eszközt nem láthat mindennap a békeszerető, ámde kíváncsi természetű, egyszerű földi halandó. Merthogy lesz ott 30 fős ejtőernyős csoport, páncélos meg légvédelmi egység, gyalogság, folyami flottilla és legénysége, katonai rendőrség meg a különleges alakulatok tagjai.
Belgrádban 1985-ben volt utoljára ilyen katonai díszszemle, tehát 29 év után most lesz az első. A vasalt szövegű hivatalos közlemény szerint a „tankparádénak” az égvilágon semmi különös oka nincsen, csupáncsak két évfordulóra emlékeztet bennünket: az első világháború kitörésének 100. és a szerb főváros felszabadulásának 70. évfordulójára. Na, meg az orosz államfő vendégül látására is szolgál. Putyin Tomislav Nikolić meghívására érkezik, és úgy hírlik, egy 9 dokumentumból álló csomagot hoz a szláv kistestvérnek – megállapodás születik majd energetikai, vasútfejlesztési stb. ügyekben.
Hogy a mondvacsinált okokon túl, valójában mit akar a koldusbotra jutott Szerbia üzenni a nagyvilágnak ezzel a katonai csinnadrattával, hogy a hivalkodó haderejével kiket is szeretne elrettenteni, arról nem szólnak a híradások. Mint ahogy arról sem lehet sem olvasni, sem hallani, hogy kolduséknak mennyibe kerül majd ez a militarista feltűnési viszketeg. Csak parádézgatunk és fizetünk. Elbírjuk, megtehetjük…
A megboldogult szocializmus éveiben meglehetősen erősen tartotta magát az a hízelgően hiú ideológiai kreálmány, hogy Jugoszlávia legendás hadserege a világ vezető, legjobban felszerelt hadereihez sorolható. A vérgőzös 90-es években aztán kipróbálásra is került ez a prepotens hadi tudomány és melldöngető hadi technika, méghozzá olyan gyalázatos módon, hogy a bevetett fegyverzetet az ország népe ellen fordították, hadd üzemeljen teljes kapacitással a balkáni halálgyár.
A tébolyult időket túlélt ex-jugo fegyverarzenál egy részét – amerikai indítványozásra – meg kellett semmisíteni. Méghozzá előre meghatározott szakaszokban és sorrendben. Első ízben éppen 10 évvel ezelőtt kezdték elsiratni és temetni az egykori Jugoszláv Néphadsereg legyőzhetetlennek hitt hadi erejét. A külföldi sugallatra, nyomásra történő, tervszerű katonai leépítést a Szerb Védelmi Minisztériumnak kellett levezényelnie.
Az amerikai forgatókönyv szerint, a legelső körben mintegy 450 katonai objektum eladását helyezték kilátásba. Ezeknek, a hadsereg tulajdonában lévő épületnek az áruba bocsátásáért a legoptimistább számítások szerint megközelítőleg 4 milliárd dollárt kellett (volna) kapni. Ezt követte a lőszerraktárak tartalékfeleslegének a megsemmisítése. Ekkor másfél-kétmillió euró értékű lőszert és robbanóanyagot kellett hatástalanítani. Majd pedig következett a könnyűfegyverek kivonása a „forgalomból”. A leltár szerint összesen 27 500 fegyvert ítéltek halálra. Ebből az időből vált ismertté az adat: 2007-ben 1 400 000 gyalogsági aknát semmisítettek meg. A korabeli ellenzéki sajtó információi szerintŠutanovac védelmi minisztersége idején néhány szándékos gyújtogatásos tűzeset is történt katonai objektumokban, amelyekben ily módon repült a levegőbe az egyébként is megsemmisítésre váró muníció. A légvédelmi rakétákra is sor került, és tonnaszámra semmisítették meg a T-55-ös tankok gyilokszereit. Egyes becslések szerint ez utóbbiakból szinte semmi sem maradt.
A leszerelés az ágyúk és a tankok smederevói vasművekben történt beolvasztásával folytatódott.
A NATO 1999-es szerbiai bombázása idején 26 000 négyzetméternyi katonai raktár, a szabad ég alatti tárolás miatt pedig 11 000 tonna lőszer vált használhatatlanná.
Szerbiában még napjainkban is mintegy 9 000 tonna olyan lőszerről vezetnek nyilvántartást, amelyet 2015-ig kötelezően meg kell semmisíteni.
 |
| Fegyvermegsemmisítés szerbiai módra |
A honi haderőcsökkentés indítványozásakor nem csupán a hadsereg demilitarizálása zajlott, a „lefegyverzés”, a leszerelés a civilekre is vonatkozott. A lakosságnak is be kellett (volna) szolgáltatnia a lőfegyvereit, a fegyvertartási tilalom alól csupán a vadászpuska jelentett kivételt.
Amióta az egykori jugoszláv tagköztársaságok kiválása után Szerbia magára maradt, orosz mintára elindult a militarizmus és a diktatúra, a putyinizálódás és az erőfitogtatás útján. Alighanem a ma délutáni halálosztó fegyverarzenál felvonultatása is ilyesféle célt szolgál. Meg persze erősíti is egyben a „hiába karizmatikus, ha mégiscsak barbár” egoista én-képünket. Ami pedig – a „férfiasságunkat” növelendő módon – igen kedvezően hat az önbizalmunkra. (Másunk, egyebünk már úgysincs.) Nem tudom, miért, nekem erről a díszszemléről szülőfalum egyik peremfigurája jutott eszembe, a központban, a korzón ténfergő Joka Pista. Aki csikkszedés közben nagy előszeretettel fülelte ki és figurázta ki a kommunista elvtársak világmegváltó párbeszédét, hogy aztán a maga szelíd módján beszólhasson nekik. Amikor egy vasárnap délelőtt éppen azt taglalták a bútorüzlet előtti köpködőn, hogy a mi Jugoszláviánknak micsoda ütőképes hadserege van, Pista türelmesen végighallgatta őket, majd egy jól irányzott, verbális bal egyenessel berekesztette az elvtársi eszmecserét: „Mit akartok ti? Amerikának több repülője van, mint nektek legyetek!” A jokapistás csattanó elhangzása után a fejesek rendszerint restelkedve szétszéledtek…
Hogy napjainkban a világ mely országainak van több játékfegyvere, mint Szerbiának valódi, bele sem merek gondolni. Számomra már ez az általános népünnepélyként beállított fővárosi katonai parádé is épp elég hátborzongató.
Amióta az egykori jugoszláv tagköztársaságok kiválása után Szerbia magára maradt, orosz mintára elindult a militarizmus és a diktatúra, a putyinizálódás és az erőfitogtatás útján. Alighanem a ma délutáni halálosztó fegyverarzenál felvonultatása is ilyesféle célt szolgál. Meg persze erősíti is egyben a „hiába karizmatikus, ha mégiscsak barbár” egoista én-képünket. Ami pedig – a „férfiasságunkat” növelendő módon – igen kedvezően hat az önbizalmunkra. (Másunk, egyebünk már úgysincs.) Nem tudom, miért, nekem erről a díszszemléről szülőfalum egyik peremfigurája jutott eszembe, a központban, a korzón ténfergő Joka Pista. Aki csikkszedés közben nagy előszeretettel fülelte ki és figurázta ki a kommunista elvtársak világmegváltó párbeszédét, hogy aztán a maga szelíd módján beszólhasson nekik. Amikor egy vasárnap délelőtt éppen azt taglalták a bútorüzlet előtti köpködőn, hogy a mi Jugoszláviánknak micsoda ütőképes hadserege van, Pista türelmesen végighallgatta őket, majd egy jól irányzott, verbális bal egyenessel berekesztette az elvtársi eszmecserét: „Mit akartok ti? Amerikának több repülője van, mint nektek legyetek!” A jokapistás csattanó elhangzása után a fejesek rendszerint restelkedve szétszéledtek…
Hogy napjainkban a világ mely országainak van több játékfegyvere, mint Szerbiának valódi, bele sem merek gondolni. Számomra már ez az általános népünnepélyként beállított fővárosi katonai parádé is épp elég hátborzongató.
SZABÓ Angéla
