Margit Zoltán

2011. február 6., vasárnap

Elhunyt Gary Moore - Gyászol a rock világa


Gary Moore 1952-2011


2011 február 6-án vasárnap, a hajnali órákban hunyt el 
Gary Moore - adta hírül a BBC számára Adam Parsons, 
a Thin Lizzy managere.  
Eric Bell-t (kinek távozásakor érkezett a Thin Lizzy 
köreibe Moore) is sokkolta a hír. "Még mindig nem hiszem el
-monda. "Annyira megbízható volt, nem sérülékeny, 
hanem egészséges ember. Kiváló gitáros és 
tiszteletre méltó zenész volt." Az 58 éves Belfast-i 
születésű, méltán világhírű énekes, gitáros, 
dalszerző olyan zenekarokban/zenészekkel játszott, 
mint például a Thin LizzySkid RowBBM,Colosseum II
Scars, mindamellett szólókarrierje is figyelemre méltó. 
Gary Moore pályafutása a Skid Row elnevezésű 
ír együttesben kezdődött, 1969-ben, 17 évesen 
csatlakozott a társasághoz. Zenészként azóta is 
aktív volt, megannyi kiadvány köthető nevéhez, 
1970-től mind a mai napig. Pályafutása során először, 
s sajnálatos módon utoljára 2009-ben adott 
koncertet Budapesten.

Nyugodjon békében... 





It is with deep sorrow and regret, that we have 
to announce that Gary Moore passed away 
while on holiday in Spain last night.
Our thoughts are with his children, family and 
friends at this sad time.

Gary Moore, RIP
1952-2011

2011. január 31., hétfő

Szent István vagy Koppány? Délvidéken Szent Száva!


Kisebbségi ügyeink
SZERBIA „VILÁGI JELLEGŰ ÁLLAM”
Gondolatok Szent Száva-napja alkalmából
Január 27-én Szerbiában „az iskolák védőszentjének”, Szent Szávának (Sveti Sava) a napját ünnepelték.
Száva napját Miloš Obrenović szerbiai uralkodó vezette be 1823. január 27-i rendeletével, Mihajlo Obrenović pedig 1841-ben törvénnyel kötelezte a szerb iskolákat, hogy ezt a napot ünnepeljék meg.
Az állami és egyéb ünnepekről szóló 2001. évi törvény értelmében, a szerbiai iskolákban január 27-én Szent Száváról (Savindan), a szellemiség ünnepéről (Dan duhovnosti) az iskolanap keretében emlékeznek meg. A Száva-nap Szerbiában ünnep ugyan, de nem munkaszüneti nap.
Szent Száva, világi nevén Rastko (Nemanjić), Stefan Nemanja főispán harmadik, legfiatalabb fia volt. A Novi Pazar melletti Mišćićiben született. Születési éveként általában 1169-et vagy 1174-et (néha 1175-öt) említenek. Ifjú korában a Szent Hegyre (Sveta gora) szökött és beállt szerzetesnek, ekkor kapta a Száva nevet.
            Apja, Stefan Nemanja néhány évvel később lemondott trónjáról és úgyszintén beállt szerzetesnek. Ők ketten közösen építtették fel – a bizánci császár engedélyével – a Szent Hegyen lévő Hilandár kolostort, amely hamarosan a szerb oktatás központja lett. Egy évtizedet hazájában töltött és kibékítette a háborúzó-perlekedő bátyjait. Járta az országot, templomokat javíttatott és építtetett. Ösztönzésére, bátyja Stefan felépítette a žičai kolostort.
Száva 1217-ben visszatért a hilandari kolostorba és kieszközölte a Szerb Pravoszláv (Görögkeleti) Egyház önállóságát, amelynek 1219-ben az első érseke lett, majd a következő évben megkoronázta bátyját és Szerbiát királysággá kiáltotta ki.
Száva nevéhez fűződik a 13 század első feléből származó, érthető népnyelven írt Zakonopravilo (Törvényszabály, a régebbi irodalomban Krmčija, jelentése szerint az „egyház hajójának” kormányozása) elkészítése is.
Habár a Zakonopravilo a modern értelemben nem nevezhető enciklopédiai műnek, mégis egyfajta tudástárnak számít a középkori szerbekről, a korabeli társadalomról, az egyház felépítéséről, az egyházi és világi hatalom egymásközi viszonyáról, az egyes kiemelkedő személyekről.
Száva kétszer zarándokolt a Szent földre. Második jeruzsálemi útjáról hazafelé a bulgáriai Trnovó városában érte a halál, 1235. (vagy 1236.) január 27-én (a pravoszláv időszámítás, illetve január 14-én a Julián-naptár szerint), ahol el is temették. Az egyház hamarosan szentté nyilvánította Szávát.

Világi állam?

A hatályos szerb alkotmány az állam és az egyház viszonyáról mindössze két szakaszt tartalmaz.
A 11. szakasz szerint „Szerbia Köztársaság világi jellegű állam, az egyházak és a felekezetek az államtól külön vannak választva” és „egy hitvallás sem állapítható meg, mint állami vagy kötelező”.
Az alkotmány 44. szakaszának 1. kezdése kimondja, hogy „az egyházak és felekezetek egyenjogúak”, majd megismétli, hogy ezek „az államtól külön vannak választva”. A szakasz második bekezdése alapján „az egyházak és felekezetek egyenjogúak és szabadon szabályozzák belső szervezetrendszerüket, vallási ügyeiket, szabadon végzik nyilvános vallási szertartásaikat, alapítják és irányítják vallási iskoláikat, szociális- és jótékonysági szervezeteiket, a törvénnyel összhangban”.
Szerbia – az alkotmány szerint – tehát szekuláris (lat, vall) világi, nem egyházi állam. Vagy legalábbis ennek kellene, hogy legyen. Vannak ugyanis olyan vélemények, hogy a Szerb Pravoszláv Egyháznak (SPC) nagyobb szerepe van a közéletben, mint amilyen az alkotmány értelmében megilletné.
Sonja Biserko, a Szerbiai Helsinki Emberi Jogi Bizottság elnökének elmondása szerint a SPC „olyan teret kapott a médiában, amely meghaladja azt, ami megilleti. A SPC az üzleteléssel szemlátomást többet foglakozik, mint a vallási ügyekkel”. A SPC ez mellett „nem teljesíti az állam iránti kötelezettségeit” – tette hozzá Biserko (Beta: Konačno reakcija države, Danas, 2011. január 26., 12. o.).
Olyan vélemények is elhangzottak, amelyek a SPC politikai törekvéseire és terjeszkedésére hívták fel a figyelmet. – A Kragujevacon, Užicén, Nišben vagy a Zlatibor csúcsán felépített vagy építeni szándékozott keresztek a politikai-vallási giccs részét képezik. Szerbia szekuláris államként megszűnik, a sokéves és agresszív vallási nacionalista ideológiának ’köszönve’. A politikusok manapság a patriarchátusba mennek megkérdezni, hogy tetszenek-e az elfogadásra kerülő törvények, eszükbe sem jut, hogy az egyházra adót vessenek ki, de a vallást bevezették az iskolákba – mondta Đokica Jovanović szociológus, a belgrádi Bölcsészeti Kar professzora (R. D.: Političko-crkveni kič, Danas, 2011. január 27., 5. o.). 
Köztudott az is, hogy (2002-ben) az állami iskolákban a SPC nyomására „kötelező választható tantárgy” lett a hitoktatást az általános és a középiskolákban, ami úgyszintén nincs összhangban az állam világi jellegével. A hitoktatás (az amúgy is túlterhelt diákok számára), kötelezőbb lett, mint a polgári nevelés tantárgy (vagy ahogyan a törvény nevezi: „más etikai-humanista tantárgyak”). Vagyis: a tanulók választhatnak a vallási nevelés és a vallási nevelés, nem pedig a vallási és a polgári nevelés tantárgyak között. Sok iskolában a mai napig sem teremtették meg a feltételeket a polgári nevelés tantárgy választhatóvá tételére.
Hatalmas összegeket fordítanak – a jelenlegi súlyos gazdasági helyzet ellenére – a már meglévő templomok, mint például a belgrádi Szent Száva székesegyház („a világ az egyik legnagyobb pravoszláv templomának”) továbbépítésére, a hilandári kolostor stb. újítására, javítására. Vajdaságban is számos szerb pravoszláv templom épül…
Száva-napja

A Száva-napi ünnepséggel kapcsolatban is egyre több – a hivatalostól – eltérő vélemény van, csak épen nem jutottak eddig kifejezésre, vagy legalábbis kevésbé, mint most januárban.   
Az iskolanap ünneplését a sandžaki iskolákban az idén is, sokkal intenzívebben, mint az előző években, bírálták Muamer Zukorlić mufti és az általa vezetett iszlám közösség tisztségviselői. Állításuk szerint, ennek az ünnepségnek a megszervezése azokban az iskolákban, amelyekben a többséget a bosnyák diákok képezik és azoknak a programokba való bekapcsolása „a térségben élő bosnyákok megkülönböztetését és beolvasztásának kísérletét jelenti”.
Miközben a szerb állam világinak nyilvánítja magát, a muzulmán gyermekek és tanítóik, valamint tanáraik pedig a kortársaikkal és a katolikus vallású tanítókkal együtt az iskolai ünnepségre „Szent Száváról szóló verseket és himnuszt tanulnak és szavalnak” – mondta Zukorlić és bejelentette, tanácskozást tart „a szerbiai bosnyákok asszimilációjáról” (Cvijetin Milivojevič: Sveti Sava sandžačka slava, Danas, 2011. január 25., 5. o.). (A Szent Száva-napi iskolai rendezvények bojkottálására való felszólítás kapcsán a Magyar Szó napilap újságírója Zukorlićot „radikális nézeteitől ismert vallási vezetőnek” nevezi és felteszi a kérdést, hogy „vajon ez nem játék a tűzzel?” Lásd: b. h. írását a 2011. január 27-i Jó reggelt rovatban.)
Mustafa Fetić, a Novi Pazar-i Gazi Isabeg nevű mohamedán iskola igazgatója, erről a témáról csaknem egy teljes órán át beszélt a szerbiai iszlám közösség ellenőrzése alatt lévő Universa TV vitaműsorában.
Fetić úgy véli, hogy a Szent Száva ünnepség a sandžaki iskolákban „idegen világnézet másokra kényszerítését” jelenti, és csodálkozását fejezte ki, amiatt, hogy a Novi Pazar-i iskolaigazgatók beleegyeznek abba, hogy idegen vallási ünnepet ünnepeljenek és „nem emelték fel szavukat azért, hogy senki sem kötelezheti őket arra, ami nem a vallásukhoz tartozik”.   
– Ők (mármint az iskolaigazgatók – B. A. megj.) a lojalitásukat azzal mérik, hogy milyen mértékben vesznek részt ennek az ünnepségnek a szervezésben. Ez a bosnyákok megkülönböztetésének még egy fajtája – szögezte le Fetić.
Samir Tandir, a szerbiai iszlám közösség szóvivője 2011. január 24-én bejelentette, hogy szervezete „hamarosan értesíti a nemzetközi intézményeket a szerb pravoszláv iskolanap ünnepléséről a világi szerb államban”.
Saša Janković, köztársasági polgári jogvédő ezzel szemben úgy véli, hogy „Szent Száva napján minden diának az iskolai ünnepi akadémián van a helye”, hangsúlyozta azonban, hogy „ez a nap az oktatás jelentőségére való emlékezés, nem pedig a vallási hovatartozás kinyilvánításának a napja”. Janković, szerint Szent Szávát „joggal tekintik írástudásunk és oktatásunk (mármint a szerb – B. A. megj.) atyjának” (s: Novosel: Komšija Sveti Sava „pokrštava” muslimane, Danas, 2011. január 25., 4-5. o.).
A Szent Száva-nap kapcsán logikusnak tűnik a Danas napilap újságírójának kérdése, miszerint Muamer Zukorlić mufti, amikor vallási vezetőként elrendeli annak bojkottját, azzal az indoklással, hogy Szerbiai szekuláris állam, mit keres egy hivatásos vallásvezető a politikában?
Az eset kapcsán, úgyszintén feltehető a kérdés: Indokolt és alkotmányos-e az egyházi vezetőknek a nemzeti tanácsokban való részvétele? Köztudott ugyanis, hogy a Zukorlić vezette Bosnyák Kulturális Közösség szerezte meg a 2010. júniusi bosnyák nemzeti tanácsi választásokon a legtöbb szavazatot. Ennek a nemzeti tanácsnak a felállására azonban még mindig nem került sor, mivel a testületet nem ismerte el az alakuló ülést bojkottáló két másik lista (a Bosnyák Lista és a Bosnyák Újjászületés), sem pedig a kisebbségügyi minisztérium. Ezért Sandžakban április 17-ére új nemzeti tanácsi választások vannak kiírva.
Mevludin Dudić, a minisztérium által el nem ismert Bosnyák Nemzeti tanács elnöke szerint az újból kiírt választásokért – ami miatt „rendkívüli helyzet is kialakulhat Sandžakban, és ismét kiéleződhetnek a bosnyákok közötti ellentétek” – a felelősség Svetozar Čiplić kisebbségügyi minisztert és Belgrádot terheli.
– A dolgok jelenlegi állása szerint a választásokon nem vesznek részt a vallási vezetők, ami jó, hiszen így nem kerülhet sor visszaélésekre az egyházi intézményeken keresztül. Ily módon lehetővé válik, hogy szekuláris listák mérjék össze erejüket, konkrét programokkal és projektumokkal – mondta Esad Džužević, a Bosnyák Lista képviselője (Beta, B92: A bosnyákok ismét választanak, Magyar Szó, 2011., január 19., 5. o.).

Közösségi vita kell

Kétségtelen, hogy Szent Száva a szerb történelem fontos személyisége. Kérdés azonban, hogy mennyire indokolt és fogadható el a többségi magyar iskolákban is egész napos Száva-napi műsorok tartása? (Egyébként magyarul se dal, se vers nincs Szent Száváról.) Ebben az összefüggésben vetődik fel az a kérdés is, hogy a szerb pedagógusok és tanulók vajon hallottak-e például Szent Istvánról? A kölcsönös megismerés és a tisztelet ugyanis nem abból áll, hogy én ünneplem a te ünneped, te pedig nem ismered az enyémet.
Az eddigieket figyelembe véve, a Szent Száva-napi ünnepségek kapcsán a magyar közösségben és Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) legalább két kérdésben vitát kellene nyitni:
Az egyik az ünnepség jellegére, tartalmára, részvevőire, terjedelmére és a nemzeti kisebbségek számára való kötelező részvételére vonatkozik.
Elemzést lehetne készíteni például arról, hogy a magyar környezetekben az idén hogyan ünnepelték Szent Szávát a magyarok, miről szólt a műsor, megértették-e a gyerekek, hogy mit ünnepelnek (a szerbek) ezen a napon, vagyis, hogy egyáltalán ennek (az oktatásból való) egy napos kimaradásnak volt-e értelme? Képesek-e ennek elkészítésére az MNT és a pedagógus szervezetek?
Egy ilyen elemzés azért is fontos lenne, mert az idén olyan „tanító előtti tisztelgést” is tartottak, amelyen „Száva-napi kenyér megszegés” is volt, de olyat is, amelyen „a magyar katolikus pap felszentelte az iskolát, dolgozóit és diákjait”, vagy a műsort ebéddel, „bulival” is egybekötötték. (A pedagógusok fizetésének növelésére persze hogy nem jut pénz.) A jó ízlést sérti az is, hogy a belgrádi Tankönyvkiadó Intézet (Zavod za udžbenike) elektromos levélben és SMS által is köszöntött magyar nemzetiségű pedagógusokat „szlavájukon” (védszentünnepjük alkalmából).
A másik, ugyancsak megválaszolatlan kérdés, hogy indokolt-e a vallási tisztségviselőnek a világi intézményekben való jelenléte és mennyire van ez összhangban az egyház társadalmi helyzetével, szerepével? (Köztudott, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség listáján a Magyar Nemzeti Tanácsba négy egyházi vezető is bejutott.) Az egyházvezetők azért kerültek a listára, mert a VMSZ az egyházak támogatása nélkül nem nyerte volna meg (vagy legalábbis nem ilyen arányban) a nemzeti tanácsi választásokat? A demokráciában ezt az egyháznak a politika szolgálatába való állításának nevezik.
E kérdésekről nyilván a Magyar Nemzeti Tanácsnak is állást kellene (kellett volna már) foglalnia, csak éppen nem mutatott készséget erre. Jellemző, hogy a vezető vajdasági magyar politikusok véleménynyilvánítása itt is elmaradt, mint a kisebbségi közösségünket érintő sok más kérdésben.

BOZÓKI Antal

2011. január 29., szombat

A sajtószabadsága?


Kisebbségi ügyeink
Veszélyben az anyanyelvű tájékoztatás*

                Hosszú évek óta tengődik, a megmaradásért küzd a vajdasági magyar sajtó, a nyomtatott és az elektronikus is.
A (Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács – MNT volt elnöke, most a Szekeres László Alapítvány elnöke vezetése alatt „átszervezett” és „karcsúsított”) Magyar Szó és a Hét Nap az MNT, közvetve pedig a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) irányítása alá került. Tükrözi ezt a lapok tartalma is, ami már veszélyezteti a sajtószabadságot és a tárgyilagos tájékoztatást is. Az újságírók alacsony fizetése és az, hogy a szerkesztőségek között megszűnt a versengés, a lapok és az írások színvonalának csökkenését is eredményezte. (A Képes Ifjúságot például már csak a Magyar Szó mellékleteként lehet eladni, a Tarka Világ viszont tartalmasabb lett, mint a Családi Kör.)
Léphaft Pál - Sajtószabadság
Az sem mellékes, hogy a magyar napilapolvasó – akinek ugyanolyan joga van tájékozódni, mint a többségi nemzet tagjainak – drágábban vásárolja az anyanyelvű sajtót. (A Magyar Szó kedden, csütörtökön és szombaton 50, más napokon 40 dinárba, a szerb nyelvű Danas napilap például, pedig napi 30, illetve szombaton 40 dinárba, a Blic napilap pedig napi 25 dinárba kerül.) Nem csoda, ha a vajdasági magyarok egyre kisebb számban olvassák az anyanyelvű sajtót.
Csökkentett létszám, megszűnt rádiók
A Vajdasági RTV magyar nyelvű műsorainak tartalma nem megfelelő minőségű, terjedelme pedig túlságosan rövid. A közszolgálati VRTV magyar TV-műsorideje drasztikusan lecsökkent az 1990-es évekhez viszonyítva, amikor a VRTV programjának 20,06%-át a magyar műsorok képezték. Jelenleg a VRTV mindössze 1,16 óra magyar műsort sugároz naponta, ami a VRTV összesített adásidejének még az öt százalékát sem teszi ki, miközben a magyarok a lakosság 14,28%-át adják.
A TV magyar szerkesztőségében az utóbbi évtizedben foglalkoztatottak száma megfeleződött és csak nagy erőfeszítések árán tudták végezni feladatukat, tekintettel az elavult műszaki felszerelésre is. Mindez magával vonta a műsorok színvonalának esését is. Külön probléma, hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekműsorok valamint, hogy nincs rendszeres és folyamatos műsorcsere az anyaországi TV-házakkal.
A létszámcsökkenés miatt veszélybe került az Újvidéki Rádió 24 órás magyar adása is. 2010. december közepén Radovan Balać, a rádió szerkesztőségeinek műsorpolitikáját felügyelő fő- és felelős szerkesztő határozott, miszerint „a Vajdasági Rádió öt szerkesztősége a jövőben az informatív műsorok legalább 75 százalékát tartományi hírekből köteles összeállítani”. Ez a rendelet „súlyosan sérti a kisebbségi, köztük a magyar szerkesztőség jogát a közösség saját igényeinek megfelelő tájékoztatására”, mivel az egyetlen magyar nyelven sugárzó egész napos műsor készítője (Pesevszki Evelyn: Rádiózás korlátozásokkal, Magyar Szó, 2010. december 16., 1. és 5. o.) [1].
A műsorszórási törvény hatályba lépésével szűkült a magyar nyelvnek az elektronikus médiában való használata is. A 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül (2008. augusztus 31-ével) 11 megszűnt. Elhallgatott a Topolyai Rádió, a muzslyai Zeppelin Rádió, a Zentai Fox Rádió, a Bajmoki Rádió, a Palicsi Rádió, a hajdujárási Rádió 90 is, a negyven éves Szabadkai Rádió magyar műsora is regionális frekvencia nélkül maradt. E rádióknak az éterből való eltűnésével felbecsülhetetlen kár érte a vajdasági magyarságot, és csorbult a magyar kisebbség tagjainak (szerzett) joga az anyanyelven való tájékoztatásra. A megszűnt szerkesztőségek tagjai pedig munka nélkül maradtak.
A 2007. november 2-i privatizálás után különösen nehéz anyagi helyzetbe került a Zombori Rádió. A magánosítás pillanatában huszonnégyen dolgoztak a rádióban, akikből 2010. végére csupán tízen maradtak. Ezek is az év november végén kapták meg a februári fizetésüket, és kaotikusként írták le a rádió helyzetét.
                Komoly anyagi problémái vannak a Szabadkai Rádiónak is. – Eljutottunk addig a pontig, hogy képtelenek vagyunk tovább így folytatni a munkát, ezért a gyermek-, a művelődési valamint a honismereti műsorainkat egy időre szüneteltetni fogjuk, mindaddig, amíg nem sikerül támogatást szerezni a folytatásukhoz – nyilatkozta Németh Ernő a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője (Egyes műsorok szünetelnek, Magyar Szó, 2010. november 30., 1. és 7. o.).
Szabadkai Rádió magyar nyelvű szerkesztősége nem csak a Szabadkán és környékén működő, hanem Szerbiában is a legnagyobb hallgatottságnak örvendő helyi rádió. A szerb politikai elit által irányított Köztársasági Műsorszórási Ügynökség (RRA) mégis a Pannon RTV keretében működő (Korhecz Tamás akkori tartományi kisebbségügyi titkár, most a Magyar Nemzeti Tanács – MNT elnökének is az érdekeltségi körébe tartozó) kereskedelmi rádiónak ítélte oda a regionális rádió státusát. (Akkori főszerkesztője Árpási Ildikó, Kasza József, a VMSZ korábbi elnökének a házastársa volt.) „Ennek érdekében a Magyar Nemzeti Tanács is elszánt harcot vívott, soha még nem volt ilyen harcias, mint akkor. Ebből a tanulságos történet, hogy tud harcolni, ha akar. Vele együtt a tartományi kisebbségi titkár (Korhecz – B. A. megj.) is demonstrálta vitézi készségét” (Végel László: Vitézek a gáton, Családi Kör, 2009. január 1., 8. o.).
                Korhecz 2010 november végi nyilatkozata szerint az MNT-nek „a saját működése és pénzelési körüli problémákat kell áthidalni”, ezért a Szabadkai Rádió ügyével „csak jövőre (vagyis 2011-ben – B. A. megj.) tudnak foglalkozni” (Egyes műsorok szünetelnek, Magyar Szó, 2010. november 30., 7. o.). Végül (2010. december 9-én) a Vajdasági Magyar Szövetség Elnöksége (sic!!) döntést hozott, miszerint „a kisebbségi közösségünk sorskérdéseivel foglalkozó műsorok készítésére, továbbá a külső munkatársak tiszteletdíjának folyósítására a Szekeres László Alapítvány meghívásos pályázat útján 1,4 millió dinárt utal át negyedéves részletekben a szerkesztőség számára” (http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=vajdasag&id=10999). Ezzel a probléma azonban nem oldódott meg tartósan.
Tehetetlen intézmények és egyének
A tájékoztatás területén a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 8. szakaszában említett, „szerzett jogok” védelme leginkább csak papíron létezik. Apatinban például, ahol mintegy 4000 magyar él „voltaképpen nem is létezik magyar nyelvű tájékoztatás” (Fekete J. József: Belebukott, Magyar Szó, 2010. október 9., 19. o.).
                Mit tett a tartományi nemzeti kisebbségügyi titkárság, a tartományi tájékoztatási titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE), hogy megállítsa a vajdasági magyar tájékoztatás leépítését és elsorvadását? Éppen semmit.
                Köztudott, hogy az MNT egyik eredeti hatásköre az anyanyelvű tájékoztatási jogok érvényesítése. Az MNT – tíz éves fennállása alatt – és (az Újvidéki Rádió igazgatójává előléptetett és magyar állami kitüntetésben is részesült) Klemm József – aki „1999-től 2009-ig a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságá­nak sajtó­felelőseként szerepet vállalt a vajdasági magyar tájékoztatási rendszer ki­dolgozásá­ban”–, képtelen volt kidolgozni a „vajdasági magyar médiastratégiát”, amiről annyit és annyian szajkóztak az utóbbi években. Még alapos elemzés sem készült a vajdasági magyar média és az újságírók helyzetéről. (Az új összetételű MNT Tájékoztatási Bizottságának elnöke dr. Hódi Sándor lett.)
                A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) 2009. november 13-án Bácsfeketehegyen tartotta tisztújító közgyűlését, amelyen Barát Tóth Líviát választották elnökké. A közvélemény az elnök-asszonytól a szervezet megújulását és a vajdasági magyar média helyzetének rendezésért való kiállást is várta. VMÚE Elnöksége kissé megkésett (2010. március 10-i) és erélytelen közleményében nem utasította vissza határozottan az MNT szakmai körökben és a vajdasági magyar közvéleményben is nagy felháborodást keltett 2010. február 26-i zentai ülésének döntését, miszerint „laptanácsot” alakít a Magyar Szó napilapban. A VMÚE ugyanis elvben nem zárkózott el attól, hogy „a közösség szakmai véleményt mondjon az általa létrehozott és fenntartott médiumokról”. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a VMUE új vezetése iránti elvárások bizony túlzottak voltak. 
B. Tóth Lívia időközben – 2010. szeptember 1-jétől – az MNT tájékoztatási ügyekkel megbízott tanácsosa lett („a legtöbb havi 80.000,00 dináros nettó alapbérrel”, vagyis több mint két átlagos általános iskolai tanári fizetéssel). Annak ellenére, hogy ez a két tisztség – mármint a VMÚE elnöki és az MNT tájékoztatási megbízottjának a tisztsége – össze nem egyeztethető, mivel a két intézményben végzett munkából eredő érdekütközés lehetősége is fennáll. Amit az említett MNT határozat is bizonyít. (Kivéve, ha a VMÚE nem tekinti magát a MNT meghosszabbított kezének.) B. Tóth Lívia azonban mind a mai napig – mellőzve a jó szándékú megjegyzéseket is – nem vált meg egyik tisztségétől sem. (Neve még a Hét Nap impresszumában a Bánáti Újság szerkesztőjeként is szerepel. Úgy látszik a két említett tisztségben nincsen elég munkája és jövedelme.)
A Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére 2010. november végén Bácsfeketehegyen a helyi lapok szerkesztőivel, a Magyar Szó és a Hét Nap főszerkesztőjével megbeszélést tartott, „hogy felmérjék az egymás közti együttműködés lehetőségeit, lehetséges konkrét formáit”.
Bevezetőjében Tóth Lívia elmondta, hogy (még mindig!) „készül a nemzeti tanácsban a médiastratégia, amelynek nagyon fontos részét képezi a médiaháló, vagyis a tájékoztatási eszközök egymás közti együttműködése” (P.I.: Médiaháló együttműködéssel, Magyar Szó, 2010. november 29., 1. és 4. o.).
A tanácskozáson – a tudósítás szerint – szó sem esett a magyar média gyülemlő problémáiról. Az anyanyelvű tájékoztatás területén az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács munkáját is az még mindig „a magyar médiatérkép”, „a médiaháló” és „a vajdasági magyar médiastratégia készítése”, vagyis a „papirológia” és az eredménytelenség jellemzi. Miközben tovább folytatódik a vajdasági magyar sajtó agóniája.
Radiša Urošević, népdallékes 2010. október 25-én, alig tíz nappal a kinevezése után, lemondott a szerbiai posta közvállalat igazgatóbizottsági tagságáról. A közvélemény szerint nem volt sem kellő képesítése, sem tudása, amivel hozzájárulhatott volna a közvállalat működéséhez, mivel hároméves villamossági szakközépiskolát végzett és életének nagyobbik részében kizárólag énekléssel foglalkozott. Lemondásával, sok politikussal és ismeretlen okokból különböző tisztségeket betöltő személlyel ellentétben, bizonyította – tudja, hol a határ (Dragoljub Petrović: Ni kosmonaut, ni kokoška, Danas, 2010. október 27., 7. o.). Tessék követni!

BOZÓKI Antal

__________
* http://www.mpsz.net/, 2011. január 13. csütörtök, 14:13; Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 11. szám, 2011. január 13.; http://www.argus.org.rs/index.php/cimlap, 2011. január 15., 10:28 és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz,  2011. január 15.



[1] Az Újvidéki Rádió főszerkesztőjének rendelete nem lehet kötelező érvényű

A Vajdasági Ombudsman állást foglalt a médium szerkesztéspolitikájával kapcsolatos kérdésben

Ternovácz István, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének dolgozója december 13-án arról értesítette Vukašinović Évát, a Vajdasági Ombudsman kisebbségi ügyekben illetékes helyettesét, valamint az MNT és az öt vajdasági magyar párt elnökeit, hogy Radovan Balać, a Rádió öt szerkesztőségének a műsorpolitikáját felügyelő fő- és felelős szerkesztő 2010. december 9-én keltezett rendeletével arra kötelezte a szerkesztőségeket, hogy az informatív műsoroknak „legalább a 75 százalékát” kötelezően vajdasági hírek képezzék. A rendelet – az újságíró megítélése szerint - súlyosan sérti a kisebbségi, köztük a magyar szerkesztőség jogát a közösség saját igényeinek megfelelő tájékoztatásra. A történtekre a fő- és felelős szerkesztő úgy reagált, hogy az újságíró megpróbálta elpolitizálni az ügyet.
Az újságíró címére ma megérkezett Vukašinović Éva ombudsmanhelyettes állásfoglalása:
„Értesítjük, hogy Radovan Balać, az Újvidéki Rádió fő- és felelős szerkesztője nyilatkozott az Ön folyamodványa kapcsán és ezt követően a Tartományi Ombudsman véleményt fogalmazott meg, melyben úgy ítéli meg, hogy az Újvidéki Rádió fő- és felelős szerkesztőjének azon rendelete, mellyel arra kötelezi a szerkesztőségeket, hogy az informatív műsoroknak legalább a 75 százalékát vajdasági hírek képezzék, nem lehet kötelező érvényű rendelet.“
V.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/11138/Az-Ujvideki-Radio-foszerkesztojenek-rendelete-nem-lehet-kotelezo-ervenyu.html,2011. január 12. [20:15]
A rendelet rádió magyar szerkesztősége „hallgatólagosan” nem alkalmazza – B. A. megj.

2011. január 28., péntek

Így szép az élet!




Lennék én vad folyó, sziklákat szétzúzó
Vagy magasban felhõ, szabadon szárnyaló
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él
Csak így édes az élet, ez a világ így szép


Nem lennék gazember, ki egy országot megrabol
Vagy ostoba, aki helyette meglakol
Inkább vagyok, aki vagyok: egy őrült rockzenész
Nekem így édes az élet, ez a világ így szép


Gyomláld ki lelkedből a búbánatot
Gyere a közelembe régi barátom
Itt minden fáradt napon szükség van rád
Érted az ördögöt is s_____ r_____!


Kiálts, hogy halljam a hangod még jobban
Akkor nem érdekel, hogy mit hoz a holnap
Öld meg a szívemben a kétségeket
Így édes az élet, ez a világ így szép


Lennék én óriásfa, mindenen felszökő
Vagy nyári villám, mindent felperzselő
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él
Csak így édes az élet, ez a világ így szép


Nem lennék gazember, ki egy országot megrabol
Vagy ostoba, aki helyette meglakol
Inkább vagyok, aki vagyok: egy őrült rockzenész
Nekem így édes az élet, ez a világ így szép





Gyomláld ki lelkedből a búbánatot
Gyere a közelembe régi barátom
Itt minden fáradt napon szükség van rád
Érted az ördögöt is s_____ r_____!



Kiálts, hogy halljam a hangod még jobban
Akkor nem érdekel, hogy mit hoz a holnap
Öld meg a szívemben a kétségeket
Így édes az élet, ez a világ így szép






Pokolgép - Oblatio - Így szép az élet

2011. január 18., kedd

PÁRTKURATÓRIUM - Gondolatok a "Szekeres László Alapítvány" kuratóriumának megválasztásáról

Nem mondtunk semmi újat, ha azt állítjuk, hogy a vajdasági magyaroknak nincsen rendes sajtója. A nyomtatott sajtót (a Magyar Szót és a Hét Napot) olyannyira meglovagolta a Magyar Nemzeti Tanács (MNT– Kókai Péter, a Magyar Szó újságírójának elvezése szerint Magyar Nemzeti Tamás), hogy már a tárgyilagos tájékoztatást is megvonja tőlünk.
Hogyan tudósított például az MNT napilapja, a Magyar Szó, és mit írt a Vajdaság Ma hírportál újságírója az MNT hatodik üléséről, a Szekeres László Alapítvány (SZLA) alapszabályának módosításáról és kuratóriumának megválasztásáról?
– A tegnapi (2009. december 29-i) ülésen módosult a Szekeres László Alapítvány alapszabálya is. Korhecz (Tamás, az MNT elnöke – B. A. megj.) kiemelte, hogy a jövőben sokkal átláthatóbbá, a nyilvánosság számára is követhetővé válik az alapítvány munkája. A tanács megválasztotta az alapítvány új kuratóriumát is. A kuratórium elnöke marad Józsa László, tagjai pedig: Pásztor István, dr. Korhecz Tamás, Kovács Elvira, Egeresi Sándor, dr. Német László, Mérges Sándor, Dudás Károly, Hajnal Jenő, Miskolczi József, dr. Dujmovics Ferenc, dr. Gábrityné Molnár Irén, dr. Várady Tibor, László Bálint és Hodovány Attila – írja tudósításában P.E. (Jövőre újabb iskolabuszok indulnak a szórványban, Magyar Szó, 2010. december 30., 5. o).
Napilapunk újságírója adós maradt az olvasónak azzal, hogy miben is módosult a SZLA alapszabálya. A szövegből azt sem tudjuk meg, hogy a SZLA és vezetőinek eddigi munkájával kapcsolatban, valamint a kuratórium összetételével kapcsolatban volt-e az MNT ülésén vita. Az írás az olvasóban továbbá azt a benyomást kelti, hogy itt egy mellékes napirendi pontról volt szó, amely körül az égvilágon minden a legnagyobb rendben van. A megfogalmazásból közvetve ugyan, de mégis következtetni lehet, hogy az alapítvány munkája bizony eddig „a nyilvánosság számára” nem volt elég „átlátható” se „követhető”. 
Hogy a kuratórium megválasztása körül mégse nincsen minden rendben, a jámbor olvasó csak akkor jön rá, ha elolvassa a MNT-nek ugyanerről az üléséről szóló, a Vajdaság Ma hírportálon közölt írást:
– A Szekeres László Alapítvány kuratóriumi tagjainak felmentéséről és kinevezéséről szóló végzésjavaslatot több képviselő nem támogatta. A Tanács az Alapítvány Kuratóriuma tagjaivá a 4 éves időtartamra a következő személyeket javasolta: Józsa László (elnök), dr. Korhecz Tamás (elnökhelyettes), dr. Német László, dr. Dujmovics Ferenc, Pásztor István, Mérges Sándor, dr. Gábrity Molnár Irén, Dudás Károly, dr. Várady Tibor, Kovács Elvira, Hajnal Jenő, László Bálint, Egeresi Sándor, Miskolci József, Hodovány Attila. Mint ismeretes ez az alapítvány a legnagyobb pénzekkel gazdálkodik, ami a vajdasági magyar kultúra önazonossága megőrzésére vonatkozik, ez a szerv a támogatásoknak a legfontosabb újraelosztója. ,,A Szekeres László Alapítvány tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Tanács minibankja, hiszen számos olyan támogatási formának az elosztásáról dönt, amelyek az MNT programjainknak a megvalósítását is szolgálják’’ – emelte ki dr. Korhecz. 
Vass Tibor szerint SZLA kuratóriuma nem tükrözi a Magyar Nemzeti Tanács összetételét, több lista képviselői nem kaptak helyet a testületben. Borsos Csilla nehezményezte, hogy Észak-Bánátból egyetlen tagot sem delegáltak a testületbe, ezért nem tudja támogatni a végzésjavaslatot. Rácz Szabó László több dolgot is kifogásolt a javaslattal kapcsolatban. ,,Azt gondolom, hogy az anyag, ami most elénk került, az MNT történetében az egyik legrosszabbul előkészített javaslat. Formailag is katasztrofális, hiszen a nevek után semmiféle identifikáció sincs’’ – kifogásolta Rácz Szabó. Szerinte több név esetében az összeférhetetlenség, funkcióhalmozás is felmerül, mint mondta, a SZLA a VMSZ meghosszabbított keze. ,,Azok kerülhettek ide be, akiket ez a politikai párt stratégiai szemszögből partnernek tekint’’ – tette hozzá a képviselő, majd azt javasolta, hogy vegyék le napirendről ezt a végzésjavaslatot. Dr. Csengeri Attila felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a 15 kuratóriumi tagból összesen 7-en szabadkaiak. Dr. Korhecz Tamás válaszában elmondta, hogy szerinte egyeseknek túlságosan is ,,savanyú a szőlő’’. ,,Azért nem lehettek a többi magyar törpepártnak (kivéve az MRM) az elnökei tagjai a kuratóriumnak, mert bojkottálták az MNT megválasztását. Az, aki folyamatosan ellene ment a névjegyzék felállításának, aki a párt tagjait azzal fenyegette meg, hogy kizárja őket, ha feliratkoznak a névjegyzékre, az milyen alapon kéri azt, hogy kerüljön be a nemzeti tanács ezen fontos intézményébe’’ – mondta az MNT elnöke. A javaslatot egyébként idejében kézbesítették az MNT tagjainak, vagyis azt bárki véleményezhette. Végezetül a végzésjavaslatot 4 tartózkodás és 4 ellenszavazat mellett fogadták el.(tor.: Megszavazták az MNT költségvetését, http://www.vajma.info/cikk/tukor/3874/Megszavaztak-az-MNT-koltsegveteset.html, 2010. december 29.)
Öt vezér
Az első látásra megállapítható, hogy a SZLA, vagyis a „Magyar Nemzeti Tanács minibankjának” kuratóriuma továbbra is a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) irányítása alatt van. A testület 15 tagja közül csaknem mindegyik a VMSZ kiemelkedő tisztségviselője, vagy a VMSZ állította Magyar Összefogás listán került az MNT-be, illetve e párthoz közeli személy. Közülük heten szabadkaiak. Vagyis: Ahol a pénz van (ebben az esetben: „minibank”), ott a VMSZ. A SZLA-ból csak olyan a pályázók kaphatnak pénzt, amelyek a VMSZ holdudvarához tartoznak, vagy megfelelnek e párt elvárásainak. 
A kuratóriumban helyet kapott a vajdasági magyarság hosszabb ideje legbefolyásosabbnak tartott öt személyisége: Pásztor István, a VMSZ elnöke, Józsa László (elnök), Korhecz Tamás (elnökhelyettes), Várady Tibor, a VMSZ sokéves szürke eminenciája, és Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke is.
Józsa László, az MNT korábbi elnöke, a testület új összetételében való felállásig egyúttal a SZLA kuratóriumának is az elnöke volt. Nem véletlenül nevezték a vajdasági magyarok „pénztárnokának” is. A 2010. június 30-án felállt MNT-ből kibukott ugyan (még a tagjelöltek listájára sem került fel), de – vélhetően valamilyen egyezség folytán – megmaradt az alapítvány elnökének. Miután ennek a két tisztségnek a különválasztására sor került, Józsát, akinek úgy látszik „valahol mindig elnökölnie kell”, most hivatalosan is megerősítették az alapítvány elnöki funkciójában, Korhecz pedig kuratóriumi elnökhelyettesé (is) előlépett. 
Józsa más tisztségeit is megőrizte, annak ellenére, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsban végzett nyolcéves munkáját nagyon sok indokolt bírálat és elmarasztalás érte, ami miatt távoznia kellett volna a politikából. Még Pásztor István, a VMSZ elnöke is bírálta a 2009. szeptember 18-i zentai tanácskozáson, mondván, hogy a Józsa által irányított MNT „nem épült be, nem épülhetett be pozitív értelemben a vajdasági magyar köztudatba. A Magyar Nemzeti Tanács egy megvetendő intézménnyé, és igen gyakran okkal vagy ok nélkül a megvetés céltáblájává is vált”, valamint, hogy „munkáját az utóbbi években az alacsony hatékonyság jellemezte” (A megújulás konferenciája, Új esély, a Vajdasági Magyar Szövetség lapja, 2009. szept. 25., 2–4. o.). Most elsimultnak látszik a Pásztor-Józsa ellentét, mivel a személyes és a pártérdekek – úgy tűnik – mégis fontosabbak lettek a közösségi érdekeknél. 
Józsa megtartotta a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgató-bizottsága szerepét betöltő „Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének” elnöki tisztségét is. Annak ellenére, hogy szakmai körökben, a vajdasági magyar közvéleményben, de nemzetközi körökben is nagy felháborodást keltett az általa irányított MNT 2010. február 26-i zentai ülésének döntése, hogy „laptanácsot” alakít a Magyar Szó napilapban. Mi több, 2010. december 23-án, a Magyar Szó fennállásának 66. évfordulóján, pecsétgyűrűt ajándékoztak neki, mivel „nagy érdemei vannak abban, hogy a Kft. 2010-ben nyomdagépsorokat szerzett be” és „megtanult néhány nyomdai szakkifejezést”. A Forum Kiadó és a Magyar Szó „átszervezésében” és „karcsúsításában” szerzett „érdemeit” ez alkalommal nem említették, de a vállaltból elbocsátott magyarok bizonyára nem felejtik azt el.
A SZLA kuratóriumában helyet kapott Pásztor István, a VMSZ elnöke is. Pásztor, mint ismeretes főállásban a tartományi kormány alelnöki posztját tölti be, a gazdasági tárcát irányítva. Tavaly kényszeredetten mondott le tartományi képviselőházi képviselői mandátumáról, holott itt a nyilvánvaló érdekütközés esete állt fenn. (Minden elsőéves joghallgató tudja ugyanis, hogy egyazon személy nem lehet a törvényhozói és a végrehatói hatalom tagja.) Pásztor a szabadkai városi képviselőtestületnek is a tagja és ki tudja milyen tisztségei vannak még. Hogyan engedhető meg, normális az, hogy egy embernek ennyi funkciója legyen? Lehet-e mindezeket tisztességesen ellátni? Mennyi havi jövedelmet valósít meg ezek alapján? 
,,Savanyú a szőlő’’ 
Ifj. dr. Korhecz Tamás, a Nemzeti Tanácsi elnöki funkciója mellett a testület Közigazgatási Hivatalának is az elnöke. A két tisztség mellett – az MNT honlapján olvasható életrajza szerint –„egyetemi magántanár (docens) a kamenicai FABUS menedzserképző egyetemi karon, illetve az újvidéki Jogi és Üzleti Tanulmányok Egyetemi Karán”, valamint vendégtanár a Győri Egyetem Deák Ferenc Jogtudományi Karán és a budapesti Közép-Európai Egyetem Jogi Karán”, de bizonyára még más tisztségei is vannak (például a Pannónia Alap).
Az MNT és az általa létrehozott testületek tagjainak valamint a Tanács számára munkát végző más személyek illetményéről szóló (20/2010 számú MNT) határozat szerint a Tanács elnökét – havi 100.000,00 dinár, a Közigazgatási Hivatal elnökét pedig havi 90.000,00 dinár illeti meg. Amennyiben a Tanács elnöke és a Közigazgatási Hivatal elnöke munkáját tiszteletdíjasan látja el, az említett illetmény fele illeti meg. Most az a kérdés, hogy az ifj. dr. Kohecz Tamásnak mennyi havi jövedelmet fizet az MNT, hogy ezt a tisztséget rendes munkaviszonyban, vagy tiszteletdíjasként látja el, hogy felveszi-e az ülésenkénti 2000,00 dinárt, és az is, hogy a SZLA-tól milyen „illetményt” kap? 
Korhecnek a kuratórium „megválasztásakor” elhangzott bírálatokra adott válasza, miszerint „egyeseknek túlságosan is ’savanyú a szőlő’”, egyúttal jól mutatja a testületnek a VMSZ-hez nem tartózó alig néhány tagja iránti – értelmiségihez és az MNT elnökéhez – nem méltó magatartását, azok lebecsülését. 
A vajdasági magyarok ügyeit döntően befolyásoló „ötöshöz” tartozik még dr. Várady Tibor is, aki túl hosszú ideje szinte minden helyen ott van, ahol a vajdasági magyarok ügyeiről kell dönteni. Még nem is ez a probléma, hanem inkább az, hogy nem a valós érdekeket képviselte. Például akkor, amikor meghatározó szerepet vállalt (Korheczal és Józsával együtt) a felemásra sikeredett nemzeti tanácsokról szóló törvény megfogalmazásában, vagy amikor a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) egyik jogi képviselője volt Hágában a Nemzetközi Bíróságon.
Hogyan és miért került a Tartományi Képviselőház elnöke a SZLA-ba? Egeresi Sándornak, mint a tisztelt ház elnökének, e tisztsége mellett nem kellene szerepet vállalni sehol máshol. Vagy talán a tartományban és annak képviselőházában olyan jól alakultak a dolgok, hogy ott már nincs is mit tenni? 
Semmibe vett civilek
Tizenkét vajdasági magyar civil szervezet és négy párt (a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Remény Mozgalom, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt) 2010. augusztus 12-én levéllel fordult Répás Zsuzsanna magyar nemzetpolitikai helyettes államtitkárhoz, akit arra kértek, hogy a Szülőföld Alap pályázati rendszerének átvilágítását terjesszék ki Vajdaságra is. 
– Megelégedéssel vettük tudomásul a Szülőföld Alap pályázati rendszere átvilágításának tervét. Javasoljuk, hogy az átvilágítás terjedjen ki a titkosított szerződésekre is, és eredménye kerüljön nyilvánosságra.
Egyetértünk azzal, hogy az előző kormányzat a legtöbb esetben minden szakmai alapot nélkülözve az általuk kitüntetetten kezelt szervezeteket részesítette abszolút előnyben.
Csatlakozunk Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament (EP) alelnökének javaslatához, amely szerint „A Magyarországon megkezdett elszámoltatást ki kell terjeszteni a határon túlra is”.
Kérjük, hogy a támogatások felülvizsgálata, elszámolásának ellenőrzése a vajdasági pályázók körét, a Szekeres László Alapítványt és a Magyar Nemzeti Tanácsot is foglalja magába és a jövőbeni támogatásokat az elért valós eredmények felülvizsgálata alapján, pártoktól függetlenül ítéljék meg. 
Önök bizonyára tisztában vannak a Magyar Nemzeti Tanácson belüli erőviszonyokkal és azokkal az antidemokratikus történésekkel, amelyek között az létrejött, ezért nem tartanánk igazságosnak, ha az MNT döntése határozná meg kollégiumaink, oktatási központjaink, pedagógus- és gyermekprogramjaink, diáksegélyezésünk, emberi jogvédő tevékenységünk és civil szervezeteink más tevékenységeinek magyarországi támogatását – olvasható a civil szervezetek levelében (http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=vajdasag&id=10425)
Miskolczi Józsefnek, a Vajdasági Magyar Civil Szövetség (CISZ) elnökének is volt egy kezdeményezése, amely a civil szféra támogatáspolitikája és az erre vonatkozó alapelvek kidolgozását célozta. A CISZ 2010. július 3-án Szabadkán megtartott Közgyűlésén egy 19 pontból álló dokumentumot fogadott el, amely tartalmazza a támogatáspolitikai alapelveket (http://www.cisz.org.rs/forum_2.php). Miskolci egyik nyilatkozata szerint „a legfontosabb, hogy a döntéshozás legyen sokkal demokratikusabb, és ne három-négy, hanem hatvan-hetven ember döntsön a támogatások odaítéléséről, ahol a civilek lennének többségben, ugyanakkor a tagokat az MNT javasolná és nevezné ki” (Sztojánovity Lívia: Átláthatóbb támogatáspolitikát, Magyar Szó, 2010. július 10., 16. o.). 
A 2010. december 4-én ugyancsak Szabadkán megtartott Második Civil Párbeszéden, amelyen mintegy negyven civil szervezet képviselője vett részt, ismét a magyarországi támogatási rendszerről és a Szekeres László Alapítvány reformjára vonatkozó javaslatokról tanácskoztak. A civilek csupán abban egyeztek meg, hogy a felmerült javaslatokat összegzik és eljuttatják mind a Magyar Nemzeti Tanácsnak mind a magyar pártoknak. Mindennek az egyedüli eredménye az lett, hogy Miskolczit bevették ugyan a SZLA kuratóriumába, de ott „nem sok vizet zavar”. Esetleg valamilyen támogatásban részesül majd az általa vezetett szervezet.
Szinte mondani sem kell: Sem MNT-ben sem SZAL-ban átvilágítás vagy elszámoltatás nem történt. Összeférhetetlenség, funkcióhalmozás? Kit érdekel! A kutya ugat, a karaván halad. Vagyis: Semmibe vették a civil követeléseket és a demokráciai alapelveit. Folytatódhat tehát 2011-ben is – az a MNT-ben és a SZLA-ban is – minden az eddigi módon. 
BOZÓKI Antal


Mi is a következő demokratikusan lelketlen "magyar-mentő"  választ kaptunk az eminenciásoktól:

Földművesek Egyesületet Csóka – Annus József Szakoktatási és Közművelődési Központ

Tárgy: tájékoztatás a pályázat elbírálásáról - Iktatási szám: 891-7-11/2010-2

Tisztelt Cím!

A Szekeres László Alapítványhoz benyújtott pályázat kapcsán, amelynek tárgya „A csókai FECS Annus József SzKK fennmaradásához szükséges rezsiköltsége.”, ezúton tájékoztatom, hogy alapítványunk azt, a rendelkezésre álló keret szűkössége miatt, nem tudta támogatásban részesíteni.

Tisztelettel:

Józsa László
a SZLA Kuratóriumának elnöke

Olyan messze vagyunk a demokráciához, mint Makó Jeruzsálemhez. Egy újságíró barátom megjegyezte ki a felelős azért, hogy nincs megfelelő pártkönyvünk, vallásunk és nem tudunk fejet hajtani a kommunistákból lett új demokratáknak? Jó kérdés ugyebár. Egyértelmű a politikai "ária-faj", amely sem erkölcsöt, vallást, etikát nem tart szem előtt tipor mindent, ami elébe kerül. Egy a fontos a nép nevében a nép anyagi javait saját ária célokra elfecsérelni a másképpen gondolkodókat tűzzel-vassal írtani, tiszta demokrácia. Kiszámoltuk az egyesület tagjai becsületes adófizetők családtagjaikkal együtt, semmit nem kapnak vissza, viszont a semmitevők tábora osztogatja az általuk megvalósított közvagyont mindenféle badarságokra, nemzetmentő programokra! Szégyen! Ne feledjétek hatalmaskodók: „Habár fölül a gályaalul a víznek árja, azért a víz az úr! ... Bízom benne lesz annyi szentelt vizük, hogy a nép saruját egy napon tisztára mossák!

Margit Zoltán

2011. január 17., hétfő

Tavasz van?

József Attila - Tavasz van! Gyönyörű!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
a vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

2011. január 13., csütörtök

Civil jogi- és pénzügyi tanácskozás


Kedves Civil Társaink!

A zentai "Ci-Fi" Civil Központ 2011. január 15-én (szombaton) 9.00 órai kezdettel a zentai Városháza disztermében összejövetelt tart "Civil jogi- és pénzügyi tanácskozás" cimmel, a következő programmal:

- 9.00 Zsoldos Ferenc: A Civil szervezetek jogi szabályozása az új egyesületi törvény függvényében (bejegyzés, újrabejegyzés, gazdasági tevékenység)

- 10.30 Harmath Éva: A civil szervezetekre vonatkozó aktuális pénzügyi előirások (büntetések, zárszámadás, ajándékozási adó,  külföldi számlák kifizetése stb.)

A tanácskozás előreláthatólag 12.00 óráig fog tartani. A távolabbról érkező résztvevők részére útiköltséget biztositunk (kérjük, hogy ehhez hozza magával a következő dokumentumokat: igazolványa fénymásolatát, forgalmijának fénymásolatát, amenyiben nem tulajdon autóval érkezik, egy felhatalmazást a személygépkocsi tulajdonosától illetve menetlevelet).

Tisztelettel:
Zsoldos Ferenc, elnök
"Ci-Fi" Civil Központ, Zenta

2011. január 12., szerda

Zorán : Sohase higgyetek a szemeteknek - dalszöveg

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek
Elmagyarázom a bűvészetet
A pódium áll, a rivalda kész
Zajlik az össznépi megtévesztés
Nézd, az ott a kincs
Csiribi-csiribá, s híre sincs
Az elme villog, dől a szöveg
S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Tapsra vár, ha becsapott már
S él belőled, mint a király
S minden csaláshoz van elég ész
És a bilincsből mindig kifér a kéz
Kérdezed, s félrevezet
S jól esik, hogy elhiheted
Egy széles mosoly, csak neked
S úgy, ahogy én is, jól megeszed

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam
Néhány cirkuszt láttam
De jegyet veszek, s ráfizetek
Megismétlik a trükkjeiket
Nézek, mintha látnék
S ő minden törvényt átlép
A szemembe küldi a fényt
Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Néhány földön jártam
Néhány cirkuszt láttam
Itt a piros, ott a piros
Itt úgysem lehetsz túl okos
Tudom, mindez játék
Szabályos, csak másképp
A szemembe küldi a fényt
Így lesz a fejben sötét

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Hé, gyerekek, figyeljetek
Elmagyarázom a bűvészetet
Ott lenn a tömegben, ott a helyed
Kiválaszt és beköti a szemed
Táncolj körbe, jó bohóc
Annyira jó, hogy meghatódsz
Hallod a tapsot, s nagyra nősz
Ez nagy mutatvány, s újra bedőlsz

Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin