Margit Zoltán

2014. április 17., csütörtök

Megfosztott lélekoltárok - Nagycsütörtök, Magyarország, 2014.




Elmentek a harangok, a csengők is elnémultak és megfosztottan áll az oltár. Az emberi lélekoltárok sokasága is kiüresedett körülöttünk. Vannak ugyan, amelyek szilárdan várnak az Eukarisztia vissza-visszatérő ünneplésére és vannak, amelyekben az üresség a teliség….
Fehér ruhában állok a gondolataimba mélyedve és a mindennapok földi-égi történésein töprengek. Hosszú időn át zsörtölődtem magamban és magammal olyan latorlelkűek szavain, akik biztosan nem érdemeltek volna még egy felesleges szemrebbenést sem, nem hogy visszafeleselést vagy kioktatást.

Ma egy fegyver csövére bámultam a TV-ben, döbbenten és szomorúan. Egy államférfit akar meggyilkolni egy ellensége. Egy lator.….Ez egy mai, nagycsütörtöki hír. Éppen nagycsütörtöki gyilkosságra buzdító hír. Történtek már Nagycsütörtökön ilyen árulások, ezüstpénzes gyilkosságra ösztönző cselekedetek. Gyűlöletből, féltékenységből, tudatos gonoszságból.
Hová veszett a lélekoltár?! Nagycsütörtök, utolsó vacsora, Júdások, Pilátusok és Barabások rémlenek fel. 

Fehér ruhában állnék most a pisztolyos elé, vagy a többi elé, és a leghangosabbakat, a leggonoszabbakat, a legbántóbbakat idehívnám és én is megmosnám a lábukat. Ugyanúgy mint az Ember Fia tette. Meg a követői.

Talán amikor lehajolok a lábukhoz, a vízzel véletlenül az ajkukat is megérinteném.

Arra gondolok, hogy elszégyellnék magukat és soha többé nem vennének szájukra káromló szavakat. A homlokukra óvatosan keresztet rajzolnék vízzel. Megtelnének csodálkozással és bűnbánóvá mosná gondolataikat a cseppnyi víz. Köntösbe öltözne talán a kiüresedett lélekoltár. Talán akkor a szívük mélyén ők is dicsőségre vágynának, olyan fajtára, amit most még nem ismernek. 

(20130417 Gundy S.)
Dr Gundy Sarolta



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin