Margit Zoltán

2010. szeptember 20., hétfő

Adalék az autonómia konferenciához:

A trianoni határmódosítás után, az elcsatolt részek autonómia törekvése lassan elfogy, elhalványul. Mi okozza ezt a folyamatot? Sokféle meglátásokat láttunk hallottunk Budapesten szeptember 18-án a Polgárok Házában megrendezésre került autonómia konferencián.
Fotó:erdély.ma
Egyetlen egy hozzászólaló adott irányvonalat és megoldást a kisebbségbe szorult nemzetrészek számára Wittner Mária országgyűlési képviselő személyében, aki a kettős állampolgárság intézményében látja a nemzet egyesülését, fennmaradását és lehetőségeit az Európai Unióban.

Menjünk sorjában:

Balsai István és Lezsák Sándor hasonló szólamban ígéretet tettek, hogy a határon túli magyarok autonómia törekvéseit támogatják, és nem felejtkeznek el róla. Az országgyűlés alelnöke a következőket mondta: „Ami tény, hogy Trianon óta folyamatos, nemzetgyilkos, a Kárpát-medence valamennyi területére kiterjedő etnikai tisztogatás áldozatai vagyunk”.

dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, egyetemi tanár előadása élmény volt, megtudhattuk, hogy mi a valós történelmi oka annak, hogy a magyarságot miért nem „szeretik” a szomszédos népek. „Sokan már felrótták nekem, hogy a múltban élek és el kellene lépnem arról a határkőről, viszont aki nem ismeri a múltját, nem lehet sikeres jelene és jövője”- jegyzete meg.

Duray Miklós előadásában önmagával vitázva, folyamatosan belegabalyodott saját gondolat meneteibe és teljesen ellentmondó téziseket állított szembe, értelmetlen és érthetetlen szónoklatában a MOL-t és az OTP ill. a magyar nagytőke bevonulását hibáztatta a felvidéken előállt helyzetért. A felvidéki politikai elit csúfos bukását „gyónta” meg, ezt követően. Idézem: „Borúsan látom a helyzetet, a felvidéki magyarok szerinte feladták az autonómiát. Oda sem tudtak eljutni, hogy azon a szinten kerüljenek túl, amit 1919-ben, az első világháború után meghatároztak. Ez a veszélyes!”  Zárószavai dicshimnuszt zengett a délvidéki MNT-ről és Pásztor István-ról.

Ajánlom elolvasásra a felvidéki Bósza János írását a tények tisztánlátása végett, ami Durayt illeti:

„Autonómia konferencia Budapesten - Csak a hivatalos megmondó emberek beszélhettek” c.

http://www.parameter.sk/blog/bosza-janos/2010/09/19/autonomia-konferencia-budapesten-csak-hivatalos-megmondo-emberek-beszelh

Érdekes hozzászólalása volt és teátrális lelépővel zárt:

Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke: „Mi nem felsőházat akarunk, hanem teljes jogú állampolgárságot szeretnénk! A képviselőházban jár a képviseleti jog.” Előtte kőkeményen megrótta a magyar szocialistákat öregestül – fiatalostul, csapolta az RMDSZ-t, kiemelt fontosságúnak tartotta Duray Miklós felszólalását, majd téves frázisokba bonyolódott a délvidéki magyarsággal kapcsolatban.

Pásztor István is „önkritika” arcpoétikájával nyitott, majd ezt követő energikus „beolvasás” következett a „béka s…e” kifejezéssel megtoldva előtárta a délvidéki magyarok sikertörténetét, ami az MNT illeti… ami az autonómiát illeti „Az előrehaladás első lépése nem a többség jó szándéka és nyitottsága, hanem az, hogy a saját közösségen belül szót váltsanak, és szót értsenek egymással. Amíg ezen nem tudnak túllépni, sehol nem lesz autonómia, ebben egészen biztos vagyok!

dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke bemutatta kárpátalja történetét, autonómia vágyát és a megmaradásukért vívott kemény, de békés harcot.

Miről is szerettem volna beszélni a „kiválasztottak” után?

A „megmondható embereken” kívül más nem kaphatott szót, így csak az érem egyik oldala lett bemutatva a „pártokrácia” megszokott rendszerén belül. Így személyes beszámolóm elmaradt, bár megpróbáltam a szervezőktől szót kérni apellálva, hogy előző egyeztetéssel megígérték, hogy lehetőséget biztosítanak, e ígéretüket megváltoztatták időközben, hivatkozva az idő szűkösségére, de lehetőségem van írásos formában feltenni kérdésemet…

Szerettem volna bemutatni a délvidéki MNT választása körül kialakult visszásságokat, amelyek lassan országos botránnyá fajulnak és nem egy „sikertörténet” része és semmi köze nincs a délvidéki magyarok autonómiájához. Egyszerűsítve az MNT a VMSZ - autonóm politikai szárnya, amely magába kebelezte az egyházi vezetőket és civilszféra egy részét. Diplomás emberekkel takaródzik, viszont tudnunk kell, hogy a diplomás embereknek diplomájuk van és még egy munkahelyet, szereztek maguknak az MNT-ben, semmi többet. Tették ezt annak ellenére, hogy a délvidéki magyar értelmiség, aki hazájához és közösségéhez ragaszkodik, többször figyelmeztetett erre a visszáságra, mindhiába! (H)arc van! Jó nagy! (H=Hungary, de lehet Hungry)

Az MNT-nek semmi köze az autonómiához, ezzel becsapva a közvéleményt és a délvidéki magyar embert is (a katalánoknak legfelsőbb bírósága is van és teljes körű autonómiát, élveznek, ehhez képest csak az autonómia csírája az MNT, hangsúly a csírán van!)

Az MNT pénzelosztó szervezet, amely a Szekeres László alapítványon keresztül a szegény magyar adófizető állampolgárok pénzét osztja gazdag VMSZ holdudvarba tartozó szervezeteknek-érdekcsoportosulásoknak. Saját programjait – kampányait társfinanszírozza a Szerb Köztársaság költségvetéséből is. Mindenkor a Szerb törvényhozás alá van rendelve és semmilyen önrendelkezéssel nem bír! Véleményezhet, amit egyáltalán nem kell, hogy bárki is figyelembe vegyen…lásd Zenta, Csóka…A Leninizmus alapjait közvetíti, miszerint a materializmus haladó az ideológia romlandó. Teljességében a matéria bekebelezte az MNT-t.

Kanyarodjunk vissza az MNT választásokig. Elemezzünk. 2002-ben háromszázezer délvidéki magyarról beszélhettünk. Ma 240 000 magyar választópolgárt mondhattunk magunkénak, abból 138 000 ezren iratkoztak fel „kisebbségi magyarnak” ebből 76 287 voksot határoztak meg a „megmondhatók”, ami csak 25%-a NEGYEDE a magyar választóknak egy ÖTÖDE a délvidéki magyarnak! Hol itt a sikertörténet? A zsebben, a megmondhatók zsebébe és itt jelenik meg Lenin szelleme a palackból… Polemizálhatunk egy kicsit: a délvidéki magyarság hátat fordított a politikai elitének – és annak  „autonómia törekvéseihez”, avagy elege van a nevében „félremagyarázó” politikusokból? Ugyebár mennyire legitim az MNT még-ha jogtudósok legálisnak is nevezik? Ez lenne a kisebbségi jogkiterjesztés vége?

Hab a tortán: Rodoljub Šabić adatvédelmi biztos folyamatosan jelentette a Nemzeti Tanácsok választására összeállítandó névjegyzék általi visszaéléseket és törvénysértéseket, ma már feljelentéseket is tett ez ügyben, hangsúlyozva, hogy Szerbiában nincs község, ahol nem éltek volna vissza helyzetükkel, törvényt sértve…

Még egy lépes Öszödhöz közelítve, Zentagunaras!  Gondolom én, ez nem kíván kommentárt!


Valyon a Fidesz MPP miért nem kötött együttműködési szerződést a magyar szocialistákkal a VMSZ mintájára a Szerb Szocialista Párttal? -Mert a Fidesz MPP-nek van ideológia tartása és nem materialista-Leni-ništa…

Személyesen elmodtam Wittner Máriának, hogy az ő elképzelése, -szerintem, a realitás talaján van. A kettős állampolgárság oldja meg a határontúli magyarság kérdését és biztonságpolitikai helyzetét a Kárpát medencében.

Fontos a magyar nemzetrészek együttműködése határon innen és túl ill. tömben és szórványban.

Magyarország soros EU elnöklő pozíciója lehetőségeket ad az elcsatolt területek önrendelkezési jogának biztosítására, amelyet a bekebelező államok békeszerződésekben mind ratifikáltak és folyamatosan fittyet hánynak rá! Amennyiben valaki merészelt is erre hivatkozni, az adott állam belügyébe való durva beavatkozás váddal sziporkáztak…A Katalán példa, élő példa és lehet követelni, nemcsak folyamatosan meghunyászkodni.

A határontúli eredménytelen magyar politikai elit okozza a határontúli magyarok elfordulását az autonómia koncepcióktól, viszont identitásának és gazdasági autonómiájának megőrzése alappillére a szülőföldön maradásnak és megmaradásnak. 

Mit kell tenni? Csak annyit, amennyit a II. Vatikáni zsinat. Nyissuk ki az ablakokat, hogy a huzat kivigye az áporodott levegőt…

Margit Zoltán 

2010. szeptember 5., vasárnap

Konfrontácionizmus

A konfrontácionizmus sok féle képpen szővi át a társadalmat. A nagy ideológiák fénykorában a "Nyugat" és a "Kelet" ideológiai, politikai, hadászati, művészeti...konfrontációját figyelhettük meg, amikor is emelkedtek a falak és az emberek ideológiai igazságuk érdekében bezárkóztak és mindent elvetettek, ami a másik tábor oldaláról érkezett. Viszont éberen figyelték a másikat nehogy az valamilyen eredményben túlszárnyalja, megéltük azt is, hogy a béke sportrendezvényén az olimpián "blokkok-barakkok" távol is maradtak. Európában elkezdtek omlani a falak, bebizonyosodott, hogy a "Kelet" rendszerbeli elképzelései nem időtállóak és nem fejlődőképesek így váltásra és változásra van szükség, azzal az elképzeléssel, hogy a konfrontácionizmusnak túl kell élnie a "társadalmi kígyóbőr" szakításpróbáját. Az elvtársakat át kellett menekíteni patyolat tiszta demokratákká egy csipetnyi "scifi" és működőképessé vállt a transzformáció, rövid idő alatt a meghurcoltakból újból meghurcoltak lettek és ezt a konfrontácionizmus táptaláján manőverező manipulátorok eredményesen véghez is vittek. Nekem a mái napig nem világos miért bűntették Magyarországot és Németország hogyan egyesülhetett újra, miért vajúdik Szerbia Koszovóval? A manipulátorok ravaszak és azért a "Kelet" internacionalizmusából menekítették a globalizmus tartó pillérét a KGST-ét (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát). A KGST feladatául tűzte ki a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés erősítését, a gyengébb tagállamok felzárkóztatását,elsősorban a munkamegosztás és specializálódás révén. Ennek révén erősödött a kölcsönös függés a Szovjetunió és a többi tagállam között. A KGST szót felcseréljük az Európai Unió-val, már érthető milyen folyamat részesei vagyunk. Egy kedves barátomat idézve: Na ne ijedjetek meg, megtörténhet, hogy jó lesz!...
Kiskunmajsán járva kedves barátommal Dr Győri Nagy Sándorral átbeszéltük környezeteink ökoszociális problémáit és kerestük a lehetséges megoldásokat a konfrontácionizmus elkerülése érdekében, amely csakis gyöngít bennünket. Kitértünk a vidék konfrontácinizmusára és az egyének társadalmi konfrontációjára is, akkor fogalmazódott meg a következő gondolat:„ A jogot a rendszerváltás után trianoni állapotában újrafixált Közép-Európánkban mennyire egyformán a helyi társadalmak megbénítására, ill. az azokat erősítő kezdeményezések blokkolására, az aktív emberek pótcselekvési mellékutcákba kényszerítésére használják. S bizony ezt könnyű a belső megosztottság, a belsődlegesült konfrontacionizmus talaján megtenni” abban a pillanatban a csókai Földművesek Egyesületének Strasbourgh-ig tartó kálváriáját beszéltük át. Említettem neki a csókai pravoszláv pap bölcseletét, mely szerint kettő embertípus van: az egyik emeli a sátort  (épít) a másik meg bontja (rombol)! Helyeselte házigazdam e bölcseletet, viszont kitartott a mindenkori békés megoldást kell szorgalmazni elmélet mellett a konfrontácionizmus megoldása érdekében. Így van, de vannak pillanatok amikor a bölcs tudomány is csődöt mond!  A gondolat menetet Csólyóspáloson (Bács-Kiskunmegye) folytattuk a Magyar Ökoszociális Forúm tanyaszentelőjén, ahol is a *csólyóspálosi polgármester a következő képpen nyilatkozott: "A falunak fenn kell maradnia. A tanya pedig olyan sajátossága, ami Európa szerte ritka". Dr. Győri Sándor, ezt akkor azzal toldotta meg, hogy "Európa fenntartható Európává akkor lesz hogy, -ha a város nem akarja megenni a falut és a falu sem akarja kisgömböcként felfalni a várost! Mindenki az akar lenni, ami a teremtésben a dolga. A város, -város. A falu, -falu. A természet az természet. A gazdaság gazdák sokasága, hiszen a gazdaság nem akármilyen fölérendelt hatalom, mint ahogyan gyakran halljuk, hanem a táj gazdáinak a sokasága. Olyan felelős közösség, amelynek a természeti és a társadalmi környezetért egyaránt felelőssége van. Az elvek tisztázása után mi szeretnénk a gyakorlatban is megmutatni, hogy lehet Magyarországon is fenntarthatóan gazdálkodni. Nem biztos, hogy a nyereséget sokszorozni kell, viszont nyereségnek lennie kell a fenntarthatóság végett." Ezidáig rendben is van amikor egy kis közösség össze akar fogni, váltani és változtatni akar és még lehetőség is nyílik számára e lépések megtételére. Bennem akkor kételyek merültek fel, megértette-e a közösség, hogy mik az elvek és a célok, fel lett e térképezve teljesen milyen gátló tényezők fognak fellépni, amik emberi gyarlóságból kifolyólag fogják a gyönyörű elképzelést gátolni, bíztam benne, hogy igen. A tanyaszentelőn, amikor is a pléhkrisztus felkerült az akácfára és a helybéli plébános felszentelte el is hesegettem a konfrontáció gondolatát. Talán Krisztus szenvedésének története intő példa lesz a sátor bontóknak (rombolóknak), de ahogyan illik a történelem ismétli önmagát...Nemsokára kedves házigazdám jegyzetét olvasom: "Ötvenhat évesen életem első perében vagyok. Keserű perben egy barátommal, aki polgármester a mai hazában." A kételyeim beigazolódtak, megjelent az emberi gyarlóság a hatalomvággyal párosulva. Az építő addig kell, amíg a sátort fel nem emeli, azt követően a romboló már tudja mi a feladata...Hiába nézte a tanyaszentelőn a polgármester a pléhkrisztust és elfogadta az elveket. Sándor barátom csak addig kellett, míg ezeket ki nem gondolta és a gyakorlatban is megvalósítani kezdte, innen már lehet sikeresen folytatni a megkezdettet. A párbeszéd helyett pártbeszédet alkalmazó ötletrablók átélik a következő évtizedet és a következő választásokon a nemzeti oldalról átsétálnak a nemzetietlen oldalra, ha kell. Az építő kezdheti az újabb szélmalomharcát térben és időben. Fizikából tudjuk,hogy  ha egy fémkorong mágneses mezőben pörög, akkor az így keletkezett erő az elektronokat a korong középpontja felé taszítja, vagy pedig a középponthoz rögzített huzal mentén mozgatja. A társadalmi "dinamó elv" fizikából átmentve a következő képen hangzik: a társadalom térben és időben a hatalom szabályai, törvényei szerint pörög, az építőket és rombolókat a szabályok alapján a középpont felé taszítja, kötelezve a szabályok és törvények betartására, a kiválasztottakat egy külön elbírálás mentén mozgatja, ezek a szabályok-törvényszerűségek betartása alól mentesítve vannak, -felismertük, a rombolók képezik főként e csoportot. Tovább lépve elmélkedésünkben megemlíthetjük a kínai taoista filozófiát is, ez esetben a Jin és Jang szimbólúmát, ahol a Jin és Jang egyensúlya a jó és ennek hiánya a rosz. Bízom benne, hogy a jó oldal egyensúlya fog diadalmaskodni Csolyóspáloson is. Sándor barátom a könyvek könyvének tanítása alapján cselekedett és megosztotta történetét a világgal "Hirdessétek az igazságot, s az igazság szabaddá tészen titeket" E szavakat suttogta a pléhkrisztus is az őszi szélben Csólyóspáloson a tanyaszentelőn és remélem a szél elviszi a polgármester fülébe is... Záróakordként el kell jutnunk a tényhez, hogy a konfrontácionizmus egyidős az emberiséggel. Az emberi lény konfrontációra hajlamos teremtmény. A társadalom változásának alapvető mozgatója a konfrontáció, mindenkor számolni kell jelenlétével és törekednünk kell az egyensúly fenntartására az építők és rombolók között. A konfrontáció szüleménye a kompromisszum. A vitákban a kompromisszum a vitarendezés egy olyan formája, ahol az eredeti célokból vagy kívánságokból kommunikáción és többszörösen megváltozott feltételek kölcsönös elfogadásán keresztül alakul ki a megegyezés. Van e bennünk megegyezés készség alapvető elvekben? Az építő szorgossága megállítja e a rombolót, a győztes megkíméli e a legyőzöttet, a pártbeszédet felváltja e a párbeszéd? A többség elfogadja e a kisebbséget? Egy újabb gondolat zavart meg az elmélkedésben: házaló ingatlanszerető igehirdetők színes propaganda anyagot ajánlva, nekem szegezték a kérdést: Tudja e mikor lesz világbéke? Válaszom igen volt! E kijelentésemet hosszú csend követte. Majd megszeppenve a térítők megkérdezték megtörve a kínos csendet: mikor? Erre azt feleltem, amikor egy ember marad a földön, egyes egyedül és már nem lesz kivel konfrontálódnia! A házaló ingatlanszerető igehirdetők sarkon-fordultak, színes propaganda anyagot sem adtak és azóta is messzire elkerülnek...



Margit Zoltán



*Szereptévesztés fennálló lehetősége végett a következő tényekkel toldom meg írásomat:



Az írásomban megjelenő jelenlegi csólyóspálosi polgármester nem volt perben Dr Győri Nagy Sándorral. Támogatóként, viszont jelen volt ő is a tanyaszentelőn és az azt követő Magyar Ökoszociális Fórum közgyűlésén. 

Dr Győri Nagy Sándor egy Közép-Tisza menti település polgármesterével volt perben, megvívta a pert és megnyerte, bár a polgármester vétkessége tudatában indította el a pert és veszített.

A történet "kerek" lett, a pléhkrisztus suttogása a "Hirdessétek az igazságot, s az igazság szabaddá tészen titeket" eljutott a Közép-Tisza menti település polgármesterének és az igazságszolgáltatás fülébe is, ilyenkor így fohászkodunk: Istennek legyen hála!

Dr Győri Nagy Sándor szavaival lezárom ezt az "aktát" is: "Mellesleg a konfrontacionizmus valóban következik "általában" az emberből, de a magyar kultúrtípusból különösen. Akik ellenünk ezt az eszközt nagy sikerű megosztószerként használják, túlságosasn jól ismernek minket (a rosszabbik oldalunkról). Ezért hát nem volt hiába ez az írás..."
Margit Zoltán

2010. augusztus 26., csütörtök

Pléhkrisztus

Felújított szilfakereszt 
(Szülőfalum, Terján elárverezésének 50. évfordulójára)

Elárverezett falum elhagyott, 
elvadult 
 
temetőjében,
 újabbanegy felújított szilfakereszt áll.
Kósza szelek és repülésben elfáradt madarak bálványozzák.
Elhagyott temetőnkben távolba tekintő napsugaras szilfakereszt révedez.
Körülötte gyomok közöttvergődő maradékdísznövények,kopott koszorú és hüllőként szétcsúszó gyökerek.
A terjáni temetőben újabban már felújított, bálványsúlyú szilfakereszt áll,
s átöleli az enyészet,
megköveti a magány,
Napsugaras szilfakereszt,
lesz-e még itt feltámadás?
+ Cs. Simon István
Keresztek az útmentén, útkereszteződéseknél, templomoknál... a védelmező ősi jelképét hordozzák magukban. Legtöbbször Krisztusunk megváltó halálának megtestesítői, de állhatnak csupaszon is és a vándornak jelzik, hogy adott helyen békés Istent tisztelő emberek lakják a megjelölt tájat. A magyarság régi hagyománya a kereszt állítása, hálából, szeretetből, tragédiából egy sikert hozó ima meghallgatásból eredendően. A kereszt a szenvedés jelképe az egyszerű falusi emberek körében  Krisztus "tárgyi" jelenlétét sugallja. A paraszti szokásvilág tárgyi kultuszának szerves része, sok történet, emberi sors és helyi csodák fűződnek hozzájuk. A lelki tehervállalás mellet az a közösség, amely a keresztet állította vállalta annak evilági gondozását is. Sok helyen már az utak is másképpen vezetnek Rómába, ott elhagyatott kereszteket lassan "...átöleli az enyészet, megköveti a magány..." Halnak és pusztulnak falvaink és az utolsó jelképek is velük vesznek el, egyesek giccsesnek találják, talán ők nem értik a szellemi sugallatát egy út menti pléh, kő, szilfa keresztnek, nem értékelik mennyi fohász és könyörgés hangzott el e keresztek előtt, mennyi imát hallgatott meg a pléhkrisztusunk is az idők folyamán. A természet és az örök idő visszaveszi tőlünk, gyarló emberektől, amit ajándékként adott nekünk, az átutazóknak. Bölcsek voltak - szép és ükapáink, hiszen a tájat, amit óvva óvtak idegenektől-betolakodóktól az unokákra, ránk hagyták, mert bennük tudatosodott a tény, hogy semmi sem örök és minden változik. Tudjuk e hitvallást vállalni, avagy mindent veszni hagyunk a globális profit orientált világunk megmaradása érdekében a saját identitásunkat is feláldozva? Mit fogunk hagyni mi az unokáinkra?Tudjuk a harangok másért szólnak...

Bátorít a tudat, hogy megemlékezünk és tartjuk az őseink fogadalmait, 
 
annak ellenére, hogy már a nemzeti ünnepeink is különböző csoportok és érdekképviselők kisajátítása közepette zajlik, meg kellene tanulni, hogy az ünnep az egy és oszthatatlan és nem érdekütköztetések, bugyuta csatározások helyszíne. Időben és térben a múlt része a jelennek, ahogyan a jelen a jövőnek. Kettő boldogasszonyunk sincs, ahogyan három Szent Istvánunk se, ők nem voltak sem, jobboldaliak sem baloldaliak és a pártoskodást is bölcsen elvetették…Szent István államalapító királyunk ünnepére összegyűlt Hodics népe. Vegyes érzelmekkel indultam az Isten háta mögötti falucskába, amely Hódegyháza (Jazovo) „kül” faluja. Gondolataim között Terján falucska haranglába, szilfakeresztje a mái napig kegyeletsértésben megsemmisülő temetője elevenedett fel és a terjáni Szabó tanár úr, aki legkitartóbban küzdött a falu megmaradásáért. Levelet is küldött a belgrádi hatalomnak, hogy kíméljék meg Terjánt. Belgrád és a törökkanizsai járás azonban úgy döntött, hogy megbünteti ezt a nyers-nyakas, nem behódoló népet. Erőszakkal kitelepítették a falu lakóit. Akkor azt mondták, hogy elárverezték. De milyen árverezés az, amikor a családapáknak kellett lebontani családi fészküket, a saját kezükkel kellett lerombolni addigi szeretett otthonukat? Anyai öregapám is közöttük volt. Életében a pausz papírra rajzolt Terjánról mesélt, Pestről és Budáról, pici gyermek voltam, akkor csak a nagyapám szomorúságát értettem meg…A szívük szakadt meg. A sebek máig sem tudtak beforrni. „Ne hagyjátok a templomot,a templomot s az iskolát!a  magyar kommunista emberek odaadták és ledózerolták a templomot és az iskolát az egész faluval egyetemben és nemsokára malac hizlaldával szentségtelenítették meg a magyar emberek lakta földet…Vajon e sors vár Hodicsra is a többi ma már „szórványnak” mondott bánáti-bácskai-szerémségi magyarok lakta falvacskákkal? Cs Simon István, akkor levélben küldte el versét „Felújított szilfakereszt” c. -Terjánról és megkért, hogy személyesen olvassam fel az egybegyűlt megemlékezőknek. A bús-komor hangvétele és kiábrándultsága a záró versszakban jelenik meg, a kérdésében ott volt a válasza is: „Napsugaras szilfakereszt, lesz-e még itt feltámadás?„
Hodicsra kegyetlen rossz terméskő út vezet, ezek az emberek Mária Terézia uralkodása óta semmit sem kaptak hűségük ellenébe, de hitük az ő mentsváruk. Eldöntötték, hogy a település bejáratánál álló pléhkrisztus felújítják és Szent Istvánnak ajánlva összefogásuk jelképéül, felszenteltetik, bízva, hogy szebb időket is megél majd e falu!
Római katolikus egyház részéről Ft. Masa Tamás plébános végezte el a hodicsi pléhkrisztus szentelését. Az újonnan kinevezett plébános, aki dél-Bánátról érkezett idősebb paptársát Ft. Pósa Gyulát felváltva a szolgálatban, bátorító szavai lelki-táplálékként szolgáltak a Hodicsiaknak. A Hódegyháziak Pósa atya távozását  az idős tölgyfa átültetésével hasonlították össze, -szerintük,  nemcsak az átültetett tölgyfa pusztul, hanem az árnyékában szimbiózisban élő növénytársulások is. Az első intő jel, hogy Hódegyháza első embere meg sem jelent a pléhkrisztus szentelésén bár külön meg volt hívva. Lehet találgatni, -nem tiszteli a vallását, avagy ellenérzete van a Hodicsiakra, avagy a nagyszólamú összefogás az csak választási „kacsa” volt? … Hódegyházán is hármat kukorékolt a kakas és áthallatszott Hodicsra is!
A hodicsiak közül Id. Sós István osztotta meg gondolatait babgulyás és muzsikaszó mellett, mert ugyebár sírva mulat az igaz magyar: „Ez idáig ellenálltunk minden változásnak, mert olyan szívósak vagyunk, mint a tarack, bár sokszor megtépáztak bennünköt, de az ősi gyökérből újra előtörünk! A tarackot is kapálhatod életuntig, addig bennünköt is pusztíthatsz, de te a kapálásba és a pusztításba is beleunsz, addig mi újra előtörünk, úgy, s mint a tarack! Nekünk mindig lösz élelmünk és vizünk, nézd a városiakat, azok kivannak téve mindönféle szemforgató politikus kénye-kedvinek, azok csak az üzletbe tudnak élelmöt szörözni, addig mi a puszta asztalán a csordát figyelve szépen szalonnázgatunk és este friss  tejet iszunk, ha éppen nem pájinkázunk! Amikor eljön az öreg este a jó Istennel a szívünkben, hajtjuk fejünket nyugovóra a végezölödés után, bízva, hogy oltalmat és békét nyújt nékünk s mögvédi javainkat!”

Bízom benne, hogy a Hodicsiak imáját meghallgatja a teremtő és embernek méltó környezetet teremt nékik! Ők nem barmok, hogy jászolban éljenek, hanem hús-vér dolgos népek, akik legalább egy járható utat érdemelnek, hogy eljuthassanak Rómába is, hogy megnézzék honnan kapta Szent István királyunk a koronáját és meghatalmazást az apostoli Magyar Katolikus Egyház megalapítására...

Hodicsról visszaindulva vörös volt az ég alja és a pléhkrisztust lassan az éj palástja betakarja, megnyugvását még csak a csorda kolompja zavarhatja...
Margit Zoltán

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin