Headline - Főcímek

Hírek


Sáros eső hullott

Poros eső hullott az Alföldön, észlelőink erről számos fotót is készítettek.

Az elszíneződést a szaharai eredetű homok okozza. A Szaharából a légkörbe került homok a dél felől érkező áramlatokkal Közép-Európa térségébe jutott, ugyanakkor ez a légtömeg nedves levegőt is szállít, így a homok a nedvességgel keveredve csapadék formájában kihull, így a felszínre, illetve a tárgyakra lerakódik. Mivel az éjszaka egyre többfelé várható újabb csapadék, főként zivatarral kísért záporok formájában, ezért az ország más területein is találkozhatunk ezzel a jelenséggel.


időkép
Sokan úgy vélik:




A kanári szigetek feletti porfelhő...

Újabb három tibeti gyújtotta fel magát


További három tibeti gyújtotta fel magát az utóbbi nyolc napban, így tiltakozva a kínai fennhatóság ellen, követelve a dalai láma visszatérését – jelentette vasárnap a Szabad Ázsia Rádió (RFA), tibeti forrásokat idézve.


Az RFA a Nemzetközi Kampány Tibetért (ICT) elnevezésű civil szervezetre hivatkozva tudósított arról, hogy szeptember 29-én egy huszonhét éves fiatal gyújtotta fel magát Csinhaj tartomány egyik városában. Önégetés áldozata lett szombaton egy másik huszonhét esztendős férfi Kanszu tartományban, s egy negyvenkét éves tibeti író is a hét végén borította lángba önmagát a Tibeti Autonóm Területen lévő egyik buddhista templomban.

Ezekkel az esetekkel 2009 februárja óta ötvennégyre emelkedett a tibetiek önégetéseinek száma, ezek közül negyvennégy halálos kimenetelű volt. Ezek a típusú cselekmények különösen a délnyugati Szecsuan (Sichan), az északnyugati Csinhaj (Qinghai), valamint Kanszu (Gansu) tartományban szaporodtak el.

Emigráns tibeti szervezetek azt állítják, hogy az önégetésekkel a tibetiek a kínai fennhatóság ellen tiltakoznak, illetve a dalai láma visszatérését követelik. Peking szerint viszont az önégetési kampányt a Tibet elszakítására törekvő emigránsok szítják, akik önös érdekből küldik halálba a többségükben fiatalembereket.

A dalai láma nemrégiben egyik nyilatkozatában “érthetőnek” nevezte az önégetéseket, de leszögezte, hogy nem fog felbujtani ilyen drasztikus akciókra. A száműzetésben élő tibetiek szeptember végi világtalálkozója pedig arra kérte a tibetieket, hogy ne folyamodjanak az önégetés eszközéhez a kínai uralom elleni tiltakozásként.

Kína 1950-ben szállta meg Tibetet, ahonnan a dalai láma 1959-ben egy meghiúsult felkelést követően menekült el, s azóta is indiai száműzetésben él.

Amerikai-Magyar Hírújság/Magyartudat 


A szerb elnök  megkegyelmezett Sass Lászlónak

Nikolić megkegyelmezett Sass Lászlónak

Tomislav Nikolić szerb elnök ma kegyelemben részesítette Sass Lászlót (a képen), akit a bíróság 150 napos szabadságvesztésre ítélt, mert megsértette becsületében Toroczkai Lászlót, a magyarországi szélsőséges Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője ellen, közölte az elnök sajtószolgálata.

Nikolić ezt megelőzően bekérette az illetékes bíróságnak, valamint az igazságügyi minisztériumnak az esettel kapcsolatos véleményét, az elnöki kegyelemről szóló okiratot pedig azzal a meggyőződéssel írta alá, hogy a gondolatszabadság az egyik legalapvetőbb civilizációs érték, áll a közleményben.

A szerb elnök úgy értékelte, példátlan az, hogy Sass László 150 napos börtönbüntetését tölti csak azért, mert nyilvánosan kimondta a véleményét, hiszen ez ellentétben áll az európai normákkal és a nemzetközi konvenciókkal.

Sasst, akinek ma kellene elhagynia a börtönt, 2011. február 4-én ítélték el, miután a Magyar Szó napilap Közös Íróasztal rovatában közölt írásában - a bíróság véleménye szerint - megsértette Toroczkait. A bíróság eredetileg 150 ezer dinár pénzbírsággal sújtotta, de miután Sassnak nem volt pénze kifizetni a büntetést, önként jelentkezett 150 napos börtönbüntetésének letöltésére a szabadkai fegyházban. (Beta)

Mindszenty József bíboros rehabilitálása


Budapest, 2012. március 26., hétfő (OS) - A Legfőbb Ügyészség teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitációban részesítette a meghurcolt Mindszenty József bíborost.

Mindszenty olyan embertelen időkben tudott igaz ember, a hivatását mindvégig gyakorló főpap maradni, és tiszta erkölcsi tartással cselekedni, mint a II. világháború alatti vészkorszak, vagy az 50-es, 60-as évek tomboló kommunista diktatúrája. 

Karizmatikus személyiségét, szilárd jellemét – amelytől egyaránt tartott minden elnyomó hatalom – a legbrutálisabb eszközökkel sem tudták megtörni. Inkább vállalta hazájában az évtizedekig tartó teljes elszigetelődést, ellehetetlenítést, majd a külhoni eltaszítottságot, mintsem elveinek feladásával a kiegyezést a demokrácia ellenségeivel. 

Ideje volt, hogy a rendszerváltás óta eltelt évtizedek után végre feketén-fehéren kimondja az igazságszolgáltatás: Mindszenty ártatlan volt az ellene felhozott vádakban. Így mielőbb lezárulhat a Vatikánban a szentéletű bíboros boldoggá avatási eljárása és egy újabb magyar példaképpel gazdagodhat a Katolikus Egyház és a világ.
MTI

A román külügyminiszter szerint Bukarest nem akadályozza meg Szerbia EU-tagjelölti státusát, de elhúzódhatnak a szerb csatlakozási tárgyalások


Románia nem akadályozza meg Szerbia EU-tagjelölti státusának elfogadását, de elvárja, hogy Szerbiát is ugyanolyan szigorú megfigyelés alá vessék a kisebbségi jogok betartása terén, mint korábban Romániát - jelentette ki kedden Cristian Diaconesacu román külügyminiszter.

A román diplomácia vezetője a Romania TV hírtelevíziónak kedden elmondta: az Európai Unió általános ügyek tanácsának keddi ülésén azért húzódtak el a tárgyalások, mert Románia szerint az a természetes, ha minden tagjelölt országot ugyanolyan szigorú megfigyelés alá helyeznek, mint Romániát. Valamennyi tagjelölt országnak bizonyítania kell - mondta a külügyminiszter -, hogy tiszteletben tartja a kisebbségek védelmére vonatkozó uniós szabványokat, értékeket.

Rámutatott: a tagországok állam- és kormányfőinek a hét második felében tartandó értekezletükig - amelyen végleges döntés születik Szerbia EU-tagjelölti státusáról - egyrészt Románia és Szerbia aláír egy együttműködési megállapodást kisebbségvédelem témakörben, valamint az EU is figyelemmel kíséri 2012 folyamán a szerbiai románok helyzetét, és arra bátorítja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosát, hogy ő is vegyen részt ebben a felmérésben - mondta a román külügyminiszter. 
"Nem tettünk egyebet, minthogy komolyan vettük a tagjelölti státussal járó kisebbségügyi szempontokat" - mondta Cristian Diaconescu, aki leszögezte, hogy Románia plusz garanciákat vár Szerbiától annak alátámasztására, hogy tiszteletben tartja kisebbségeinek nyelvi, identitási és lelkiismereti jogait.

Szilágyi Imre, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa szerint bár az uniós külügyminiszterek az uniós tagjelölti státus megadását javasolták kedden Szerbiának, a csatlakozási tárgyalások valószínűleg elhúzódnak majd a koszovói helyzet rendezése miatt.
Az Európai Unió tagországainak külügyminiszterei kedden javasolták, hogy Szerbia váljon hivatalos EU-tagjelöltté, de a végleges határozatot a tagországok állam- és kormányfői hozzák meg a hét második felében tartandó értekezletükön. A végérvényes döntésig a keddi ülésen helyszíni beszámolók szerint azért nem sikerült eljutni, mert Románia további garanciákat tartott szükségesnek ahhoz, hogy a Szerbiában élő román kisebbség jogai kellő védelmet élvezzenek.

Szilágyi Imre az MTI-nek kedden úgy nyilatkozott, ha Szerbia megkapja a tagjelölti státust, decemberben születhet döntés arról, mikor kezdődhetnek meg a csatlakozási tárgyalások az országgal. Ez "nem lesz könnyű folyamat", főként Koszovó ügye nehezítheti a haladást a tárgyalásokon - mutatott rá.
Mint kiemelte, az uniós külügyminiszterek egyetértésének oka, hogy a hét végén megállapodás jött létre Belgrád és Pristina küldöttségei között Koszovó regionális képviseletéről. 

A tagjelölti státus megadásának ügyében Németország álláspontja volt a leginkább kérdéses, mivel Angela Merkel kancellár alapvetően két feltételhez kötötte Berlin támogatását tavaly augusztusi belgrádi útján, és ezek közül csak az egyik teljesült - mondta. Mint kifejtette, a szerb-koszovói tárgyalásokon ugyan valóban történt előrelépés, ahogyan ezt Németország is sürgette, de még nem valósult meg a szerb és koszovói "párhuzamos struktúrák felszámolása". 

Németország tavaly azt követelte Szerbiától, hogy folytasson feltétel nélküli párbeszédet Pristinával, jusson megállapodásra Koszovó brüsszeli (regionális) képviseletéről, továbbá a távközlésről és az áramellátásról. Sürgette azt is, hogy Pristina vegye át az északi Kosovska Mitrovicában a bíróság feletti ellenőrzést, és kezdődjön meg a párhuzamos intézmények felszámolása.

A szakértő véleménye szerint Németország valószínűleg azért egyezett bele a tagjelölti státus megadásába, mert feltételei egy részének Belgrád mégiscsak eleget tett, a belépési folyamat alakulása pedig a továbbiakban attól függ majd, hogy "mennyire teljesül a többi".
A csatlakozási tárgyalásokkal összefüggésben Szilágyi Imre azt mondta, kétséges, hogyan alakul a szerb-koszovói határ ügye, hiszen ezt "Belgrád nem is fogadja el határként". Az is gondot okozhat, hogy - mint arra Németország is felhívta a figyelmet - az uniós tagállamok többsége elismerte Koszovó függetlenségét, Szerbia azonban nem - hangsúlyozta.
Az uniós külügyminiszterek döntésének vélhetően az az oka, hogy nem akarták: Szerbia felhagyjon az EU-konform intézményi struktúra kialakításával, és ahhoz akartak hozzájárulni, hogy a közelgő parlamenti választásokon olyan erők arassanak győzelmet, amelyek nem kérdőjelezik meg Szerbia erőfeszítéseit az uniós tagságért - mondta Szilágyi Imre.

MTI 2012. február 28.

"Büszke magyar vagyok" - Fliegauf Bence
A fiatal rendező alkotása 
elnyerte a Berlinale zsűrijének nagydíját

A munkáját segítő embereket méltatta Fliegauf Bence, a Csak a szél című film rendezője szombaton Berlinben, miután alkotása elnyerte a Berlinale zsűrijének nagydíját. 

Mint mondta, "büszke magyar", ezt azonban "nem könnyű" megélni. Az olyan estéken viszont, amikor magyar film nyeri el a világ egyik legrangosabb filmszemléjén a zsűri nagydíját, mégis "lehet büszke magyarnak lenni" - fogalmazott. Filmje erősen dokumentarista jellegű - vetették fel újságírók. 

Büszke magyar  (Fotó: Habostorta)
Ezzel kapcsolatban a művész úgy vélte, a romagyilkosságok hatására született film inkább televízióba való, mert a televízió feladata a társadalmi problémák felmutatása. Szerinte hiányoznak a televízióból a társadalmi kérdéseket feszegető filmek, holott éppen ez lenne a feladata ennek a médiumnak.

A Csak a szél alkotói kértek is támogatást a magyar tévétársaságoktól. A "csatornák nem adtak semmit, most meg interjúkat akarnak" - mondta Fliegauf. Hozzátette: "ez a teremtmény" - az Ezüst Medve - remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy legközelebb jobban sikerüljön az együttműködés, mert az olyan alkotások, mint a Csak a szél, nagyon fontos társadalmi problémákról gondolkodtatják el a nézőt.

A film a zsűri nagydíja mellett elnyerte az úgynevezett film békedíjat és az Amnesty International (AI) nemzetközi jogvédő szervezet díját is. Ez utóbbival kapcsolatban Fliegauf Bence az MTI kérdésére válaszolva elmondta: nagy megtiszteltetés számára az AI elismerése, hiszen a segítő szakmában a romákkal évtizedek óta foglalkozó szakemberek erőfeszítései "sokkal fontosabbak, mint a puszta beszéd a rasszizmusról és az idegengyűlöletről". 

"A romák között dolgozó szociális munkások és egyéb szakértők a film elkészítéséhez is nagyban hozzájárultak" - emelte ki Fliegauf. Hozzátette: az alkotás talán hozzájárulhat a "küldetésük finanszírozásához", ahhoz, hogy továbbra is gyakorolhassák hivatásukat. 
MTI 

Újabb Anonymous akció?



A CIA és az INTERPOL weblapjának kiiktatása után a Nasdaq és a BATS weblapjának tamadása mögött is az Anonymous akció csoport áll? 

-Nem tudni, mert az Anonymous még nem ismerte el, a jól ismert: -"Tango down" vezényszót még nem használták az amerikai tőzsdével szemben.

A Nasdaq szóvivője elismerte, hogy a honlapjuk az elmúlt 24 órában támadás célpontja volt és időszakos kieséssel működni tudtak, ugyanezt jelezte a BATS is. 

-DDoS típusú támadást vészeltek át, amely a felhasználok ellen írányult, így a rendszerbe nem tudtak belépni és a kettő cég szolgáltatásai elérhetetlenek voltak számukra.


Az amerikai kereskedelem ennek ellenére zökkenőmentesen bolnyolította le forgalmát.

Valentinnapi móka?

Anonymous kiiktatta a CIA honlapját!

CIA TANGO DOWN

Az "Anonymous" hacker csoport megtámadta és egyenlőre kiiktatta a CIA -az USA Központi Hírszerző Ügynökségének honlapját 21:45 kor, ma február 10-én. A twitteren közölték a hírt: "CIA TANGO DOWN"! E-vezényszót használja az Egyesült Államok hadserege, ha kiiktatja ellenségét. Az akciót a "Megauplod" videó megosztó - tároló megszüntetése végett folytatják, először az FBI honlapját iktatták ki, követte az USA Igazságügyi Minisztériumának honlapja és most a CIA következett a "sorban". Az internetes kalózkodás felszámolása érdekében létrehozott ACTA egyezmény elfogadásának meghiúsítása érdekében további hacker támadásokra lehet számítani. Ezidáig állami intézmények szenvedték el a támadásokat Szlovéniában, Görögországban, Horvátországban...



Gyűlöletszító falfirkák 
- Halál a magyarokra! és Halál a horvátokra!




Halál a magyarokra! és Halál a horvátokra! – ezek a gyűlöletszító feliratok jelentek meg kedden (január 30-án – B. A. megj.) a nap folyamán a (szabadkai – B. A. megj.) Vasutas település helyi közösség területén lévő piac közelében. A feliratok a bolt és a trafóállomás falán találhatóak. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga közleményben elítélte a feliratok készítőit, s kiemelték, hogy az effajta viselkedés nem méltó Szabadkához, ahol nem egymás mellett, hanem együtt élnek évszázadok óta az emberek. A VSZL helyi szervezetének vezetői hozzáteszik, a szabadkaiak tudják, milyen hosszú időt igényel, hogy a nemzetek közötti viszonyok kialakuljanak, s milyen rövid alatt tönkre lehet tenni a jó viszonyt. Követelik, hogy a rendőrség mielőbb kerítse kézre az elkövetőket.(mag)

                                                                                 Magyar Szó, 2012. február 2., 11. o.

Halál a magyarokra- 
Gyűlöletkeltő felirat Szabadkán

Halál a magyarokra - MRM fotója

Két hete „ékesíti” a szabadkai sugárút egyik panelházának falát a SMRT MAĐARIMA (Halál a magyarokra) felirat. Az MRM szabadkai városi szervezete elítéli a soviniszta és gyűlöletet szító falfirkát, és annak haladéktalan eltávolítását kéri a köztisztasági kommunális vállalattól, illetve a ház lakóitól.

A nem szerb nemzetiségűek ellen elkövetett újabb atrocitások (pl. a Rumán és Újvidéken történt horvátok elleni támadások) bizonyítják, hogy a szerb társadalom egy jelentős részét még mindig a gyűlölet mozgatja.

Az MRM ezért is tartja hasznosnak és előremutatónak a szabadkai városvezetés azon lépését, amelyet mozgalmunk már megalakulása óta követel a polgármestertől és a VKT elnökétől. Vagyis, hogy szükség van a magyar nyelv mint környezetnyelv kötelező tantárgyként való tanítására minden egyes iskolában. Hosszú távon ez a tolerancia és a közbiztonság erősödését, valamint a gyakorlatban érvényesülő kétnyelvűséget fogja eredményezni.

Szabadka, 2012. január 28.
Az MRM Szabadkai Városi Szervezete nevében, 
Juhász Zoltán, elnök

Az MRM Elnöksége nevében,
László Bálint, elnök

Szerbiai futballhuliganizmus: 
Taton gyilkosainak büntetését megfelezték

Taton gyilkosainak büntetését megfeleztékMiközben felhördült a közvélemény, hogy két napja szurkoló huligánok randalíroznak Újvidék utcáin, a belgrádi fellebbviteli bíróság ma úgy döntött, megfelezi azoknak a futballhuligánoknak a büntetését, akik 2009. szeptember 17-én Belgrád központjában agyonverték Brice Taton francia szurkoló fiatalembert, megmásítva így a felső bíróság döntését, amely összesen 240 év börtönbüntetést szabott ki a huligánokra, tudta meg a belgrádi sajtó.
A 28 éves Brice Tatont 2009. szeptember 17-én verték agyon Belgrád központjában, a belgrádi Partizan és a francia Toulouse mérkőzése előtt. Súlyos fejsérüléseket okoztak neki, a mellkasára mért ütésektől pedig megpattant az aortája, belső vérzést okozva. A fiatalember szeptember 29-én belehalt sérüléseibe.
A támadás máig szökésben lévő főkolomoposainak büntetését 35-ről 15, illetve 32-ről 14 évre mérsékelték. Ellenük nemzetközi körözés van érvényben. Azon elkövetőknek, akiket a felső bíróság bírája személyenként 30 évre ítélt, ma 13 évre enyhítették büntetését, s hasonló enyhítéseket kaptak az ügy további vádlottai is.
A fellebbviteli bíróság úgy véli, a büntetés ilyen enyhített formájában is tökéletesen eléri célját. Taton szüleinek fellebezését megalapozatlannak ítélték és elvetették. 

B92, Tanjug

A "szerb-nemzeti nyugdíjasok" Szerbiában

Vrábel János és Toplák Imre a “nemzeti nyugdíjasok” között
Vrábel János és Toplák Imre a “nemzeti nyugdíjasok” közöttA legújabb Hivatalos Lapban tették közzé annak a 43 személynek a nevét, akik ettől az évtől kezdve a nemzet illetve a nemzeti kisebbségek kultúrájához való hozzájárulások miatt kiemelt, népszerű nevén “nemzeti nyugdíjat” kapnak.
Több év után az idén két magyar is van a kitüntetettek között, Vrábel János népművész, zenepedagógus (a képen)és Toplák Imre karmester.
Kiemelt nyugdíjat kap ezentúl többek között Timothy John Byford rendező, Ratko Božović szociológus, Lepa Lukić népdalénekes, Bisera Veletanlić jazz énekesnő, Stjepko Gut jazz muzsikus, Ljiljana Đurić színművész, Relja Kostić építész, Ksenija Maricki Gađanski műfordító, Radomir Smiljanić író, Hilmija Ćatović festőművész és mások.
A nemzeti nyugdíjra összesen 366-an pályáztak, az arra érdemesekről pedig a Petar Volk teatrológus, Rajko Maksimović zeneszerző, Zoran Bulajić építész, Marko Popović régész, Urbán András rendező, Bratislav R. Milanović irodalmár és Božidar Zečević filmkritikus összetételű bizottság döntött, áll a művelődési minisztérium ma kiadott közleményében.
A nemzeti nyugdíjat az odaítéléstől kezdve az arra érdemesült személy élete végéig folyósítják, jelenleg havi nettó 50 ezer dinárt tesz ki.

Vajdaság MA

Az éjféli miséről hazafelé igyekvő nyugdíjas asszonyt vertek meg!


Szélsőségesek újabb brutális akciója Temerinben!

Gusztony András temerini polgármester arról értesített bennünket, hogy az éjszaka újabb magyarokat érő brutális támadás történt Temerinben. A karácsonyi éjféli miséről a hazafelé tartó nyugdíjas korú magyar asszonyba kötött bele és inzultált két szerbül beszélő nagykorú személy a Petőfi Sándor utcában, tartós sérüléseket okozva neki. A támadókat a rendőrség ezúttal előállította.
Utóbbi példa is ékesen bizonyítja, hogy az etnikai feszültség szítása voltaképpen milyen irányból jön és milyen erők szítják. Sokkal többről van itt szó, mint felelőtlen fiatalok egymás közötti nemzeti előjelű leszámolásáról. A háttérben szélsőséges szerb fasisztoid erők munkálkodása zajlik a temerini magyarok – s példájukon keresztül az egész vajdasági magyarság -- megfélemlítése céljából, miközben a bűnüldöző szervek csak tessék-lássék teszik a dolgukat, a szerb politikum pedig lényegében összezár a szerb nemzeti érdekek mentén, s lényegében nem tanúsít kritikus magatartást a szerb előjelű huliganizmussal szemben.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt elvárja a szerb politikai pártoktól, hogy a leghatározottabban és kétértelműségek nélkül ítéljék el az elmúlt két nap temerini incidenseit, ugyanakkor követeljük a belügyminisztertől, hogy állja útját a magyarellenesség további eszkalációjának, egyúttal folytasson vizsgálatot a két nappal korábbi incidens esetében tanúsított rendőri nemtörődömséggel kapcsolatban is.

Temerin, 2011, december 25.

Csorba Béla
a VMDP temerini körzeti elnöke - Vajdaság Ma

Mindegyik csak azt nézi, hogyan kopaszthatnák meg a vállalkozókat...
Egy vajdasági parlamenti párt üres ígérete...
Vajdaság nem fejőstehén...
A válság és az adó 5000 céget zárt be Vajdaságban

Vajdaságban az elmúlt két évben került lakat a legtöbb cégre, ha az újonnan nyíltak és a bezártak közötti arányt vesszük. Az állami adók mellett, amelyek lehetetlenné teszik az ország más részén is a vállalkozásokat, az itteni, vajdasági cégeket még a helyi önkormányzatok adói is sújtják, de megfizettek azért is, mert közismert, hogy a vajdaságiak a legrendesebb és legrendszeresebb fizetők az országban, s lelkiismeretesen teljesítik minden kötelezettségüket.

A szerbiai munkaadók uniójának (UPS) legfrissebb adatai szerint Vajdaságban 2010. január 1-je és 2011 szeptember 1-je között 10,5 százalékkal több gazdasági társaság szűnt meg az újonnan alakultak közül, mint korábban.

Hogy ez Vajdaság számára mennyire elkeserítő és riasztó adat, legjobban bizonyítja egy másik adat adat, mely szerint ugyanebben az időszakban mondjuk Belgrádban, a gazdasági társaságok mindössze 3,4 százaléka tett lakatot vállalkozására. Ez voltaképpen a megszüntetett és az újonnan nyitott vállalkozások közötti arány, ami azt jelenti, hogy Vajdaságban az elmúlt 20 hónapban 100 újonnan nyílt cégre 115 bezárás jutott. Összehasonlítás végett, az UPS adatai szerint ez az arány Dél-Szerbiában 5,8 %.
Az unió hivatalos statisztikai adatokat is közöl, amelyek szerint tavaly márciusban Vajdaságban 30.467 gazdasági társaság volt, 2011 augusztusában pedig 26.607. A kisvállalkozókat is beleszámítva tavaly márciusban Vajdaságban 89.635 bejegyzett cég volt, idén augusztusban viszont már csak 84.439. A pontot az i-re a foglalkoztatottak száma teszi fel, tavaly májusban 493.185 embernek volt munkája, idén augusztusban pedig már csak 459.853-nak.

Egy illetéket háromszor is megfizettetnek

„Vajdaságban csak a kommunális illetékek vonatkozásában előfodulhat, hogy egyik községben a húszszorosa a másik községben megszabottnak”, mondja Dragoslav Rajić. „Minden helyi önkormányzat illetéket vezet be a közvilágításra, a közfelületek használatára, a zöldfelületek használatára... Mindegyik csak azt nézi, hogyan kopaszthatnák meg a vállalkozókat, s így egy illetéket, mondjuk a környezetvédelmit, köztársasági szinten fizettetik meg, de megteszik ezt a helyi önkormányzatok is... S éppen Vajdaságban – ugyanezen törvény alapján, ugyanezen a jogalapon, még egy környezetvédelmi és erdővédelmi illetéket fizettetnek meg. Így azután ugyanazt az illetéket három szinten is megfizettetik, ami sehol másutt nincs a világon, csak nálunk. 
(Dnevnik-Vajdaság Ma)

Téves címzés
Vissza a feladóhoz

Kép illusztráció a Star Wars c. filmből 
Szemenszedett hazugság közlésével vádolta meg a Hét Nap a Vajdaság Mát. Médiumunk a szabadkai hetilap példányszámáról hozott nyilvánosságra adatokat egy szerzői írás részeként. A Hét Nap szerkesztősége nem fukarkodott a minősítésekkel. Elkövettük többek között a szándékos hitelrontásta nagy hagyományú hetilap ellen, s a Hét Nap szerint hiányában vagyunk a szakmai tisztességnek.

A „szemenszedett hazugságot” a bírált írás szerzője – a neve sem titok: Szabó Angéla, aki nem tagja szerkesztőségünknek – a Médiastratégia c. dokumentum 9. oldaláról vette át, s foglalta bele az október 14-ei jegyzetébe. A napi szerkesztő pedig természetesen ellenőrizte az adatot abban a forrásban, amelyre a szerző hivatkozott. A Vajdaság Mának nem fordult meg a fejében, hogy az MNT e készülő okmánya – hogy a fentebbi jelzővel éljek – szemenszedett hazugságot tartalmaz. Hiszen elkészítésében – mint hangoztatták – a vajdasági magyar újságírás színe-java vett részt, s ezzel magunk is egyetértve tegyük még hozzá: a Hét Nap munkatársai is. Kérdésünk csupán az: miért a Vajdaság Ma szerkesztőségére ontja a szokatlanul erős kifejezéseket tartalmazó vádjait a Hét Nap? Miért nem az MNT illetékes testületénél, annak tagjainál, vagy a tájékoztatási tanácsosnál kopogtatott, s figyelmezteti őket „a szemenszedett hazugságra”, és veti szemükre „a szándékos hitelrontást”, „a szakmai tisztesség hiányát”, de még hatásosabb lett volna, ha egyszerűen felhívja a kollégák figyelmét, hogy a példányszámról szóló adatok másmilyenek, s így ne kerüljenek papírra. Azt nem tudjuk kideríteni, nem is dolgunk, hogy ezeket az adatokat honnan vette az okmány (ha a Hét Nap igazgatójának jelentése félreértés), s hogy „másultak” meg – egyszer így, másszor úgy. S ami még furcsább, a magát helyreigazításnak nevező támadás maga is említi a „rosszindulatúan hazug” adat forrását. Akkor mi is a mi bűnünk a Hét Nap szerint? Az, hogy nem ellenőriztük le még külön náluk is az adatot? Mert mint felróják, megkérdezhettük volna: „kollégák, valóban ilyen katasztrofális a helyzet?!” Ki mer ilyen kérdéssel jelentkezni egy laptársnál, hogy ne értsék félre? S mi van, ha a válasz az lesz, hogy igen. Merthogy a helyzet példányszámügyileg így is, úgy is, valóban katasztrofális. Ha megírjuk, ha nem. 

Az értékrendeket pedig ebbe belekeverni felesleges volt. Azok egy közösségben valóban különböznek. Így van, s így van jól. S az is jó lenne, ha azok jól megférnek egymás mellett. A Vajdaság Mának is van egy értékrendje, világosan meghatározható szellemisége – aki olvassa, látja – de mindamellett helyet ad, s erre büszke is, az olyan nézeteknek, amelyek nincsenek összhangban ezzel a szellemiséggel. Mert mindennél fontosabbnak tartja nem megosztani ezt a maroknyi magyar közösséget, s azoknak is megszólalási lehetőséget szavatolni, akik másként vagy még másként gondolkodnak. Sorskérdéseinkben azonban nagyobb részt - nézeteiktől függetlenül - egyet akarnak.

Kívánunk a Hét Nap-nak ennél jóval nagyobb, stabil, biztonságos példányszámot, s biztosak vagyunk benne, hogy az esetben a reagálása is nélkülözné e manapság már oly szokatlan vehemenciát.

A Hét Nap súlyosan megvádolta a Vajdaság Mát


Szándékos hitelrontást, a szakmai tisztesség hiányát rója fel portálunknak




Kép illusztráció a Birodalom visszavág c. filmből
Star Wars Episode V: The Empire Strikes Back  


Az alábbi reagálást és helyreigazítást kaptuk ma a Hét Nap szabadkai hetilaptól. A szerkesztőség által jegyzett írást szó szerint ismertetjük. 

Honlapjukon a közelmúltban Made in Médiastratégia címmel olyan irományt jelentetett meg, amely valótlanságot -- pontosabban: szemenszedett hazugságot -- tartalmaz a Hét Nappal kapcsolatban, amely súlyos károkat okozott nagy hagyományú hetilapunknak, s bőségesen kimeríti a szándékos hitelrontás szándékát és tényét, ezért a sajtótörvény és az alapvető emberi meg újságírói tisztesség értelmében kérjük, helyesbítse a durva ferdítést.

A szóban forgó iromány -- amely egyébként is tűzdelve van alantas gonoszkodásokkal és csúsztatásokkal -- hetilapunkkal kapcsolatban a következőket állítja: ,,A legdrasztikusabb példányszámcsökkenés a Hét Nap esetében figyelhető meg: a valaha (amikor még volt saját arca és egyéni stílusa) 60 000 példányt is elért hetilapból ma mindössze 3700-at adnak el havonta.''

A firkálmányra nem is reagáltunk volna, ha a hazugságra azonnal nem harap rá egy másik csupa jóindulattól csöpögő szerző, a Családi Kör ,,független hetilap'' legfőbb ideológusa, a Kossuth-díjjal is megajándékozott Végel László, és ország-világ előtt nem fejti ki, hogy a VajdaságMA honlapján megjelentetett ,,eredeti, friss'' írás értelmében a Hét Napból hetente 900 példányt adunk el. Egyik rosszindulatú hazugság tehát másik rosszindulatú hazugságot szült.

E hazugsággal szemben a valóság az, hogy a Hét Napból HAVONTA hozzávetőleg 16 000 (tizenhatezer) példányt, HETENTE körülbelül 4000 (négyezer) példányt adunk el. Nyilván ezzel sem lehet dicsekednünk, s nem is akarunk, ám a négyezer azért mégsem kilencszáz.
Nyilvánvaló, hogy mindkét szerző a vágyait vetette papírra, a Hét Nap és értékrendje iránti ellenszenvét, s azok a bizonyos földhözragadt TÉNYEK szemernyit sem zavarták őket gonoszkodásukban.

Megítélésünk szerint nagyon is tudatos hazugsággyártásról és károkozási, hitelrontási szándékról van szó, mert amennyiben a Vajdasági magyar médiastratégia szövegében (erre hivatkozik az iromány elkövetője) megjelenő adatok félreértésre adhattak okot, csak egy mozdulatukba került volna, hogy akár a szerzők, akár a szerkesztők felhívják szerkesztőségünket, s megkérdezzék: kollégák, valóban ilyen katasztrofális a helyzet?! Csak hát ehhez néminemű jóindulatra meg szakmai tisztességre lett volna szükség, ami a jelek szerint mind a szerzőkből, mind a szerkesztőkből teljes mértékben hiányzik.

Végezetül egyetlen mondatnyi megjegyzésünk van még csak: a sajtószabadság, kollégák, nem abból áll, hogy olvasónövelői vagy egyéb szándékból válogatás nélkül mindenféle valótlanságot, hazugságot leközlünk.
A Hét Nap szerkesztősége

A film illusztráció a Birodalom visszavág c. filmből
Star Wars Episode V: The Empire Strikes Back 


NÉPIRTÁSOK A DÉLVIDÉKEN

Kollektív bűnösség – 67 év után is

Hatvanhét év után se történt előrehaladás a csurogi, zsablyai és mozsori magyarokra 1945-ben kimondott, mind a mai napig fenntartott „kollektív / közös bűnösség” és koholt vádak ügyében. Úgyszintén megoldatlan az áldozatoknak kijáró végtisztesség és méltó megemlékezés jogának biztosítása. Akadozik az események hatékony tudományos feltárása, és az elkövetőket sem nevezték még meg.
A történészek továbbra is többnyire adósak az 1944-1945-ben történt magyarellenes megtorlások teljes felderítésében. A háború utáni nemzedékek számára nem csak az események ismerete hiányos, de azt sem tudják pontosan, hogy a vajdasági magyarokra, a csurogi, zsablyai és mozsori magyar lakosságra, vagy csak a csurogi magyarokra mondták ki a kollektív bűnösséget. Mikor és ki által történt ez?

Elhallgatott események

1. A több mint fél évszázadig elhallgatott eseményekről először a Tartományi Képviselőház szólalt meg – talán még a 2000. október 5-i hatalomváltás lendülete hatására –, amikor a 2003. február 28-án megtartott ülésén rezolúció fogadott el a kollektív bűnösség eltörléséről (Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapja, 2003. március 24., LIX évfolyam, 5. szám, 65. o.).
A Képviselőház „feloldotta” a Vajdaságban élő „egyes nemzeti közösségeket” a múltban igazságtalanul rájuk hárított „kollektív bűnösség alól”. Egyúttal „síkraszáll a II. világháború alatt és közvetlenül utána elüldözött, ártatlanul megvádolt és ártatlanul szenvedett valamennyi személy teljes mértékű rehabilitációjáért, minek során nem vitatja el mindazok egyénileg megállapított felelősségét, akiknek bűnössége független bíróságok előtti törvényesen lefolytatott eljárásban bebizonyosul” – olvasható a határozat szövegében.
A rezolúció által a tartományi kormány kötelezettséget vállalt, hogy „az elszenvedett igazságtalanságok áthidalása érdekében áttekintést készít a II. világháború alatt és után hozott valamennyi olyan normatív aktusról, amelyek egyes vajdasági polgárok kollektív bűnösségének elvén alapultak”, valamint hogy „javasolni fogja a tartományi és a köztársasági illetékes szerveiknek, hogy ezeket a normatív aktusokat helyezzék hatályon kívül”.
A későbbiek során azonban ez a határozat többnyire feledésbe merült. A meghozatalakor sokan azt is gondolták, hogy a szerb parlament rövid időn belül – a két nép történelmi megbékélését segítve – hasonló nyilatkozatot tesz, és ezzel pont kerül a véres történelmi eseményekre. Ilyen határozat meghozatalára a szerb parlamentben azonban mind a mai napig nem került sor.

2. A Magyar Országgyűlés 2004. december 14-én, a délvidéki magyarokkal szemben, a
kollektív bűnösség elve alapján elkövetett véres cselekmények 60. évfordulóján című határozatban ítélt el „mindenfajta diktatórikus rendszert, illetve diktatúrára való törekvést, amely megfosztja állampolgárait az emberi méltóságtól és elidegeníthetetlen szabadságjogaitól”. (A határozat hivatalos szövege a Magyar Közlöny 132/2004 számában jelent meg.)
Az országgyűlési okirat kimondta, hogy a jugoszláv kommunista partizánrezsim utasítására 1944-ben, a mai Bácska és Bánát, valamint az ún. baranyai háromszög területén „mintegy 130 településen több tízezer magyar férfit, nem ritkán asszonyt, sőt kiskorúakat is megkínoztak és kivégeztek. Három település teljes (Csurog, Zsably és Mozsor – B. A. megj.) magyar népességét kollektív bűnössé nyilvánították, elhurcolták és koncentrációs táborba zárták, majd összes ingó és ingatlan vagyonától örök időkre megfosztották”. Az áldozatok kárpótlását azonban – valószínűleg külpolitikai megfontolásból – nem említi.

3. Az Európai Parlament 2009. január 15-én július 11-ét a srebrenicai áldozatok emléknapjává nyilvánította. Strebrenicában 1995-ben a boszniai szerb fegyveres erők alig néhány nap leforgása alatt több mint nyolcezer muzulmán polgári személyt öltek meg a város környéki hegyvidéki erdőkben.


A potočari emlékmű

Jórészt ennek az uniós eseménynek a hatására, a Szerbiai Képviselőház 2010. március 31-én egy négypontos nyilatkozatot fogadott el „a srebrenicai bűncselekmény elítéléséről”, amelyben „a legélesebben elítélte a bosnyák lakosság ellen 1995-ben elkövetett bűntettet” és támogatásáról biztosította az állami szerveket az akkor még bujkáló (2011. május 31-én hágai Nemzetközi Törvényszéknek átadott) Ratko Mladić, a boszniai szerb hadsereg volt főparancsnokának letartóztatatásában. Arra azonban már nem volt ereje, hogy kimondja: Srebrenicán népirtás történt. És 1944-1945-ös vajdasági vérengzésekről is tovább hallgat.

Kollektív bűnösök

1. A Megszállók és Segítőik Vajdasági Bűncselekményeit Megállapító Bizottság, a 2/45 számú, 1945. január 22-i keltezésű szigorúan bizalmas határozatával az akkori zsablyai járáshoz tartozó Csurog község minden magyar lakosát „háborús bűnösnek nyilvánította”.
Másnap reggel – az említett bizottság követelésére – megkezdődött a magyar lakosság összeírása és tömeges internálása is. – Három Sajkás-vidéki falu Csurog, Zsablya és Mozsor – teljes magyar lakosságát kollektív bűnössé nyilvánították, s legalább háromezer embert, a járeki haláltáborba hajtottak – mondta Csorba Béla a kommunizmus délvidéki áldozatairól tartott 2011. november 25-én megemlékezésen a Magyar Országgyűlésben (Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL IX. évf. 268. szám, 2011. november 30.).
A Bizottság idézett számú határozatának kimondó részének szövege, amely vidékünkön valójában meglapozta a kollektív bűnösség elvét, a következőképpen van megfogalmazva:
– A Megszállók és Segítőik Vajdasági Bűncselekményeit Megállapító Bizottság, értékelve a Megszállók és Segítőik Vajdasági Bűncselekményeit Megállapító Bizottság Szervezéséről és Munkájáról szóló Szabályzat 19. szakasz alapján begyűjtött bizonyítékokat,
megállapítja, hogy a vajdasági zsablyi járáshoz tartozó Csurog község minden magyar és német nemzetiségű lakosa elkövetőként, bujtogatóként és segítőkként felelős az említett szabályzat 18. szakaszában említett bűntettekért,
minek alapján, az említett Szabályzat 3. szakaszának zs. pontja és a Megszállók és Segítőik Vajdasági Bűncselekményeit Megállapító Bizottság Szabályzatának 12. szakasza alapján, az Állami bizottság 1944. december 19-i 6-os számú Utasítása 2. pontjának 7. és 8. elvével összefüggésben, háborús bűnösökké nyilvánítja őket.
Ez a határozat nem terjed ki azokra a személyekre, akik Jugoszlávia Népfelszabadító Hadserege és a partizán egységek soraiban harcoltak – írja az okiratban.



2. A dokumentumot a Bizottság elnöke, vélhetően Mijačević Petar írta alá. Erre a Zločini okupatora u Vojvodini 1941/1945, Bačka i Baranja, knjiga 1 / A megszállók vajdasági bűncselekményei 1941-1944, Bácska és Baranja, 1. könyv c. kiadvány bevezetője alapján lehet következtetni, mivel az említett dokumentumom lévő aláírás olvashatatlan.
A hét sűrűn gépelt oldalból álló határozat részletesen leírja a Bizottságnak a csurogi eseményekkel kapcsolatos nézeteit, amire aztán a döntését alapozta. A dokumentum szerint az 1942. január 26-ig tartó, „nyolc napos razzia alatt több mint 1300 (szerb – B. A. megj.) személyt öltek meg, rabolták ki az elhagyott lakásokat és tulajdonítottak el javakat”. A Bizottság külön kiemeli, hogy „sem a razzia előtt, sem a razzia után egyetlen csurogi sem ítélte el ezt a véres rablást”.
Szerb történészek véleménye szerint a kollektív bűnösség elvét megalapozó bizottsági döntés meghozatalára csak a csurogi magyarokra vonatkozóan került sor. A zsablyai és mozsori magyarokkal kapcsolatos ilyen döntés létezéséről a történészek nem tudnak, illetve ismert történelmi források erre nem utalnak. Ez azonban még növeli is az elkövetők felelősségét. 


Az 1944. évi csurogi áldozatoknak emelt kereszt

A terepen aztán – a Bizottság utasítása alapján – nem csak hogy táborba hurcolták Csurog, Zsably és Mozsor „fasiszta” (magyar) lakosságát, de még a vagyonukat is elkobozták. Amikor pedig a járeki, illetve szépligeti (Gajdobra) és vekerlefalvi (Nova Gajdobra) tábort felszámolták, az onnan távozóknak kiállított „bizonylatban” megtiltották, hogy ebbe a három faluba, illetve szülőhelyükre visszatérjenek. Vélhetően ez hozzájárult, hogy a zsablyai és a mozsori magyarokat is kollektív bűnösöknek tartják. A három falu lakossága az óta „legfeljebb, ha anyakönyvi kivonatért tér vissz időnként, egyre ritkábban, egykori falujába, a hajlékának azonban általában a tájékára sem néz” – írja Matuska Márton A megtorlás napjai c. könyvében (Forum, 1991. 201. o.).
A Bizottság határozatát, tartományi szervről lévén szó, a Tartományi Képviselőház is – az említett rezolúció által – semmissé nyilváníthatta volna, de ezt nem tette meg.

3. 1942 elején az előző év tavaszán Magyarországhoz csatolt Bácskában felerősödött a jugoszláv (szerb) partizánok tevékenysége. Az ún. Sajkásvidéken a magyar csendőrség katonai alakulatokkal együttműködve felszámolt egy partizáncsoportot. Az elszenvedett néhány fős veszteség megtorlásaként 1942. január 12. és 15 között a Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, Grassy József vezérkari ezredes, Deák László ezredes és Zöldy Márton csendőr százados vezette katonai és csendőri alakulatok razziát tartottak a rejtőzködő partizánok felkutatására. A razziát ezután az altábornagy és társai önhatalmú akciójaként (január 20. és 23.) között kiterjesztették a környező községek szerb és zsidó lakosságára, majd Újvidék városára is. A vérengzés során több ezer főként ártatlan polgári, többségében szerb illetve zsidó személyt lőttek agyon a nyílt utcán vagy géppuskáztak a jeges Dunába (Újvidéken), vagy Tiszába (Zsablyán, Csurogon), Mozsoron és Óbecsén, de ugyanúgy megtorolták a magyar kommunisták szervezkedéseit is (például Óbecsén). (Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Ajvid%C3%A9ki_v%C3%A9rengz%C3%A9s_%281942%29)
Az újvidéki razzia néven elhíresült tömeggyilkosságok áldozatainak pontos számáról, így a csurogi szerb áldozatokról is eltérő adatok vannak. Úgy tűnik, hogy ezek az adatok a történészek által se nincsenek a kellő módon, alapossággal és tárgyilagosan feldolgozva.
A Megszállók és Segítőik Vajdasági Bűncselekményeit Megállapító Bizottság, a 2/45 számú, 1945. január 22-i keltezésű szigorúan bizalmas határozatában (a 6. oldalon) azt írja, hogy Csurogon „több mint 1300” személyt öltek meg. Ugyanennek a Bizottságnak az 1946-ban kiadásra került (már említett) könyve, a 309–318. oldalain azonban a csurogi razzia 760 áldozatának a nevét sorolja fel (akik között magyar és német nevűek is előfordulnak).
Dr. Aleksandar Kasaš Mađari u Vovodini (Magyarok a Vajdaságban) 1941-1946 című, 1996-ban Újvidéken megjelent könyvének 83. oldalán – egy másik történész, Z. Golubović, Racija u Južnoj Bačkoj / Razzia Dél-Bácskában… című könyvének 91. oldalára hivatkozva – azt írja, hogy a „Sajkás-vidéki razziában 2.345 lakost öltek meg”.
A csurogi Razzia 1942 nevű civil egyesület újabban – a Vuk Jeremić szerb külügyminiszterhez intézett levelében, amelyben azt követelte, hogy a szerbek számára sértő „Délvidék” kifejezés használata miatt intézzen tiltakozó levelet a magyar kormányhoz, mivel az a szerbek számára „az 1942-es razziát jelenti”–, azt írja, hogy a razzia során „Csurogon nem kevesebb, mint 3500 szerbet öltek meg a magyarok”. A szervezet a képviselői – dicséretükre mondva – jelen voltak az 1944-45-ös ottani magyar áldozatok tömegsírjánál tartott legutóbbi (2011. évi – B. A. megj.) megemlékezésen – olvasható Ternovácz István: Vihar a biliben „Délvidék” miatt c. írásában (http://www.vajma.info/cikk/tukor/4559/Vihar-a-biliben-Delvidek-miatt.html, 2011. november 30., 14:04).
Az a 1942-es áldozatok számára vonatkozó nagymértékben eltérő, mások szerint „felturbózott” adatok megkövetelik a történészektől ennek a véres történelmi eseménynek a részletes és tárgyilagos felkutatását.

Népirtás bűntette

1. A Sajkás-vidéken 1942-ben és 1944-ben – az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló 1948. évi egyezményének II. cikkébe (a mellékletben) foglalt – népirtás bűntette történt.
A délvidéki események már a II. világháború idején botrányt kavartak. A tetteseket még 1943-ban a Horthy-rendszer alatti Magyarországon felelősségre vonták, és 15 felelősnek tartott honvéd- és csendőrtiszt ellen bírósági eljárás indult. Az összes hadviselő fél közül egyedül Magyarország, személy szerint Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke rendelt el saját hadseregének egységei ellen lakossággal szemben elkövetett atrocitások miatt vizsgálatot (bővebben lásd a Wikipedia idézett oldalán). A magyar parlament pedig 1942. júliusában tárgyalt az eseményekről. Megállapítást nyert, hogy a razziának „2250 délvidéki lakos lett az áldozata” (Kasaš, idézet könyv 97. o.).
1943-ban az ügyet újra elővették. Az 1943. decemberi Vkf. (Vezérkari főnök – B. A. megj.) bírósági tárgyalás vádlottjai:
• Honvédtisztek: Vitéz Feketehalmy-Czeydner Ferenc nyugállományú altábornagy, vitéz Grassy József magyar királyi vezérőrnagy, vitéz Deák László nyugállományú ezredes.
• Csendőrtisztek: Horkay József és vitéz Gaál Lajos magyar királyi csendőr ezredesek, vitéz Báthory Géza és Fóthy Ferenc nyugállományú csendőr alezredesek, Stepán László, dr. Kun Imre, dr. Csáky József, Bandur Károly, dr. Kacskovics Balázs, dr. Képíró Sándor, dr. Zöldy Márton magyar királyi csendőr századosok és Gerencsér Mihály magyar királyi csendőr főhadnagy.
A fő felelősöket a tárgyalás során halálra ítélték, majd a háború után kiadták Jugoszláviának, ahol népbírósági ítélettel háborús bűnösökként kivégezték őket (bővebben lásd a Wikipedia idézett oldalán).

2. A szerb részről mind a mai napig nem történt meg a magyarok elleni 1944-1945-ös vérengzések beismerése, elmaradt a bocsánatkérés, az elkövetők megnevezése és a felelősségre vonása is. Újabban azonban némi előrelépés mégis történt:
– A Csurogon az egykori sintérgödörnél, az 1944-45-ben kivégzett magyarok tömegsírjainál tartott 2011. október 31-i megemlékezésen a magyar állam, a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek, valamint az áldozatok hozzátartozói mellett ez alkalommal a csurogi szerbség képviselői is megjelentek. Milan Radomir, az 1942-es csúrogi razzia emlékét ápoló civil szervezet elnöke és titkára, Mina Jurišin is megjelentek a rendezvényen és virágot helyeztek a többszörösen tönkretett és megalázott emlékkereszt tövébe.


Mina Jurišin

Mina Jurišin (a képen), az 1942-es csúrogi razzia emlékét ápoló civil szervezet titkára ezt mondta az egybegyűlt magyaroknak:
– Egyesületünk két éve alakult meg azzal a céllal, hogy megőrizzük az 1942 januárjában bekövetkezett sajkásvidéki, újvidéki, óbecsei és szenttamási razzia ártatlan áldozatainak az emlékét. E mellett mi küzdünk az összes ártatlan áldozat jogaiért, megbecsülésükért, valamint a rájuk való méltóságteljes megemlékezésre való jog biztosításáért. Azért vagyunk most itt, Magukkal, hogy egyetlen ártatlan áldozat se legyen elfeledve, hogy soha ne ismétlődjenek meg az 1942-es, 1944-es és 45-ös történések. Béke poraikra! (Ternovácz István: Szerb együttérzők a csúrogi megemlékezésen, http://www.vajma.info/cikk/tukor/4494/Szerb-egyutterzok-a-csurogi-megemlekezesen.html, 2011. október 30., 21:17, és t.: Csurogi megemlékezés: Szerb-magyar megbékélés küszöbén?, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12531/Csurogi-megemlekezes-Szerb-magyar-megbekeles-kuszoben.html, 2011. október 30., 21:20).

3. Kollektív bűnösség, vagy felelősség nem létezik. Ezt a fogalmat a jog nem ismeri. Csak az egyéni, illetve személyi felelősséget. A csurogi, zsablyai és a mozsori magyarokra azonban továbbra is érvényes a kollektív bűnösség elve. Ez az elv, nehogy él, hanem újból bekerült a szerb jogrendszerbe: A vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló 2011. október 6-án hatályba lépett törvény 5. szakasza 3. bekezdése 3)-as pontja szerint nem jogosult a vagyon visszaszármaztatására és a kártalanításra „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei”.
A vajdasági magyar és a magyarországi magyar vezetők egyöntetű értékelése szerint ez a megfogalmazás „kollektíve bűnösnek” bélyegezte meg a délvidéki magyarságot, kizárva azt a vagyon-visszaszármaztatásból és a kárpótlásból.
De mi az apropója ennek az írásnak? – kérdezné a Tisztelt Olvasó. Az, hogy a szerb parlament mai napon (2011. december 5-én) – 121 igenlő, öt nemleges és egy tartózkodó szavazattal – elfogadta a rehabilitációról szóló törvényt, amely a vajdasági magyarokra nézve hátrányos rendelkezéseket tartalmaz.
A jogszabály a szerb törvényhozás történetében talán először említi, hogy „a törvény erejénél fogva rehabilitálják azokat a személyeket is, akiket a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek illetve háborús bűncselekmények részvevőinek nyilvánítottak, és nem veszítették el a jugoszláv állampolgárságukat, nem követtek el háborús bűnöket és nem vettek részt háborús bűncselekményekben”. Ez a megfogalmazás azonban a csurogi, zsablyi és mozsori és magyarok esetében nem törli a kollektív bűnösséget, mivel a rehabilitálást neki is személyenként kérelmezniük kell a bíróságnál.
A „törvényes rehabilitáció” egyébként sem helyettesítheti egy olyan nyilatkozat elfogadását a szerb képviselőházban, amely elítéli az 1944-1945-ös vérengzéseket, és amely eltörli a csurogi, zsablyai mozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítaná az áldozatoknak kijáró végtisztesség és méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.
A szerb parlament „változatlan formában” formában fogadta el a rehabilitációs törvény szövegét – amit a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) követelt, a magyar kormány pedig támogatott. A Vajdaságban élő őshonos magyar közösségünk számára hátrányos törvény utólagos magyarázatára és módosítására Szerbia uniós tagjelölti státusának esetleges (december 9-i) jóváhagyását követően már nemigen lesz jogi lehetőség. Az ezzel járó minden politikai és egyéb felelősség a szerb parlament magyar képviselőire, valamint a VMSZ elnökére hárul.

Újvidék, 2011. december 5. 
Bozóki Antal

(ENSZ) EGYEZMÉNY A NÉPIRTÁS BŰNTETTÉNEK MEGELŐZÉSÉRŐL ÉS MEGBÜNTETÉSÉRŐL
Jóváhagyva és aláírásra, illetve ratifikálásra vagy csatlakozásra ajánlva a Közgyűlés
1948. december 9. napján kelt 260 A (III) számú határozatával
Hatálybalépés: 1951. január 12., a XIII. cikknek megfelelően

A Szerződő Felek,
tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 1946. december 11. napján kelt 96 (I) számú határozatában kinyilvánította, hogy a népirtás a nemzetközi jogba ütköző és az Egyesült Nemzetek Szervezete szellemének és céljainak ellentmondó bűncselekmény és hogy azt a civilizált világ elítéli;
elismerve, hogy a népirtás a történelem mindegyik korszakában nagy veszteségeket okozott az emberiségnek;
meggyőződve arról, hogy az emberiségnek ettől a gyűlöletes csapástól való megmentésére nemzetközi együttműködés szükséges;
megegyeztek az alábbiakban:

I. cikk
A Szerződő Felek megerősítik, hogy a népirtás függetlenül attól, hogy békében vagy háborúban követik el, a nemzetközi jogba ütköző bűncselekmény és kötelezik magukat arra, hogy ellene megelőző rendszabályokat foganatosítanak, elkövetését pedig megbüntetik.

II. cikk
A jelen Egyezmény népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi1, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:
a) a csoport tagjainak megölése;
b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;
c) a csoportra megfontolva2 oly életfeltételek ráerőszakolása, amelyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;
d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása;
e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele.
__________
1 Az Egyezményt kihirdető magyar jogszabály (az 1955. évi 16. törvényerejű rendelet) az „etnikai” (az angolban „ethnic”) szó a „népi” jelzővel van felcserélve (Majtényi – Vizi megjegyzése, idézett kiadvány 31. o.).
2 Az Egyezményt kihirdető magyar jogszabály a „szándékosan” (angolul „deliberately”) szó helyett a
„megfontolva” (angolul „premediated” kifejezést használja (Majtényi – Vizi megjegyzése, idézett kiadvány 31.
o.).


Közbelépjünk vagy félrenézzünk?
(Mert érkeznek „India rakoncátlan fekete fiai”…)



Joennek a cigaanyok STOP Most mit csinaaljunk STOP Koezbeleepjuenk vagy feelreneezzuenk STOP

Még kicsit kocka fejű és nagyon is a földön járó történészektől is hallottam már olyan -- nemzetünk egészére vonatkozó -- sommás megfogalmazást, amely szerint alighanem valamiféle ősidők óta húzódó, megmagyarázhatatlan, sőt: feloldhatatlan átok ül a magyarságon. Úgy vélik, hogy ennek számtalan megnyilvánulási formája, árulkodó jele létezik. A két leggyakrabban emlegetett bizonyosság: a folyamatos üldöztetés és a végzetes késlekedés. Állítják, hogy egész nemzeti történelmünkön végigvonul az az egy szó, hogy: KÉSŐ. A sorozatos -- legfőképpen a nemzeti hovatartozás miatti – támadásoknak pedig napjainkban is tanúi és kárvallottjai lehetünk. A háryjánosok, a hübelebalázsok és a patópálok népét mindig kivételes előszeretettel és élvezettel riogatták a más nemzetek (s gombolyítják ezt tovább úgy is, hogy aki csak egyszer is belénk rúgott, az általában igen nagy kedvet kapott a további rugdosáshoz): törökök, tatárok, szerbek, románok… Legújabban pedig a: CIGÁNYOK. Az itthoniak, a velünk együtt élők és a külföldről hazatelepülők egyaránt. Szándékosan nem használom a roma kifejezést, mert az nem ennek a népcsoportnak a másik (általában gyakoribb) megnevezése, hanem annyit jelent, hogy: ember. De akkor hogyan is nevezik másként a cigányokat? Sokféleképpen. A mi vidékünkön alighanem az legelterjedtebb (és némi iróniával is fűszerezett) meghatározás, amely a cigányok bőrszínére utal, és amely szerint ez az a népcsoport, amelynek tagjai NEM EZEN A NYÁRON BARNULTAK LE. Aztán létezik az a fajta besorolás is, amellyel leginkább a származásuk miatt szokás őket illetni, ez pedig a FÁRAÓ NÉPE kifejezés. Igen gyakran használatos még a MORE – amely nemcsak nálunk, hanem az anyaországban is rendkívül elterjedt --, és amely azt jelenti, hogy az: enyém. A PURDE szót (jelentése: meztelen és nálunk inkább purdénak mondják), leginkább a kis (sokszor éppen hiányos öltözetű vagy meztelen) cigánygyerekekre szokás vonatkoztatni. Miként a RAJKÓ kifejezést is.

MIÉRT ELLENSZENVESEK A CIGÁNYOK?

A cigányok őshazájukból, Indiából keltek útra, és Közép-Európában csak valahol a XIV. században bukkantak fel. Magyarországra a török seregek elől menekülve jutottak el. Nem csupán a külsejük, a kinézetük, hanem a habitusuk, a viselkedésük és nem utolsósorban az életmódjuk – a laza, kötöttségeket mellőző életszemléletük – miatt a cigányokat több európai országban nemigen kedvelték, éppen csak megtűrték. De volt, ahol egyenesen üldözték is őket. Dániából és Svédországból pedig (még az 1600-as években) egyenesen ki is utasították. Államilag elrendelt és szervezetten történő betelepítésükkel is több ízben próbálkoztak, de soha nem ment zökkenőmentesen, például már Mária Terézia idejében sem.)
Tehát a beilleszkedési nehézségeik miatti üldöztetésük nem is annyira új keletű jelenség, mint azt napjainkban gondolnánk. Amikor megint fenyegetően időszerű téma az Európai Unió tagországaiból való kitoloncolásuk.
József nádor fia, József főherceg imígyen számolt be a cigányok iránti berzenkedés alapvető okairól A MI NOMÁDJAINK című 1893-as keltezésű írásában: „Tagadhatatlan, hogy a nép ellenszenve a cigányok iránt szintén nagyon nehezíti a telepítést. Az ellenszenv némileg jogosult is, mert bizony rakoncátlanok India ezen fekete fiai. S még fokozódik az amúgy is meglevő idegenkedés, ha tudomására jut a föld népének, hogy a cigányság – amint az eleinte szükségesnek mutatkozott – bizonyos kedvezményekben is részesül, mint pl. ruházat kiosztása, ingyen élelmezés stb. Igen, de ily kedvezmények nélkül munkához szoktatni oly népet, amely a munkától irtózik és azt soha meg nem kisérlette, merő lehetetlenség.”

VAN-E OKUNK A FÉLELEMRE?

Még korántsem sikerült végérvényesen száműzni a sötét felhőket a vajdasági magyar égboltról. Ha egy csoport felleg éppen távozik, szinte azon nyomban felkúszik a helyére egy másik. Az Európai Unió országaiból kitoloncolt (s majdan még kiutasításra váró) cigányok Vajdaság északi részébe történő szervezett irányításával és az ide tervezett betelepítésével már jó néhány éve ijesztgetik az itteni magyar lakosságot. A nemzetközi toloncegyezmény szerint akár 150 ezerre is tehető azoknak a többnyire cigány nemzetiségű, de szerbiai állampolgárságú személyeknek a száma, akik hamarosan kénytelenek lesznek visszatérni egykori hazájukba. Ahonnan valamikor útra keltek a szebb élet reményében. A legtöbben Koszovó területéről, Dél-Szerbiából származnak.
A héten több magyar párt első embere is felhívta a figyelmet a közelgő veszélyre. A Magyar Remény Mozgalom vezetője pedig részletesen be is számolt az eddigi történésekről. Persze: annak tükrében, amennyi információt lehetett szerezni a témában. Merthogy az meglehetősen nehézkes.
-- Nagyon kényes ez a kérdés, és megnehezíti a dolgunkat az, hogy valójában nagyon csendben zajlik a jövevények beköltöztetése a magyarlakta településeinkre – mondja László Bálint, az MRM vezetője. – Igyekszünk feltérképezni a helyzetet. Az eddig összegyűjtött adataink szerint öt olyan község van Vajdaságban, amely ilyen szempontból különösen veszélyeztetett: Szabadka, Magyarkanizsa, Óbecse, Magyarcsernye és Begaszentgyörgy. Ezért még a hónap elején levélben kértük mind az öt község polgármesterét és a belügyi szervek vezetőjét, hogy tájékoztassanak bennünket mindarról, ami ez ügyben a tudomásukra jutott. Egyedül csak Magyarcsernyéről érkezett válasz. Értesüléseink szerint a községben éppen egy nemzetközi segélyszervezet a jövevények fő szálláscsinálója. Az is kiderült, hogy a Magyarcsernyéhez tartozó mind a négy településen az utóbbi időben történt összes bűncselekményt cigány nemzetiségűek követték el. Megtudtuk azt is, hogy például Szabadka egyik külvárosi részében (Kisbajmokon) felvásárolták az üresen álló házakat, azokat fel is újították, s már csak a beköltöző lakókra várnak. A községhez tartozó két legnagyobb faluba, Bajmokra és Csantavérre, már korábban érkeztek cigányok, akiknek a jelenléte mindkét településen csak nyugtalanságot és békétlenséget szült. Annak is a nyomára bukkantunk, hogy az Óbecséhez tartozó Péterrévére betelepítettek részére egy temerini ingatlanközvetítő iroda vásárolta meg a házakat. S az ottani általános iskolában 30 cigánygyerekkel szaporodott meg a diákok száma. Gyarapodott a cigány lakosság lélekszáma a Magyarkanizsához tartozó Martonoson és Horgoson is. A helyzet mégis talán a Klári nevű településen a legaggasztóbb, mert ott már a lakosság felét a jövevények teszik ki. Mintegy 500-an lehetnek.

NINCS TUDOMÁSUNK SZERVEZETT BETELEPÍTÉSRŐL

A 6500 lakost számláló Csantavér az elmúlt időszakban leginkább a drasztikusan megromlott közbiztonságáról és a cigány nemzetiségű elkövetők általi lopásokról, betörésekről vált hírhedtté. Emlékezetes marad a számadat, amely szerint (éppen egy évvel ezelőtt) összesen 74 bűnesetet jegyeztek egyetlen hónap leforgása alatt.
Murényi Tibor, a Helyi Közösség Közgyűlésének elnöke így nyilatkozott:
-- Mivel már megkezdődött a választási hadjárat, nagyon úgy fest, hogy egyes pártok olyan rémhírek terjesztésével szeretnék növelni a maguk népszerűségét, mint amilyen a cigányok tervezett betelepítése. Arról, hogy falunk területére szervezetten érkeztek volna ilyen csoportok, nincsen tudomásunk. Azt viszont nem lehet teljességgel kizárni, hogy mégis jöttek a településünkre idegenek. Annyi azonban bizonyos, hogy aki ide költözik, aki itt akar letelepedni, annak az érkezését követően, hét napon belül be kell jelentkeznie a helyi rendőrállomáson. A tíz évvel ezelőtti népszámlálás adatai szerint Csantavér lakosságának 4,5 százalékát tették ki a cigány nemzetiségűek. Idei adataink még nincsenek, de becslésem szerint lélekszámuk akár meg is duplázódhatott. A mi falunkban is sok ház lakatlan, amelyektől rendszerint nagyon gyorsan szeretnénk megszabadulni. Nem kismértékben saját magunkat is hibáztathatjuk, ha az üresen álló házainkat áron alul próbáljuk meg értékesíteni. Gyakran már 3000 ezer euróért is megválunk tőlük, csakhogy mielőbb lerázzuk a nyűgöt a nyakunkról. Ilyen tekintetben példát vehetnénk a szomszédos Nagyfény településről, ahol a lakosság (legalábbis hallgatólagosan) megegyezett abban, hogy a házaikat nem adják el a külföldről kitoloncoltaknak. 

Szabó Angéla
Pornóirodalomból tollasodott az egyház
Nagy felzúdulást keltett a német katolikus egyház berkeiben, hogy a múlt hónapban kiderült: pornóirodalmat is terjeszt az a könyvkiadó, amelyben 12 egyházmegye tulajdonosi résszel rendelkezett. A Német Püspöki Konferencia közleményben tudatta, hogy azonnal utasította a Weltbild nevű kiadót az egyház részvényeinek eladására.
A püspökök az eszméiknek ellentmondó kiadványokra hivatkoztak döntésük indoklásakor. Ezen valószínűleg azt a több mint 2500 könyvet értették, amely nemrég jelent meg a Weltbild honlapjának erotikus szekciójában. A kínos katalógus nyilvánosságra kerülése után az egyház ugyan megpróbálta rábírni a Weltbildet a pornográf tartalmú könyvek eladásának beszüntetésére, de a cég a Deutsche Welle (DW) nemzetközi műsorszolgáltató szerint azt válaszolta, hogy szeretné kiszolgálni vásárlóinak igényeit. A DW hozzátette, hogy az erotikus regények értékesítése a kiadó bevételeinek mindössze 0,017 százalékát teszi ki.
„Nem kereshetünk pénzt egész héten azzal, ami ellen vasárnaponként prédikálunk” – mondta Joachim Meisner kölni bíboros, akinek egyházmegyéje már három évvel korábban megszabadult a Weltbild-részvényektől.

A pápa felmenti a zsidókat Jézus halálának felelőssége alól?

Márciusban megjelenő új könyvében XVI. Benedek pápa teljességgel felmenti a zsidó népet az alól a vád alól, hogy felelős lenne Jézus haláláért, választ adva ezzel a kereszténység egyik legvitatottabb kérdésére - derül ki a könyv szerdán közzétett részleteiből az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint.
A világszerte március 10-én bemutatásra kerülő kötetben, amely a katolikus egyházfő 2007-ben megjelent Názáreti Jézus című munkájának második része, XVI. Benedek bibliai és teológiai elemzéssel cáfolja a zsidó népet Jézus haláláért kollektíven felelőssé tevő magyarázatokat, melyek évszázadokon alapul szolgáltak a zsidók üldözéséhez.
Elemzésében az egyházfő arra a következtetésre jut, hogy Jézust valójában a korabeli "jeruzsálemi szentély arisztokráciája" akarta halálra ítéltetni, amiért a zsidók királyának nyilvánította magát, megsértve ezzel a zsidó törvényeket.
Bár a Vatikán már öt évtizede ezt hirdeti - a II. vatikáni zsinat 1965-ben visszavonta az egyház "istengyilkossági" vádját a zsidó nép egészével szemben -, zsidó tudósok szerdán jelentős fejleménynek mondták a német születésű pápa érvelését, amely szerintük segíthet az antiszemitizmus elleni küzdelemben.
Hozzáértők szerint ez az első alkalom, hogy egy pápa ilyen alapos elemzést és részletes összevetést ad az Újszövetségben (a keresztény biblia második része) foglalt, Jézus halálára vonatkozó beszámolókról és azok interpretációjáról.
"Van egy alapvető emberi hajlam arra, hogy az emberek adottnak fogadjanak el valamit, s ez nagyon gyakran az antiszemitizmus veszélyével kapcsolatos éberség és tudatosság elmulasztásához vezet" - nyilatkozta a kérdésről az AP hírügynökségnek David Rosen rabbi, az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) vallásközi ügyekkel foglalkozó igazgatója, aki éveken át társelnöke volt a vatikáni-zsidó párbeszédnek.
Rosen szerint a pápa szavai (a II. vatikáni zsinat döntésénél) mélyebb és hosszabban tartó nyomot hagyhatnak, mivel a hívők a Szentírást és annak különböző kommentárjait gyakrabban olvassák, mint régi egyházi dokumentumokat.
Elan Steinberg, a Zsidó Holokauszttúlélők és Leszármazottaik Amerikai Gyülekezetének alelnöke szintén üdvözölte a pápai szavait.
"Ez egy fontos előrelépés. Személyes elutasítása az antiszemitizmus hosszú évszázadokon át ható teológiai megalapozásának" - mondta Steinberg a brit hírügynökségnek.
Metropolita

ENSZ: Szerbiában eredménytelen a korrupció elleni harc

Az ENSZ megbízásából végzett kutatások szerint Szerbiában a legkorrumpáltabb az állami közigazgatás és a rendőrség.
Az ENSZ állandó szerbiai koordinátora, William Infante élesen bírálta a szerbiai kormányt a korrpució elleni harc eredménytelenségéért.
Infante azt kérdezte Mirko Cvetković kormányfőtől, mi van azzal az ígéretével, miszerint az év végéig megvalósul az ezzel kapcsolatos Akcióterv.
“A szerbiai korrupció ellenes harc stratégiájának valóra váltása kétségkívül időbe telik, mert kezdetektől fogva sanda rossz szándék övezte, miután sehol nem szerepelt benne például, hogy a kormány a korrupció elleni harc és a zérótolerancia elkötelezettje ebben a kérdésben. Ezt szándékosan maszatolták el”, mondta Infante a Partnerséggel a korrupció ellen elnevezésű regionális konferencián.
Az ENSZ képviselője kiemelte, Szerbiában rendkívül gyengék a korrupció elleni harccal foglalkozó intézmények, nincs elég alkalmazottuk, s néhányuk még csak a munka legelején tart.
“A mi célunk nem a kormány szétzúzása, hanem éppenséggel az, hogy segítsünk neki”, mondta Infante, aki rámutatott a médiumok bevonásának szükségességére is, s hozzátette, az újságírók az oknyomozó újságírást a Watergate esetet tanulmányozva tanulják ugyan, de inkább egyszerű, világosan fogalmazott, könnyen megérthető információkkal kellene ellátni a nyilvánosságot, mondjuk a költségvetési eszközök felhasználásával kapcsolatban.
“A nyomtatott médiumok gyakran egy párt, vagy egy személy tulajdonában állnak, s gyakran nem objektívek és részrehajlók. Éppen ezért, ki kellene talán használni az információ terjesztés alternatív módszereit, a Twittert és a Facebookot is”, mutatott rá Infante.
Mint hangsúlyozta, a civil társadalom és a média bevonása a polgárok tudatának megváltoztatása terén, voltaképpen “gyermekek versengése a korrupció ellenes harcot témaként feldolgozó fogalmazás megírásában”, s ilyen formán egyszerűen az idő elvesztegetése.
Infante kiemelte, Szerbia minden reformot egyszerre akar végrehajtani, de ez egyszerűen lehetetlen.
“Szerbiában több tízezer hivatalnok kötelezettsége, hogy bejelentse vagyonát és jövedelmét, de ezt senki nem olvassa el”, mondta Infante, s hozzátette, óriási a korrupció a közbeszerzések alkalmával, valamint az állami közigazgatásban, “különösen a költségvetés szegmensében”.
Az ENSZ megbízott szerint Szerbiában magas a korrupcióval kapcsolatos elvárások és elfogadások szintje, s emiatt létezik a rendszerbeli korrupció, “a bestia, amelyet nem könnyű legyőzni”.
“A civil szektor sokkal nagyobb körű bevonására van szükség, valamint a korrupció elfogadottságával kapcsolatos berögződések megváltoztatására”, véli Infante, s példaként azt hozta fel, hogy az állami revizori intézménynek nincs elegendő kapacitása, ezért minden minisztériumnak revizori ellenőrző szolgálata kellene legyen, ezen túl, ki kellene dolgozni egy etikai kódexet, amely egyebek között, megtiltaná a csúszópénzek elfogadását.
Vladimir Goati, a szerbiai Transparency elnöke azt nyilatkozta, Szerbia a korrupció elleni harc törvényes keretei kidolgozásának végén jár, de az eredmények elmaradnak, mert az intézmények nem úgy működnek, ahogy kellene.
Rodoljub Šabić adatvédelmi biztos elmondta, a hatalom nem gondolhatja úgy, hogy teljesítette kötelezettségeit azzal, hogy meghozta a törvényeket, hiszen ezt el kell fogadnia és alkalmaznia kell a gyakorlatban is mégpedig oly módon, hogy minél több információt közöl a közpénzek költéséről és a tartalékokról.
Verica Barać, a korrupció ellenes tanács elnöke ezen a regionális összejövetelen is elismételte, Szerbiában a médiumok “rabságban” vannak, s a hatalom ellenőrzése alatt állnak. Barać úgy véli, “ennyire ellenőrzött és rabláncon őrzött médiumokkal szó sem lehet a korrupció elleni eredményes harcról, hiszen a médiumok azt fogják jelenteni, amit a hatalom akar és ahogy a hatalom akarja”.
A korrupció ellenes tanács elnöke elmondta, a médiumok “rabságának” elsősorban az az oka, hogy nem átlátható a tulajdonjog, erős az állam gazdasági befolyása, s nem utolsó sorban az, hogy a Szerbiai RTV nem közszolgálat, hanem pártok, az uralkodó elit szolgálata. Mint mondta, az Szerbiai RTV igazgatója válaszra sem méltatta a korrupció ellenes tanácsot, s nem küldte meg a médiaház pénzelésével kapcsolatos jelentést, ami miatt büntetést is fizetett az adatvédelmi biztos követelésére. Szerinte Szerbiában a költségvetési pénzek elköltésének nincs semmiféle ellenőrzése, nem működnek az ezzel kapcsolatos független intézmények, vagy maguk is a hatalom befolyása alatt állnak, kivéve az adatvédelmi biztost és az ombudsmant. Hasonlóképpen szövevényes és áttekinthetetlen a helyzet a politikai pártok és kampányaik pénzelése terén, mondta Verica Barać. (Beta)





Százezer orosz állampolgára lesz Koszovónak?

Eddig 21.733 koszovói szerb polgár adta át Oroszország belgrádi követségénél állampolgári kérelmét. Zlatibor Đorđević, a gračanicai Stara Srbija (Ó-Szerbia) egyesület képviselője azt mondja, ez a szám meg fogja haladni a 100 ezret. Mint mondta, a kettős állampolgárság révén Oroszországtól kérik azt a védelmet, amit Szerbia nem tud nyújtani nekik.
  

Képviselőház előtt a rehabilitálási törvény
Ellentétes rendelkezések

A szerb kormány a képviselőház elé terjesztette a Rehabilitálási Törvény javaslatát. A törvény-javaslata hétfő (október 31-e) óta megtalálható a Szerb Népképviselőház honlapján (http://www.parlament.rs/akti/zakoni-u-proceduri/zakoni-u-proceduri.1037.html), az eljárásba került törvényjavaslatok között (az első helyen). Az előterjesztő javasolta, hogy a parlament „sürgősségi eljárással” fogadja el az új jogszabályt.
A új Rehabilitálási Törvény javaslata nagy érdeklődésre számíthat, miután a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény éles vitát váltott ki, mivel csak az 1945. március 9-e után elkobzott vagyon visszaszármaztatását látja elő, és mert – számos belföldi és Magyarország hivatalos véleménye szerint is – a törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontja a kollektív bűnösség elvét sugalmazza. Az elvett vagyon-visszaszármaztatásra illetve kárpótlásra – a törvény említett szakasza szerint – nem jogosult „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei”.
A politikusok ennek a két (vitatott) jogi és politikai kérdésnek a megoldását ígérték az új Rehabilitálási Törvény által.
A 33 szakaszból álló törvénynek mindenképen az első öt szakasza tarthat számot a legnagyobb érdeklődésre. 
A törvény első, a törvény tárgya c. szakasza utal arra, hogy mit tartalmaz a jogszabály, és hogy ki jogosult a rehabilitálásra. Ennek a szakasznak a teljes szövege a következő:
Ez a törvény azoknak a személyeknek a rehabilitálását és a rehabilitálás jogi következményeit szabályozza, akiket ennek a törvénynek a hatályba lépése napjáig politikai vallási, nemzeti és ideológiai okokból életüktől, szabadságuktól vagy más joguktól megfosztottak:
1.) bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül Szerbia Köztársaság területén;
2.) bírósági vagy katonai és más jugoszláv hatóságok döntése nélkül Szerbia Köztársaság területén kívül, amennyiben lakóhelyük volt, illetve van Szerbiai Köztársaság területén, vagy Szerbiai Köztársaság állampolgárai;
3.) Szerbia Köztársaság bírósági vagy közigazgatási döntésével;
4.) katonai és más jugoszláv hatóságok bírósági vagy közigazgatási döntésével, amennyiben lakóhelyük volt illetve van Szerbiai Köztársaság területén, vagy Szerbiai Köztársaság állampolgárai.
A rehabilitálásra jogosult az e szakasz 1. bekezdésének 3.) és 4.) pontjában említett személy, amennyiben a bírósági vagy közigazgatási döntés a jogállam elveivel és az emberi jogok, valamint szabadságok általánosan elfogadott mércéivel ellentétben hozták meg.
A rehabilitálásra jogosultak az e szakasz 1. bekezdésében említett személyek is, akiket a törvénnyel és más jogszabályokkal összhangban, a népfelszabadító háború harcosainak tekintenek.
A rehabilitálásra nem jogosultak azok a személyek, akiket a második világháború alatt Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben a megszálló fegyveres erők és a quisling egységek tagjaiként életüket vesztették.
Szerbiai Köztársaság e törvény értelmében nem felelős a megszálló erőknek a második világháború alatt Szerbiai Köztársaság területén végrehajtott cselekedeteiért és aktusaiért.
A Rehabilitációs Törvény új javaslata – a korábbihoz viszonyítva, amit a szerb kormány visszavont a képviselőházi eljárásból – nem tartalmaz időpontot, amitől a rehabilitálást kérni lehetne, vagyis időben nem korlátozza azt. 
A Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény vonatkozásában, mivel ez a törvény csak 1945. március 9-e után elkobzott vagyon visszaszármaztatását látja elő, előállhat olyan eset, hogy valakit az említett időpont előtt ellene elkövetett jogsértések miatt rehabilitálnak, de a vagyonát nem kaphatja vissza.
Másik fontos és vitatható rendelkezése ennek a szakasznak a negyedik bekezdés, miszerint nem számíthatnak rehabilitálásra azok a személyek, akik a második világháború alatt Szerbia területén fegyveres összetűzésekben „a megszálló fegyveres erők és a quisling egységek tagjaiként életüket vesztették”. 
Ez a rendelkezés a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontjának részben módosított változata, azzal hogy a rehabilitálásból (egyúttal a vagyon-visszaszármaztatásból is) azokat zárja ki, akik „életüket vesztették”, függetlenül attól, hogy követtek-e el vagy nem háborús bűncselekményeket. Arról viszont már nem tesz említést, hogy ez kihat-e vagy sem az örökösök jogaira. Ezt már csak találgatni lehet, ami viszont megnehezíti, vagy éppen ellehetetleníti a jogérvényesítést.
A törvénynek „a rehabilitálás és az elvett vagyon visszaadása, illetve a kárpótlás korlátozása” címet viselő második szakaszának a teljes szövege:
Nem lehet rehabilitálni és nincs joguk a vagyon visszaszerzésére, az Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény 2. szakaszának rendelkezése alapján (SZK Hivatalos Közlönyének 2011 évi 72. száma), a megszálló erőkhöz tartozóknak, amelyek Szerbiai Köztársaság részeit a második világháború alatt megszállták és a quisling egységek tagjainak, akik háborús bűncselekményeket követtek el, illetve részt vettek azok elkövetésében.
Az e szakasz 1. bekezdésében, illetve a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontjában (SZK Hivatalos Közlönyének 2011 évi 72. száma) említett személyeknek tekinthetők:
1. mindazok a személyek, akiket a Jugoszlávia Népfelszabadítási Bizottsága egy meghatározott helység felszabadítása napjától kezdve háborús bűnösökké, illetve háborús bűnök elkövetésében részesekké nyilvánított;
2. mindazok a személyek, akiket a Demokratikus Szövetségi Jugoszlávia és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság bíróságai egyéb hatóságai, valamint a megszállók és segítőtársaik a második világháború alatt elkövetett bűncselekményeik megállapítására alakított állami bizottság háborús bűnösökké, illetve háborús bűnök elkövetésében részesekké nyilvánított.
Az e szakasz 1. bekezdésében említetteknek nem tekinthetők azok a személyek, akiket e törvény hatályba lépéséig rehabilitáltak, azok a személyek, akiket e törvény erejénél fogva ezzel a törvénnyel összhangban rehabilitálnak, valamint azok a személynek, akikről a rehabilitálási eljárás során megállapítják, hogy nem követtek el, illetve nem vettek részt háborús bűncselekmények elkövetésében.
A felszabadítás napja alatt, az e szakasz 2. bekezdése 1. pontja értelmében, az a nap tekinthető, amikor a Népfelszabadítás Mozgalom tagjai egy meghatározott településen hatékonyan kezdték el gyakorolni a hatalmat, amely később sem szakadt meg.
Ez a szakasz lenne hivatott – ahogyan Varga László a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője nevezte – a két törvény közötti „kapocs” szerepének a betöltésére, illetve a magyarság kollektív bűnösségének kiiktatásra a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontjából, illetve, hogy pontosítsa, kit tart a törvény „a megszálló erőkhöz tartozóknak” (akiket nem lehet rehabilitálni és nem jogosultak a vagyon visszaszerzésére).
Vitatható, hogy egy törvényt lehet-e egy másik törvénnyel pontosítani, vagy sem. Egy ilyen bizonytalan kimenetelű jogvitától függetlenül, a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény említett szakasza továbbra is hatályos törvény hatályos rendelkezése marad, ami aztán különböző értelmezésekre adhat lehetőséget. Ezért jobb megoldás lenne az ominózus rendelkezés törlése a restitúciós törvényből.
A Rehabilitálási Törvényjavaslat 3. szakasza szerint a rehabilitálás annak a jogi iratnak, illetve cselekménynek a semmisségét jelenti, amellyel valamely személyt életétől, szabadságától, vagy más jogaitól politikai vallási, nemzeti vagy ideológiai okokból megfosztottak.
A rehabilitálás jogi következménye – a törvény szerint – a jogsérelmek megszüntetése és enyhítése, ami a külön szolgálati évek elismerésében, havi pénzbeli (külön) járadék megállapításában, az egészségügyi védelem és egyéb egészségbiztosítási jogok megállapításában, az elkobzott vagyon visszaszármaztatásában, illetve az ilyen vagyonért járó kárpótlásban, az anyagi és erkölcsi jóvátételre való jogban nyilvánul meg. Az utóbbit a törvényjavaslat „rehabilitálási kárpótlásnak” nevezi”.
A törvényjavaslat 4. szakasza az 1. szakasz 1. bekezdésében említett személyek kétfajta rehabilitálását különböztet meg. Az egyik a „törvény ereje alapján való rehabilitálás (törvényes rehabilitálás)”, a másik pedig „bírósági határozat általi rehabilitálás (bírósági rehabilitálás)”. Az első szerint a bíróság megállapítja, hogy valamely személy a törvény által rehabilitálva lett, a másik esetben pedig kimondja, hogy döntésével valamely személyt rehabilitált.
Törvényes rehabilitálással (5. szakasz) az 1. szakasz 1. bekezdésének 1.) és 2.) pontjában említett személyeket rehabilitálják, „akiknek a jogai bírósági ítélet vagy közigazgatási döntés meghozatala nélkül sérültek, a törvény hatályba lépéséig”.
Ugyanilyen rehabilitálásban részesülnek az 1. szakasz 1. bekezdésének 3.) és 4.) pontjában említett személyek is, akik az említett időszak alatt bírósági ítélettel vagy közigazgatási döntéssel
1. olyan bűncselekményért lettek elítélve, amely a cselekmény elkövetésekor nem volt a törvényben előlátva, vagy olyan büntetésben részesültek, amely annak végrehajtásakor nem volt előírva;
2. a Büntető Törvénykönyv 118. szakasza 1. bekezdésében lévő ellenséges propaganda és az ország társadalmi-politikai körülményeinek rosszindulatú és hamis bemutatása bűncselekményéért lettek elítélve;
3. a nem engedélyezett kereskedelem, üzérkedés és a gazdasági szabotálás megfékezéséről szóló törvény 1. szakaszának 3. bekezdésébe és az 5 szakasz 2. bekezdésébe ütköző bűncselekmény miatt lettek elítélve;
 4. azok a vállalat, vagy üzlettulajdonosok, vállalatok vagy gazdaságok felelős személyei, akiket a harmadik pont alatt említett törvény alapján ítéltek el, olyan módon, hogy a törvény 11. szakaszának alkalmazásával sérült az ártatlanság vélelme;
5. azok a személyek, akik csak írásban követték el a nemzet, vallási, faji és vallási gyűlölet és viszálykodás bűncselekményét és
6. azok a személyek, akiket a büntetés-végrehajtási intézetből való szökés miatt ítéltek el, ahol a büntetésüket töltötték. 
A törvényjavaslatnak ez a szakasza – a korábbi szöveghez viszonyítva – a következő három új, a vajdasági magyarság számra különösen fontos bekezdéssel bővült:
„A törvény erejénél fogva rehabilitálásban részesülnek  az 1. szakasz 1. bekezdésének 3.) és 4.) pontjában említett személyek, akiket bírósági vagy közigazgatási döntés alapján fosztottak meg szabadságuktól, olyan vád miatt, hogy a Tájékoztató Iroda 1948. június 28-i határozata mellet foglaltak állást, és akiket táborokban vagy börtönökben tartottak a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság területén az 1949 és 1955 közötti időszakban.
A törvény erejénél fogva rehabilitálásban részesülnek azok a személyek is, akiket a kollektív felelősség elve alapján háborús bűnösöknek, illetve háborús bűnök elkövetésében való részvételért nyilvánítottak bűnösöknek, akik nem vesztették el a jugoszláv állampolgárságot, és nem követtek el, illetve nem vettek részt háborús bűnök elkövetésében.
A törvény erejénél fogva rehabilitálásban részesülnek azok a személyek is, akiknek a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Elnöki Tanácsa Elnökségének U. 392 számú, 1947. március 8-i parancsával megszüntették az állampolgárságát és konfiskálták a teljes vagyonát.”
Az új Rehabilitálási Törvény javaslata számos új, kedvezőbb megfogalmazást tartalmaz a korábbi szöveghez viszonyítva. A vajdasági magyarok számára különösen fontos az 5. szakasz 4.- bekezdése, amely a törvény erejénél fogva rehabilitálásban részesíti a kollektív felelősség elve alapján háborús bűnösöknek nyilvánított személyeket.
Egyrészt a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény és a Rehabilitálási Törvény rendelkezései között, másrészt pedig magának a Rehabilitálási Törvénynek a rendelkezései között is ellentétek vannak. Ezekre az adott szakaszoknál igyekeztem rámutatni. A törvény végső megszövegezése előtt ezeket mindenképpen ki kellene iktatni, a későbbi eltérő értelmezések és a két törvény gyakorlati alkalmazása miatt is.
Ezúttal is megmutatkozott, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség Nemzeti Tanácsának napilapja, a Magyar Szó nem tesz eleget a közszolgálati kötelezettségnek. A VMSZ parlamenti képviselői mindmáig nem tudták biztosítani, hogy a szerb képviselőház legalább a fontos törvényeket, mint amilyenek a Vagyon-visszaszármaztatási és Kárpótlási Törvény, valamint a Rehabilitálási Törvényjavaslat, a honlapján a kisebbségek nyelvén is közreadja. Ezért a Magyar Szónak lett volna a kötelessége, hogy ezeket teljes egészében (mellékletben) vagy legalább azok rendelkezéseit lefordítsa és közölje, a korábbi évek gyakorlatának megfelelően. Erre lehetősége lett volna, mert a szerb kormány még október 28-án elfogadta a Rehabilitálási Törvény javaslatát.
Mivel a Rehabilitálási Törvényjavaslat vélhetően rövid időn belül a szerb képviselőház elé kerül, a vajdasági magyar politikumnak, politikai pártoknak, civil szervezeteknek és szakértőknek mielőbb állást kellene foglalniuk a – most már – nyilvánosság elé került szövegről. Illetve arról, hogy a javasolt rendelkezések megfelelnek-e vagy sem a vajdasági magyarok elvárásainak.
Bozóki Antal

Clark: Koszovó nem szerb föld
Wesley Clark, a NATO európai erőinek egykori főparancsnoka kijelentette, a koszovói szerbek mindig is ápolnak majd kulturális kapcsolatokat Szerbiával, de ez nem az ő országuk.
“A koszovói albánoknak, akiknek ez az államuk, át kellene venniük a vámügyeket. Másfelől, Szerbiának el kellene engednie az észak-koszovói polgárokat. Ők kulturális vonatkozásban mindig szorosan kötődni fognak Szerbiához, de ez nem az ő országuk. Egy fokozatos folyamatról van szó, amelyet könnyebb, fájdalommentesebb erős nemzetközi irányítás mellett végrehajtani”, nyilatkozta Clark a Deutsche Wellenek.
Arra a kérdésre, hogyan szemléli a manapság Koszovóban észlelhető feszültségeket, Clark azt mondta, hogy ez az állam “kikerekítésére” tett kísérlet, s ennek a folyamatnak le kell zajlania.
Clark: Koszovó nem szerb föld
Véleménye szerint az EU-nak a felelősségteljes és erős vezéregyéniség szerepében kell fellépnie a Nyugat-Balkánon, miután Washington átengedte a vezető szerepet Brüsszelnek Európa ezen részén.
Clark szerint a nyugat-balkáni biztonsági helyzet jelentősen javult a múlt század 90-es éveihez képest, amikor ő állt a NATO európai hadtestének élén.
Mint mondta, a Balkánon még mindig gyakoriak a nyílt sebek, amelyek az elmúlt évek tragikus eseményeinek eredményei, s ez nagyon nehéz feladat elé állítja az itteni lakosságot, hiszen nekik kell kiépíteni újra az együttélést, s nekik kell elérniük a megbékélést.
“Ezért nagyon fontos az EU kitartó, felelősségteljes és erőskezű vezetése, hogy a kiválasztott helyi vezetőkkel együttműködve megteremtse és alkalmazza azt a megfelelő politikát, amely a megbékélés és az elengedhetetlen ‘kigyógyulás’ felé vezet”, véli Clark, Wesley Clark, akinek 1994-ben az volt a feladata, hogy válaszlépéseket dolgozzon ki a boszniai konfliktusokra és biztosítsa a NATO támogatását a terepen lévő ENSZ-csapatoknak, úgy véli, hogy az EU és a nemzetközi közösség “túl gyorsan” elengedte a dolgokat Boszniában. Clark tábornok a Deutsche Welle rádiónak nyilatkozva elmondta, Boszniában még mindig szükség van arra, hogy a felek közeledjenek egymáshoz, hogy közös hatalmat hozzanak létre, amely eredményes lenne az ország valamennyi polgára érdekeinek megvalósításában.
“A hatóságok nem tesznek eleget kötelezettségeiknek. A hatalom nem állt fel, s nem közvetíti megfelelő módon a gazdasági fejlődést. S ez nem is tehető meg jelen feltételek közt, éppen ezért, itt erősebb európai vezetésre van szükség, véli Clark. (Blic-VajdaságMA)

Mondjunk le Európáról - Vuk Drašković

"Senki sem akarja elmondani, hogy a "mileševói" fekete angyalok még ma is istenítik a sötét rendszert, amely elveszítette Koszovót, és még templomi szentbeszédben is fényesítik a vereségeket, újabb pusztulásba taszítva a Szerb nemzetet és államot"

Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete interjút adott a Vajdasági Rádiónak és Televíziónak

Megtörténhet-e, hogy Magyarország megvétózza Szerbia EU-s tagjelöltségéről szóló decemberi döntést? Hogyan lehetséges ezt elkerülni? Erről és a kétoldalú kapcsolatok más vonatkozásairól, valamint magyar-magyar témákról volt szó az Újvidéki Rádió Hangadó szerda c. műsorában. Nikowitz Oszkárral, Magyarország belgrádi nagykövetével Dani Zoltán, a magyar szerkesztőség felelős szerkesztője beszélgetett. Az alábbiakban részleteket olvashatnak az elhangzott interjúból.

- A szerbiai parlament szeptember 26-án elfogadta a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényt. Ez uniós követelmény volt. A vajdasági magyarság úgy ítéli meg, hogy bekerült a törvénybe a kollektív bűnösség elve és ezt elfogadhatatlannak tartja. Miután a képviselőház nem vette figyelembe a VMSZ tiltakozását, a magyar párt az alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért. Magyarország teljes vállszélességgel a vajdasági magyarság mögé állt ebben a kérdésben. Miért?
- Magyarország nem csak azért állt a vajdasági magyarság mögé, mert általában egyeztetjük az álláspontjainkat és az a szerencsés fejlemény alakult ki az utóbbi időben, hogy a határon túli magyar nemzetrészek problémáit az anyaország is a sajátjának érzi. Részben arról is szó van, hogy az intenzív konzultáció megtörtént már a törvény elfogadásának szakaszában, és akkor is érzékeltük azt, hogy a vajdasági magyarság számára elfogadhatatlan lesz ez a megfogalmazás. De Magyarország itt saját magát is találva érzi abban a megfogalmazásban, hogy a „megszálló erők tagjai és utódaik” ki vannak zárva a restitúció igénylésének a lehetőségéből. Ebben benne vannak magyar állampolgárok is, akik valaha itt éltek. Úgy érezzük, hogy ezzel a megfogalmazással a szerb szkupstina újranyitotta ezt a nagyon kényes kérdést, a II. világháború örökségéből származó nagyon kényes kérdés-komplexumot, miszerint a „megszálló erők” tagjai automatikusan méltók a jogfosztásra, automatikusan bele lettek lökve egy ilyen fasiszta kategóriába. Ezt a parlamenti vitában láthattuk is, hogy az antifasizmusra hivatkozva azonnal azonosították a magyarokat az antifasiszta mozgalom ellenségeivel. És itt bizony Magyarországról is szó van, mert a megszálló erők a magyar állam erői voltak és az akkori magyar állam utóda a mai magyar állam. Ezért a vajdasági magyarok véleménye nélkül is meg kellett volna szólalnunk ebben a kérdésben.

- A törvény megszavazói és magyarázói szerint a jogszabály nem irányul egyetlen népcsoport ellen sem, viszont itt jogilag felmerül az ártatlanság vélelmének a kérdése. Akit ugyanis besoroltak katonának, az nem feltétlenül követett el háborús bűnöket, vagy bármilyen bűntényt. Viszont itt most konkrét esetben neki kellene igazolnia azt, hogy nem követett el semmit. Úgy tűnik, itt a jogrendszer is sántít…

- Nekünk nem azzal van bajunk, hogy kinek kell igazolni azt, hogy a megszálló erők tagja volt-e, hanem éppen az, hogy azt kell igazolni, hogy vajon tagja volt-e, vagy sem, ahelyett, hogy azt kellene igazolni, hogy ártatlan-e, vagy sem, követett-e el háborús bűnt, vagy sem. Tehát az alapvető baj az, hogy a törvény megfogalmazása az egyenruhára koncentrál. Arra, hogy viselt-e valaki rendőri, csendőri, katona egyenruhát a magyar, a német, vagy akár szerb nemzetiségű polgár. E tekintetben valóban nem tesz expressis verbis különbséget a nemzetiségek között, de mégiscsak lehet tudni, hogy kik voltak a „megszálló” erők tagjai. Hogy mit értünk ezen, ez mindenki számára világos. Bácska területén ezek a magyarok. Amit mondanak, hogy ez nem irányul senki ellen, ez így nincs benne a törvényszövegben. Abban sajnos az van, hogy a „megszálló erők tagjai” különbségtétel nélkül. Nem vizsgálja az ártatlanságot, már pedig az ártatlanság vélelme egy európai jogi alapkategória és ettől nem lehet eltérni. Az a bajunk, hogy itt egy valóban kényes kérdésről van szó. Egy percig nem állítjuk, hogy itt nagyon könnyű lett volna elfogadható változatot megalkotni. Az a baj, hogy itt tényleg egy ácsszekercével, vagy baltával durván faragtak egy olyan törvényt, ahol a sebész szikéjének az alaposságával mindent patikamérlegre téve kellett volna kidolgozni.

- Nyilvánvaló, hogy itt a parlament is hibás, hiszen a törvény már vagy öt éve készül. Az utolsó pillanatban fogadták el, olyan, amilyen formában az EU-s tagjelöltség kapcsán, azt megelőzően, hogy az Európai Bizottság megfogalmazta volna ajánlásait. Most arra hivatkoznak, hogy csak ilyen megfogalmazással tudtak többséget szerezni a jogszabály megszavaztatásához. Természetesen ez nem lehet magyarázat…

- Nem tisztem itt az előző kormányok mulasztásait minősíteni. Tudom, hogy ez a kormány büszke arra, hogy elvégezte azt, amit az előző kormányok 8-10 év alatt elmulasztottak. Mi egyébként az előkészítés stádiumában is leszögeztük azt, hogy ennek a törvénynek a meghozatala európai elveken nyugszik, és szükségesnek tartjuk. Azt is mondtuk, hogy Magyarország kétoldalú kapcsolatainkban nem erre helyezi a hangsúlyt. Akkor persze álmodni sem mertünk róla, hogy lesz majd benne egy kitétel, ami negatív kontextusban vonatkozik ránk, hogy a törvény elfogadói hallgatólagos közmegegyezéssel, sunyin a magyarokra értik azt, hogy a „megszálló erők (okupacione snage)”… Ehhez tapad egy nagyon kellemetlen képzet, és nekünk ezt a flekket most viselni kell. A napnál világosabb, hogy ez a megfogalmazás a kollektív bűnösségre utal. A kollektív bűnösség viszont teljességével elfogadhatatlan az európai gyakorlatban. Ezért éppen azoknak az embereknek kellene nagyon vigyázniuk, akik állandóan az antifasizmusra hivatkoznak, mert ezt ilyen módon először éppen a fasizmus hozta ki ennyire látványos, egész népcsoportok ellen irányuló formában. A kollektív bűnösség jelen van a bibliai időktől kezdve. Heródes pl. meg akart gyilkoltatni egy bűnöst, de hogy biztos legyen a dolgában, legyilkoltatta az összes két évnél fiatalabb csecsemőt. A II. világháborúban egy népcsoportot akartak kiirtani, azért, mert bizonyos tagjai ellen egyeseknek kifogásuk volt. Aztán később a kommunizmus idején a kollektív bűnösség bélyegét ragasztották rá egy egész polgári rétegre, az „ellenségre”, a „burzsoáziára”, stb. Ez a hozzáállás ma már tarthatatlan. Nem egyeztethető össze az európai elvekkel, amely épp az ellenkezőjét mondja ki. Ez egy militarista szemlélet: bombázzuk le az egész negyedet és akkor majd eltaláljuk azt az embert is, akit meg akarunk ölni. Ez a kollektív bűnösség mögötti militarista filozófia. Az európai filozófia pedig azt mondja, hogy meg kell keresni a bűnöst. Az egy aprólékos munka, de tessék elvégezni. Az európai jogelv értelmében, ha a bűnös nincs meg, akkor engedjük inkább futni a bűnöst, de az ártatlan nem szenvedhet! Szöges ellentétben áll ez a két gyakorlat.

- Magyarország hosszú éveken át minden tekintetben támogatta Szerbia EU-s közeledését. Most is azt hangsúlyozzák Budapesten, hogy Magyarországnak továbbra is érdeke Szerbia csatlakozása. Viszont nagyon kemény állásfoglalást: vétót helyeztek kilátásba az EU miniszter tanácsának december 9-i ülésén, ha a szerbiai restitúciós törvény nem módosul…

- Térjünk még egy gondolat erejéig vissza arra, hogy mi nem is csak a magyar állampolgárok, mint egyének miatt emeltük fel a szavunkat. Még nem is kizárólag csak a vajdasági magyarok miatt, hanem mert úgy érezzük, hogy itt most éppen Magyarország kapott egy pofont azzal, hogy bennünket ismét csak ebben a kontextusban emlegetnek. Ez a háborús kontextus kicsit most már kezd sértő lenni. A háború véget ért. Abból indulhatnánk ki, hogy Magyarország megfizette ezzel kapcsolatos adósságait, megbánta a bűneit. Amit jogi téren, rehabilitáció vonatkozásában elkövethetett, elkövette. Nem szeretjük most már ezt a szövegkörnyezetet, amikor mindig győzteseket és legyőzöttek emlegetnek. Számunkra sértő volt, hogy ez a törvényből visszajön. Ami pedig a vétót illeti, a vétó említése valóban megtörtént. De fordítsuk meg a kérdést. Történt egy tett, aminek vannak következményei. Szerbia elfogadott egy törvényt, amelyről tudván tudta, hogy az egyik EU-s tagország meggyőződése és céljai ellen mutat. Szerbia nyilván tisztában volt azzal, hogy decemberben a 27 tagországnak egységesen igennel kell szavazni. Ha tisztában volt vele és mégis ezt az utat választotta, akkor e mögött lehettek megfontolások. Itt nem eltúlzott magyar reakcióról van szó, egyszerűen feltételekről van szó. Magyarország nem egy bűnös, vagy illegitim dolgot kér. Az EU-s elvekkel teljesen összhangban levő elveket szeretne Szerbia részéről látni és ez a feltétel ahhoz, hogy igent adjon. Ez messze van a zsarolástól. Legitim feltételek támasztását nem lehet zsarolásnak nevezni.

- Magyarország és a vajdasági magyarok is a megoldást keresik. Úgy tűnik, hogy Belgrádban is van erre hajlandóság. Boris Tadić államfő a minap fogadta Pásztor Istvánt, a VMSZ elnökét. Pásztor a megbeszélés után úgy nyilatkozott, hogy politikai értelemben megállapodtak abban, hogy kiküszöbölik ezt a csorbát. Itt most nem a restitúciós törvényről, hanem a rehabilitációs törvény módosításáról van szó. Magyarország elfogadja majd azt a megoldást, amely elfogadható a vajdasági magyarok számára?

- Igen. Ezt az elején is mondtam, hogy ami a vajdasági magyarság számára elfogadható lesz, az nagy valószínűséggel elfogadható lesz a számunkra is. De maradjunk még az európai uniós kontextusnál. Rendkívül kellemetlen, ami történt. Magyarország nagyon szeretné elkerülni azt, hogy december 9-én ott áll, és nem tehet mást, mint hogy nemmel szavaz. Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország volt az az ország, amely az elejétől fogva a leghatározottabban kiállt Szerbia EU-s csatlakozása mellett, és nem csak az EU elnökség ideje alatt. Magyarországot úgy ismerik az EU-ban, mint Szerbia ügyvédjét. Most ezek után rendkívül visszás volna, ha éppen Magyarország volna az ország, amelyik meggátolná Szerbia EU-s csatlakozását. Mi mindenképpen szeretnénk ezt elkerülni. Ennek a vétónak a fölvillantása vészjelként kell, hogy értelmezendő legyen a szerb kormány számára. Mi állandóan a párbeszédet szorgalmazzuk.
Lejegyezte: Ternovácz István - VajdaságMA



Hősök és árulók SzerbiájaTizenéves gyerekként, a múlt század hetvenes éveinek legelején nem értettem, miért szidja nagyapám a kommunista partizánokat és miért pöröl rám, ha zsebpénzemet a két szerb partizángyerekről, Mirkoról és Slavkoról írt képregényre költöm. Hogy a fiatalabbak is megértsék, ki volt ez a „fasiszták” elleni akciókban, géppisztollyal és kézigránáttal az oldalán mindig győzni tudó két fenegyerek, idézek egy jellemző példát az újságárusoknál akkoriban megvásárolható olcsó kiadványból. Slavko: „Vigyázz Mirko, jön a golyó!” Mirko félrehúzza a fejét, majd így válaszol: „Köszönöm Slavko, hogy szóltál!”
Akkor még nem tudtam, mi baja lehet öregapámnak a partizánokkal. Ma már értem, mert közben kiderült, amiről ő akkor még nem volt hajlandó beszélni, hogy az ő, Nyugati temetőre néző kertje végén van a legnagyobb temerini tömegsír, ahová a „hős” kommunista partizánok harmonikaszó kíséretében lövöldözték bele bűntelenül, bírósági ítélet nélkül, csupán nemzeti hovatartozásuk alapján a fasisztának tartott magyarokat. Köztük a 16 éves gyereket, Lepár Istvánt is, aki idős édesapja helyett került a templomudvarba, a kivégzendők közé. Lepár István kivégzését említeni sem volt szabad ötven éven át. Vele szemben a bosszúálló tömeggyilkosokkal egy ideológiai táborba tartozó fiktív fiatalkorúakról képregény készült, hogy ne csak a hivatalos oktatási program dicsőítse a partizánokat, hanem a diák ezt olvassa még a pad alatt is. Megtévesztettek bennünket. Szüleink, nagyszüleink előttünk nem mertek beszélni a valóságról. Csak most fogom fel, micsoda félelemben élhettek Tito jóléti Jugoszláviájában. Közben a szerb állam már akkor elültette a „fasiszták” elleni gyűlölet magvát a feljövő generációk körében. Kétpólusú világot teremtett, amelyben egyik oldalon vannak a hősök, másikon az árulók. Kimondatlanul is érzékeltették, ki nincs velünk, az ellenünk.
A kérdéssel kapcsolatban gyakran eszembe jut egyik első egyetemi vizsgatételemet megelőző élmény. A nyolcvanas évek első felében még kötelező tantárgy volt az egyetemeken az ONO i DSZ (Opšte narodna odbrana i društvena samozaštita - magyarul Általános népvédelem és társadalmi önvédelem) nevű, erősen ideológiai színezetű tantárgy. Néhai Marko Oreščanin tanította, aki több kitüntetéssel rendelkező büszke partizán „harcos“ volt. Amikor az előttem vizsgázó egyetemistának feltette a kérdést, hogy melyek voltak a partizán harcmodor főbb jellemvonásai, és a kérdezett arról beszélt, hogy a partizánok elbújtak a fa mögé, ahonnan orvul hátbalőtték az ellenséget, akkor az önérzetében sértett professzor először bevörösödött, majd felállt és üvöltve zavarta ki a fickót a tanteremből. Ott is kellett hagynia az egyetemet, hiszen főben járó bűnnek számított kimondani, hogy a partizánok itt a Vajdaságban tulajdonképpen olyanok voltak, mint a banditák a vadnyugat filmekben, nem vállalták fel a szemtől szembe folytatott harcot, hanem terrorista módszereket alkalmaztak. Ilyen időkben éltünk, nevelkedtünk.
Azóta harminc év elmúlott, most mégis azt vagyok kénytelen tapasztalni, hogy a Világ sora Szerbiában nem változik. Egy újabb, ezúttal elvesztett háború után, amikor a világ segedelmével az Európai Unióba igyekszünk, ismét két hadoszlopba sorolja az itt élőket a szerbiai parlamenti többség. A vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény meghozatalát és utóéletét kísérő vitákból ugyanis ez derül ki. Ismét vannak antifasiszták és fasiszták, meg a két ideológiai irányzat leszármazottai, akik Szerbiában úgy látszik, automatikusan az elődök besorolását öröklik. A magyarok és a németek csak azért minősülnek most kárpótlásra alkalmatlannak, mert a II. világháborúban a magyar, vagy a német hadseregben szolgáltak. És ezért nem igényelhetik vissza a kommunisták által elvett vagyont. Mert a kommunisták a Szerbiában hatályos felfogás szerint különbek voltak a fasisztáknál. Idézhetném most ismét öregapámat, aki, mint mondta volt „öt királt szolgált“. A szerb Sándort (a királynétól katonaként a lovardában végzett munkájáért még kitüntetést is kapott, amit a partizánok 1944-ben elvittek) és Pétert, aztán Horthyt és Szálasit, végül Titót. Egyiket sem önként és dalolva. Most mégis csak azért büntetnék, ha élne és volna visszakövetelni valója (neki csak a kocsiját és a lovait vitték el), mert magyar katona is volt.
Lemeztelenedett a király Szerbiában. Világossá vált, hogy itt a parlamenti többség (amit ez esetben nemzeti többségként is értelmezhetünk) még ma is a kommunista eszmét követve kíván mások kisemmizésével újabb helyzeti előnyhöz jutni, a bűntelenül kisemmizettek kárára. És ez így van akkor is, ha a hamarosan parlamenti eljárásba kerülő rehabilitációs törvényben majd esetleg visszaszívják azt, amit a restitúciós törvénnyel kimondtak. Boris Tadić szerb államfő messzire veti a sulykot, amikor azt hangoztatja, hogy Szerbiával szemben senki nem beszélhet az ultimátum nyelvén. De ki beszél itt ultimátumról? Magyarország és a vajdasági magyarság csupán az EU-s jogelvek tiszteletben tartását várja el Szerbiától, amelyek kimondják: a huszonegyedik században nincs helye a kollektív bűnösség emlegetésének, még kevésbé az elv alkalmazásának.
Lehet, hogy Szerbiában nehéz megemészteni a valóságot, hiszen itt a II. világháborúban nem csak a német és a magyar hadsereg irtotta a szerbeket, hanem itt a szerbek (csetnikek és partizánok) is tömegesen gyilkolták egymást. Ezt egymás között kell megbeszélniük. De ne hamisítsák már tovább a történelmet a mi kárunkra, akkor se, ha a történelmet a győztesek írják. És ne tessék már minden bűnt a mi számlánkra írni. Érthető, hogy Boris Tadić államfőként történelmileg nincs könnyű helyzetben. A Szerbiát a délszláv háborúba belehajszoló Slobodan Milošević bűnei miatt ugyanis neki kellett fejet hajtani a szerbek által a kilencvenes években elkövetett tömeggyilkosságok helyszínein, Srebrenicában és Vukováron. És most, lévén, hogy közeledik az 1944-es kivégzések évfordulója, neki kellene fejet hajtani az 1944-ben a szerb partizánok által tömegsírba lőtt magyarok tömegsírjánál is. Lehet, hogy túl sok ez így egyszerre, most néhány hónappal a választások előtt. Lehet, hogy ezt most Szerbiában senki, így Tadić sem vállalja fel. De mi türelmesek vagyunk. Az elkövetett bűnöket előbb-utóbb be kell ismerni. A bűnösöket meg kell nevezni, ahogy az áldozatokat is. Kivárjuk.
Ternovácz István - VajdaságMA

Tadic "szóbeli" ígérete

Pásztor István: A rehabilitációs törvényben szabályoznák, kik azok, akik a megszálló erők tagjainak számítanak, és emiatt kizárhatóak a vagyon-visszaszármaztatásból

Eredményesnek értékelte a Boris Tadićtyal folytatott hétfői (október 17-i – B. A. megj.) tárgyalását Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Keddi sajtótájékoztatóján kiemelte, olyan végeredmények születtek, amelyek egyrészt kielégítőek, másrészt biztatóak. Szavai szerint a kielégítő eredményre a költségvetés módosításáról történt beszélgetés során jutottak.

Pásztor: Elemi érdekünk, hogy Szerbia közelebb jusson az Európai Unióhoz, de ez nem történhet meg úgy, hogy mindez a vajdasági magyarságnak megszégyenítést, megbélyegzést jelentsen 

– A köztársasági költségvetés módosítása során elfogadásra került a VMSZ módosítási indítványa, és a köztársasági elnök úr szóbeli garanciát adott arra, hogy Vajdaság megkapja azokat az elmaradt pénzeket, amelyek az elmúlt hónapokban adósságként felgyülemlettek, elsősorban a nagyberuházási alapnál a kivitelezők irányába – számolt be Pásztor István.
Ennek köszönhetően a tartomány ki tudja majd fizetni a mintegy 4 milliárd dinárnyi adósságot, és ezáltal a nagyberuházási alap partnerei ki tudják majd fizetni az alkalmazottak és a szállítók béreit, valamint megteremtődhet annak az esélye is, hogy ezek a beruházások folytatódjanak, vélekedett a VMSZ elnöke. Mint megjegyezte, mindez többek között az utak, a művelődési házak, a vízvezetékek, ipari parkok, templomok, illetve például a szabadkai színház vonatkozásában is fontos.
– Ezt mindenféleképp előrehaladásként lehet értékelni, amely kétségkívül a VMSZ erőszakos politikájának eredménye, ugyanis a szavazataink nélkül nem lett volna meg a parlamenti többség a költségvetés megszavazásához – szögezte le a VMSZ elnöke.
Biztató eredmény született a kollektív bűnösség ügyével kapcsolatban. Mint azt a VMSZ többször is leszögezte, a fennálló helyzet elfogadhatatlan, és amennyiben ezen nem sikerül változtatni, akkor Szerbia tagjelölti státusát illetőleg december 9-én Magyarország nagy valószínűséggel élni fog vétójogával. Pásztor szerint ez azonban a vajdasági magyarságnak sem jelentene jó megoldást, egyrészt mert egy ilyen végkifejlet a kollektív bűnösség elvének jogi erőre emelését jelentené, másrészt viszont elemi érdekünk, hogy Szerbia közelebb jusson az Európai Unióhoz. Azonban Pásztor szerint ez nem történhet meg úgy, hogy a vajdasági magyarságnak megszégyenítést, megbélyegzést jelentsen. A tárgyaláson e problémára is megoldást kerestek.
– Hamarosan újra parlamenti eljárásba kerül a rehabilitációról szóló törvény, amely egy teljesen új, átfogó jogszabály lesz. E törvényben lehetne szabályozni, hogy ki számít a megszálló erők tagjának, és aki emiatt kizárható lehetne az egyéni felelősség és a bűnelkövetés bírósági bizonyítási kötelezettsége alapján a vagyon-visszaszármaztatásból. Ez a megoldás kizárná a kollektív bűnösséget – magyarázta a VMSZ elnöke.
Szavai szerint a politikai értelemben történt megállapodáson túl megtekinthette a jogszabály szövegének javaslatát. Mint megjegyezte, a jogszabály szövege a VMSZ számára alapként elfogadható azzal, hogy egy-két olyan pontosítást eszközölnélek, amellyel egyértelművé tennék a rendelkezéseket.
– Az elkövetkező napokban ezeket a pontosításokat szakértői szinten végigtárgyaljuk. Bízom abban, hogy ezeket a javaslatokat beépítik majd a tervezetbe. Amennyiben ez megtörténik, akkor a jelenlegi tervek szerint a jogszabály november folyamán a parlament elé kerülne. Ez a megoldás mindenféleképpen pozitív elmozdulást jelent – mondta Pásztor.
Mint megjegyezte, a fent említett megoldást a VMSZ támogatni tudná, és így elhárulnának azok az indokok, amelyek miatt Magyarország élne vétójogával. Ameddig a szóban forgó törvény nem kerül elfogadásra, addig a vagyon-visszaszármaztatási törvénnyel kapcsolatban beadott alkotmánybírósági keresetet a VMSZ nem vonja vissza, hangsúlyozta Pásztor. Arra az újságírói megállapításra, miszerint a vagyon-visszaszármaztatási törvény formailag továbbra is alkotmányellenes marad, a VMSZ elnöke kiemelte, hogy csupán addig, míg rehabilitációs törvény elfogadásra nem kerül.
– Egy szövegszerű kapocs jönne létre a két törvény között. A vagyon-visszaszármaztatási törvénynek a rehabilitációs törvény, tulajdonképpen egy speciális törvényi rendelkezése lenne, amely feloldaná a kollektív bűnösség elvét – érvelt Pásztor.
Végezetül elmondta, hogy a rehabilitációs törvényt tovább építve azt is el szeretnék érni, hogy hatályon kívül helyezzék azokat a bírósági ítéleteket, amelyekkel kollektív bűnössé lettek nyilvánítva az 1944-45-ben kivégzett – elsősorban mozsori és csúrogi – magyarok.

dió-Magyar Szó

Körvonalazódnak a megoldások – Pásztor Tadicnál
Sejlik a megoldás a restitúciós törvényre, jelentette ki a Tanjug hírügynökségnek Pásztor István, a VMSZ elnöke. Mint ismeretes a kárpótlási törvényt a jelenlegi formájában elutasítják a vajdasági magyarok. A pártelnök a nyilatkozatát hétfő este tette miután találkozott Boris Tadić szerb államfővel.

A megoldás az elfogadás előtt álló rehabilitációs törvényben körvonalazódik, amely jogszabály novemberben kerül a parlament elé, részletezte Pásztor a szerb hírügynökségnek, s hozzátette, hogy a következő napokban a munkacsoportok egyeztetnek majd és összehangolják a rahabilitációs törvény jogi vonatkozásait.
A találkozón, mint a magyar pártvezető elmondta, mindkét fél kifejezte óhaját és szándékát, hogy meghaladják a VMSZ által megfogalmazott kifogásokat a restitúciós törvényre.
Pásztor elmondta, hogy a megbeszélésen szó esett a költségvetés-módosításáról is, amellyel kapcsolatban a vajdasági magyarok pártja támogatást ígért a keddi parlamenti szavazáskor. A VMSZ elnökének magyarázata szerint a költségvetés-módosítás elfogadása után 1,5 milliárd dinár jut a vajdasági nagyberuházási alapnak, amelyből finanszírozni lehet a már hosszabb ideje hanyagolt tartományi fejlesztési terveket. Vajdaság MA

Hétfőn Tadić-Pásztor találkozó

Megtört a jég?

A Vajdaság Ma értesülései szerint Boris Tadić szerb elnök hétfőn (október 17-én) este fogadja Pásztor Istvánt, a VMSZ elnökét. Találkozásuk során két “rázós” kérdésre keresik a választ. Elsőként arra, miként lehetséges úgy módosítani a vajdasági magyarokat kollektív háborús bűnösként megbélyegző szerbiai vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényt, hogy az megfeleljen a vajdasági magyaroknak, és hogy Magyarország ne éljen a vétójogával az EU Tanácsának decemberi ülésén, amikor az uniós testület meg fogja hozni döntését Szerbia tagjelölti státusáról és a tárgyalások megkezdéséről.
(A fotó Tadić és Pásztor tavalyi találkozóján készült)

A két elnök megbeszélése során megtárgyalja a VMSZ szerbiai parlamenti képviselőinek a köztársasági költségvetésre benyújtott módosítási javaslatát is, melynek lényege, hogy a Magyar Koalíció képviselői csak akkor szavazzák meg a költségvetési javaslatot, ha Belgrád törleszti a Vajdasággal szembeni több hónapos hatalmas tartozását. Ha ez megvalósul, abban az esetben a Vajdasági Nagyberuházási Alap azonnal folyósítani fogja az eszközöket a hónapok óta stagnáló építkezésekhez, amelyek Vajdaság szerte szünetelnek – tudtuk meg Pásztor Istvántól, a VMSZ elnökétől.
Ternovácz István-VajdaságMA

A Szerbiával felmerült nézeteltérést is igyekeztek tisztázni – Sajtótájékoztatót tartott Budapesten az Európa Tanács magyar küldöttsége

Az Európa Tanács múlt heti, Strasbourgban megtartott parlamenti közgyűlésén kiemelt napirendi pont volt az a határozati javaslat, amely a nemzeti szuverenitás és az államiság elvének egymáshoz való viszonyát tekintette át a nemzetközi jog jelenleg meglehetősen ellentmondásos gyakorlatának tükrében. Az értekezleten részt vett a magyar országgyűlési képviselői delegáció is, amely igen jelentősnek értékelte ezt a témát.

A Magyar Országgyűlés delegációja strasbourgi tevékenységéről Budapesten sajtótájékoztatón számolt be, ahol a fideszes Braun Márton küldöttségvezető elmondta: a magyar képviselők igen nagy eredményt értek el a határozati javaslat megszövegezésében. „Nemcsak a formális lehetőségeket vettük igénybe, hanem a fehér asztal melletti diplomáciát is, hiszen vendégül láttuk a szerb delegációt, amellyel a Szerbiában időközben felmerült konfliktusokat próbáltuk baráti beszélgetésekben tisztázni” – mondta a politikus. A Magyar Szó kérdésére válaszolva Braun pontosított, hogy a két delegáció beszélgetése kötetlen volt, nem egyetlen vezértéma köré csoportosult. „Ugyanakkor biztosítottuk szerb politikustársainkat, hogy a kárpótlási törvény ügyében elszántak vagyunk. Ez nem pártpolitikai kérdés, ebben minden magyar képviselői csoport egyetért” – hangsúlyozta a fideszes politikus.

Gaudi-Nagy Tamás, Braun Márton és Szabó Vilmos a sajtótájékoztatón (Fotó: Mihájlovits Klára)


Szabó Vilmos, a delegációvezető-helyettes MSZP-s politikus a sajtótájékoztatón elmondta: fontos és meghatározó jelentőségű volt a legutóbbi ET parlamenti közgyűlés. „A nemzeti szuverenitás és az államiság elvének egymáshoz való viszonyulására vonatkozó határozati javaslat azt próbálta feltárni, hogy az elmúlt két évtizedben és jelenleg milyen körülmények határozták meg azt a folyamatot, amelyben a nemzeti szuverenitás fogalmát értelmeztük. A magyar delegáció szerint ez központi jelentőségű téma, amelyet napirenden kell tartani. A kérdés sok olyan veszélyt hordoz magában, amely az európai biztonságot veszélyezteti, hiszen államok váltak bizonytalanná, kiválásokat láthattunk, olyan szeparatista mozgalmak erősödtek meg, amelyek új államok megalakulását is eredményezték. A feladatunk felmérni, hogyan lehet ezeket a veszélyeket csökkenteni. A magyar küldöttek szerint a demokratikus emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása, olyan garanciák megteremtése, amely a kisebbségek identitásmegőrzését szavatolja, rendkívül fontos” – emelte ki Szabó Vilmos. Hangsúlyozta: azokban az országokban, amelyekben tapasztalható volt valamilyen jellegű konfliktus, minden esetben sérültek a kisebbségek jogai is. A politikus meglátása szerint az anyanyelv használatának és oktatásának biztosítása, a nemzeti kultúra és történelem megismerése, elsajátítása, továbbvitele, a múltbeli sérelmek közös tisztázása és jóvátétele alapvető fontosságú a kisebbségi közösségek számára. Úgy fogalmazott: a kollektív bűnösség elvének életben tartása akadályozza a múltbéli sérelmek tisztázását. Leszögezte: a szerbiai kárpótlási törvény kifejezetten diszkriminatív a magyar nemzeti kisebbséggel szemben, s megjeleníti a kollektív bűnösség elvét is a magyar közösséggel szemben.
A határozati javaslatba három, a magyar delegáció által benyújtott módosítás is bekerült, ezekről Kalmár Ferenc KDNP-s politikus számolt be. Meggyőződése szerint olyan törvényekre van szükség, amelyek az intoleranciát toleranciává alakítják, a feszültségeket pedig oldják, s ET-beli felszólalásában emlékeztette a Tanácsot, hogy Európában bizony jelen van a „magyar probléma”: az erőszakos asszimiláció, a kivándorlás, a közösségi jogok hiánya, a kollektív bűnösség elvének a magyarokkal szembeni alkalmazása, az anyanyelvhasználat biztosításának hiánya ugyanis több államban nyomasztja a magyar közösséget. A módosító indítványokat Kalmár és Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő készítette el, lényegük, hogy beemelik az autonómia kérdéskörét a nemzeti szuverenitás témakörébe. A módosítások másik fontos eleme arra vonatkozik, hogy az államok ne csak elfogadják és aláírják a határozatot, hanem tartsák is be annak rendelkezéseit.
Gaudi-Nagy Tamás történelmi sikernek nevezte, hogy immár kötelező erejű normaként az autonómia biztosítását is előírja a tagállamok számára.
Mihájlovits Klára - Magyar Szó, 2011. október 13., 3. o.

Szerbia nem számolt a vétózás lehetőségével


A Magyar Szónak Gál Kinga és Schöpflin György európai parlamenti képviselők fejtették ki, hogy miért is elfogadhatatlan a szerbiai restitúciós törvény

A szerbiai vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény elfogadása óta szinte nem telik el olyan nap, hogy a magyar kormány képviselői közül ne szólalna fel valaki a szóban forgó jogszabály 5. szakasza ellen. A szóban forgó szakasz ugyanis szinte teljesen kizárja a restitúció folyamatából a szerbiai magyarokat, illetve németeket.
Dr. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese a közelmúltban Szabadkán tette egyértelművé, hogy ha a szerb államvezetés nem módosítja a restitúciós törvényt, akkor Magyarország nem támogatja tovább Szerbia uniós csatlakozását. Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára pedig kedden a következőket nyilatkozta ebben a témában:
„Magyarország nem tud lemondani semmilyen eszközről, így a vétó eszközéről sem, annak érdekében, hogy nemzeti érdekeit érvényesítse.”
Lapunknak a téma kapcsán ezúttal Gál Kinga és Schöpflin György európai parlamenti képviselők nyilatkoztak.

NE FAJULJON EL A TÖRTÉNET 

Eddig nem is volt semmi gond a Szerbia tagjelölti státusára való felkészüléssel. Magyarország mindaddig támogatta Szerbia csatlakozási folyamatát, amíg ilyen formában el nem fogadták a vagyon-visszaszármaztatási törvényt. A gond ott kezdődik, hogy ez a jogszabály visszahoz egy olyan problematikát, amit Európa már réges-régen lezárt. Európa alapeszméje szerint csak egyéni felelősség létezik. A szerbiai restitúciós törvény függvényében pedig áttételesen büntethető egy egész közösség, méghozzá olyan dolgokért, amelyekről igazából nem is tehet. Ez elfogadhatatlan. Ez több a diszkriminációnál, ez sokkal rosszabb annál. Egy egész közösséget kizárnak és nem adják meg számukra a lehetőséget, hogy éljenek jogaikkal – összegezte Gál Kinga. A képviselő asszony a folytatásban elmondta, hogy az európai parlamenti képviselők elfogadhatatlannak tartják a dolgot. Gál Kinga éppen ezért kérte az Európai Bizottságtól, hogy a Szerbiáról készített országvéleményben a vagyon-visszaszármaztatás kérdése is jelenjen meg. Az EB-től kértem, hogy az országvéleményben követeljék a szerbiai illetékesektől a szóban forgó jogszabály elfogadhatatlan rendelkezéseinek a módosítását és kísérjék figyelemmel a szerb államvezetés ezen a téren megtett lépéseit. Jó lenne, ha decemberben a kollektív bűnösség elvét támogató elem már nem lenne benne a jogszabályban. Schöpflin György kollégámmal levelet is írtunk Štefan Füle bővítési biztosnak, és arra kértük, hogy az EB lépjen ez ügyben. Európai parlamenti képviselőként nem tudom megmondani, hogy a magyar kormány mit tesz ebben az ügyben, az azonban világos, hogy az EU tagállamainak jogában áll vétózni. Nagyon remélem, hogy az Európai Tanács ülésén nem kell idáig elfajulnia a dolgoknak. Szeretnénk, ha addig a szerbiai fél megoldaná a kérdést. Nem értem, hogy a szerb kormánynak miért jó egy ilyen akadályt gördítenie saját maga elé. Egy olyan problémáról van szó, amelynek úgyis lesznek újabb és újabb mozzanatai. Biztos vagyok benne, hogy ma nincsen olyan európai bíróság, amely ezt a törvényt ne kérdőjelezné meg – fogalmazott Gál Kinga. A képviselő asszony már csak azért is sajnálatosnak tartja a szóban forgó jogszabály 5. szakaszát, mert amint mondta, Szerbia egy olyan ország, ahol pozitív dolgok indultak el: Vajdaság, a nemzeti tanácsok, illetve azok hatáskörei – ezek mind olyan területek, amelyek függvényében azt lehet mondani, hogy Szerbia pozitív vonalon indult el. Mint kiemelte: Szerbiának nincsen szüksége konfliktusokra saját, együtt élő nemzeti közösségei között, és emiatt bízom a szerbiai döntéshozók bölcsességében. -Nem hiszem, hogy a szerb állam érdeke az lenne, hogy a magyarok ne érezzék magukat jól és otthon saját hazájukban – szögezte le Gál Kinga

BÁRKI VÉTÓZHAT

Schöpflin György ugyanilyen egyértelműen fogalmazott a jogszabály kapcsán: A szerbiai vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény azon rendelkezése, amely szinte teljesen kizárja a kárpótlás folyamatából a szerbiai magyarokat és németeket, ütközik az Európai Unió alapelveivel, amelyek nem engednek teret semmiféle kollektív diszkriminációnak – hangsúlyozta a képviselő. Hozzátette: a szóban forgó rendelkezés nem csak a vajdasági magyarokat sújtja, hiszen a Vajdaság lakosságából a második világháborúban szinte mindenki valamilyen módon a magyar állam kötelékébe került, feltételezése szerint szerb nemzetiségű polgárok is érintettek lehetnek. -A rendelkezés kollektív alapon diszkriminál egyes embereket, illetve az ő leszármazottaikat. Ez elfogadhatatlan. 

A magyar kormány és a szerb kormány között volt egy nem formális megállapodás, amelyben az hangzott el, hogy a vagyon-visszaszármaztatás során minden rendben lesz. A szerbek az utolsó pillanatban visszaléptek. Ez nagyon rossz benyomást keltett Budapesten. Igyekszem enyhén fogalmazni: Belgrádban valószínűleg még nem jöttek arra rá, hogy az EU-ban egyre gyakoribb a vétózás. A szlovének éveken keresztül vétózták a horvát csatlakozást, a görögök hat éve teszik ezt Macedóniával. A hollandok és a franciák most a schengeni övezet bővítését vétózták Romániával és Bulgáriával szemben. A tagállamok egyre inkább élnek a vétózás lehetőségével. Ennek értelmében számítani kell arra, hogy Magyarország szintén igénybe veheti a vétózás technikáját – emelte ki Schöpflin György.

Pesevszki Evelyn - Magyar Szó

Német sajtó: Háromszor is meggondolni! 

Több német országos napilap kételyeket hangoztatott csütörtökön Szerbia európai uniós tagjelölti státusával kapcsolatban, és annak megadását elsietettnek nevezte.Német sajtó: kételyek, hogy Szerbia belátható időn belül
A tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárjának a Háromszor is megfontolni címet adta. A konzervatív napilap helyes szándéknak nevezte, hogy az Európai Unió biztosítja a csatlakozás perspektíváját a nyugat-balkáni országok számára, mégpedig azzal a szándékkal, hogy elősegítse a régió stabilizálását.
Az újság ennek ellenére annak a nézetnek adott hangot, hogy tagállamoknak kétszer vagy háromszor is meg kell fontolniuk a dolgot, mielőtt végleges döntést hoznak. A koszovói konfliktus lezárását szigorú előfeltételnek kell tekinteni - hangsúlyozta a lap, emlékeztetve Ciprus példájára, illetve arra, hogy a ciprusi konfliktus megoldását a szigetország felvétele egyáltalán nem segítette, sőt megnehezítette, megnehezítve egyben az unió belső működését is.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung arra is felhívta a figyelmet, hogy a 27 tagállam a jelen helyzetből kiindulva aligha sorakozik fel egységesen Szerbia uniós tagsága mögött. Brüsszelnek ezt is fontolóra kell vennie - írta a lap, utalva arra, hogy mindez befolyásolhatja a bővítés további menetét is.
Végezetül a német konzervatív újság kételyeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Szerbia belátható időn belül minden tekintetben "EU-kompatibilis" lesz-e. (MTI)

Nyomásgyakorlás a szerb telepesek leszármazottjaira

A radikálisok szerint a “szerb vagyont akarják a magyarok

Milorad Mirčić, a Szerb Radikális Párt alelnöke szerint Vajdaságban fokozódik a nyomás a szerb telepesek leszármazottjaira, hogy költözzenek ki vagyonukból, hogy a föld és a ház visszakerüljön – mint fogalmazott – a “népi németek (volksdeutsch) és a magyar fasiszták” leszármazottjaihoz. A radikális politikus figyelmeztet is, hogy a lakosság e rétegének a megmozdítása fokozná a feszültséget az amúgy is elmérgesedett politikai helyzetben. Szerinte a zavargások sincsenek kizárva Vajdaságban, ha folytatódik a nyomásgyakorlás a lakosság e részére.

Sesely vajda ministránsa - érdekes, hogy Csanak is így gondol...

A boszniai, likai és más vidékekről idetelepített “kolonisták” leszármazottjai ki vannak téve a sajtó nyomásának, hogy távozzanak birtokaikról, amelyeket vissza kell adni azoknak a leszármazottainak, akik a hírhedt Prinz Eugen hadosztály tagjaiként szörnyű bűncselekményeket követtek el főleg a szerb lakosság ellen szerte Jugoszláviában.
A Szerb Radikális Párt alelnöke szerint mindezeknek a nyomásoknak az a célja, hogy a szerbek arányát 50 százalék alá szorítsák vissza Vajdaságban, hogy aztán következhessen a koszovói forgatókönyv.
(B92/Tanjug/VajdaságMA)

Megnyitották Vajdaság brüsszeli képviselet irodáját

Az eseményt az Európai Parlament (EP) magyar néppárti delegációja bojkottálta


Ünnepélyesen megnyitották hétfő este a Vajdaság régió brüsszeli képviseleti irodáját.
Az iroda Szerbia Európai Unió melletti misszióján kezdi meg működését - az MTI tudomása szerint magyar alkalmazott nélkül -, a megnyitó alkalmából tartott fogadásra azonban a brüsszeli Schuman-negyed elegáns fogadásokra használt patinás épületében, a Concert Noble-ban került sor.
Az eseményt az Európai Parlament (EP) magyar néppárti delegációja bojkottálta, mert kiderült, hogy a nyitó rendezvényen Egeresi Sándor, a vajdasági törvényhozás elnöke nem mondhat beszédet. Egeresi végül el sem jött a megnyitóra.
A fideszes EP-képviselők közül egyedül Schöpflin György jelent meg, ő volt ugyanis a Szerbiáról készült EP-állásfoglalás úgynevezett árnyék-jelentéstevője, és ebbéli minőségében képviselte az Európai Néppártot.
Schöpflin magyar újságíróknak nyilatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy miközben az Európai Bizottság készíti a jelentését arról, mennyire alkalmas Szerbia az uniós tagjelölti státusra, Belgrádban olyan kárpótlási törvényt fogadtak el, amely ütközik az Európai Unió alapelveivel. Ezt a törvényt Schöpflin szerint Szerbiának át kell írnia. Az EP-képviselő - megjegyezve azt, hogy az elmúlt években számos példa volt a vétójog alkalmazására különböző ügyekben az EU-n belül - lehetségesnek mondta, hogy Szerbia tagjelöltségének kérdésében "más ország is élni fog ezzel a jogával".
Az MTI megkeresésére Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője telefonon elmondta: ő maga is távol maradt a megnyitó ünnepségtől, mégpedig két okból. Egyfelől a szerbiai politika alakulása miatt, másfelől pedig azért, mert Egeresi nem kapott volna szót a rendezvényen.
"Ha Szerbia így folytatja, nem fogjuk megszavazni uniós tagjelölti jogállását" - mondta Tabajdi a szerb kárpótlási törvény kapcsán, és leszögezte: ebben nemzeti egyetértés van a magyar politikai pártok között.
Kárpáti János (MTI)


Vörös festékkel öntötötték le a csúrogi emlékkeresztet

Ismeretlen tettesek vörös festékkel leöntötték a Csúrog határában állított keresztet, amelyet az ártatlanul kivégzett magyar áldozatok emlékére avattak fel ez év májusában.
Nem először fordul elő az emlékhely meggyalázása. Eddig ugyanis ismeretlen vandálok egy év kivételével minden évben kidöntötték a kereszteket és összetörték a márvány emléktáblát is.
A sajnálatos hírt Teleki Júliai közölte munkatársunkkal. Mint hírt adtunk róla a Csúrogról elüldözött Teleki Júliát és családját az újvidéki bíróság rehabilitálta.
(Képünk a 2011. május 15-ei keresztállításról készült, az akkori megemlékezésen részt vett Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője is.) VajdaságMA

Rehabilitálták Teleki Júliát és családját

Rehabilitálták Teleki Júliát és családját
Az újvidéki bíróság rehabilitálta a Csúrogról elüldözött Teleki Júlia békeharcost és családját. Az elsők között adta be a kérelmet, 2006-ban, amikor megszületett az erre vonatkozó törvény. Amellett, hogy éveket várt a bírósági meghallgatásra, csak többszöri idézés után hozta meg végleges döntését a háromtagú bírói testület. A ma postai úton kézbesített 4 oldalas bírósági végzés Teleki Júlia vallomását is tartalmazza, amikor 1944 őszén tíz hónapos korában Tito partizánjai elhurcolták édesapját. Júlia nővére két hétig hordta az ebédet édesapjuknak. Mikor utoljára vitte az ebédet, azt mondták neki, hogy apád már nem éhes. Kivégeztük. Az akkor 13 éves nővére szemtanúja volt annak is, ahogyan kocsik hagyják el a csúrogi községháza udvarát. A kocsikról az emberek keze, lába lógott. A kocsik aljából csurgott a vér. Édesapjukat a többi kivégzett csúrogi és környékbeli magyarral együtt a falu szélén lévő sintérgödörben földelték el. A halotthordók vallomása szerint, kb. 3000 magyart temettek ott el. A terjedelmes végzésbe a család 1945. január 23-án folytatódott viszontagságai is belekerültek. Aznap egy 15 éves szerb gyerek rontott be házukba puskával a vállán és arra kényszerítette őket, hogy azonnal hagyják el a házat, mert különben mindenkit megöl. Öltözködésre már nem adott időt - idézi fel Teleki Júlia édesanyja szavait: „Délután négy óráig vártuk a mínusz 20 fokos hidegben és térdig érő hóban sorsunk beteljesülését.” A megdermedt, megrémült és átfagyott magyarokat elindították gyalogosan Járek felé, csak némely kisbabás családot tereltek vissza az állomásra, ahol tehervagonokba rakták őket. Hajnalban érkeztek meg az átfagyott emberek Járekra. Volt, akinek a keze és a lába lefagyott, később ebbe halt bele, áll Júlia vallomásában. Nagyapja is a járeki tábor megpróbáltatásaitól hunyt el. A kiéhezett csecsemő Teleki Júliára a táborban fogvatartott pap, édesanyja kérésére az utolsó kenetet is feladta. Végül, 1945. szeptember derekán papírral a kezükben szabadon engedték a tábor lakóit. A papíron az állt, hogy bárhova mehetnek, Csúrog, Zsablya és Mozsor kivételével. Ezt a döntést az akkori vajdasági elnökség hozta meg a belügyi szervek javaslatára. A papír pecséttel és aláírással ellátva. Az újvidéki bíróság ma ezt nyilvánította semmissé, azzal az indokkal, hogy sem Teleki Júlia, sem pedig családtagjai esetében nem találtak bűnösségüket bizonyító iratot a levéltárakban vagy egyéb közigazgatási hivatalokban. A végzést viszont már csak egyedül ő érhette meg kollektív bűnössé nyilvánított családtagjai közül.
Muci Attila-VajdaságMA


Vajon mennyit ér az ember élete, ha magyar? A bíróság elismerte, hogy ártatlanul végezték ki édesapámat és ártatlanul hurcoltak meg bennünket. Rehabilitálták a családom minden tagját, de sajnos már csak én élek. A kollektív bűnösség most lépett újra életbe. Az apám életét már senki sem adja vissza és nem lehet semmissé tenni a szenvedésünket a koncentrációs táborba.Perelhetném az államot amiért ártatalanul meghurcoltak? Semmi esélyem. Azonban az államnak kötelessége lenne bocsánatot kérni mindazoktól akiket ártatlanul kivégeztek és meghurcoltak. Kollektív bűnösség pedig nincs. Ezt a hatalomnak tudni kell, hiszen Srebrenicáért nem vállalnak kollektívan felelősséget.

A Szerb elnök aláírta a restitúcíós törvényt

Boris Tadić szerb elnök aláírta a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényt - tudatta hétfőn este a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) sajtóközleményben.
A Vajdasági Magyar Szövetség elnöksége sajnálattal vette tudomásul, hogy Boris Tadić köztársasági elnök aláírta a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényt - olvasható a közleményben.
A jogszabály október 6-án lépne hatályba.
"Meggyőződésünk, hogy az egyéni felelősség elvét semmibe vevő törvény több ponton sérti az alkotmányt, továbbá összeegyeztethetetlen az Európai Unió alapértékeivel" – hangsúlyozta a VMSZ.
A VMSZ elnöksége megbízta a párt parlamenti képviselőit, hogy kezdeményezzék az alkotmánybíróságnál a kollektív bűnösség elvét megerősítő jogszabály alkotmányossági felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését – áll a közleményben, amelyet Pásztor István, a vajdasági szervezet elnöke jegyez.
A VMSZ elnöke szeptember 27-én levélben fordult Tadić elnökhöz arra kérve az államfőt, hogy tagadja meg a restitúciós törvény kihirdetését, s azt újratárgyalásra küldje vissza a szerb képviselőháznak. A törvény nagyrészt kizárná a vajdasági magyarságot a második világháború után kisajátított vagyon visszajuttatásából, illetve a kárpótlásból. VajdaságMA 

Győri Enikő, a magyar Külügyminisztérium uniós ügyekért felelős államtitkára szerint a szerb kárpótlási törvény nem magyar-szerb, hanem európai ügy, és a jogszabály elfogadása megkérdőjelezi Szerbia elkötelezettségét az uniós tagság mellett.


A tárca által szervezett hétfői háttérbeszélgetésen Győri Enikő az MTI kérdésére elmondta, Magyarország tájékoztatja álláspontjáról az Európai Bizottságot, hangsúlyozva, a magyar kormány egyáltalán nem ért egyet a jogszabállyal. Az európai alapelvekből, értékekből nem lehet engedni - mondta.
A szerbiai képviselőház egy hete fogadta el a köztulajdonról és a restitúcióról (a kisajátított vagyon visszaadásáról és a kárpótlásról) szóló törvényt.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára múlt keddi sajtótájékoztatóján azt mondta, a szerb kárpótlási törvény eltávolítja az országot az EU-tól. Olyan formában fogadta el a szerb parlament a törvényt, amely a kollektív bűnösség elvét "újból életre keltette" - hangsúlyozta, emlékeztetve, a jogszabály úgy fogalmaz, hogy mindazokat, akik 1941 és 1945 között a megszálló erők tagjai voltak vagy azok leszármazottai, kirekesztik a kárpótlásból. "Ezzel gyakorlatilag az egész vajdasági magyarságot kirekesztették ennek a törvénynek a hatálya alól" - emelte ki.
Győri Enikő szerint az EU bővítésének kérdésében "komoly hitele" van Magyarországnak, mivel az első félévi soros EU-elnöksége alatt lezárultak a horvát csatlakozási tárgyalások. Mint mondta, Budapest továbbra is azt az álláspontot képviseli, hogy ha egy ország megfelel a feltételeknek, "ki kell nyitni a kapukat". Persze mindig lehetnek olyan fejlemények, amelyekre választ kell adni - tette hozzá, utalva a szerb kárpótlási törvényre. (MTI)


Több mint 32 milliárd euróra becsülhető az a vagyon, amit a második világháború végén a Szerbia mai területén élt, illetve élő németek felmenőitől elkoboztak, és aminek visszaadását követeli Belgrádtól a szabadkai székhelyű Német Népi Szövetség (NNSZ).
Miután a szerb parlament által elfogadott restitúciós törvényből kiiktatták a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) módosítási javaslatait, kirekesztették a kárpótlásból mindazokat, akiknek elődei a "szétszabdalt Vajdaságban a második világháború idején a horvát domobránok, a magyar honvédség, vagy a német Wehrmacht egyenruháját viselték, és akiktől az új jugoszláv hatóságok elvették földjeiket, házaikat, gyáraikat, malmaikat" – mondta Weiss Rudolf, az NNSZ elnöke az újvidéki Dnevnik című napilapnak.

„A háború idején a Vajdaságban a különböző katonaságok mozgósították a helybéli lakosságot, márpedig köztudomású, hogy mi járt azért, ha valaki nem tett eleget a mozgósítási parancsnak – halál” – nyilatkozta Weiss Rudolf, aki hozzátette: „Most pedig azt a tényt, hogy ezek az emberek, halálbüntetés terhe mellett eleget tettek a mozgósítási parancsnak, ürügyként használják fel arra, hogy utódaiktól megtagadják a vagyon visszaadását”. Weiss Rudolf kijelentette, hogy „a világ tíz országában működő több mint negyven német szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg, amelyben leszögezték, hogy a jogaiért küzdő Német Népi Szövetség harca, az ő harcuk is”.
Az NNSZ elnöke hangsúlyozta: „Az elrabolt vagyon, elrabolt vagyon marad mindaddig, amíg nem adják vissza.” Elmondása szerint német szakemberek 1990-ben összeírták a volt Jugoszlávia területén elvett német vagyont: házakat, termőföldeket, gyárakat és malmokat, szőlőket, háztáji vagyont, kötvényeket, banki letéteket, de még a zongorákat, művészeti alkotásokat is, egészen a kerékpárokig. Ennek a vagyonnak az értéke 50 milliárd euróra rúg, ebből Szerbiára 32,5 milliárd euró jut. „És ez csak a németektől elvett vagyon, de hol vannak a többi nemzetiségek tagjai, akiknek a felmenőitől ugyanígy elvették a vagyont” – írta a Dnevnik Weiss szavait idézve.
A Beta belgrádi hírügynökség a szerbiai németek vezetőjének nyilatkozatát ismertetve azt írja: Weiss Rudolf rendkívüli csalódottságának adott hangot amiatt, hogy az elfogadott restitúciós törvénybe „beemelték a kollektív bűnösség elvét”, s a törvény ellen kemény kampányt hirdetett Szerbiában és külföldön egyaránt. (MTI)

Bekérette a szerb nagykövetet Németh Zsolt

A külügyi államtitkár szerint a szerb kárpótlási törvény diszkriminatív a vajdasági magyarokra nézve.

Bekérette a szerb nagykövetet Németh Zsolt a szerb parlament által hétfőn elfogadott kárpótlási törvény miatt. A külügyi államtitkár a magyar kormány álláspontját ismertetve elmondta: a törvény jelenlegi formájában újból életre keltette a kollektív bűnösség elvét, holott a nemzetközi és európai jog az egyéni felelősség elvét mondja ki.

Németh Zsolt az elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényről elmondta, hogy az mindazokat, akik 1941 és 1945 között a megszálló erők tagjai voltak, vagy azok leszármazottai, kirekeszti a kárpótlásból. Ezzel gyakorlatilag az egész vajdasági magyarságot diszkriminálták. Hozzátette: „A második világháborúban mindenkit besoroztak a magyar hadseregbe, ez nem okozhatja azt, hogy háborús bűnösök lennének azok, akik eleget tettek sorkatonai kötelezettségüknek”.


A külügyi államtitkár közölte, bekérette a szerb nagykövetet és tájékoztatta őt a kormány álláspontjáról, valamint arról is, hogy az EU tagjelölti státusz feltételeinek nem felel meg a kárpótlási törvény. Németh Zsolt kiemelte: készek a párbeszédre Belgráddal és mindenben támogatják a Vajdasági Magyar Szövetséget és a vajdasági magyar közösséget.

Németh Zsolt közölte: bekérette Szerbia budapesti nagykövetét, és tájékoztatta a magyar kormány álláspontjáról, továbbá arról, hogy az EU tagjelölti státuszának egyértelmű feltételei vannak, és ezeknek a most elfogadott szerb törvény nem felel meg.

HVG - Mandiner 

Vandál támadás Újvidéken és újabb incidens Temerinben

Ismeretlen tettesek a hét végén betörtek az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központba, és súlyosan megrongálták az épület nagytermét – írja a VajdaságMa délvidéki hírportál.
A honlapon hétfő este megjelent tudósítás szerint a behatolók összetörték a zongorát és a rádiót, a csillárokat székekkel zúzták szét, a balkonról ledobálták a virágcserepeket, az ajtókon betörték az üveget, az emlékfolyosón felállított Petőfi-mellszobrot pedig virágcserepekkel dobálták meg.
Fotó:VajdaságMA
„Példátlan vandalizmus ez, ami a Petőfi művelődési központ 80 éves fennállása során sohasem történt meg. Nem tudjuk pontosan, mikor és milyen indítékkal követték el a vandál cselekedetet” – közölte a portállal Bátori József, a művelődési központ titkára.

Az újvidéki rendőrség és az ügyeletes vizsgálóbíró hétfő reggel elvégezte a Petőfiben a helyszínelést. Stevan Krstic, helyettes rendőrfőnök, aki Újvidék polgármesterével, Igor Pavliciccsel járt a helyszínen, azt mondta az újságíróknak: a rendőrség mindent meg fog tenni, hogy mielőbb kézre kerítse a tetteseket. A vandál cselekedetet elítélték a köztársasági és a tartományi ombudsmanok helyettesei is, akik hétfőn ugyancsak felkeresték a művelődési központot.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) is elítélte az újvidéki kulturális központ ellen elkövetett garázdaságot, A párt elítélte továbbá egy szabadkai óvodában elkövetett rongálást is. Ezek a szemmel láthatóan magyar intézmények elleni támadások arra utalnak, hogy a vajdasági magyarság elleni kilengéseknek új hulláma indult el – áll a VMDP közleményében.

MTI

Tegnap 16.00 óra körül még egy incidens történt Temerinben, amelyben megsérült egy középiskolás diák.
A Vajdaság Ma nem hivatalos értesülései szerint a 15-16 éves szerb diák a park padján ülő magyar szintén középiskolás korú diákot nemzeti alapon provokált és sértegetett, amit az nem hagyott annyiban. A vita dulakodássá fajult, majd tettlegességé, miközben a magyar diák védelmére kelt magyar barátja. A verekedés minden résztvevője kisebb sérülésekkel megúszta. A verekedésben részt vevő középiskolások cáfolták a szerb média állítását, miszerint a 64 vármegye szélsőséges csoport tagjai lennének.
A rendőrség a tegnapi és a korábbi incidensek miatt az est folyamán minden a község központjában tartózkodó fiatalt bekísért kihallgatásra, kiürítette a szórakozóhelyeket, hogy megakadályozza az esetleges tömeges gyülekezést. Az Obraz szerb klerofasiszta szervezet vasárnap délelőttre Temerin központjában a helyi szerbek védelmében tiltakozó megmozdulást jelentett be, melyet a helyi rendőrség jelenlétében visszavont, azzal magyarázva visszalépésüket, hogy nem akarják tovább fokozni a feszültséget.

M. A. – M. Sz. M. - VajdaságMA

Újvidék átfirkálva-Többnyelvű helységnévtáblák?

Ismeretlen tettesek átfestették a minap kihelyezett többnyelvű helységtáblát – pontosabban az azon szereplő magyar, Újvidék megnevezést - a tartományi székvárosnak a Temerin felőli bejáratánál.
A városban összesen tizenegy többnyelvű helységnévtáblát helyeztek ki néhány nappal ezelőtt. Korábban csak szerb nyelvű névtáblák voltak Újvidéken. A magyar feliratot is tartalmazó táblák kihelyezésére azt követően került sor, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége kezdeményezte a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény alkalmazására hivatkozva a tartományi ombudsman közbenjárása révén. Feljelentésről vagy nyomozásról nincs tudomásunk.
                                                                                                                           VajdaságMA-Mucsi Attila

A király beszéde: nem rendezői változat 2.

Bizalomhiányos állapot

Leváltották Mihók Rudolfot, a Pannon RTV igazgatóját, jött a hivatalosan is megerősített hír a hét elején. Alapítványi médiumról lévén szó, nem igazán kellene törődnünk azzal, hogyan döntött néhány VMSZ-es és VMSZ-közeli magánszemély, mik voltak a leváltás okai, illetve mit lát a leváltás hátterében az ex-direktor – írhattuk volna bő egy évvel ezelőtt, ha az eset mondjuk tavaly nyáron történt volna. Csakhogy azóta a Pannónia Alapban, a médium alapítójában társalapítói jogokat szerzett a Magyar Nemzeti Tanács, a vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzata. Úgyhogy ettől a pillanattól kezdve nagyon is sok köze van minden vajdasági magyarnak ahhoz, hogy mi történik a Pannonban, ki dönt személyi kérdésekről és milyen alapon.


Mihók Rudolf a leváltását követően levélben fordult a nyilvánossághoz, amit a vajdasági médiumok közül egyedül a Vajdaság Ma közölt az olvasóknak fenntartott rovatában. A Magyar Szó a levelet nem hozta le, de két cikkben is foglalkozott a témával. Olvasóink talán nem is sejtik, micsoda nyomás nehezedett a lapnak a témával foglalkozó újságíróira, vezető szerkesztőire. A Mihók-levélben megnevezett egyik érintett – ahelyett, hogy kifejtette volna a véleményét az üggyel kapcsolatban – perrel fenyegette meg lapunk munkatársát, az MNT illetékese pedig telefonon hívogatta a szerkesztőket. Az efféle nyomásgyakorlás – személyes tapasztalatból beszélek – az elmúlt két évben még nem volt jellemző, de úgy látszik, politikai vezetőinkkel és a háttérben megbúvó szürke eminenciásokkal nagyon elszaladt a ló. Úgy érzik, immár mindent megtehetnek, telefonon utasítgathatnak, fenyegetőzhetnek, közvetlenül is beleokoskodhatnak a szerkesztéspolitikába. Személyes tulajdonukként kezelik közintézményeinket.

Mihók magyarszós, majd pannonos igazgatói pályafutásának értékelésében erősen megoszlanak a vélemények, de az nyilvánvaló, hogy a Pannon éléről mondvacsinált okok alapján váltották le. Szakmai szempontból nézve egész egyszerűen nevetséges, hogy valakit azért menesszenek, mert szakadozott az élő közvetítés, hiszen senki sem vonta kétségbe, hogy ennek a Telekom által biztosított műszaki háttér volt az oka. „Igaz, hogy műszaki problémák miatt állt be zavar, az azonban, hogy a közvetítés összeomlott, annak is a következménye, hogy az igazgató magára vállalta annak kockázatát, hogy a műszak vonatkozásában ismert veszély bekövetkezzen” – nyilatkozta lapunknak a Pannónia Alap egyik alapítója, aki történetesen az MNT elnöke. Zsoldos Ferenc, a nemzeti tanács által delegált „aranyrészvényes”, aki az alapítói közgyűlésen nemleges szavazatával megakadályozhatott volna egy újabb bohózatot, lapunknak bevallotta, hogy az okokkal már csak magán az ülésen szembesült, ezért a Magyar Szó kérdésére sem kívánt „belebocsátkozni a témába”, nem érezve magát „illetékesnek, hogy a probléma egészéről” nyilatkozzon. Ennyit a felelősségteljes hozzáállásról.

Lovas Ildikó, a Pannónia Alap egyik alapítója, történetesen az MNT Közigazgatási Hivatalának kulturális ügyekkel megbízott tagja elzárkózott mindenféle nyilatkozattól. Pedig Mihók szerint ő áll az egész ügy hátterében, „intrikák és gáncsoskodások sorozatát” indította el ellene, mert mást szeretett volna a főszerkesztői székben látni, nem azt a személyt, aki jelenleg irányítja az RTV-t, és aki mellett a volt igazgató mindvégig kiállt. „Amennyiben azt állítom, hogy egy eddig is VMSZ-közeli médium pártközlönnyé alakítása van folyamatban – ahol tulajdonképpen csak egy kisebb akadály elhárításának tekinthető a személyem eltávolítása – attól tartok, ez sem fedi a teljes valóságot: a támogatóból úgy válik propagandista, hogy mindeközben kénytelen követni Lovas Ildikó szeszélyes és csapongó elvárásait és utasításait” – írja a Vajdaság Mán olvasható levelében Mihók. Súlyos állítás, amelyhez hasonlót ennyire nyíltan és nyilvánosan eddig senki nem mondott ki, de sokakban megfogalmazódott. Egy közszereplőtől viszont elvárható lett volna, hogy az őt ért vádakra, a személyével kapcsolatban felmerülő kérdésekre válaszoljon. Ezt mondtuk akkor is, amikor Barát Tóth Lívia vonult vissza önként és minden indoklás nélkül az MNT tájékoztatási megbízottjának posztjáról, pedig mindenki arról beszélt, hogy valójában a Magyar Szó tervezett Tiszavidék-mellékletének támogatása miatt kellett mennie, azt ugyanis állítólag nem támogatta a magyar párt csúcsvezetősége, mert a Tisza-menti önkormányzatokban túlságosan nagy befolyása van a DP-nek.

Bizalomhiányos állapot – írta nem is oly rég MNT-s naplójában a Magyar Szóban zajló főszerkesztőváltás kapcsán Lovas Ildikó. Igaza volt, sajnos. Kár az új MNT-ért, amely a médiaügyekben vállalt szerepével árnyékot vetett az oktatás terén elért eredményeire, de kár a VMSZ-ért is, amely markáns és elismerésre méltó parlamenti képviseletét kockáztatja a belső döntéshozatali mechanizmusaiba beférkőző antidemokratikussággal.
http://magyarszo.com/fex.page:2011-09-24_Bizalomhianyos_allapot.xhtml

MAGYAR SZÓ 

Folytatódnak a leváltások

A NUNS és az NDNV közleménye

Azzal a felszólítással fordult a Szerbiai Független Újságírók Egyesülete (NUNS) és a Vajdasági Független Újságírók Egyesülete (NDNV) az országos médiastratégia elkészítőihez, hogy szenteljenek különös figyelmet a nemzeti tanácsok szerepének azon médiumok esetében, ahol alapítói jogokkal rendelkeznek. A két egyesület közleményben kéri, hogy a stratégia irányozza elő a kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény olyan irányú módosítását, amely korlátozná e tanácsok önkényességét az érintett médiumokkal kapcsolatos döntéshozatal során. Az NDNV e kérdéskör kapcsán kerekasztal-beszélgetések sorozatát indítja útnak, amelynek során arra kívánnak majd rámutatni, hogy a nemzeti tanácsoknak nemcsak jogaik vannak azon médiumok esetében, amelyeknek alapítói, hanem kötelezettségeik is.
A két egyesület szerint a Pannon RTV igazgatójának (Mihók Rudolfnak – B. A. megj.) a leváltása is azt támasztja alá, hogy a nemzeti tanácsok alapítói szerepkörüket nem demokratikusan értelmezik, ugyanis az NDNV szerint az érvelés éppen annyira megalapozatlan volt, mint a Magyar Szó főszerkesztőjének júniusi leváltása alkalmával.

Magyar Szó, 2011. szeptember 22., 5. o. 

Bizalomvesztés


A Pannon RTV-t működtető Pannónia Alap civil szerveződés alapítói közgyűlése 2011. szeptember 17-én döntött Mihók Rudolf felmentéséről és Bodzsoni István kinevezéséről, aki a pályázat lebonyolításáig megbízott igazgatóként vezeti a Pannon RTV-t.
Tévedés ne essék, ugyanarról a Mihók Rudolfról van szó, akit a Tartományi Képviselőház 2001. december 27-én nevezett ki a Magyar Szó (akkor még) Közvállalat megbízott igazgatójává. Az alapítói jogok megszerzése után az Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Mihóknak a Magyar Szó Kft. megbízott igazgatójává való kinevezését folyamatosan („legtovább hat hónapi időszakra”) hosszabbítgatta, aki ezt a tisztséget – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hathatós támogatásával is – egészen 2010. március 16-ig töltötte be.
Mihók igazgatói működése alatt történt az 1957-ben alakult Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat, a vajdasági magyarság egyik legjelentősebb kulturális és gazdasági intézményének a teljes leépítése és még a cégjegyzékből (2002. május 23-i dátummal) való törlése is.
A széleskörű gazdasági és kulturális tevékenységű Forumnak a kilencvenes évek elején több mint 1500 dolgozója volt. Jogutódjának, az MNT irányításával „karcsúsított” Magyar Szónak mindössze 298 – vagyis ötször kevesebb – dolgozója maradt, a tevékenysége pedig a lapkiadásra szűkült. Sok száz „Forumos” maradt munka és megélhetési feltétel nélkül, ami tovább serkentette az újvidéki és környező magyarság gazdasági, kulturális és egyéb helyzetének romlását.
A Magyar Szó Kft-ből távozó Mihók az MNT előtt beterjesztette a 2009-es évi szakmai és pénzügyi beszámolóját. Ebből kiderült, hogy a vállalat vesztesége 20 397 661 dinár.
Mihók Rudolfot a Pannon RTV alapítójának kuratóriuma 2010. szeptember 14-i kezdettel a Pannon Rádió és Televízió „menedzserének” nevezte ki „A Magyar Szó volt igazgatójára szaktudása miatt esett az alapító választása” – olvasható a kinevezéséről szóló tudósításban. Mihókot – a blogban is olvasható írása szerint – „hat hónappal ezelőtt a VMSZ képviselőjének támogatásával nevezték ki ötéves (!) mandátumra a Pannon RTV élére”. Volt támogatóinak a „bizalma” – úgy tűnik – most megszűnt.
Az MNT „önkényességének korlátozása” – nem csak a tájékoztatás területén – egyébként szükséges és támogatást érdemel.

Újvidék, 2011. szeptember 22.
Bozóki Antal

További információk: 
• http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2005/03/24/main.php?l=exyuhu.htm
• http://www.vajma.info/cikk/tukor/291/
• http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/9948/
• http://magyarszo.org/fex.page:2010-08-25_Mihok_Rudolf_a_Pannon_RTV_menedzsere.xhtml
A király beszéde: nem a rendezői változat
Pressburger! Hm? Ki a következő?
Színjáték az egész!?
A Pannon RTV menesztett igazgatójának az írása

Miután a Pannon RTV-t működtető Pannónia Alap alapítói közgyűlése szeptember 17-én felmentett az alap, egyben a Pannon RTV igazgatói tisztségéből, ezúton kívánom tájékoztatni a nyilvánosságot a leváltásom mögött álló valós okokról és történésekről. Meggyőződésem ugyanis, hogy a nyilvánosságnak jogában áll tudomást szerezni a közéletünket láthatatlanul torzító folyamatokról. Elhatározásomban megerősít az, hogy a Pannon RTV-nek már nem árthat a megnyilatkozásom, ahogy az a tény is, miszerint az utólagos megszólalás okán nyilvánvaló, hogy nem a pozícióféltés motivál ebben.

Alapvető és sajnálatos tény: a VMSZ Szent István-napi palicsi rendezvényének élő közvetítése éppen Pásztor István beszéde alatt kezdett szakadozni, a Pannon TV nézői számára szinte követhetetlenné téve az elnök mondandóját. A Szerbiai Telekom átiratban ismerte el utólag, hogy a bérelt vonalhoz tartozó telekomos felszerelés meghibásodása okozta a problémát. Az eset kapcsán eljárás indult ellenem, amely a felmentésemmel zárult, az indoklás szerint a palicsi élő közvetítés körülményei kapcsán fennálló felelősségem miatt.

Mivel az eljárás során mind a VMSZ, mind az MNT képviselői részéről többször is elhangzott, hogy lényegében a VMSZ csúcsvezetése részéről megnyilvánuló bizalomhiány, vagyis a személyem iránti bizalom elvesztése áll a leváltásom mögött, felesleges további szavakat fecsérelni a palicsi közvetítéshez fűződő vélt vagy valósfelelősségemre, illetve annak mértékére. Ez a bizalom hat hónappal ezelőtt még alapvetően és nagyobbrészt megvolt, hiszen a VMSZ képviselőjének támogatásával neveztek ki ötéves (!) mandátumra a Pannon RTV élére. A lényegi kérdés tehát a következő: mi történt az elmúlt félévben, ami a bizalom elvesztéséhez vezetett?

Február végén nemcsak én kaptam ötéves mandátumra szóló kinevezést, hanem Tomin Kovács Laura főszerkesztő is, aki hamarosan szülési szabadságra távozott. Ezért áprilisban Szabó-Hangya Teréz főszerkesztő-helyettes kapott megbízatást a főszerkesztői teendők ellátására Tomin Kovács Laurától, amit a Kuratórium is jóváhagyott. Kaptunk hát egy legitim mb. főszerkesztőt.


Lovas Ildikónak azonban más jelöltje volt erre aposztra, ami elindította az események láncolatát.


Szabó-Hangya Teréz megbízatásának első napjától kezdve a folyamatos gáncsoskodás és provokálás közepette volt kénytelen dolgozni, ami a június 23-ai – a Magyar Szófőszerkesztőjének leváltásáról emlékezetes – MNT-ülés élő közvetítése alatt érte el tetőfokát. Lovas Ildikó Pannon RTV-s főszerkesztő-jelöltjének szabotálással felérő cselekedetei és magatartása, valamint a körülmények összefonódása oda vezetett, hogy komoly csorba esett a Pannon TV tekintélyénegy ebek között azért, mert felmerült a gyanú, hogy a Magyar Szófőszerkesztőjének leváltására irányuló szavazást a Pannon TV szándékosan(utasításra?) már nem közvetítette élőben, a Híradó miatt megszakítva azt. Az eset kapcsán azonnal felvetődött a mb. főszerkesztő személyes felelősségének kérdése, a palotaforradalom sikeres végkimenetelét előrevetítve. Igazgatóként a hivatalosan kinevezett mb. főszerkesztő mögé és mellé álltam, aminek egyenes és azonnali következménye lett az, hogy Lovas Ildikó első számú célpontjává léptem elő a Pannon RTV-ben. Ettől kezdve csupán a megfelelő apropó hiányzott a félreállításomhoz, ami augusztus 20-án meg is érkezett.

Még egy apró adalék közéleti állapotaink leírásához:
az ellenem indított eljárás során közölte velem a VMSZ végrehajtója, hogy amennyiben nem kezes bárányként – és főleg csendben! – viselem el a menesztésemet, akkor hosszú távon sem lesz számomra hely a VMSZ jelenlegi vezetésének befolyása alatt álló területeken. E sorok tanúsága szerint ez a személyes dilemma már a múlté.
Meggyőződésem, hogy a Pannon RTV szerkesztéspolitikájának szakmai minimuma, annak utolsó morzsái kerülnek most terítékre, nem hagyva kétséget a kimenetel kapcsán. Amennyiben azt állítom, hogy egy eddig is VMSZ-közeli médium pártközlönnyé alakítása van folyamatban – ahol tulajdonképpen csak egy kisebb akadály elhárításának tekinthető a személyem eltávolítása – attól tartok, ez sem fedi a teljes valóságot: a támogatóból úgy válik propagandista, hogy mindeközben kénytelen követni Lovas Ildikó szeszélyes és csapongó elvárásait és utasításait. Tehát nem elég a VMSZ-TV, hanem Lovas-TV kell, a rövidnél is rövidebb pórázon.

Továbbmegyek: valóban„csak” a Pannon RTV teljesen „megbízhatóvá” tevése lenne a cél, a közeledő választások fényében? Közelről látva a történéseket, az a meggyőződésem, hogy a leírtakon is túlmenően egy olyan csata zajlik a Magyar Házban, amelynek során eldől, hogy az MNT illetékes testületei és tisztségviselői hozzák-e meg a döntéseket,vagy pedig Lovas Ildikó, azaz egy olyan személy, akinek nincs meg a demokratikus legitimitása a döntéshozatalhoz. Ahogy a Pannon RTV ügye, úgy ez a csata is jelenleg vesztésre áll.

A háttérből ármánnyal és fondorlattal irányító, a teljes vajdasági magyar közéletre rátelepedő szürkeeminenciás létezése nyílt titok, amit csak a hallgatási összeesküvéssé torzuló– de önmagában legitim és emberileg érthető – intézmény- és egzisztencia-féltés tart kimondatlanul. Ahogy azt a tényt is, hogy Lovas Ildikó ilyen mértékű közösségbomlasztó térnyerését Pásztor István tette és teszi lehetővé, ami a leginkább felelőssé minősíti őt ebben a történetben, ahol a Pannon RTV csupán egy mozaikkocka.

Szabadka, 2011. szeptember 19.
Mihók Rudolf, s. k.

Motorostúra a Böjte Csaba által felkarolt gyermekek megsegítésére!

Idén is megrendezik a Déva Motoros Segélytúrát, ez a hetedik alkalom, hogy erdélyi és magyarországi motorosok jótékonysági túrát szerveznek. 2011 szeptember 17.-én kerül sor a túrára, mindenkit várnak a szervezők.

Az adományt (hagyományosan egy tank benzin árát) dobd be a helyszínen ifj. Pálffy Béla székelyföldi szervezőnk narancssárga Kawasaki Z1000-én levő tulipános ládába!

Két ponton lehet csatlakozni:

07:00-08:00 között Nagylaknál magyar idő szerint
08:00-09:00 között Székelyudvarhelyen román idő szerint (+1 óra időeltolódás)

Innen tovább már minden időpont romániai idő szerint!

14:00 megérkezés Dévára
14:30 szentmise
16:00 ebéd és gyermekmotoroztatás.

Ezt követően kivonulunk a Toldi kastélyba, ahol a szállásunk lesz. A kastély sokatoknak biztosan már ismerős, de aki még nem volt, annak felhívnánk a figyelmét, hogy polifoam, hálózsák szükséges, mert a kastély üres! Este egy kis zsíros kenyér hagymával lesz a vacsora, majd koncerttel és beszélgetéssel zárul a program. Az este folyamán lehet majd licitálni ifj. Pálffy Béla által készített faragásra is, a befolyó összeget Béla felajánlja a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak! Vasárnap reggel zakuszkás kenyér lesz reggelire, majd 10:00-kor szentmise a kastély kertjében. Ezt követően pedig elindulunk hazafelé, a határig, illetve Székelyudvarhelyig megy a csoport, ahonnan mindenki egyénileg jut haza. A túrán való részvételhez a regisztráció kötelező! Erre a helyszínen is lehetőség lesz, de aki Interneten regisztrál legkésőbb szeptember 7-ig, és kér emlékpólót, az a helyszínen már átveheti!

Regisztrálni lehet a kapcsolat@hunyadirend.hu e-mail címen és következő
adatokra van szükség: név, motor rendszám, esetleges utas neve, póló méret (-ek), kér-e majd utólag felvarrót, végül e-mail cím. Részvételi díjnak fejenként 1500 Ft-ot kell befizetni, amit a szállásra, étkezésre, illetve a szervezési költségekre fordítjuk. A póló ára 2000 Ft lesz.

Érvényes forgalmi engedély, útlevél vagy személyi igazolvány, lakcímkártya és jogosítvány kötelező!

Ajánlott kiváltani az EU-s TAJ- kártyát! Motorod legyen rendben, és indulásnál tele a tank, erre mindenki figyeljen oda! Előre válts lejt, min. 10.000 Ft értékben. 450 km-t fogunk a határ túloldalán motorozni, tankolni csak kp-ban lehet majd (1x odafelé, 1x Déván mindenki egyénileg, és 1x visszafelé). A közös tankolásnál kövesd a tankoló pisztolynál álló segítő utasításait! A konvojban történő motorozásnál a zip- zár alakzat kötelező. Ne szakadozzon szét a sor. Időnként félre fogunk állni, hogy a mögöttünk felgyülemlett autókat elengedjük, ilyenkor ne szálljunk le a motorról, mert rögtön megyünk tovább! Kérünk benneteket, hogy ne csak előre, hanem a sáv felezővonal melletti részén motorozók hátra is figyeljenek. A láthatósági mellényt viselő záró motorosoknak ugyanis helyet kell biztosítani, hogy minél hamarabb visszajuthassanak a menet elejére. Ezért ha a tükörben látod, hogy hátulról érkezik egy záró, akkor egy kicsit húzódj ki az út széle felé, hogy szembeforgalom esetén is biztosított legyen az előrejutása.
A gyerekmotoroztatáshoz kisméretű sisakot aki csak tud, hozzon magával, mert csak bukóval lehet majd a gyerekeket motoroztatni, ha a lábuk le is ér a lábtartóra, a legnagyobb odafigyelés mellett! 

Bruce Dickinson szállítja haza a New York-ban rekedt Izlandiakat







Az Irene hurrikán rombolása után az Iron Maiden frontembere, Bruce Dickinson lesz az egyik első pilóta, aki kirepül a városból. Az énekes a zenekar saját repülőgépével megy Reykjavikba, ahova 200 New Yorkban ragadt utast szállít haza. Dickinson évek óta rendelkezik pilótaengedéllyel, és a Maiden gépén kívül az Aestreus nevű légitársaságnak is dolgozik rendszeresen. Idő közben az Iron Maiden körül is történnek dolgok, az angolok nemrég cáfolták meg hivatalosan is a feloszlásukról terjesztett híreket, állításuk szerint még legalább egy lemezt össze akarnak hozni.

Gyűlöletszító falfirkák az újvidéki Újtelepen

Gyűlöletszító falfirkák az újvidéki Újtelepen
Halál a magyarokra - GNS
Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka ismeretlen személyek nemzeti gyűlöletet szító, Halál a magyarokra! és egyéb, nyomdafestéket nem tűrő, a magyarokat gyalázó feliratokat írtak az újvidéki újtelepi Jovan Dučić sugárút 47. számú házának bejáratára.
A lakók, akik reggel meglátták a gyűlölködő feliratokat, azonnal értesítették a rendőrséget. Milan Mitić, a lakótanács elnökhelyettese a Rádió 021-nek elmondta, nagyon bízik abban, hogy az illetékesek hamarosan elfogják az elkövető(ke)t. Hozzátette, a gyűlöletre és erőszakra buzdító feliratok nagy nyugtalanságok keltettek a lakók körében. A rendőrség elvégezte a helyszínelést és keresi a tettest vagy tetteseket. (021)

Újabb botrányt okozott az MNT


Az esélyegyenlőségi biztos véleménye: diszkriminált a Magyar Nemzeti Tanács

 


Nem kis botrányt és még több kárt okozott a Magyar Nemzeti Tanács 2011. június 23-i döntése, amellyel „gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek „80-90 százaléka a Vajdasági Magyar Szövetséghez (VMSZ) kötődik” – leváltotta a Magyar Szó főszerkesztőjét és a helyére megbízott főszerkesztőt nevezett ki.
A botránynak nemcsak kedvezőtlen belföldi („a Duna sem mossa le róla”), de elítélő nemzetközi visszhangja is volt. Az MNT módszerei ellen tiltakozott Arne König, az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) elnöke Boris Tadić szerb elnökhöz intézett (július 17-i) levelében, a Délkelet-európai Médiaszervezet (SEEMO) pedig 2011. június 22-én közleményben ítélte el a Magyar Szóra kifejtett nyomásgyakorlást.
Jóformán még le sem csillapodott az MNT-nek a sajtószabadságot is sértő határozata nyomán kialakult vihar, Nevena Petrušić szerbiai esélyegyenlőségi biztos (az 58/2011 számú, július 29-én keltezett) véleményében „megkülönböztetőnek” nevezte az MNT 15/2011 számú, 2011. április 05-i „a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázati felhívásáról, a pályázat lebonyolításáról és a kérelmek pontozásáról” szóló határozatát.

Az egyenlőség elvének megsértése

A szerbiai esélyegyenlőségi biztos, Csonka Áronnak, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) beadványára tíz sűrűn gépelt oldalon adott választ, illetve fejtette ki véleményét. Petrušić valójában megerősíti azt, amire már 2011. június 17-én figyelmeztettünk: Az MNT „sürgősségi indítvány” formájában elfogadott 15/2011 számú határozata megkülönböztető jellegű (lásd: A magyar választói névjegyzéken való szereplés nem lehet mérce című írást, http://www.vajma.info/cikk/tukor/4195/).
Az eljárás során az esélyegyenlőségi biztos a VMDK beadványával kapcsolatban magyarázatot kért az MNT-től – „az ellenvéleményt is meg kell hallgatni” elv alapján –, de nem fogadta el annak érveléseit.
Petrušić szerint az MNT megsértette a polgárok alkotmányos és törvény előtti egyenlőségének elvét, mivel – személyes tulajdonságaik és szüleik személyes tulajdonságai alapján – hátrányos megkülönböztetésben részesítette azokat az „első ízben felvételt nyert” egyetemi hallgatókat:

a) akik nem szerbiai állami felsőoktatási intézményre iratkoztak (azokkal szemben,
akik olyan felsőoktatási intézményekre iratkoztak, amelyeknek az alapítója nem
Szerbia),
b) akiknek a szüleik felsőbb fokú végzettségűek (azokkal szemben, akiknek a szülei
alacsonyabb képzettségűek, illetve alsóbb fokú képzettségük van),
c) akik nem szerepelnek a magyar választói névjegyzéken (azokkal szemben, akik
nincsenek feliratkozva erre a listára),
d) akik nem tettek a magyar választói névjegyzékre való feliratkozási
szándéknyilatkozatot (azokkal szemben, akik ilyen nyilatkozatot adtak),
e) akik középiskolai tanulmányaikat a lakhelyükön fejezték be magyar nyelvben
(azokkal szemben, akik nem a lakhelyükön szerezték meg magyar nyelven a
középfokú végzettséget).
Az esélyegyenlőségi biztos véleményét az MNT határozatáról ajánlás formájában fogalmazta meg, a következő három pontban:
„1. Az MNT-nek a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázati felhívásáról, a pályázat lebonyolításáról és a kérelmek pontozásáról szóló 2011. április 05-i határozatából ki kell iktatnia azokat a feltételeket, amelyek sértik azon (elsőéves – B. A. megj.) egyetemi hallgatók egyes kategóriájának egyenjogúságát – a személyes tulajdonságaik és szüleik személyes tulajdonságai alapján –, akik magyar nyelven fejezték be tanulmányaikat.
2. Az MNT-nek a továbbiakban figyelmet kell fordítani arra, hogy döntéseivel ne sértse meg a diszkrimináció tilalmáról szóló törvény rendelkezéseit, illetve, hogy tartózkodjon a személyeknek vagy személyek csoportjának a személyes tulajdonságokon alapuló, más személyekkel szembeni indokolatlan megkülönböztetésétől, vagy nem egyenlő elbánásban és elbírálásában részesítésétől (kizárásától, korlátozásától vagy előnyben részesítésétől).
3. Az MNT-nek a vélemény kézhezvételétől számított harminc napos határidőn belül értesítenie kell az esélyegyenlőségi biztost azokról az intézkedésekről, amelyeket az ajánlás alapján való eljárás érdekében foganatosított.”
A diszkrimináció ellenes (vagy a megkülönböztetés titalmáról szóló) törvény értelmében minden állami intézmény és szerv köteles végrehajtani a biztos ajánlását. Amennyiben az MNT a 30 napos határidőn belül nem jár el az ajánlás értelmében, a biztos hivatala bírósági eljárásindítást is kezdhet az MNT ellen.

Elfogadható feltételek

Nevena Petrušić véleményével szemben egyesek úgy vélik, hogy „egy demokratikus jogállamban elfogadhatatlan, hogy a szerb esélyegyenlőségi biztos megkísérli egy támogató – ez esetben a magyar állam – célzott adománya elosztási feltételeit befolyásolni. Amibe a biztos beleszólt, az voltaképpen a célzott támogatásokról folytatott magyar–magyar vita”.
Ez az álláspont legalább két szempontból is vitatható: Az első, hogy itt nem a magyar állam, hanem az MNT (törvénytelen) elosztási feltételeiről van szó. A diszkriminatívnak minősített feltételeket ugyanis nem a magyar állam fogalmazta meg, hanem az MNT. A másik pedig az idézetben megrovásnak is beillő tétel, miszerint a szerb biztos „beleszólt a magyar-magyar vitába”. A biztosnak azonban – ha tetszik, ha nem – kötelessége biztosítani a polgárok egyenjogúságát, ha már erre a magyar intézmények nem képesek.
Az MNT ominózus pályázata kapcsán az is elhangzott, hogy „inkább a kettős állampolgárságot, illetve a már beadott kérelmeket kellene kritériumként feltüntetni”.
A szerb alkotmány 21. szakaszának 3. bekezdése szerint „tilos minden közvetlen vagy közvetett, bármely, de különösen a fajon, nemen, nemzeti hovatartozáson, társadalmi származáson, születésen, valláson, politikai vagy más meggyőződésen, vagyoni helyzeten, kultúrán, nyelven, életkoron, lelki- vagy testi fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés”.
A diszkrimináció ellenes törvény 4. szakasza szerint „mindenki egyenlő és egyforma státust és jogvédelmet élvez, a személyi tulajdonságoktól függetlenül. Mindenki köteles tiszteletben tartani az egyenlőség elvét, illetve a megkülönböztetés tilalmát”.
Ezek szerint, a kettős állampolgárság pályázati feltételként való feltüntetése éppen olyan megkülönbözető lenne, mint a magyar választói névjegyzékre való feliratkozási és az esélyegyenlőségi biztos által bírált többi ismérv. Oktatási pályázati feltétel tehát csak magyar nyelvű tanulmány folytatása, a tanulmányi eredmény, és a tanuló/hallgató szociális helyzete lehetne.

Módosítani az Alapszabályt

A VMDK elnökének beadványára adott válaszának utolsó bekezdésében a szerbiai esélyegyenlőségi biztos illetéktelennek nyilvánította magát a beadvány azon részének ügyében, amely az MNT határozatának törvényességét kérdőjelezi meg a tekintetben, hogy „a jogosultsági rangsorról önállóan dönt az MNT Közigazgatási Hivatalának elnöke, aki egyben az MNT elnöke is, valamint olyan szempontból, hogy a Határozat biztosítja-e az alkotmány által szavatolt fellebbezésre vagy egyéb jogorvoslatra való jogot”.
Csak sajnálni lehet, hogy ezekben a kérdésekben az esélyegyenlőségi biztos elkerülte az állásfoglalás, mivel itt is nyilvánvaló jogsértésekről van szó. Jogilag, de erkölcsileg is megengedhetetlen ugyanis, hogy az MNT elnöke, aki egyben a testület Közigazgatási Hivatalának is az elnöke, ami már önmagában sincsen rendben, kisajátítsa a végső döntés jogát. Minden, magát demokratikusnak nevező rendszerben a döntéshozatal ugyanis legalább kétlépcsős.
Korhecz Tamásnak a VMSZ által az MNT elnöki székébe való ültetése eredetileg sem volt valami szerencsés választás, mivel (ezt megelőzően) egy évtizedes tartományi kisebbségügyi titkári ténykedése során nem javult a vajdasági magyarok helyzete. Már a megválasztásakor – talán a közigazgatásban szerzett modorok miatt – egyeduralomra törekedett. Ennek első megnyilvánulása az MNT Közigazgatási Hivatalának a létrehozása (a korábbi Intézőbizottság helyett, ami mégiscsak kollektív testület volt). Aztán a hivatalnak is az elnöke ő lett, majd saját maga választotta meg – csak az általa ismert feltételek alapján – a tanácsosokat. Ezek között bizony olyan is akad, aki soha nem dolgozott a közigazgatásban, megfelelő szakvizsgája de kellő tapasztalata sincsen.
Korhecz már tavaly nyáron, alig két nappal az Magyar Nemzeti Tanács első (július 3-ai), munka jellegű ülése után, összetűzésbe került a zentai önkormányzattal az iskolaszékek tagjainak kinevezése kapcsán. A (jog)vitából végül közigazgatási bírósági ügy lett, ami aztán felemás ítélettel fejeződött be. (A Közigazgatási Bíróság „nem azért semmisítette meg az önkormányzat határozatait, mert nem tartották tiszteletben az MNT javaslattételi jogát, hanem azért, mert a felmentési és kinevezési határozatoknak nem volt indoklása”, vagyis formai okokból).
A MNT Alapszabályát azonnal módosítani kellene – ha a VMSZ többségű testületben lenne elég erő – és különválasztani az MNT elnöke és a Közigazgatási Hivatal vezetőjének tisztségét. Be kellene vezetni a kétlépcsős döntéshozatalt, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az MNT (jelenleg teljhatalmú, mások szerint „a diktatórikus hajlamtól sem teljesen mentes”) elnökének döntése elleni fellebbezésekről a testület ülésének kellene döntetni.
Az esélyegyenlőségi biztos állásfoglalása után Korhecz Tamást meneszteni kellene az elnöki tisztségből (ha már önként nem képes távozni). A közösség érdekében. Még mielőtt nem lesz túl késő.

Újvidék, 2011. augusztus 13.
Bozóki Antal

Már kedden jönnek a hullócsillagok

Bár csak péntekről szombatra virradó éjjel várható a nyári Perseida meteorraj maximuma, már most is sok hullócsillag figyelhető meg az éjszakai égbolton. A hétvégére esedékes telehold miatt a maximum idején az átlagosnál kevesebb meteor tűnik majd fel az égen, ezért érdemes már a hét elején is hullócsillagokat kémlelni.
Minden augusztus elején látványos hullócsillagokat figyelhetünk meg az éjszakai égen, amikor bolygónk találkozik a Perseida meteorrajjal. A csillaghullás maximuma idén augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszaka lesz, a legtöbb meteor az előrejelzések alapján 13-án kora hajnalban várható. A legnagyobb aktivitás idején azonban telehold is lesz, ezért érdemes már a hét első felében, kedd, szerda és csütörtök este is az eget figyelni.


A meteorok és meteorrajok keletkezése

A meteorrajok az űrben keringő törmelékáramlatok, amelyeket üstökösök vagy kisbolygók szórnak szét pályájuk mentén. A Föld Nap körüli keringése során minden év augusztusában találkozik a Perseida meteorrajjal, melynek darabjai a Swift-Tuttle-üstökösről váltak le. Amikor apró szemcséik 60 kilométer/másodperces sebességgel haladva elérik a Föld légkörét, a légköri atomoknak és molekuláknak ütköznek. A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 Celsius-fok fölé hevül, így sugározni és darabolódni kezd, és az égen gyorsan áthaladó szemcse útja mentén fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig látható, közben a test anyaga elfogy, és a meteor, avagy hullócsillag kialszik.

Kereszturi Ákos - ORIGO


Képeslap Boni Zsuzsánának

Őszinte köszönettel és tisztelettel,

Körtesi Sándor
Marosvásárhely

Egy iskolai verseny ügyében kérnék egy sokat jelentő és könnyedséggel
nyújtható segítséget. A román posta versenyt hirdetett meg, amelynek a győztese az a diák lesz, 
aki szeptember elejéig a legtöbb képeslapot kapja a világ bármely részéről. 
A mi iskolánkban (marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskola - Románia) 
úgy döntöttünk, hogy Boni Zsuzsánna 6.osztályos (13 éves) tanulót 
támogatjuk a segítségünkkel, ugyanis Zsuzsi megérdemli ezt a kiváló tanulási 
eredményéért (9,94-es átlag), a kedvességéért, jóságáért. Amit tehát kérünk: egy megírt képeslapot (nem levél!) az ő címére 2011 szeptember9.-ig. A név és cím, amely a képeslapon kell szerepeljen:

  
Egy picinyke szívesség

Boni Zsuzsánna

str.22 Decembrie 1989 nr.24 ap.2
540124 - Târgu Mures
ROMANIA


Megkérjük, amennyiben lehetősége van, továbbítsa barátainak, ismerőseinek is
ezt a segítési lehetőséget. Természetesen nem tudjuk senkinek sem visszatéríteni a képeslapokra fordított kis pénzösszeget, de hisszük, hogy visszatérül Önöknek ez a segítség más úton. Ha pedig Zsuzsi nyer, akkor legyen az ő öröme az Önök jutalma.

Ha bármivel kapcsolatosan kérdése van, írjon a zsuzsipost@gmail.com címre és
válaszolni fogunk.

Tisztelettel és köszönettel,

a marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskola tanári közössége nevében
Körtesi Sándor - tanár

Fogyunk

Az októberi népszámlás a nemzeti kisebbségi politikáról szóló nyilatkozás is lesz

Fogyunk

2011. októberére kellett halasztani az eredetileg az év áprilisára tervezett népszámlálást, mert Szerbia 2011-es költségvetése nem adott elég pénzt annak elvégzésére.
A legutóbbi, 2002. évi népszámlálás adatai szerint Vajdaságnak 2 031 992 lakosa volt, akik közül 290 207 magyarnak vallotta magát, vagyis nemzettársaink Szerbia összlakosságának (7 498 001) 3,9, a tartomány lakosságának pedig 14,28%-át képezték.

(Meg)fogyatkozottan


A demográfusok már néhány évvel ezelőtt jelezték, hogy folyamatosan csökken a vajdasági magyarok száma.
A becslések szerint, az elvándorlás, beolvadás, vegyes házasságok, alacsony születésszám, elhalálozás következtében, a magyarság jelenlegi száma 274 070-re tehető. Most tehát körülbelül ennyi magyar van a Vajdaságban, vagyis 16 137-tel kevesebb, mint 2002-ben. A demográfusok szerint azonban még ez is optimista feltevés.
Különösebb tudományos tanulmányozás nélkül is tudjuk azonban, hogy a vajdasági magyarság az utóbbi húsz évben, de a legutóbbi népszámlálás óta is jócskán (meg)fogyatkozott. És el is öregedett. El kell csak látogatni egy többségében magyarlakta faluba, mint például Torda, Tóba, vagy Magyarcsernye.
A vajdasági magyar fiatalok közül, aki csak tehette, külföldre távozott, tanulmányok folytatására vagy éppen munkát, a jobb boldogulást keresve. Bácsgyulafalván például száznál is több ház áll üresen. Sok helységben eluralkodott a munkanélküliség, a szegénység, sőt már a nyomor is.
A Köztársasági Statisztikai Hivatal közlése szerint Szerbiában a munkanélküliség elérte a 22,2 százalékot. Ezenkívül vállalkozások sokasága megy csődbe, és naponta 100-150 ember kerül az utcára. A szabadkai Körzeti Gazdasági Kamara május végén közölt adatai szerint Észak-Bácskában mintegy 2000 vállalat számláját zárolták, 260 vállalatban indult meg a csődeljárás és mintegy 60 000 munkanélkülit tartanak nyilván. Arról már nem hoztak nyilvánosságra adatokat, hogy a magyarok körében hány százalékos a munkanélküliség. Ismereteim szerint ilyen nyilvántartást nem is vezetnek.
A tartomány lakosságának korábbi etnikai aránya is jelentősen megváltozott. A délszláv háborúk miatt több mint 270 000 menekült telepedett le a tartományban, ami az összes szerbiai menekült 40%-a, Vajdaság lakosságának pedig a 13%-a. Temerin községbe például – Csorba Béla adatai szerint – „legalább hétezer menekültet telepítettek, nem utolsósorban azért, hogy megváltozzanak az etnikai arányok” [A jéghegy csúcsa, http://www.vajma.info/cikk/tukor/4289/A-jeghegy-csucsa.html, 2011. július 28. (21:34)].
A tartományi kormány 714 menekült családról gondoskodott ház vagy épületanyag adományozásával. – Ily módon néhány ezer ember szerzett fedelet a feje fölé, köszönve az Alapnak – nyilatkozta Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke, aki egyúttal bejelentette, hogy az év folyamán további 200 projektum kerül megvalósításra – írja a június 22-ei Blic nevű belgrádi napilap (Milan Laketić: Napokon u svojim kućama, V12).
Az utóbbi években a Nyugat-Európából visszatoloncoltak jelentős száma is Vajdaság felé vette az irányt. Pontos számukról azonban nehéz lenne adatokat felkutatni, mivel ezeket a hatalom sem szívesen hozza nyilvánosságra.

Vállalják-e a felelősséget?

A július 22-ei Magyar Szó napilap anyakönyvi híreket közölt a 11. (szabadkai) oldalon. Mivel a hírben nincs feltüntetve, hogy melyik anyakönyvi kerület adatait tartalmazza, így csak következtetni lehet arra, hogy az adatok vélhetően a szabadkai községre vonatkoznak. A hír másik hiányossága, hogy azt sem lehet megállapítani, hogy az adatok melyik időszakra vonatkoznak.
A lap szerint 15 házasságkötés történt, 16 házaspárnak született gyermeke és 29 elhalálozás volt. Ha feltételezzük, hogy az adatok ugyanarra az anyakönyvi területre és időszakra érvényesek, akkor azt az egyszerű következtetést vonhatjuk le, hogy a házasságkötések és a született gyermek száma (31), csak kettővel haladja meg az elhunytak számát (29). Ha pedig csak a születések (16) és az elhunytak számát (29) vetjük össze, akkor bizony arra a szomorú megállapításra jutunk, hogy az elhunytak száma majdnem kétszer annyi, mint a születések száma.
Az őszre halasztott népszámlálás az utóbbi tíz év számos társadalmi, gazdasági és demográfiai kérdésre is választ ad majd. Az adatok alapján sok minden kiderül a vajdasági magyar közösség jelenlegi állapotáról is.
A népszámlás tanúsíthatja, hogy milyen eredménye van a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a szerbiai hatalomban való közel tíz éves folyamatos részvételének. A mostani magyar kormány ugyanis jelezte, hogy a siker mércéje a határon túli magyarok létszámcsökkentésének leállítása. Ergo: a magyarok lélekszámának jelzett csökkenése viszont megerősítheti az eddigi nemzeti kisebbségi politika sikertelenségéről alkotott véleményt.
Nyilatkozás lesz tehát a népszámlálás a nemzeti kisebbségi politikáról, de a hatalomban részes vajdasági magyar politikai elitről is. Kudarc esetén levonják-e a következtetést a politikusok, akik a nevünkben és helyettünk naponta döntéseket hoznak, nyilatkoznak, és sikerekről számolnak be? Félő, hogy ezúttal is magyarázatot találnak majd mindenre, mint általában, a saját felelősségük felvállalása helyett.
Újvidék, 2011. július 29.
Bozóki Antal

Böjte Csaba a Vajdaságba látogat

Böjte Csaba a Vajdaságba látogat
Zdenko Gruber ferences újmiséjén – július 17-én 17 órakor az újvidéki Kapisztrán Szent János ferences templomban bemutatja első miséjét Gruber Zdenko ferences rendi szerzetes. A templom fennállása óta ő az első újvidéki származású ferences, aki helyben mutatja be első nyilvános miséjét, - a magyar nyelvű szentbeszédet Böjte Csaba erdélyi ferences fogja tartani, akit az idén tavasszal szerteágazó erdélyi gyermekvédelmi tevékenysége miatt Európa Polgára díjjal tüntettek ki. Böjte Csaba fogja tartani a délelőtt 10,15-kor kezdődő magyar szentmisét is. A szentmise után találkozásra kerül sor a Bonaventurianum nagytermében, ahol az atya fogadja az érdeklődőket és a médiumok képviselőit.
A képen: Böjte Csaba legutóbbi vajdasági látogatása alkalmával a Domus Pacisban találkozott a bácskai lurkóházak védenceivel és a közönséggel (Archív felvétel).
H. K. VajdaságMA

Itthagyom (vizsgafilm)

Rendező-operatőr: Kovács Ákos

Végel László "Váltsuk le a valóságot és nevezzünk ki újat" c. írása jut eszembe a "vizsgafilm" nézése közben. Igen ez a keserű valóságunk: "Az áttelepültek nem térnek haza a szülőföldükre, annak ellenére, hogy a vezetők dicsérik politikájuk sikereit. Ha politikájuk sikeres lenne, akkor sokan visszatérnének, mert – saját bevallásuk szerint – vágyódnak haza. "
Gratulálok Kovács Ákosnak és felfele ívelő pályát kívánok neki!

Csisztka!


Felmentenék a Magyar Szó főszerkesztőjét



Az erre vonatkozó javaslatot már csütörtöki ülésén elfogadhatja az MNT


Váratlan téma került a Magyar Szó Kft. igazgatóbizottságának megfelelő Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (TJGYT) hétfői napirendjére. A javasolt pontokkal, melyek, többek között, a médiaház féléves pénzügyi mérlegét is taglalták volna, csupán röviden foglalkoztak az ülésen, miután a Magyar Szó főszerkesztőjének azonnali hatállyal történő felmentésére tért át Józsa László, a TJGYT elnöke .

A négyoldalas, helyszínen kézhez kapott indoklás megállapítja, hogy „szakmai nemtörődömséggel, reálisan nézve károkozással, esetenként rágalmazással, részrehajló tájékoztatással, aminek a ferdítés és a csúsztatás ugyanúgy része volt, mint a szándékos elhallgatás, a vajdasági magyar közösség tájékozódási igényének nem szolgálatával hanem irányításával szembesültünk, nem esetenként, hanem folyamatosan, nem egy-egy téma vonatkozásában, hanem tendenciózusan.”
A szöveg, az elkövetett szakmai hibák között, elsőként említi, hogy 2010. október 6-án úgy jelent meg a lap, hogy az aradi vértanúkról nem tett megemlékezést. A továbbiakban kifogásolják, hogy a Magyar Szó folyamatosan és sorozatosan kihagyta Egeresi Sándor tartományi parlamenti elnök munkájáról a tudósítások elkészítését, a főszerkesztő pedig nem válaszolt a képviselőház elnökének az efféle bánásmódot kifogásoló levelére. Nehezményezik, hogy míg más sajtóházak ott voltak, a Magyar Szó nem jelent meg több, a Vajdasági Magyar Szövetség által szervezett sajtótájékoztatón, nem közölt VMSZ-es közleményeket. A Hét Nap és Magyar Szó közötti nézeteltérés ügyében kifogásolják továbbá a Magyar Szó főszerkesztőjének „cinikus” megnyilvánulását.
Az indoklás nem nevezi meg szerzőjét, de mint azt Józsa az ülésen elmondta, a szakszolgálat által elmondottak közös álláspontnak számítanak, melyet akár maga is aláírhatott volna.
A kilenctagú testület, néhány vélemény meghallgatását követően, hat igen, egy nem és két tartózkodó szavazat mellett, döntést hozott arról, hogy javasolja az alapítónak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, Pressburger Csaba főszerkesztő leváltását, valamint Varjú Márta újságírónak a kinevezését a megbízott főszerkesztői posztra.
JÓZSA: BIZALOMHIÁNYOS ÁLLAPOT
Az igazgatóbizottság ülését követően, annak elnökét, Józsa Lászlót kértük fel a gyorsnak tűnő lépések kommentálására.
– Az alapító, valamint a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület tagjai is – elsősorban a kültagokra gondolok – úgy értékelték, hogy a Magyar Szó főszerkesztőjének a felelősségi körébe tartozó kérdésekben számos olyan probléma merült fel az elmúlt időszakban, melyek egyenként talán apróságnak tűnnek, ám azok számának, és huzamos időn keresztül történő megjelenésének következtében egy bizalomhiányos állapotot idéztek elő az alapító és a főszerkesztő viszonyában. A főszerkesztő tudtával, beleegyezésével, sőt, utólagos támogatásával olyan cikk is megjelent a Magyar Szóban, amely elég feszült helyzetet idézett elő a Magyar Szó és a Hét Nap, valamint az MNT mint alapító között. Ez azonban csak egy eset a sok között. A mai ülésen a TJGYT kültagjai egyöntetűen az alapító álláspontját képviselték, míg a főszerkesztő úr és jelen lévő munkatársai inkább a főszerkesztőt támogatták – jelentette ki lapunknak Józsa László.
Összegezve az elmondottakat, közölte, a civilizált vitát követően végül a szavazattöbbség döntötte el, hogy a TJGYT javasolja az alapítónak a főszerkesztő felmentését.
– Visszatérve a feltett kérdésre, ez az intézkedés a TJGYT tagjai számára számíthatott gyorsnak, a helyzet értékelése, az intézkedési terv előkészítése egy folyamat végén történt, figyelve arra is, hogy csütörtökön lesz a soron következő MNT-ülés. Mindezt figyelembe véve, vissza tudom igazolni, hogy a lehetőségekhez mérten valóban gyors, de a határidőket tiszteletben tartó határozathozatalra került sor – fogalmazott Józsa.
Mint mondta, legjobb tudomása szerint csütörtökön már napirendre tűzik a főszerkesztő felmentésének a kérdését.


PRESSBURGER: EGY LÁTVÁNYPER KEZDETEI

Az elindult procedúra egy koncepciós per kezdete, legalábbis annak módszereivel zajlott le a határozati javaslat elfogadása – nyilatkoztaPressburger Csaba, a Magyar Szó főszerkesztője. Mint mondta, egy olyan vádiratot kaptak kézhez az igazgatóbizottság tagjai, mely számos csúsztatást, ténybeli hibát tartalmaz, s szakmai hibaként nevetségesnek nevezhető problémákat hozott fel.
– Két vádpont számít helytállónak, a többi kifejezetten a VMSZ-szel kapcsolatos. Azt gondolom, bármikor bárkinek a fejéhez lehetne vágni hasonló vádakat. Egy napilapnál, ahol minden nap megpróbáljuk másnapra behozni az előző napi történéseket, megfelelő hátteret nyújtva ezekhez, óhatatlanul becsúsznak hibák. Ilyen hibák nyilván más médiumokban is előfordulnak, melyek viszont nem szerepelnek tapétán. Egészen egyértelmű az is, hogy miért nem. A Magyar Szó nem kíván pártközlönnyé válni. Úgy gondoljuk, a közszolgálati kisebbségi tájékoztatás lényege az, hogy behozzuk a közösségi eseményeket a lapba, tudósítsunk a politikusok tevékenységéről is, de adott esetben kritikával is illessük azt. Ezt az MNT, a VMSZ részéről egyesek nem tudják elfogadni, s ezért került sor a mostani lépésre is. Választások lesznek, egy olyan sajtóorgánum kellene, mely kimondottan egy adott politikai irányvonalat népszerűsít, s elhallgatja azt, ami kritikával illethető az adott párt politizálásában. Ezt, nyilvánvalóan, nem tudom elfogadni – közölte Pressburger.
Arra a kérdésre, hogy mikor szerzett tudomást a felmentésére irányuló lépésről, a főszerkesztő elmondta, az ülést megelőzően tudatták vele, s felkínálták azt a lehetőséget is, hogy önként távozzon, amit, gondolkodás nélkül, elutasított.
Virág Árpád
Előzmény:

Dr. Korhecz Tamás a Magyar Szó és a Hét Nap konfliktusáról: Eltérő szellemiség

Dr. Korhecz Tamást, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét a Hét Nap a legújabb lapszámban készült interjúban a Magyar Szó és a Hét Nap konfliktusáról kérdezte. (Mindkét újság esetében az MNT gyakorolja az alapítói jogokat.) Korhecz Tamás válaszában a következőket mondta:
- Ennek a feszültségnek évtizedes előzményei vannak. Az egyik kétségtelenül a folyamatosan gerjesztett, de a valós érdekkülönbségeken is alapuló Szabadka-Újvidék viszonyrendszerben keresendő. A Hét Nap mindig is egy szabadkai lap volt, nemcsak székhelyében, hanem szellemiségében is. A Magyar Szó a mai napig is -- bár formálisan már három központja van -- Újvidékhez kötődik. Ez a kérdés nem csupán a földrajzi vitában nyilvánul meg. A Magyar Szó egy gyűjtő orgánum volt, s maradt, s szellemiségében mindig, az elmúlt húsz évben pedig különösen a balliberális, kicsit a világpolgárság értékekhez kötődött. Ezzel szemben a Hét Nap hagyományosan a nemzeti konzervatív hagyományokat próbálja évtizedek óta ápolni. Elég csak Herceg Jánosnak a lapban betöltött egykori meghatározó jelenlétére utalnom. Ezek a kiinduló feszültségek. Az MNT elnökeként nem tartom problémának azt, hogy két különböző világlátású lapnak vagyunk az alapítói. Ez minket gazdagít, erősíti a magyarságot. Viszont úgy gondolom, hogy a két lapnak nem lenne szabad egymással állandó konfliktushelyzetben állnia. Sokkal inkább az együttműködésre, egymás segítésére kellene fókuszálni. Ebbe az irányba próbáltam lépéseket tenni. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy - sok más vállalásunktól eltérően - ezek a lépések nem nevezhetőek sikeresnek. Komoly belső ellenállás van az MNT ezen céljaival szemben. Egyik fél sem mondja ki, hogy alapvetően egymástól különálló utat képzelnek el. Mindettől függetlenül azt gondolom, hogy egy család vagyunk, s így együttműködésre vagyunk ítélve. Az is tény, hogy belső emberi viszonyrendszer olyan, amely megnehezíti, hogy tisztán észérvekkel ezt a kérdést rendezni lehessen. Ennek a legújabb fejezete is ezt támasztja alá, amikor az egyik lapban gyakorlatilag olyan durva kritika jelent meg a másik lap irányába, ami már túllép azon, ami megengedhető egy családon belül.
Vajdaság MA

Letartóztatták Ratko Mladićot

 

Elfogyott a zseton

 

A szerbiai rendőrség néhány órával ezelőtt egy titkos akció során letartóztatta Milorad Komadićot, akiről valószínűsíthető, hogy ő Ratko Mladić, a hágai törvényszék által háborús bűnök és népirtás miatt körözött egykori boszniai szerb katonai vezető. Ezt az információt korábban a horvát Jutarnji list is közzétette.
A férfi bizonyos személyiségjegyei alapján hasonlít a legkeresettebb hágai vádlottra. A rendőrségen a B92-nek annyit árultak el, hogy folyamatban van a letartóztatott férfi azonosítása és DNS-vizsgálata.
A Magyar Szó úgy tudja, a speciális egységek hajnalban a Nagybecskerek melletti Lázárföld (Lazarevo) nevű, többnyire telepesek által lakott faluban keresték Mladićot, akinek ott rokonai élnek. Munkatársunk értesülései szerint a falu négy házában végeztek házkutatást.
Boris Tadić államfő 13 órakor rendkívüli sajtótájékoztatón erősítette meg a letartóztatás hírét.

Kútba esett a szerb távközlési cég eladása

MTI Sajtóadatbank, 2011. május 6. 
Telekom Ausztria befürdött Szerbiában
A szerb kormány csütörtökön úgy döntött, hogy nem adja el a Telekom Srbija állami többségű távközlési céget, annak ellenére sem, hogy az egyetlen vevő, az osztrák Telekom Austria feljavította ajánlatát szerdán.

Az osztrák cég, kihasználva a meghosszabbított ajánlattétel lehetőségét, 1,1 milliárd euróra emelte a Telekom Srbija 51 százalékára tett vételi ajánlatát, a korábbi 950 millió euróról.

Az új ajánlat szerint 800 millió eurót fizettek volna az ügylet létrejöttekor, a fennmaradó 300 milliót a vásárlást követően kilenc évig, éves részletekben törlesztették volna.

A belgrádi kormány legalább 1,4 milliárd euró készpénzt várt a társaság 51 százalékáért, amelytől a szerdai ajánlat is elmaradt.

A Telekom Austria áprilisban 15 munkanap haladékot kapott a szerb kormánytól ahhoz, hogy javítson ajánlatán, így szerdáig meghosszabbították az eredeti ajánlat módosításának végső határidejét.

A pénzügyminisztérium azt közölte, hogy a csütörtöki kormánydöntéssel lekerült a napirendről a távközlési cég eladása.

Még korában azt mondta a szerb államadósság-kezelő központ vezetője, hogy ha mégsem ütnék nyélbe az ügyletet, Szerbia 500 millió eurónyi eurókötvényt bocsát ki idei államháztartási hiányának a finanszírozására.

A Telekom Srbija 80 százaléka a szerb államé, a maradék 20 százalék a görög OTE holding tulajdona.

A vállalat 2009-ben 13,3 milliárd dinár (129,1 millió euró) nettó nyereséget ért el.

A Telekom Srbija a tulajdonosa az mt:s mobilszolgáltatónak, amely 5,9 millió előfizetővel piacvezető Szerbiában. A cégnek emellett összesen több mint egymillió mobiltelefon-előfizetője van a szomszédos Boszniában és Montenegróban.

Az ügylet létrejöttével a Telekom Austria a Balkán vezető távközlési szolgáltatójává vált volna.

Adatvédelmi aggályok miatt leállítva vajdasági iskolák központi adatbázisa

A Blic szerint a WDV Soft úgy nyert a pályázaton, hogy még be sem volt jegyezve!

Adatvédelmi aggályok miatt leállítva vajdasági iskolák központi adatbázisa
 A vajdasági jogalkotási, közigazgatási, nemzeti kisebbségügyi és oktatási titkárság közölte, hogy 10 napon belül kitörlik az összes adatot a mintegy 200.000 személyről, akik szerepelnek az oktatási intézmények központosított adatbázisában és hogy eleget tesz Rodoljub Šabić, a közérdekű információk biztosa javaslatainak.
Előzőleg a tartományi titkárság közölte, hogy megszakítja a Központosított iskolai adatbázis és szülőknek a diákok tanulmányi eredményéről való tájékoztatása elnevezésű projektum megvalósítását, mert a közérdekű információk biztosa megtiltotta a személyes adatok további feldolgozását – áll a Beta hírében.
A Deli Andor (VMSZ) által vezetett titkárság közleménye szerint A központi adatbázis még csupán alakulóban volt és a tesztelés állapotában, így nem történt jogsértés a diákok, szülők vagy mások viszonylatában.
Rodoljub Šabić, a közhasznú információk biztosa tegnap felszólította a tartományi hatalmi szerveket, hogy távolítsák el az oktatási intézmények központosított adatbázisát. Šabić elmondása szerint az adatbázist a törvényes előírásokat megszegve állították össze, az információk pedig egy magánszerveren vannak, egy külföldi cég adminisztratív ellenőrzése alatt.
Deli Andor a Blic napilapnak azt nyilatkozta, hogy a WDV Soft Kft. egy nyilvános pályázaton kapta meg a munkát, amely pályázatot a tartományi oktatási titkárság a nyáron írt ki.
A tartományi oktatási titkárság a nemrégi kormányátalakítás keretében egyesült a jogalkotási, közigazgatási, nemzeti kisebbségügyi tárcával. Deli szerint vajdasági cégről van szó, „amelynek egyes részei külföldön vannak”, de – a Blic szerint – nem tudta megmondani, hogy hol a cég székhelye. Deli azt mondta, hogy az ilyen részleteket azért nem tudja, mert akkoriban nem volt a tárca élén. Akkoriban az oktatási titkárság élén az ugyancsak VMSZ-es Jeges Zoltán (a képen) volt, aki most titkárhelyettes az összevont tárcában (titkárságban).
A Blic úgy tudja, hogy a WDV Soft annak ellenére nyert a pályázaton, hogy abban az időben nem létezett és nem is volt bejegyezve Szerbiában. A meghívásos pályázat júniusban volt, a bejegyzés pedig azután történt meg, hogy a cég megkapta a munkát. Olyan cégről van szó, amelynek egy külföldi cég a többségi tulajdonosa, a kisebbségi tulajdonosok pedig külföldi állampolgárok.
A lap értesülései szerint Zagorka Dolovac államügyész megkapta az ügyre vonatkozó adatokat.
Šabić a Blicnek azt nyilatkozta, hogy a múlt héten Újvidéken értesítette a tényállásról és az általa foganatosítandó intézkedésekről Bojan Pajtić (DS) vajdasági kormányfőt. Pajtić – a biztos szavai szerint – egyetértett azzal, hogy mindent meg kell tenni a törvényesség betartatása érdekében.
A Blic úgy tudja, hogy az adatbázisban 200.271 személy adatai szerepelnek, ebből kb. 75 ezer a tanuló és 93 ezer a szülő, a többiek tanárok és más iskolai dolgozók.
A Blic szerint a WDV Soft arra is jogosult lett, hogy például SMS-ben tájékoztassa a szülőket a diákok tanulmányi eredményéről és hogy ezt megfizettesse. A lap szerint több millió dinár értékű ügyletről lehet szó.
A szerbiai alkotmány értelmében a személyes adatok összegyűjtését, tárolását, feldolgozását és használatát törvény szabályozza, jelenleg azonban egyetlen jogszabály sem teszi lehetővé hasonló adatbázisok létrehozását – nyilatkozta a közérdekű információk biztos. Šabić elmondta, hogy a tartományi oktatásügyi titkárság a WDV Soft vállalattal együttműködve hozta létre az adatbázist, a parlament, valamint a tartományi kormány és képviselőház határozataira hivatkozva. A közérdekű információk biztosa hangsúlyozta, hogy teljesen egyértelmű, hogy a tartományi határozatok semmi esetben sem helyezhetők az alkotmány, illetve a törvények fölé.
A szerbiai Cégjegyzék (Agencija za privredne registre) honlapján szereplő adatok szerint a WDV Soft Kft. pacséri székhelyű, 2010. június 30-án jegyezték be. A Társaság tagjai: SPENCER INTERNATIONAL LLC (USA, Washington DC), továbbá Gellér Róbert, Juhász Csaba és Berki Gábor magyar állampolgárok. (http://pretraga.apr.gov.rs/RepsisPublicSite/Public/Enterprise/BasicData.aspx?BusinessEntityId=3498414&RegistryCode=20659866&rnd=1684934740)
Oszd meg ezt a cikket a Facebookon

Szerbiából érkezik a legtöbb menekült


A fejlett ipari országokban menedéket kérők közül tavaly a legtöbb Szerbiából érkezett, számuk pedig az előző évihez viszonyítva 54 százalékkal emelkedett – derül ki az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által hétfőn közzétett évi jelentésből.
Tavaly 28 900 szerbiai (Koszovóval együtt) állampolgár nyújtott be menedék iránti kérelmet, és ezzel az ország az előző évi hatodik helyről az elsőre került. Az UNHCR adataiból az is kiviláglik, hogy az elmúlt esztendő a szerbiai menedékkérők tömegességének tekintetében a 2001-es állapotokat „idézi”, amikor a koszovói válság nyomán ugrott meg a menedékjogot kérők száma.
A szervezet adatai szerint 2010-ben 44 ipari országban összesen 358 800 ezer ember nyújtott be menedékkérelmet, ami 5 százalékkal kevesebb, mint 2009-ben.
Magyarországon szintén majdnem 50 százalékos volt a csökkenés, kevesebb mint 2500 ember folyamodott menedékért, míg 2009-ben 4670-en – áll az UNHCR jelentésében.
Antonio Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa utalt rá: a csökkenő statisztika magyarázata lehet, hogy a célországokban a korábbinál szigorúbban ellenőrzik a bevándorlást.
A legtöbb menedékkérelmet – 55 500-at – az Egyesült Államokban nyújtották be. Az Egyesült Államok immár öt éve a legkedveltebb célország. A menedékkérők zöme kínai, illetve mexikói állampolgár.
A második legtöbb menedékkérő – 47 800 – Franciaországban jelentkezett, közülük sokan Grúziából, Bangladesből, Haitiről.
A képzeletbeli dobogó harmadik helyén Németország áll 41 300 új menedékkérelemmel; ezek zöme a Balkánról érkezett. Megfigyelők szerint a jelenség magyarázata részben az, hogy 2009 decembere óta a szerb, montenegrói és a macedón állampolgárok vízummentesen utazhatnak a schengeni övezet országaiba.
Tavaly októberben arról cikkeztek szerbiai lapok, hogy Svédországban, Németországban és Belgiumban ugrásszerűen megnőtt a menedékkérők száma. Svédország belgrádi nagykövete elmondta: a kérelmezőket – akiknek 80 százaléka roma, és akiket szervezetten utaztattak ki buszokkal Nyugat-Európába – megtévesztették; politikai menekültkérelmet nyújtanak be, sanyarú szociális helyzetükre hivatkozva. MTI

Új táblák újra nem jók?

Balról Szerbia régi címere, jobbról talán a végleges legújabb új.


Január, s vele az új év az élet számos területén újdonságokat hozott. Bejelentett áremelkedésekkel, új törvények egész sorával indult az év, köztük van a minden autóst érintő rendszámtáblacsere is. A gépkocsikkal kezdődött ugyan, ám az újítás, a gépjárművek új szabályok szerinti bejegyzése a kétkerekű motoroktól kezdve a traktorokon keresztül a kapcsolható szállítóeszközökig minden, a közlekedésben részt vevő járműre érvényes.

Az autókkal és tehergépkocsikkal kezdődött. Január 4-étől, az év első munkanapjától számítva a rendőrállomások közlekedési osztályain (országos szinten immár 75 regisztrációs körzet létezik) folyamatosan cserélik a lejárt rendszámtáblákat. Emlékeztetőül: az új táblák kétezer dinárba kerülnek, és hét évig érvényesek. A műszaki vizsga után az gépkocsi-tulajdonos 400 dinárért egy matricát kap, amit belülről a szélvédő üvegére kell ragasztania (minden évben újat). Az új forgalmi engedélyt még nem vehette kézbe senki, erre 20–30 nap a várakozási idő, addig igazolással lehet vezetni az autót, de csak belföldön.
Azokat az autósokat, akik a korábban használt harmadik tábla után érdeklődtek, egyelőre a rendőrség közlekedési osztályain sem tudták felvilágosítani, csak annyit mondtak, hogy mindennemű pótkocsi – legyen az kicsi vagy nagy, teherautó vagy traktor után kapcsolható – egységes új rendszámtáblát kap. E táblák jelölése a kapcsolható eszközökön korábban használatban levő táblák megjelölésének logikáját követi. A település kétbetűs rövidítése nem a tábla elején, hanem a végén, azaz a jobb oldalon kap helyet. Szerbia Hivatalos Lapja (69/2010) minden tábláról részletes leírást és ábrát is közöl. Forrás:Magyar Szó http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-01-23_Uj_tablak_uj_gondok.xhtml

Az Aracs ellehetetlenítése



Dr. Gubás Jenő és Gubás Ágota az Aracs Társadalmi Szervezet elnöki és alelnöki tisztségéről való lemondásának indoklása

Az Aracs Társadalmi Szervezet a munkálkodásának a 14. évébe lépett, és most a múlt évi tevékenykedésünkről kötelességem e közgyűlésen beszámolni. De egyben röviden fel szeretném idézni az eddig eltelt időszak legfontosabb eredményeit is.
Az elmúlt esztendő feladatai közt az első kiemelt fontosságú cél volt, hogy az új törvényes előírásoknak megfelelően újra bejegyeztessük a civil szervezetünket. Ezt a vezetőség és különösen Jeges Ernő hathatós támogatásával, valamint a Bácsország civil szervezet elnökének, Szabó Lajosnak a segítségével sikerült lebonyolítani, és május 31-ével az Aracs Társadalmi Szervezetet bejegyezték. Tavaly is két kiemelkedő feladatot vállaltunk magunkra, a folyóirat pontos megjelentetését és az Aracs-díjak kiosztását. E két kötelezettség mellett az anyagi támogatásoktól tettük függővé az emlékhelyek megjelölését és esetleg a könyvkiadást. A könyvgyűjtést is számításba vettük, de nem mint elsődleges feladatot, hisz ez már nem tartozik a programunkba, mivel ezzel a tevékenységgel számtalan civil és nem civil intézmény vagy szervezet foglalkozik. Mivel azonban a budapesti Magyar Műveltség Szolgálattól és egy támogatónktól, Szabó Imrétől, valamint általa a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól is minden évben kapunk ajándék könyveket, ezt a témakörüktől függően az arra legalkalmasabb magyar intézetnek osztjuk ki. A jelenlegi adományt a szabadkai egyházi gimnázium, a Paulinum kapta.
Mivel az Aracsfolyóiratnak tavaly volt a jubileumi, tizedik évfolyama, a lapot ünnepi köntösben, aranyszínű borítóval nyomtattuk. Trianon 90. évfordulójáról a június 4. számunkban egy külön irodalmi blokkal emlékeztünk meg, de a témát minden számunk érintette. A folyóiratszámok múlt évi értékelését Mák Ferenc fő- és felelős szerkesztő végezte el, ami az évi beszámoló részét képezi.
Anyagiak hiányában csupán háromszor állt módunkban folyóirat-bemutatót tartani. Az év elején, március 22-én az egri Agria című folyóirat szerkesztőségével közösen Szegeden az ottani VMDK szervezésében a Millenniumi Kávéházban mutatkoztunk be. A másodikat Zentán, május 24-én a helybeli könyvtár vendégeiként, a harmadikat pedig itt Szabadkán szeptember 6-án a Vajdasági Magyar Mérnökök és Építészek Egyesületének meghívására tartottuk meg. Ez utóbbi rendezvény kerekasztalvitájában fölvetődött annak a szükségessége, hogy a reálértelmiségiek munkái is jelenjenek meg folyóiratunkban, hisz a reálértelmiség mindenképp más szemszögből tekint az itteni magyarság helyzetére.
Mint ahogy 2009-ben, tavaly is augusztus utolsó péntekén szerveztük meg azAracs-díjak átadását. A bírálóbizottság, amelynek tagja dr. Benák József egyetemi tanár, Csorba Béla egyetemi munkatárs, Hajnal Jenő mgr., a bizottság elnöke, dr. Gubás Jenő, a szervezet elnöke és ft. Utasi Jenő tóthfalui plébános volt, a következő határozatot hozta: az Aracs-Főnix-díjat a budapesti, Kossuth-díjas operatőr, filmrendező, Sára Sándor kapta, a két Aracs-díjat Mirnics Zsuzsa szabadkai prózaírónak, szerkesztőnek és Péter László székelykevei születésű grafikusművésznek, illusztrátornak ítélték oda. A három Aracs-érem Bajusz Teréz oromhegyesi ny. tanárnőt, ft. Király Tibor fehértemplomi plébánost és Miklós Erzsébet tiszaszentmiklósi ny. tanítónőt illette meg. A díjátadás a korábbi évekhez hasonlóan ünnepélyes keretek közt a szabadkai városháza zsúfolásig megtelt dísztermében folyt. A Himnusz elhangzása után dr. Gubás Jenőnek, az Aracs Társadalmi Szervezet elnökének ünnepi köszöntőjét olvasták fel, majd Utasi Noéminek, az Újvidéki Zeneakadémia hallgatójának a zongorajátéka következett. Liszt Ferenc XII. magyar rapszódiáját adta elő. Hajnal Jenő mgr. méltatta a díjazottakat, és átadta a kitüntetéseket. Ezt egy ünnepi műsor követte, Mindazoknak címen, Fehér Ferenc költőre emlékezve, amely a zentai Mécsvirág együttes verses-zenés összeállításából állt. A rendezvényt a Szózat zárta. A műsorvezető Lőrinc Zsuzsanna volt. Az ünnepség végén a vendégek szerény állófogadáson vehettek részt, amelyet a Fornetti magánvállalat szponzorált. Az ünnepség támogatói voltak: a Szekeres László Alapítvány, a Tartományi Művelődési Titkárság, valamint a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság. Sajnos a Szülőföld Alap, de a Magyar Nemzeti Tanács sem támogatta a rendezvényt.
Vád- és védbeszéd címmel a szabadkai Életjel Irodalmi Élőújságszervezésében Vajda Gábor-emlékestet rendezett Horváth Emma tanárnő a szabadkai Városi Könyvtár emeleti olvasótermében november 30-án. Részleteket adott elő Vajda Gábor Remény a megfélemlítettségben című tanulmánykötetéből és verseiből Lőrinc Zsuzsanna, Némedi Imre, Rizsányi Attila, Szabó Réka és Kapornyai Lívia. Bartók-, Chopin-, illetve Liszt-darabot játszott zongorán Csőke Andrea, Németh György és Kuktin Adrienn.
Az Aracs folyóirat szerkesztőségéből az alapító felelős szerkesztőre emlékezett Gubás Ágota, Gyurkovics Hunor, Tari István és Bata János, aki a műsort is vezette.
Az év elején a Németországban élő Ács Károly délvidéki jeles költő özvegyétől, Kowatsch Carmentól egy felkérést kaptunk, mivel tudomására jutott, hogy a szervezetünk emlékhelyek megjelölésével is foglalkozik. Ezért tisztelettel arra kért bennünket, hogy férje szabadkai szülőházát egy emléktáblával jelöljük meg. Nehéz helyzet elé állított bennünket, mivel mind az engedélyek megszerzése, mind az anyagiak előteremtése nem volt könnyű dolog. Az épületben lakó rokon kötözködése, de a hatóság bürokratikus hozzáállása is megkeserítette a szervezők, Neugebauer Márta és Gubás Ágota munkáját. Az emléktábla elkészítését ezúttal is a topolyai származású, Csongrádon élő Dudás Sándor vállalta, aki sohasem kérdezte meg, hogy szervezetünk mennyit, illetve egyáltalán tud-e fizetni. Végül mégis sikerült két féléves pályázat útján a Szekeres Alapítványtól egy minimális támogatást nyerni, amit a költő lányai egy kevéske összeggel kiegészítettek. Így az év végére az emléktábla, ami magában is egy kiemelkedő művészi alkotás, elkészült. Említést kell tennem még a Neugebauer fiúk önzetlen és lelkes munkájáról, akik a táblát áthozták, és fel is szerelték. A táblaavatón a szépszámú megjelentek mellett jelen volt az özvegy, a költő Belgrádban élő lánya és a szobrászművész is. Az emléktáblát Neugebauer Márta, az Aracs vezetőségi tagja és Józsa László, a Szekeres Alapítvány elnöke leplezte le, aki rövid üdvözlő beszédet is mondott. Gubás Ágota, a szervezet alelnöke beszámolt az emlékjelhagyás eddigi eredményeiről, a költőt Hózsa Éva egyetemi tanár méltatta, majd Basity Gréta előadóművész Ács-versekből szavalt egy csokorra valót. Az eseményről minden magyar nyelvű médium hírt adott.
Azért, hogy a délvidéki magyar diákság nemzettudatát és a szülőföld, illetve az egyetemes magyarsághoz való ragaszkodását erősítsük, olyan kiadványokat jelentetünk meg, amelyek ezt elősegítik. Korábban Kölcsey Ferenc Intelmét, a Parainesist adományoztuk az érettségiző gimnazistáknak mint egy életre szóló útravalót, most pedig a Híres magyarok albumát kívánjuk eljuttatni minden középiskolába, illetve az elemi iskolák fölső osztályaiba a tanároknak és a diákoknak. Ezt a tervünket azért nem ígértük biztosra, mivel a kiadvány anyagi támogatása az utolsó pillanatig nem volt biztosítva. Tóth Eszter közbenjárására azonban sikerült egy bizonyos támogatáshoz hozzájutni, ami lehetővé tette pillanatnyilag 1000 példány megjelentetését. Tóth Eszter szervezésének és szerkesztésének köszönhető az is, hogy olyan szakavatott szerkesztői gárdát hozott létre, amely a könyv magas színvonalát biztosította. Az albumot valójában tankönyvpótlónak szántuk, amely a magyar kultúrában és történelemben ugyancsak szűkölködő iskolai tantervet igyekszik kiegészíteni. A könyv azoknak az ismert magyaroknak a képmását közli, a legfontosabb adatokkal kiegészítve, akiknek az ismerete minden magyar számára kívánatos. Így fel vannak sorolva a legismertebb történelmi személyiségek, Erdély fejedelmei, az I. független felelős magyar minisztérium tagjai, az aradi vértanúk, Magyarország miniszterelnökei, a művelődéstörténet-, krónika- és történetírók, valamint az írók, a tudósok, a feltalálók, a Nobel-díjasok, a zeneszerzők, az építészek, a festők, a szobrászok, az orvosok, valamint a nagy földrajzi utazóink. Az album terjedelme nem tett lehetővé egy lexikongazdagságú adatbőséget, de a szerkesztőbizottság tagjai, középiskolai, illetve egyetemi tanárok kiváló válogatást biztosítottak. Az album anyagát összeállította, sajtó alá rendezte és az előszót írta Tóth Eszter. Szerkesztette Tóth Eszter és Mátyus János. Munkatársak dr. Horváth Militicsi Szabolcs, dr. Hózsa Éva, Gyurkovics Hunor, Jeges Ernő, Muhi Béla, Petkovics Márta és Udvardi Eszter voltak. Recenzens: Deák Ferenc. Lektor és korrektor: Gubás Ágota: Tördelőszerkesztő és fedőlaptervező: Giricz Károly. A számítógépes előkészítést Mátyus Ferenc végezte. A kiadó az Aracs Társadalmi Szervezet, elnöke dr. Gubás Jenő, aki a könyv hátlapján egy figyelemfölkeltő ajánlást is írt a leendő olvasónak. Készült a Grafoprodukt nyomdában. A képanyag gyűjtésében a Paulinum diákjai, Árva István, Hajdú László és Pisák Attila vett részt. Megjelent az Aracs Könyvek 7. köteteként. Minden közreműködőnek ez alkalommal is köszönetet mondok.
Köszönet illeti meg a szenttamási Emberjogi Központ munkatársait is, akiknek a segítsége nélkül nem tudtuk volna megújítani a honlapunkat. A www.aracs.org.rs honlapunkon most nemcsak a folyóirat utóbbi éveinek számai olvashatók és tölthetők le, hanem a civil szervezetünk története, főbb tevékenységének a bemutatása képben és írásban. Habár csak 2-3 hónapja él ez a honlap, és nem is adtunk róla még hírt, mégis több mint ezer látogatója volt már.
Szervezetünk az elmúlt évben a legnehezebb időszakát élte át. Már a korábbi évek beszámolóiban is említést tettem arról a politikai nyomásról, amellyel a Vajdasági Magyar Szövetség a befolyása alá akarta vonni az Aracsot. Mivel ez eddig nem sikerült, a mellőzés, az elhallgatás taktikáját alkalmazta. Az Aracs-díjak átadására például mindig minden magyar párt vezetőségét meghívtuk, és e meghívásnak minden párt elöljárói eleget is tettek, kivéve a VMSZ és a befolyása alatt álló Magyar Nemzeti Tanács vezetőségét, ők bojkottálták ezeket a rendezvényeket. Mind ez idáig ez különösebben nem gátolta a munkánkat. Az elmúlt évben viszont ezek a nyomásgyakorlások egyre erőteljesebbekké váltak.
Az első gáncsot a múlt évben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség vetette, amikor a szervezésében az év elején minden délvidéki magyar folyóiratnak egy budapesti bemutatkozási lehetőséget biztosított, egyedül az Aracstól tagadta ezt meg. Amikor ezt írásban szóvá tettük, azt a valótlan magyarázatot kaptuk, hogy az Aracs nem irodalmi folyóirat. Közben mindenki előtt ismeretes, hogy a lap minden számában közöl verseket, folytatásban jelentettünk meg színdarabokat, és különösen a múlt évben, mivel Trianonra emlékeztünk, a magyar irodalom legismertebb íróitól idéztünk műveket. Ez a mellőzés hasonló módon megismétlődött a Magyarkanizsai Írótábor múlt évi rendezvényén, ahol a délvidéki magyar folyóiratok bemutatása volt a téma. Kezdetben meghívást kapott az Aracs is. Időközben azonban átalakult a szervezőbizottság, a nemzeti elkötelezettségűeket leváltották, és a jugo-liberális értelmiségi kör vette át az irányítást, akik közül „valaki” odaszólt a szervezőknek, ezután sajnálattal közölték velünk, hogy márpedig az Aracs nem lehet jelen a rendezvényen. A hazug indok hasonló volt, mint a budapestinél. A dologban az volt a legfurcsább, hogy a Létünk című folyóirat, amely soha semmilyen irodalmi szöveget nem jelentetett meg, minden nehézség nélkül bemutatkozhatott.
A következő támadás már a személyemet érte. A Magyar Szó ugyanis Szerbhorváth György hazugságokkal, csúsztatásokkal és gyanús utalásokkal teli jegyzetét közölte, többek közt azt, hogy a díjátadáskor a beszédemben elítéltem az itteni magyar fiatalokat. Az igazság az, hogy épp a fiatalok érdekében emeltem föl a szavamat a Képes Ifjúság című hetilap (különben a M. Sz. melléklete) magyar szellemiségének a hiánya miatt, amit a Vajdasági Magyar Újságírók Szövetsége első számú követelményként írt elő. Ennek ellenére a Magyar Szó főszerkesztője, a többi valótlansággal együtt, leközölte a cikket. Mindegy, hogy mit állít az írás, de ha bele lehet rúgni az Aracsba, akkor azt nem lehet elmulasztani.
Végezetül a kegyelemdöfést az MNT azzal a határozatával adta meg, hogy a délvidéki kiemelt kitüntetések közé nemhogy az Aracs-díjakat nem sorolta be, de még az ünnepséget mint rendezvényt sem. A számtalan régi, kommunista, főleg irodalmi díjak között, amit már a Magyar Szó szerint is csak egymásnak, te nekem, én neked elv alapján adományoznak, nincs helye az Aracs-díjaknak, mert az MNT szerint az egy életen át a magyarságért végzett tevékenységet nem kell megbecsülni. A dologban az a legbántóbb, hogy az MNT e bizottságának az elnöke az Aracs-érem egyik kitüntetettje, aki a díj átvételekor, a Délvidék legrangosabb kitüntetéseként értékelte ezt. Az Aracs folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja pedig az MNT alelnöke, és egy szóval sem tiltakozott az Aracs-díj és az ünnepség mellőzése miatt. Tápai Renáta a Lovas Ildikóval, az MNT Közigazgatási Hivatalának kultúrával megbízott tanácsosával készült interjújában az Aracs-díjakat meg sem merte említeni, csupán a kommunista időkből megmaradt Sinkó- és Szirmai-díjakat hiányolta, mivel azok a számtalan jugo-liberalista kiemelt irodalmi díj közül kimaradtak. Egy tapasztalt újságíró ugyanis nem követhet el olyan nagy baklövést, hogy az MNT vezető emberének az Aracs nevet meg merné említeni.
Természetesen egy kitüntetés rangját nem az MNT elismerése, illetve el nem ismerése jelenti, hisz olyan jeles személyek jelentek meg személyesen és vették át az Aracs-díjakat, mint a tízéves Duna Televízió elnöke, Nemeskürty tanár úr, Wittner Mária, Orbán Viktor, Makovecz Imre, Szervátiusz Tibor, Sára Sándor, Szabados György, Böjte Csaba elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni, de a legközelebbi munkatársát küldte el. A Kárpát-medencei jeles magyarok mellett olyan kiváló délvidéki személyiségek értékelték nagyra az Aracs-díjat, mint msgr. Huzsvár püspök úr, dr. Ribár Béla, Kiss Antal református esperes, Bodor Anikó, Muhi Béla és még az a több tíz díjazott (összesen 72-en), akik a tizenkét év alatt ezt a rangos kitüntetést kiérdemelték.
A gondot viszont nemcsak az jelenti, hogy szervezetünket, illetve az Aracs-díjat lebecsüléssel, nem a saját értékének, jelentőségének megfelelően kezelik, hanem anyagilag kívánják ellehetetleníteni. Pályázatainkat sorra elutasítják. Ebből egyértelműen az szűrhető le, hogy a szervezetünk működését anyagilag akarják megakadályozni, úgy vélekedve, hogy az Aracs munkájára semmi szükség sincs, ha azt nem ők befolyásolhatják. Még kevésbé a folyóiratot, amely minden politikai nyomásgyakorlástól mentesen mindig igyekszik kideríteni az igazságot. Amennyiben ez esetleg nem sikerült vagy tévedett a lap, a bírálatnak mindig helyet adott. Pártpropagandát sohasem folytatott, és ez a vétke. Az igazság pedig sokszor fájdalmas.
Hogy az Aracs Társadalmi Szervezet az elmúlt 13 év alatt mivel gazdagította a délvidéki magyarság életét és kultúráját, azt tükrözzék a következő adatok: több mint kilencvenezer könyvet osztottunk szét iskoláknak és könyvtáraknak, melyből tíz könyvtárat saját magunk alapítottunk. Emellett a magyarság jeles képviselőinek 700 bekeretezett és dupla ennyi keret nélküli képmását ajándékoztuk a magyar tannyelvű iskoláknak, művelődési házaknak és könyvtáraknak, mivel ezek vagy nem léteztek, vagy csak minimális mennyiségben voltak láthatók. A szórványból 240 gyermeket nyaraltattunk Magyarországon, Montenegróban és Szabadkán, lehetőséget nyújtva ezzel az anyanyelv intenzív ápolására és magyar öntudatuk erősítésére. Pénzzel, régi ruhával, cipővel segítettük a rászorulókat, főleg a többgyermekes családokat. Eddig hat emléktáblát állítottunk fel Törökkanizsán, Szabadkán, illetve Adán, némileg pótolva a magyar emlékművek hiányát. Évenként háromféle, szám szerint hat díjat osztunk ki ünnepélyes keretek közt. Az eddigi Aracs-Főnix-díjasok száma 9, az Aracs-díjasok száma 26, 37 Aracs-érmet pedig 39 személynek adományoztunk, ugyanis két házaspár is volt a díjazottak közt. Az évente négyszer megjelenő folyóiratunk az idén a XI. évfolyamát kezdi el, és a visszajelzések alapján, a Kárpát-medencei régióban az egyik legjelentősebb folyóiratnak számít. A magyarság legtekintélyesebb egyénei tisztelik meg kéziratukkal. Gerold László ugyan a kezdetekkor abban reménykedett, hogy az első szám után a lap befullad, de a vágya, a pozicionáltak nagy sajnálatára, nem teljesült. A folyóirat a múlt évben az egyetemes magyarság egyik legrangosabb kitüntetésében, Márton Áron-díjban részesült. A könyvkiadást is felvállaltuk Aracs Könyvek sorozat címmel, és eddig 7 könyvet jelentettünk meg, azért nem többet, mert a pályázatokon számos alkalommal elutasították kiadói terveinket. Sajnos a budapesti Könyvhét és más bemutatkozási lehetőségből, mint ahogyan a folyóirattal kapcsolatosan is, eddig mindig kihagytak bennünket. Az iskoláknak a Duna TV 25 videokazettáját adományoztunk, ami az irodalom, a történelem valamint a zene- és képzőművészet elsajátítását könnyíti meg. A magyar kulturális szórakozást és ismeretszerzést, tájékozódást szolgálja az a tíz parabola-tévéantenna is, amelyeket a Duna Televízió segítségével a szórványba eljuttattunk. Számtalan civil egyesülettel kapcsolatot tartunk, és többször fölemeltük a szavunkat a délvidéki magyarság jogfosztása ellen.
Az Aracs Társadalmi Szervezet a megalakulása óta határozott nemzeti elkötelezettségű volt, mindig az egyetemes magyarság érdekében tevékenykedett, és egyértelműen visszautasította a gyurcsányi nemzetvesztő politikát. És amíg a délvidéki pozicionált értelmiség a Gyurcsány-kormány kegyeit kereste, addig az Aracs a kemény ellenzéket képviselte. Épp ezért tisztelték meg rendezvényünket a magyarság legrangosabb képviselői. Most, hogy a nemzeti erők hatalomra jutottak, azt reméltük, hogy a szervezetünk megfelelő támogatásban részesül majd. Ezért jelentkeztünk Magyarország szabadkai főkonzuljánál egy bemutatkozó látogatásra, hogy ismertessük a gondjainkat. A főkonzul úr azzal utasított vissza, hogy kerekesszékkel nehéz a konzulátusba bejutni, ezért inkább ő látogat el hozzánk. Azóta már majd egy év telt el, de a látogatásból semmi sem lett. Ezt a gesztust nevezik annak a módszernek, hogy úgy kell a jelentkezőt visszautasítani, hogy az meg is köszönje. Tehát itt is csődöt vallottunk, miközben a Gyurcsány-imádók továbbra is a magyarországi támogatásoknak és kitüntetéseknek a legfőbb élvezői.
A felsoroltakból látható, annak ellenére, hogy az eddig elvégzett munkánk szinte egy egész intézmény tevékenységével felér, mégis a vezető délvidéki magyar politikusok magatartásából ítélve, úgy vélik, hogy erre nincs szüksége az itt élő magyarságnak, s az ő döntésük a meghatározó. E döntésnek viszont vannak következményei és felelősei is. Mert eddig itthon mindig csak megalázásban, kemény akadályokban, elhallgatásban, gúnyos megbélyegzésben volt részünk, és ezekkel szemben éveken át harcolni nem érdemes. Ennyi gáncsoskodás után végképp elfogyott az energiánk, illetve a tűrőképességünk, ezért a feleségem és én, megköszönve a tagság és a vezetőség értékes munkáját, valamint a hathatós támogatását, az elnöki, illetve az alelnöki tisztségünkről ezennel lemondunk. A 13 év során bebizonyítottuk, hogyha valaki tenni akar az egyetemes magyarság érdekében, az minimális támogatás mellett is cselekedni tud, mindaddig, amíg végképp el nem lehetetlenítik. Nekünk nem volt irodánk, szolgálati autónk, telefonunk, sem tisztviselői gárdánk, de amit az Aracs köré tömörülőkkel közösen tettünk, és amit magunk után hagyunk, az meghatározó időszaka lesz a délvidéki magyar kultúrának és a magyarságtudat megerősödésének. Tevékenységünk, Vörösmarty szavait idézve, „jó mulatság, férfi munka volt”.

Letartóztatták a WikiLeaks alapítóját
Kedd délelőtt letartóztatták a WikiLeaks alapítóját, Julian Assange-t, akit a svéd hatóságok gyanúsítanak nemi erőszakkal. A hivatalos magyarázat szerint a letartóztatásnak nincs köze a WikiLeaks kiszivárogtatásaihoz, Assange azonban állítja, hogy az ellene folyó eljárással az oldalt akarják ellehetetleníteni.
 Julian Assange önként fennakadt a hálón...
A londoni Metropolitan Police helyi idő szerint fél 9-kor letartóztatta Julian Assange-t, az amerikai titkos külügyi dokumentumokat szivárogtató WikiLeaks alapítóját - olvasható a BBC honlapján. A Scotland Yard szerint a 39 éves ausztrál férfit a londoni rendőrkapitányságon vették őrizetbe, nemzetközi elfogatóparancs alapján.
Assange letartóztatása a hivatalos nyilatkozatok szerint nincs összefüggésben az általa alapított oldal nemzetközi vitát kiváltó kiszivárogatásaival. Assange ellen a svéd rendőrség adott ki nemzetközi elfogatóparancsot két ügy miatt, amelyekben nemi erőszakkal gyanúsítják. Assange tagadja a vádakat és támogatóival együtt azt állítja, hogy valójában a WikiLeaks tevékenységét akarják ellehetetleníteni.
Változás szex közben
Mindkét nő azt állítja, hogy beleegyeztek abba, hogy közösüljenek Assange-val, de a férfi később kényszerítette őket a folytatásra. A nők azt mondták a svéd hatóságoknak, hogy azért gondolták meg magukat, mert állításuk szerint az óvszer tönkrement, és Assange ennek ellenére is folytatni akart a szexet.
Assange ügyvédje, Mark Stephens már korábban jelezte, hogy a férfi jelentkezni fog a rendőrségen, mert szeretne többet tudni az elleni felhozott vádakról és tisztázni akarja a nevét. Nagy-Britanniában a kiadatási eljárást folytatják le, a nemi erőszak gyanúja miatt indított nyomozást a svéd hatóságok végzik. Stephens szerint Assange már korábban próbálkozott felvenni a kapcsolatot svéd ügyészséggel, de nem járt sikerrel.
A WikiLeaks már közel négy éve működik, de Assange idén tett szert nemzetközi ismertségre, miután az oldal egyre fajsúlyosabb és egyre nagyobb mennyiségű bizalmas iratokat hozott nyilvánosságra. A legtöbb dokumentum az Egyesült Államokra vonatkozott, így az amerikai hatóságok részéről érkezett a legtöbb kritika Assange és az általa alapított oldal ellen.
Zavarok a szolgáltatásban
Ez még tovább erősödött az utóbbi hetekben, miután a WikiLeaks és a vele együttműködő újságok tömegesen hoztak nyilvánosságra amerikai diplomáciai iratokat. A közzétételt elítélte a Fehér Ház és minden lényegesebb amerikai politikai szereplő, akik közül többen Assange elfogására szólítottak fel.
A WikiLeaks működését nehezítő legutóbbi lépés az volt, amikor hétfőn a svájci posta bankja, a PostFinance közölte, hogy vefagyasztja Assange számláit. A WikiLeaks szerint ez érintette a férfi 31 ezer eurós személyes vagyonát. A bank azzal indokolta a lépést, hogy Assange "hamis információt adott meg lakóhelyeként" a számlanyitáskor. A pénzintézet szerint Assange Genfet adta meg címként, de kiderült, hogy ez nem felel meg a valóságnak.
December 3-án az okozott fennakadást, hogy az oldal domain nevét fenntartó cég mondta fel a szolgáltatást. A cég azzal indokolta a lépést, hogy komoly támadások érték a WikiLeaks-et, amely közben más címeken elérhetővé vált. Forrás: Origo

Letiltották a WikiLeaks portált

Egy lapjelentés szerint Nagy-Britanniában tartózkodik Julian Assange, a túlnyomórészt bizalmas amerikai külügyi dokumentumok kiszivárogtatásával hatalmas szenzációt keltő és nemzetközi diplomáciai válságot okozó WikiLeaks oknyomozó portál alapítója, vezetője.

Erről a londoni The Independent tudósított csütörtökön rendőri forrásokra hivatkozva. Ezzel egy időben a portál szóvivője egy csütörtöki nyilatkozatban azt hangoztatta, hogy a WikiLeaks alapítójának egyenesen életéért kell aggódnia. Kristin Hrafnsson úgy vélekedett, hogy a külügyi iratok nyilvánosságra kerülése óta Assange élete, illetve biztonsága veszélyben van. A szóvivő állítása szerint már felhívás hangzott el meggyilkolására is.
Assange ellen az Interpol előző nap nemi erőszak, továbbá szexuális zaklatás elkövetésének gyanújával nemzetközi elfogató parancsot tett közzé. A letartóztatást a svéd hatóságok kezdeményezték, és a parancs most a rendőri szervezet mind a 188 tagállamában - köztük Magyarországon is - érvényben van.
A The Independent szerint a brit rendőrök egyelőre nem léptek. A letartóztatási paranccsal összefüggésben ugyanis még különböző technikai kérdéseket kell tisztázni - írta a londoni lap.
Assange kezdettől fogva elutasította az ellene hangoztatott vádat és fellebbezett a svéd legfelsőbb bíróságnál. A WikiLeaks alapítója azt állítja, hogy összeesküvést szerveztek ellene.


Letiltotta az Amazon.com

Az Amazon.com szerdán letiltotta szervereiről az amerikai kormánydokumentumokat kiszivárogtató WikiLeaks portált - jelentette be szerdán Washingtonban Joe Lieberman szenátor, az amerikai szövetségi felsőház nemzetbiztonsági bizottságának elnöke.
"Bárcsak korábban cselekedett volna az Amazon, annak tudatában, hogy a WikiLeaks korábban milyen bizalmas iratokat publikált" - hangsúlyozta közleményében a független szenátor.
Az online kereskedőportál azután tiltotta le a szivárogtató portált, hogy a szenátus részéről megpróbálták kideríteni, hogy milyen kapcsolat fűzi a WikiLeakshez. A portál néhány órán át elérhetetlen volt, majd visszatért korábbi, svéd fogadó portáljához, a Bahnhofhoz.

A WikiLeaks azután választotta az Amazon Web Servicest, hogy vasárnap, az amerikai diplomáciai iratok közlésének napján weblapja a svédországi portálon súlyos internetes támadásnak volt kitéve.


"Oroszország, a korrupt maffiaállam"

A WikiLeaks által kiszivárogtatott dokumentumokból az elmúlt órákban a brit The Guardian és az amerikai The New York Times tett közzé újabb részleteket. A legfrissebb információk arról tanúskodtak, hogy az amerikai külügyi képviselők Oroszországról meglehetősen lesújtó véleményt alkottak.
Oroszország "korrupt, önkényuralmi kleptokrácia", ahol hivatalnokok, oligarchák és szervezett bűnözők egymással karöltve alkotnak "virtuális maffiaállamot" - írta például a The Guardian. A vezető brit baloldali napilap által összefoglalt jelentések szerint az orosz politikai rendszeren belül kifizetett kenőpénzek értéke eléri az évi 300 milliárd dollárt, és "gyakran nehéz megkülönböztetni egymástól a kormány és a szervezett bűnözés tevékenységét".
Az újság ismertetése szerint a kiszivárogtatott új diplomáciai leiratok legmegdöbbentőbb megállapításai között szerepel, hogy orosz kémek magas rangú maffiafőnökök szolgálatait veszik igénybe bűncselekménynek minősülő műveletek - például fegyvercsempészet - végrehajtására, a törvényességnek érvényt szerezni hivatott szervezetek pedig gyakorlatilag bűnszövetkezetek védelmét ellátó hálózatot működtetnek.
A jelentésekből a The Guardian szerint kiolvasható az a vád is, hogy Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök "törvénytelen jövedelmekhez" jut, amelyeket "különböző források szerint" külföldön rejteget.
A lap ismertetése szerint "a virtuális maffiaállam" kifejezést egy spanyol vizsgálóbíró használta Oroszországra. José González, aki több mint egy évtizede dolgozik az orosz szervezett bűnözés spanyolországi tevékenységének feltárásán, a kiszivárogtatott iratok szerint amerikai illetékeseknek januárban azt mondta: bizonyítékai vannak arra, hogy egyes orosz politikai pártok "maffiacsoportokkal karöltve" tevékenykednek, hírszerzési illetékesek pedig fegyverszállítmányokat szerveznek kurd csoportoknak Törökország destabilizálása végett.
Az amerikai The New York Times által ismertetett legújabb részletekből ugyancsak azt tűnt ki, hogy a kétoldalú kapcsolatok javítása melletti nyilvános elkötelezettség ellenére az amerikai kormány meglehetős kételyekkel tekint az orosz vezetésre. Az újság egy amerikai nagyköveti jelentést ismertetett, amely megkérdőjelezte Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök munkaerkölcsét. Az irat már címében is erre utalt, majd kifejtette: állandó értesülések vannak arról, hogy Putyinnak nincs ínyére a túl sok munka.
A diplomáciai jelentések meglehetősen nyílt és könyörtelen szavakkal festik le Putyin Oroszországát, azt szó szerint erősen központosítottnak, olykor brutálisnak, megrögzötten cinikusnak és korruptnak nevezve. Ebben az Oroszországban az egyik dokumentum szerint a Kreml "a hivatalos és félhivatalos zsiványságok centruma". Forrás: FN-MT Kapcsolódó írás: 
http://margitzoltan.blogspot.com/2010/12/wikileaks-gate-vizsgazik-demokracia.html , http://margitzoltan.blogspot.com/p/sajtoszemle.html

Befektetői kapcsolatok gyorsvasútütemben
 A kölcsönös gazdasági bizalom növelése a cél - Becsey Zsolt
Belgrádban a Szerbia Palotában a két napig tartó Szerb–Magyar Gazdasági Vegyes Bizottság záróeseményeként kedden a két ország közötti kétoldalú viszonyok elősegítéséről szóló megállapodást írt alá a két bizottsági társelnök, dr. Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke és dr. Becsey Zsolt, a magyar kormány külgazdasági kapcsolatokért felelős államtitkára.
Dr. Becsey Zsolt a Magyar Szónak összegezte az ülés eredményeit.
Milyen gyakorlati kérdések kerültek napirendre?
– Szó esett a határátkelőhelyekről, ezen belül is elsődleges szerepet kapott a közutak ügye. A bizottság kérni fogja a két ország belügyminisztériumát, hogy rövid időn belül tegyenek lépéseket e téren. Fontos, hogy a röszkei régi határátkelőhely esetében és a Királyhalom és Ásotthalom közötti jövőbeni határátkelőhely ügyében történjen előrelépés, a Tiszasziget–Gyála átkelő esetében pedig lehetőséget teremtsünk a nyitva tartás meghosszabbítására, ha erre csúcsidőszakban szükség mutatkozik. A vasúti összeköttetés tekintetében a Szabadka–Baja, Szabadka–Fiume útirányról és a temesvári szakaszról esett szó. A szerb fél jelezte, szeretne a délkelet-európai regionális gyorsvasút rendszerében pályázni az Európai Uniónál. Az áruforgalom szempontjából felmerült a Budapest–Belgrád vasútvonal gyorsításának a megkezdése, azon egyszerű oknál fogva, mert e vonal jelenlegi menetidejével nem versenyképes.
Milyen infrastrukturális kérdésekről tárgyaltak?
– Hosszasan tárgyaltunk a Dunáról és a Tiszáról. Azt vizsgáljuk, hogy a Tisza esetében az árvízvédelemtől az idegenforgalmi együttműködésig miben tudunk előrelépni. Szóltunk az üzletfejlesztési lehetőségekről, egyetértettünk abban, hogy a két ország befektetések ösztönzésével foglalkozó intézményei, az ITD Hungary illetve a SIEPA és a tartományi VIP alap szorosabb együttműködésre törekszenek. Egyetértettünk Pajtić úrral, hogy a magyar–szerb kereskedelmi és befektetői kapcsolatok intenzitása rendkívül alacsony ahhoz képest, hogy két szomszédos országról van szó. Sajnos, a szerb–magyar kereskedelmi forgalom a szlovák–magyar forgalomnak az egyhetede, ami tarthatatlan. Vannak lehetőségek, hiszen már a szabad-kereskedelmi viszony rendszerébe lépett Szerbia is az Európai Unióval, így Magyarországgal is. Nyilvánvaló, hogy olyan lépéseket kell tenni, amivel előmozdítható a befektetői kapcsolatok serkentése, nem ártana, ha ez gyorsvasút-üteművé válna.
A gazdasági kapcsolatok alakítása során Magyarország figyelembe veszi-e, miként kezelik Szerbiában a kisebbség helyzetét, vagy hogy a magyar vonatkozású kérdésekhez hogyan viszonyulnak?
– Jómagam elmondtam a véleményemet, hogy rendkívül alacsony a magyar befektetések részaránya Szerbiában, mintegy 360 millió euró, amibe beleszámítódik az OTP, a MOL és néhány más nagyobb magyar befektető jelenléte. Emellett rendkívül alacsony a magyar importhányad is, hozzávetőlegesen 150–200 millió eurós, ellentétben a hárommilliárd eurós Szlovákiából Magyarországra irányuló importtal. Nyilvánvalóan a gazdaságösztönző szempontok mellett pszichológiai vetülete is van annak, hogy a magyarországi vállalkozók, akik importálni vagy befektetni akarnak, azokat a szerb részről milyen magyarságkép vagy milyen magyarság iránti barátság fogadja. Ha azt halljuk, hogy a magyar fiatalok itt nem tudnak a saját nyelvükön tanulni, elhelyezkedni, vagy hogy embereket vernek meg és nem emlékeznek meg a halottakról kölcsönösen, nos, ha ilyen gondok merülnek fel, akkor az átlag magyar ember ezt a bizalmi indexet nem tudja arra a mélységre vinni, amely arra ösztönözné, hogy egy leendő uniós tagállamba beruházzon, mint kisvállalkozó a saját tőkéjével, vagy hogy innen nagyobb értékben importáljon. A szerb fél nyomatékkal kifejezte, hogy a felsorolt szempontokat szeretné a következő években elsődlegesnek tekinteni.
Akadt-e olyan kérdés, amiben eltérő vélemények kristályosodtak ki a tárgyalások során?
– Nem tapasztaltam ilyet, megállapítottuk, hogy a két ország máshogyan folytat válságkezelést. A szerb fél nem vetett ki külön adót és nem is szándékozik ilyet tenni. Stabilan tartották az adók szintjét és inkább a kiadások csökkentésére koncentráltak, ezzel együtt nem kívánják nagyon gyorsan 3 százalék alá vinni a költségvetési mérleghiányt, és végül is sikerült nekik elfogadtatni a több mint 4 százalékos jövő évi költségvetési hiánytervet a Nemzetközi Valutaalappal. Ez egy kimondottan racionális lépés volt a szerb fél szempontjából. Viszont mi Magyarországon szeretnénk egy erőteljesebb mérleghiány-csökkenést és egyúttal gazdasági növekedést is. Ezért más eszközökhöz folyamodtunk, aminek mondjuk a pénzügyi adó rendezésekor kihatása lesz a szerbiai piacra is, hiszen itt van az OTP és a MOL. Forrás: Magyar Szó

Ima az egységért! - Böjte Csaba levele

"Kár, hogy nincs Erdélybe egy Sixtusi kápolna... Mert ugye Rómában van egy, és oda szépen bezárja a Római Katolikus egyház a bíborosait, az egyház lidereit, és akárhány frakció, csoportosulás is van köztük, addig nem engedik ki őket, míg szelíden, nyugodtan egyet ki nem választanak maguk közül."

Megkérdezték ma, hogy mit szólok ahhoz, hogy Erdélyben lassan három magyar párt is lesz? Próbáltam jól nevelten kihátrálni a kérdés elől, de mikor sarokba szorítottak, akkor a következőt mondtam:

Kár, hogy nincs Erdélybe egy Sixtusi kápolna... Mert ugye Rómában van egy, és oda szépen bezárja a Római Katolikus egyház a bíborosait, az egyház lidereit, és akárhány frakció, csoportosulás is van köztük, addig nem engedik ki őket, míg szelíden, nyugodtan egyet ki nem választanak maguk közül. Ha nem sikerül dönteni, akkor egy hét után már csak kenyeret és vizet adnak nekik, míg a várva várt fehér füst fel nem száll a kéményből... Az emberek kint csendben imádkoznak, és közben megszületik a döntés, melyen hisszük, hogy rajta van Isten áldása. Szerintem Erdélyben is a politikusokat be kellene szépen falazni és kenyéren, vízen kellene tartani őket, míg a külvilág kizárása nélkül meg nem születik a döntés, és egy zászló alatt nem tudnak útra kelni a választásokra.

Persze tudom, nincs nálunk egy ilyen kápolna, ezért az egység mellett érvelve a következőket mondom: Árva gyerekeket nevelek, többen elmondták, hogy milyen traumát jelentett a váló, acsarkodó szülők között dönteni. A gyermekek ilyen körülmények között elbizonytalanodnak, lefagynak, teljesítményük a sport, a tanulás terén leromlik, és nemhogy bölcsen dönteni, de még a szüleik iránt tiszteletet tanúsítani sem erőst tudnak. Sajnos látom, hogy egy – egy ilyen zajos válás, mindkét szülő tiszteletének „árfolyamát”, a gyermekek szemében minden körülmény között mennyire lerontja. Isten mentsen, hogy az erdélyi magyarokat gyermekeknek tekintsem, de biztos vagyok benne, hogy az egymással acsarkodó, összefogni nem tudó, egymás iránt tiszteletet nem mutató pártok, a magyarságot elbizonytalanítják, félelemmel töltik el. És sajnos mindez, újabb fiatalok külföldre költözését eredményezi, és az itthon maradottak sem fognak bátrabban nekiállni családot alapítani, vállalkozásba kezdeni. És én ennél szörnyűbb dolgot el sem tudok képzelni.

Sokan felkerestek és elmondották, hogy nem értik a széthúzás logikáját. Én sem! Együtt, közösen a vadászok sokkal eredményesebbek, nagyobb zsákmányt tudnak elejteni. Semmi nem indokolja a szakítást, minden de minden az összefogás mellett szól... Szerintem az aki nem tudja ma az egységet Erdélyben képviselni, annak alázattal egy lépéssel hátrább kellene állnia. Keresni kell olyan személyeket, akik integrálni tudják nagycsaládunk minden tagját, a közösségi létünk fennmaradása érdekében.

Boldog emlékű Márton Áron püspök úr, azokban a vérzivataros időkben összeszedte az erdélyi magyar politikusokat a kolozsvári Szent Mihály templomban és megfogadtatta velük, hogy az egység ellen nem tesznek.... Kisebb testvéri szeretettel kérem a népünk elöljáróit, hogy keressék az egységet, és akár kisebb lépésekkel is de egy csapatban vezessenek a szeretet, a béke útján bennünket, a rájuk szavazni akaró polgárokat.

Imádságos szeretettel, Cs.t. 

(erdely.ma)


Ima a tisztánlátásért Tőkés László válasza Böjte Csabának



Böjte Csaba testvér Ima az egységért című írásában arra a kérdésre válaszol: „Mit szól ahhoz, hogy Erdélyben lassan három párt is lesz?” (Erdély.ma, 2010. november 8.) A „harmadik párt” megalakítását kilátásba helyező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem mehet el szó nélkül azon beállítás mellett, mely szerint a pártalapítás eleve az „egység” megrontását, „acsarkodást” és „széthúzást” jelentene.
Csaba testvérnek az erdélyi magyar egység megteremtésére irányuló föltétlen jószándékához kétség nem férhet. Erkölcsi alapállása is megkérdőjelezhetetlen. Ami az Övé – az az Övé. Egyszemélyes intézményként fejti ki ember-, nemzet- és lélekmentő szolgálatát – azt a Kárpát-medencei kiterjedésű árvagyermek-missziót, mely ügy oldalán mindannyiunkat maga mellett tudhat.
A politikai helyzet megítélésében azonban nem lát tisztán, mint ahogy hozzá hasonlóan nagyon sokan a pártalapítás tervét félreértik, és politikai ellentéteinket merő pártoskodásként és viszálykodásként fogják fel.
A tisztánlátás kedvéért – egyebek mellett – látnunk kell a következőket.
A pártegység – mely Erdélyben az RMDSZ dogmatikus egységében testesül meg – nem téveszthető össze a nemzeti egységgel. Sötét idők rossz emlékét idézi a totalitárius rendszerek által kikényszerített föltétlen egység valamikori ideológiája és gyakorlata.
- A politikai pluralizmus a demokrácia lényegéhez tartozik. A többpártiság nem az ördögtől való. A kommunista és a posztkommunista pártok ellenében valamennyi posztszovjet országban üdvös dolog volt létrehozni a jobboldali, illetve nemzeti, keresztény pártokat. Ezt ma már senki sem kérdőjelezi meg.
Összefogás is csak különböző alanyok – egyéniségek, csoportosulások, erők és pártok – között jöhet létre. Ezt fogalmazza meg példás formában az „egység a különbözőségben” demokratikus és ökumenikus alapelve. A nem egyszer hamisnak bizonyuló, monolitikus egységet nem szabad tehát összetéveszteni az egészséges plurális összefogással. – Ez utóbbira törekszik az EMNT.
Ezen fogalmi és elvi jellegű tisztázásokat követően, Böjte atya érveinek mentén még a következőket kell tisztáznunk.
Mindenkivel nem lehet jóban lenni. Dsida Jenő szerint „Krisztusnak és Pilátusnak egyformán szolgálni nem lehet”.
- Pál apostol tanítását is meg kell szívlelnünk: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?; vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?” (2. Kor. 6,14-15)
- Merő képtelenség volna Orbán Viktort – az „egység” nevében – arra ösztönözni, hogy összefogjon Gyurcsánnyal.
- Boldog emlékezetű Márton Áron erdélyi püspököt éppen az emelte a nagyok sorába, hogy hitének és Krisztus parancsának engedelmeskedve nem kötött elvtelen szövetséget korának hatalmasaival, és szakítani tudott a Magyar Népi Szövetség nemzetvesztő politikájával. Ebben az értelemben „egységbontó” nemzeti kiállása világló példaként szolgál az utókor számára, és az EMNT is követi Őt példamutató tisztánlátásában.
Mindezeket számba véve és megfontolva, tanulságképpen hadd idézzük Ady Endre szavát: „Akarom, tisztán lássatok!” És a hiteles összefogás szellemében, hadd imádkozzunk együtt: a tisztánlátásért!
Brüsszel, 2010. november 10.
Tőkés László – református lelkipásztor, az EMNT elnöke

A vajdasági magyarok helyzete és az Árgus tevékenysége
– Vitaindító az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület
2010. november 6. Újvidéken megtartott Közgyűlésén –

Szerbiában a politikai helyzet meghatározója továbbra is a reakciós-nacionalista, vagy nacionalista-reakciós és a haladó, illetve európai irányultságú erők közötti küzdelem. Az országban növekszik munkanélküliség és a szegénység. Szerbiai továbbra sem ismeri el Koszovó függetlenségét és még mindig nem adta ki a hágai nemzetközi törvényszéknek a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladićot és Goran Hadžićot. Mindez kihat az ország politikai stabilitására is, ami viszont előfeltétele az emberi, valamint a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésének is.
A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzetének, jogainak megvalósulásáról szóló értékelések ma sem egybehangzóak. Különböznek a hatalmi szervek, az ellenzéki politikusok és a civil szervezetek értékelései is. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy a vajdasági magyar pártok és politikum álláspontjai is eltérőek, amikor a vajdasági magyarság helyzetéről, illetve annak egyes nyílt kérdéseiről esik szó.
Egyes értékelések, például a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) szerint, „romlik a vajdasági magyarok helyzete” , öt újvidéki magyar civil szervezet elemzése pedig azt mutatja, hogy ez a romlás „folyamatos” . Vannak olyan vélemények is, hogy „az itteni magyarság helyzete egyre rosszabb” .
Távirati stílusban ez a lakosság folyamatos elöregedésében, a fiatalok elvándorlásában, növekvő munkanélküliségben és a népességben való részvételének a csökkenésében nyilvánul meg. Jellemző azonban, hogy egyik magyar párt sem készített alaposabb felmérést, vagy tartott helyzetelemző értekezletet a magyarok helyzetéről. Ez viszont felveti a kérdést, hogy mire alapozzák a párt politikáját és a politizálásukat?

2011-ben esedékes az újabb népszámlálás. A becslések szerint, az elvándorlás, beolvadás, vegyes házasságok, alacsony születésszám, elhalálozás következtében, a magyarság jelenlegi száma 274 070-re becsülhető. Tehát ennyi magyar van most a Vajdaságban, vagyis 16 137-tel kevesebb, mint 2002-ben. A szakemberek ugyanis megállapították, hogy a legutóbbi (2002. évi) népszámlálás óta évente mintegy 4311 fővel csökken a vajdasági magyarság száma . A demográfusok még ezt is optimista becslésnek tartják.
A Magyar Szó napilap 2010. október végi internetes körkérdésére (Foglalkoztatja Önt a kivándorlás gondolata?) válaszoló olvasók többsége vagy elment már Szerbiából (21,7 százalék), vagy fontolgatja azt (38,7 százalék), míg a válaszadók nem egész 40 százaléka vallotta azt, hogy nem fordult meg fejében az elvándorlás gondolata .

A kisebbségek védelmének jogi keretet Szerbia (2006. november 8-i) alkotmánya biztosít. Mivel Szerbia nem fogadott el külön kisebbségvédelmi törvényt, ezért továbbra is alkalmazásban van a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló (2002. február 27-i) törvény, míg a kisebbségi jogok egyes területeit több mint 150 emberi jogi és nemzeti kisebbségi vonatkozású belföldi jogszabály és mintegy 100 kötelező nemzetközi egyezmény és rendezi, amihez számos alacsonyabb rendű vajdasági jogszabály is tartozik.
Szerbiában eddig sem a kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és gyakorlati alkalmazásával van a baj. A meglévő törvényeket sem mindig következetesen, inkább szelektíven alkalmazzák, amikor azt a személyes, csoport, vagy a hatalmon lévő elit szűk pártérdekei kívánják. Egyes törvények ellentétes megoldásokat is tartalmaznak, mert azt, amit az egyik törvény lehetővé tesz, a másik törvény megvonja azt.
Svetozar Čiplić, a szerb kormány emberi és kisebbségügyi minisztere is elismerte, hogy „Szerbiában nincs koherens, összefüggő rendszer a polgári, politikai, szociális, gazdasági és más jogok megvalósításának ellenőrzésére, ezért nem lehet ezek (a kisebbségek – B. A. megj.) helyzetéről megbízható értékelést adni” .
A nemzeti kisebbségek jogállásának meghatározásakor figyelembe kell venni azt is, hogy néhány fontos kisebbségi vonatkozású törvény meghozatala elhúzódott, illetve váratott magára. Így, például a megkülönböztetés tilalmáról szóló törvénynek (2009. március 26.), vagy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénynek az elfogadása, ami hét évet késett (és csak 2009. augusztus 31-én került rá sor) , vagy Vajdaság AT hatásköreinek meghatározásáról szóló törvénynek (2009. november 30.) a megszavazása és Vajdaság Autonóm Tartomány Statútumának (2009. december 14. ) a hitelesítése.
Az újonnan meghozott törvényeknek sem mindegyike „kisebbségbarát”. A szerbiai képviselőház 2008. december 22-én fogadta el például a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló törvényt. Ez a kisebbségellenesnek is nevezett törvény megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” degradálta – a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve – hat kiemelten fontos magyartöbbségű községében (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) a községi bíróságot is. Ezeknek a bezárása különösen érzékenyen érinti a vajdasági magyarságot, mert ezzel egy történelmi hagyomány szűnik meg, ami a magyar nyelvi jogok gyakorlása és a magyarlakta területek fejlődése szempontjából is fontos.
Az Alkotmánybíróságnál kezdeményeztük ennek a törvénynek a felülvizsgálatát, amit ez a bíróság, az IUz-77/2009 számú 2010. június 1-jei keltezésű határozatával simán elutasított.
Másik példa: A közigazgatási körzetekről szóló 1992. évi rendelettel Adát, Zentát és Magyarkanizsát a nagykikindai körzethez csatolták . Az ominózus rendelet lényege, hogy a három észak-bácskai községet – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből és nem utolsó sorban ökológiai egységből – az észak-bánáti körzetbe csatolták, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda. Ennek csakis politikai okai lehettek, mert ennek a rendeletnek már akkor nem volt egyetlen ésszerű indoka. A politikai ok pedig bizonyára az volt, hogy megosszák az akkor még erős tömböt alkotó magyarságot, amelyhez még Kishegyes, Szabadka és Topolya is tartozott.
A három említett magyar többségű község lakosainak kálváriára már csaknem húsz éve tart. A magát demokratikusnak nevező hatalom mindeddig nem mutatott eddig hajlandóságot, hogy ezt a vajdasági magyarságra nézve politikailag káros és az asszimilációt ösztönző rendeletet megváltoztassa. Pedig egy tollvonással megtehette volna, ha lett volna erre politikai akarat.

De lássuk, milyen a vajdasági magyarok helyzete, jogainak megvalósítása az élet egyes területein:

A gazdasági helyzetünk az elmúlt két évtizedben folyamatosan rosszabbodott. A magyarok többsége kimaradt a magánosítási folyamatokból. Ezen kívül, a magyarok a többi nemzeti közösségekhez viszonyítva, aránytalanul nagyobb számban maradtak munka nélkül, az elbocsátások és foglalkoztatás következtében, vagy éppen a nemzeti hovatartozás miatt nem kaptak munkát. Másrészt, akik sohasem éltek itt, állami segédlettel előnyösen föld- és háztulajdonhoz jutottak .
Ez a terület csaknem teljes mértékben kivizsgálatlan, és az is gondot okoz, hogy az állami szervek és szolgálatok nem rendelkeznek még a foglalkoztatottak és a munkát keresők nemzeti hovatartozásával kapcsolatos adatokkal sem.

Nyelvhasználat: A vajdasági közigazgatásban is szinte mindenhol a cirill betűs írásmódot alkalmazzák. A magát demokratikusnak nevező szerbiai hatalomnak eszébe sem jutott, hogy visszaállítsa a latin és a cirill írásmód korábbi egyenrangú használatát. Eddig úgymond hallgatólagosan megtűrték a latin betű használatát, de az ilyen írásmód egyre jobban kiszorul a gyakorlatból. Legelőször a rendőrségen, majd a bíróságokon és számos közhivatalban is, ahol a számítógépeket már csak cirill betűs írásmódra állították be (még a magyar többségű Topolyán is).
Hivatalnokok elmondása szerint olyan belső utasítást kaptak, hogy minden ügyintézést cirill betűs írásmóddal végezzenek. Lehet ez azért, mert a Tartományi Képviselőház – ismereteim szerint – nem teljesítette még a saját magának (az alapszabály 26/2 szakaszában) szabott feladatot sem, vagyis nem hozta meg a rendeletet, amellyel a szerb nyelv latin betűs írásmódjának használatát kellett volna rendeznie.
A Tartományi Ombudsman 2009. évi jelentése szerint a tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és alapokban 1232 foglalkoztatott van. Ezek közül 81 magyar, vagyis a foglalkoztatottak mindössze 6,57%-a (miközben a tartomány lakosságában a magyarok 14,28%-al vannak jelen).
Ez azt jelenti: nem hogy javult volna, hanem – a 2004. évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak között a magyar nemzetiségűek 6,73% vettek részt – még romlott is a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok aránya. Ez egyúttal arra is utal, hogyan viszonyul a vajdasági hatalom a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatásának biztosításhoz a közigazgatásban .

Oktatás: Az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos erodálásának, leépülésének is a tanúi vagyunk, aminek (a közösség megmaradásának szempontjából is) végzetes következményei lehetnek. Számos helyen – a tanulók csökkenő számának függvényében – már megszűnt vagy bizonytanná vált a magyar nyelvű tagozatok megmaradása. Eközben a (nyolc éve létező) Magyar Nemzeti Tanács (MNT) csak október 18-án fogadta el a 2010–2016-os időszakra vonatkozó oktatásfejlesztési stratégiát.
A magyar tannyelvű általános és középiskolák tantárgy-előadókban szűkölködnek, miközben semmi sem történik az égető probléma megoldása, vagy akár az enyhítése érdekében. Vissza kell állítani a kétszakos tanárképzést, még mielőtt késő lesz. Az egyszakos tanároknak ugyanis nincs ki az óraszámuk, ezért kénytelenek utazni egyik iskolából, vagy faluból a másikba, különösen a szórványvidéken. Fel kell hagyni az eddigi gyakorlattal, amit az NMT is támogatott, hogy iskolaigazgatók és az iskolaszékek tagjai csak párttagok lehetnek, ami nagyon sok kárt okozott már eddigi is.
Vajdaságban az egyetemi hallgatók mindössze 6 százaléka magyar anyanyelvű, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez az arány 11 százalék. A hallgatók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 14,28 százalék, vagyis a magyaroknak a lakosságban való részvétele alatt van, és mindössze az egyharmaduk tanul anyanyelvén.
A tankönyvek terén komoly hátrányok érik a magyar tanulókat. Szerb nyelven kiadott, szerbről fordított tankönyveket kényszerítenek a magyarokra, melyeknek kisebbik problémája a nyelvileg és helyesírásilag nem kielégítő fordítása és, hogy diákjaink régi, elavult tankönyvekből tanulnak , mert az állam már évek óta képtelen megoldani a magyar nyelvű tankönyvkiadás helyzetét.
Követelni kellene, hogy a magyar diákok is ugyan olyan minőségű és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint a szerb diákok, mert csak így vehetnek egyenrangúan részt a különböző versenyeken és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon. Azzal a kitétellel, hogy mindegyik kisebbség nyelvén megjelent (irodalom, történelem stb.) tankönyv az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen.

Kultúra: Szerbiában a kultúra területén a nemzeti kisebbségi intézmények működése és a vajdasági magyarság számára fontos intézmények működésének pénzelése nincs rendezve, vagy csak részben megoldott. Többek között ilyen a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Forum Könyvkiadó, az Újvidéki Színház és a szabadkai Népszínház magyar társulata, amelyek működéséhez nélkülözhetetlen az állami támogatás, amire az állam ígéretet is adott.
A magyar amatőr színtársulatok és kulturális-, valamint tánccsoportok az önerő mellett többnyire magyarországi támogatásból tartják fenn a tevékenységüket. „Mintegy tízszer több támogatás érkezik Magyarországról az itteni kultúra támogatására, mint amit Szerbia hagy jóvá a nemzeti kisebbségek művelődési életére” . Ezért a szerb kormány nem könyvelheti el eredménynek ezen szervezetek meglétét és működését.
2007-ben kezdődött meg a szabadkai Népszínház épületének bontása, a következő évben az építkezés, amelynek tervezett költsége 24 millió euró. Ez alatt az idős alatt Belgrádban, ahol 20 teátrum működik – rendbe hozták az Atelje Színházat, a tűzeset után felújították a Jugoszláv Drámai Színházat, s nem hivatalos adatok szerint ez utóbbi beruházás meghaladta a szabadkai színház tervezett költségeit.
Annak ellenére, hogy a 2006-ban aláírt szerződés kötelezi a feleket – a köztársasági és a tartományi kormányt, Szabadka városvezetését – a színház építése „teljesen a napi politika függvénye”, így „nyögvelősen halad” „Még mindig bizonytalan a kifizetése annak a hiányzó 15 millió eurónak, ami a Népszínház épületének befejezéséhez kell” , ezért teljesen bizonytalan, hogy mikorra készül el.
A Magyar Nemzeti Tanács október 18-i ülésén elfogadták a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház megalakításáról szóló döntést és további tíz vajdasági kulturális intézményt nyilvánítottak kiemelt jelentőségűvé. Ezzel azonban a kultúra problémái nem oldódtak meg, mivel pénz csak annyi van, mint eddig, vagy még annyi se. Ezért sokan a meglévő színházakat féltik, mondván, hogy és több szempontból is háttérbe szorulhatnak majd, mivel „mindenféle központosítás negatív következményekkel járhat”.
Továbbra is megoldatlan a vajdasági magyar könyvkiadás pénzelése, mint ahogy évek óta rendezetlen a magyar nyelvű könyvek és sajtó intézményes behozatala is. A magát demokratikusnak nevező hatalom sem tett semmit ezeknek a problémáknak az áthidalása érdekében. Ez miatt a vajdasági magyarok kultúrája óriási és pótolhatatlan kárt szenved.

Tájékoztatás: A Riporterek Határok nélkül (RSF) 2010. október 20-án közzétett éves jelentése szerint a sajtószabadság–rangsorolásában Szerbia a 2009 évi kimutatáshoz mérten 23 hellyel hátrébb, a 85. helyen végzett, vagyis azok közé az országok közé sorolták, ahol már csak „részben szabad a sajtó” .
Médiaszakértők szerint „a média helyzete nem volt ilyen aggasztó, mint manapság, a vajdasági médiumok 70 százaléka csőd előtt áll, s a szerbiai médiareform veszélyesen leragadt. A médiaprivatizáció leállítása miatt teljes a káosz és a konfúzió, s a médiumok teljesen egyenlőtlen helyzetben működnek.
Egyre jobban szűkül a szabad és igazán független média számára a mozgástér, a fenntarthatóság. Egyszóval az egész média zsákutcába szorul. A legfőbb baj, hogy nem látszik a politikai akarat sem a hajlandóság arra, hogy rendezzék a médiumok helyzetét. Még inkább megérezte ezt a kisebbségi média, és annyira megsínylette, hogy nem is tudni, hogyan fogja megtalálni a kivezető utat a jelenlegi helyzetből” .
Nehéz (nem csak anyagi) helyzetben van a vajdasági magyar média, de az ott dolgozó újságírók legtöbbje is, ami már veszélyezteti a sajtószabadságot és a tárgyilagos tájékoztatást is. Oda jutottunk, hogy a „vajdasági magyarságnak nem kell a saját sajtója, a vajdasági újságíró központok nem rivalizálnak egymással, egymás közti viszonyukra az utálkozás a jellemző” . Ezt a helyzetet mindenképpen rendezni kell, nehogy túl késő legyen.
Az egyetlen vajdasági magyar nyelvű napilapra, a Magyar Szóra mindinkább jellemző, hogy a vezető magyar politikusokkal, többnyire a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetőivel és/vagy tartományi tisztségviselőivel, valamint a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) vezetőivel készült, nem ritkán egész oldalas, a rossz emlékű egypártrendszert idéző interjúkat és terjedelmes írásokat közöl. Az inkább folyóiratba, mintsem napilapba illő, esetenként több folytatásból álló írások célja többnyire a VMSZ és a MNT „sikereinek” és „eredményeinek” magyarázása.
Ez még az egypártrendszer idején sem történt meg ilyen sűrűn, mint most. Ezeket a szövegeket általában nem kísérik olyan írások, amelyek a vajdasági magyarság szemszögéből górcső alá vennék a politikusok nyilatkozatait és tevékenységük eredményeit.
Olyan helyzet alakult ki, hogy „a magyar napilapolvasó – akinek ugyanolyan joga van tájékozódni, mint a többségi nemzet tagjainak – drágábban élhet e jogával” . (A Magyar Szó kedden, csütörtökön és szombaton 50, más napokon 40 dinárba, a szerb nyelvű Danas napilap például, pedig napi 30, illetve szombaton 40 dinárba kerül.)
A Vajdasági RTV magyar nyelvű műsorainak tartalma nem megfelelő minőségű, terjedelme pedig túlságosan kevés. A TV magyar szerkesztőségében az utóbbi évtizedben foglalkoztatottak száma megfeleződött és csak nagy erőfeszítések árán tudták végezni feladatukat, tekintettel az elavult műszaki felszerelésre is.
1990 októberéig az (akkor még) Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségében mintegy száz foglalkoztatott volt és még mintegy húsz külső munkatárs. A szerkesztőségnek újabban mindössze 26 munkahelyet hagytak jóvá.
A közszolgálati VRTV magyar TV-műsorainak terjedelme drasztikus csökkenést mutat az 1990-es évekhez viszonyítva, amikor a VRTV programjának 20,06%-át a magyar műsorok képezték. Jelenleg a VRTV mindössze 1,16 óra magyar műsort sugároz naponta, ami a VRTV összesített adásidejének még az öt százalékát sem teszi ki , miközben a magyarok a lakosság 14,28%-át alkotják. A magyar szerkesztőség létszámának megfeleződése és a műsoridő ilyen csökkenése magával vonta a műsorok színvonalának esését is. Külön probléma, hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekműsorok valamint, hogy nincs rendszeres és folyamatos műsorcsere az anyaországi TV-házakkal.
Veszélybe került az Újvidéki Rádió 24 órás magyar adása. Növelni kellene a foglalkoztatottak számát, miközben a műszaki modernizációra és az újságírók anyagi helyzetének javítására is szükség lenne. A rádió magyar szerkesztőségében 1990-ben 101 foglalkoztatott volt, most pedig mindössze 39. A szerkesztőség értékelése szerint a minőséges program sugárzásához legalább 67 személyre lenne szükség.
A műsorszórási törvény hatályba lépésével szűkült a magyar nyelvnek az elektronikus médiában való használata is. A 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül (2008. augusztus 31-ével) 11 megszűnt . Elhallgatott a Topolyai Rádió, a muzslyai Zeppelin Rádió, a Zentai Fox Rádió, a Bajmoki Rádió, a Palicsi Rádió, a hajdujárási Rádió 90 is, a negyven éves Szabadkai Rádió magyar műsora is regionális frekvencia nélkül maradt. Ezeknek a rádióknak az éterből való eltűnésével felbecsülhetetlen kár érte a vajdasági magyarságot, és csorbult a magyar kisebbség tagjainak (szerzett) joga az anyanyelven való tájékoztatásra. A megszűnt szerkesztőségek tagjai pedig munka nélkül maradtak.

Nemzeti autonómia: A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló 2009. évi szerbiai törvény valójában semmivel sem viszi előbbre a vajdasági magyarság önkormányzatát, nem teszi lehetővé a tényleges nemzeti autonómia létrehozását, és szűkebb jogokat tartalmaz azoknál a kollektív kisebbségi jogoknál, amelyeket a nemzetközi egyezmények által a nemzeti kisebbségek számára biztosítottak.
A nemzeti tanács jogköreit az új törvény is, a legtöbb esetben, feltételes módban, vagyis nem kötelező erejűnek határozza meg, ami többnyire abban nyilvánul meg, hogy a nemzeti tanácsot „kezdeményező”, „figyelemmel kísérő”, „javaslattevő” és „véleménynyilvánítási” hatáskörrel jogosítja fel.
Szerbiában – úgy látszik – még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a kisebbségek valódi önkormányzattal rendelkezzenek. Ehhez még nincs meg a kellő légkör, de – részben a koszovói szindróma miatt – a politikai szándék se.
E törvény előkészítőjének feltehetően az is volt a feladata, hogy a korábbi rendelkezések alapján készítse el az új jogszabályt, hogy Szerbia végre eleget tegyen törvényhozási kötelezettségének, és ezzel javítsa az országról alkotott képet az EU-s csatlakozási folyamatban.
A VMSZ Magyar Összefogás listájára a választói külön-névjegyzékre feliratkozott 138 665 magyar választó közül mindössze 58 900-an, vagyis a Szerbiában élő magyarok talán egynegyede szavazott, ami önmagáért beszél, miközben a listának az MNT-ben 28 képviselője lett (a 35-ből). Így történhetett meg az is, hogy az MNT-nek olyan elnöke lett, akinek tíz éves kisebbségügyi titkársága alatt még a tartományi közigazgatás nemzeti összetételén sem sikerül javítania.
Véleményünk szerint a most hatályos törvény alapján létrehozott Nemzeti Tanács puszta porhintés, amely Szerbiának jó, a magyarság számára pedig szinte semmit sem jelent azon felül, hogy elveszítjük az autonómiaköveteléseinkre szolgáló érveinket. Meggyőződésünk, hogy történelmi alkalmat mulasztottak el a magyar képviselők a törvény ilyen változatának elfogadásával, épen ezért mindent megkísérlünk a mihamarabbi megváltoztatása érdekében. Ebben kérjük az anyaország támogatását is.
Mára már csökkent az említett törvénnyel kapcsolatos eufória és már a magyarországi vezető politikusok is reálisabban látják a jelentőségét. Újabban már azt is kimondták, hogy ez bizony még nem autonómia, hanem csak „valamiféle kulturális önrendelkezés”. Az is elhangzott, hogy Szerbiai uniós csatlakozásának egyik feltétele legyen a délvidéki magyarság teljes körű autonómiája.
Schmitt Pál, magyar köztársasági elnök az október 24-i a Vásárnapi Újságnak erről a következőket nyilatkozta:
„Ami Szerbia Európa Uniós csatlakozását illeti, abban vagyunk érdekeltek, hogy minden szomszédos országunk tartozzon az Európai Unióhoz, lépjenek be a NATO-ba, hogy ez a sokat szenvedett és sokat látott térség is a béke övezete legyen. A demokrácia és az együttműködés övezete legyen.
Ilyen szempontból majd segítenünk kell Szerbia csatlakozását, s természetesen nekünk is lesz kérésünk, talán éppen az autonómia kérdését vetjük majd fel az ott élő magyaroknak. Látva a magyar kormány elszántságát a határon túli magyarok érdekében, ez be is fog következni .

Kettős állampolgárság: Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a Magyar Országgyűlés egyik első döntéseként elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, amely 2010. augusztus 20-án hatályba lépett. Az azonban már kevésbé tetszetős, hogy a még májusban elfogadott törvényt csak 2011. január 1-jétől alkalmazzák. Sokan nagy reményekkel várják ezt a dátumot, mégis figyelmeztetni kell: nagy lehet a különbség az elvárások és a gyakorlat között. Az állampolgársági kérelmek elbírálása eddig is igen lassan haladt és több ezer még mindig elbírálatlan. Úgy tűnik, hogy az egyszerűsítet honosítás egyes gyakorlati kérdései még mindig megoldatlanok és félő, hogy újabb csalódás, vagy csalódások is várhatnak ránk. Meg kell azonban várnunk, hogyan is fog ez a gyakorlatban kinézni.

Magyarverések: Vajdaságban a nemzetek közötti viszonyokat – egyebek között – már huzamosabb ideje terhelik a kisebbségek (a legtöbb esetben magyarok) ellenes incidensek, kilengések és támadások is. Az úgynevezett magyarverések azonban csak a „jéghegy csúcsát” képezik, mivel számos olyan jogsérelem is előfordul, amikor nem lehet határozottan bizonyítani a nemzeti indíttatást.
Az incidensek miatt növekedett a feszültség, erősödött a nemzeti türelmetlenség és megromlottak a nemzetek közötti viszonyok. Különösen észlelhető a fiatalok nemzeti alapon történő elkülönülése. A nemzeti kisebbségek zaklatásának kivizsgálására az Európai Parlament még eseti bizottságot is küldött a tartományba, majd – a 2005. szeptember 29-i állásfoglalásában – „mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt” és azonnali hatékony fellépésre szólította fel a hatóságokat. Szerbiában azonban továbbra is aggodalomra adnak okot a kisebbségellenes jelenségek és létezik az etnikai vagy vallási kisebbségek elleni hangulatkeltés is. Több alkalommal a sértettek súlyos vagy életveszélyes testi sérüléseket is szenvedtek.
Vajdaságról és az itt élő magyarok helyzetéről tartott közmeghallgatást az EP brüsszeli épületében 2009. április 1-jén Becsey Zsolt és Tőkés László európai parlamenti képviselő, „Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament?” címmel. A magyarokat ért atrocitások kivizsgálására 2005-ben küldött európai parlamenti vizsgálóbizottság jelentését annak elkészülte óta nem mutatták be, ez indokolta a fórum megtartását.
Az Európai Parlament ún. mini-plenárisának ülésén, 2010. március 24-én, Tőkés László erdélyi képviselő – nem első esetben – a vajdasági magyarok védelmében emelte fel a szavát. Napirend előtti felszólalásában arra kérte Jerzy Buzek európai parlamenti elnököt, hogy határozottan lépjen fel a szerbiai „magyarellenes terrorizmus” leállítása érdekében.

A nyilvánosságra hozott adatok szerint 2007-ben 197, 2008-ban 171 nemzeti alapú esetet jegyeztek fel. A szerb belügyminiszter 2010. október 1-jei értékelése szerint „Vajdaságban kedvezőbb a biztonsági helyzet, 26 százalékkal (104-ről 77-re) csökkent az etnikai és vallási indíttatású incidensek száma, az összehasonlítási alap pedig a 2009-es év első nyolc hónapja”. Pontos számadatokat azonban nem hoztak nyilvánosságra.
Olyan vélemény is elhangzott, hogy ha látszólag kevesebb atrocitás is történik, az nem azért van, mert megnőtt a közbiztonság, hanem mert a magyar fiatalok – ha csak tehetik – hétvégenként elkerülik a forgalmasabb helyeket (pl. a szabadkai korzót vagy Temerin szűkebb központját), vagyis kiszorulnak a perifériára, illetve testi épségük megőrzése érdekében egyszerűen otthon maradnak. Ezt úgy is fel lehet fogni, hogy „a délvidéki magyar fiatalok egyfajta terror alatt élnek”.
Az incidensek pontos számát valójában senki nem is tudja. A sértettek ugyanis – a rossz tapasztalatok miatt – nem mindig vállalják az eset bejelentését. Vagy egyszerűen értelmetlennek tartják azt, mivel az elkövetők ellen a legtöbb esetben nem indítanak bűnvádi vagy szabálysértési eljárást, ha pedig indítanak is, rendre enyhe büntetéssel, vagy még azzal sem fejeződik az be.
A legutóbbi példa erre, hogy a Szabadkai Alapfokú Ügyészség 2010. október 22-én visszautasította a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) második feljelentését is, amelyet a rendőr ellen tett, aki a gyanú szerint augusztus 10-én azzal fenyegette meg a VMSZ két aktivistáját és egy önkéntest, hogy falhoz állítaná és főbe lőné őket. A rendőr ellen indított eljárás mindeddig nem zárult le, holott – a párt tisztségviselőjének nyilatkozata szerint – harminc nap alatt le kellett volna folytatni. Hogyan védje meg az egyszerű polgár magát és a jogait, ha még a hatalmi koalícióban részes VMSZ sem képes a hatóságot a törvény alkalmazására bírni?
Újvidéken a kerületi ügyész állt el „a nemzeti gyűlölet szítása bűncselekmény alapján való vádtól” a 2009. június 7-én este 7 órakor a Futaki utcán megvert Szabó Róbert és Horváth Csaba ügyében. A közvélemény mindmáig nem értesült megnyugtatóan arról, hogyan fejeződött be a Balog Eliot (akkor 16 éves) bezdáni középiskolást 2009. március 17-én Zomborban megtámadók elleni eljárás stb.
November 2-án levéllel fordultam Korhecz Tamáshoz, a Magyar Nemzeti Tanács
elnökéhez, akinek javasoltam, hogy az MNT Közigazgatási Hivatala, tekintettel a törvényes rendelkezésekre, valamint a belföldi és a külföldi közvélemény tárgyilagos tájékoztatásának szükségére ebben a vajdasági magyarságot érintő fontos kérdésben lépjen kapcsolatba az eljáró hatóságokkal és minden egyes esettel kapcsolatban készítsen részletes tájékoztatót és tárja azt a nyilvánosság elé. Ugyancsak szükségesnek tartom, hogy az MNT ezt a témakört mielőbb megvitassa és állást foglaljon.
Úgyszintén levelet írtam Sándor Józsefnek, a Tartományi képviselőház Nemzetek Közötti Viszonyok Bizottsága elnökének, akinek azt javasoltam, hogy a bizottság mielőbb tűzze napirendre és vitassa meg ezt a vajdasági magyarságot és a többi kisebbséget érintő fontos kérdést és foglaljon állást, továbbá, hogy értelmezze a Tartományi Ombudsman létrehozásáról szóló határozat 15. szakasza 10. albekezdését (Vajdaság AT Hivatalos Lapjának 2002. december 31-i száma), miszerint „a nemzeti kisebbségek jogainak megsértésekor az illetékes szerveknél büntető, fegyelmi és egyéb eljárások indítását kezdeményezi”. Annak megválaszolása és a tisztánlátás érdekében, hogy a Tartományi Ombudsman mely szervek előtt és milyen eljárásokat kezdeményezhet az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok védelmében.

Az Árgus tevékenysége: Az elmúlt négy év alatt az egyesület intenzív és széleskörű tevékenységet fejtett ki. Rész vettünk a vajdasági magyarokat érintő minden fontosabb kérdés megvitatásában és az ezzel kapcsolatos állásfoglalásokban. Igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten ráhatni a társadalmi és politikai folyamatokra. Hogy nem minden úgy történt, mint ahogy mi szerettük volna, az nem rajtunk múlott. A jelentősebb eredmények elmaradását elsősorban a magyar politikum, a politikusok és a pártok közötti egyet nem értésében, az álláspontok közös megfogalmazásának és az együttes fellépés hiányában kell keresni.
Az egyesület munkája elsősorban a vajdasági magyarok helyzetének valós felmérése irányult, mert úgy tarjuk, hogy minden politika és civil megmozdulás alapja is a tárgyilagos helyzetismeret. Fehér könyvek és más kiadványok megjelentetésével a magyar és a nemzetközi nyilvánosság elé tártuk azokat az ismereteket, adatokat és tényeket, amelyekhez eljutottunk.
Jó együttműködést alakítottunk ki a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal (VMDP), a Vajdasági Magyar Demokrata Közösséggel (VMDK), a Magyar Polgári Szövetséggel és a Magyar Remény Mozgalommal is. Ezt sajnos nem sikerült megvalósítanunk a VMSZ-el. Ennek különböző okai vannak, amely arra vezethető vissza, hogy nem azonosak a nemzeti kérdés megoldásával, az autonómia tartalmával, a nemzeti tanács létrehozásával, illetékességével stb. kapcsolatos nézeteink.
Számos civil szervezettel működtünk együtt, amelyekkel 2009. 06. 27-én Szabadkán közösen létrehoztunk a Magyar Érdekvédelmi Fórumot (MÉF), aminek fontos szerepe volt az egyes kérdésekben való közös álláspontok megfogalmazásában.
Május 31-én Szerbia Alkotmánybíróságához fordultunk, vagyis kezdeményeztük a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 33. szakasza alkotmányosságának és törvényességének a felülvizsgálását.
A szerb alkotmány 6. szakasza szerint „senki sem vállalhat olyan állami- és közéleti tisztséget, amely összeférhetetlen egyéb megbízatásaival, hivatásával vagy magánérdekeivel”. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 33. szakasza ezt az alkotmányos rendelkezést leszűkítette olyan módon, hogy a nemzeti tanács tagjává csak az a nemzeti kisebbséghez tartozó személy nem választható, aki „bírói, ügyészi vagy alkotmánybírói tisztséget tölt be”. A bíróság ebben a kérdésben még nem döntött.
2002 óta folyamaton készítjük a dokumentációt a vajdasági nemzeti kisebbségek, különösen pedig a magyarok zaklatásáról.
Az egyesület tevékenységéről bővebben lehet olvasni az árgus internetes honlapján, amelyet 2008 októberében felújítottunk, és aminek a mai napig mintegy 70 ezer látogatója volt. Úgy vélem, hogy a honlapnak a továbbiakban fontos szerepe lehet nemcsak a vajdasági magyarság tájékoztatásában, hanem a kisebbségi jogok jobb megismerése szempontjából is. A honlapot állítólagos albán hackerek több alkalommal is feltörték, ami arra utal, hogy nem mindenkinek tetszik a tevékenységünk. Ezúton mondok köszönetet Kiss Rudolfnak, a szenttamási Emberi Jogi Központ munkatársának és Hegedűs Csaba tervezőnek a honlap elkészítésében és működésében nyújtott segítségükért.
A vajdasági magyarok helyzete címmel 2007-ben fehér könyvet adtuk ki, amely tartalmazza azt a 22 pontos memorandumot is, amelyben összegeztük meglátásainkat valamint a nyílt és megoldatlan problémákat. Ezt a könyvet (2007. november 27-én) átadtuk Andreas Grossnak, az Európa Tanács (ET) szerbiai jelentéstevőjének is.
A magyarok a Vajdaságban című könyvben mintegy 140 olyan írást és dokumentumot adtunk közre, amelyek a nemzeti kisebbségi létünk mindennapi gyakorlati és elméleti kérdéseivel foglalkozik.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Emberi Jogok Nyilatkozatának 1948-ban való elfogadása lakalmából 2008-ban a szenttamási Emberi Jogi Központtal közösen Emberi jogi naptárt adtunk ki, azzal a reménnyel, hogy hozzájárul az emberi és a kisebbségi jogok jobb megismeréshez és terjesztéséhez.
Elkészült és CD lemezen az érdeklődők is megkaphatják a Nemzeti kisebbségek Szerbiában – A nemzeti kisebbségek jogállása és a vajdasági magyarok helyzete című tanulmányom is, amelyben áttekintettem a Szerbiai által elfogadott nemzetközi kisebbségvédelmi egyezményeket, a vonatkozó belföldi jogszabályokat és azoknak a mindennapi gyakorlati életben való alkalmazásával kapcsolatos helyzetet.
Munkánk elismerésének tartom, hogy 2007-ben meghívást kaptam az Amerikai Magyar Baráti Közösségtől(AMBK), hogy előadásokat tartsak az itteni magyarok helyzetéről. Brüsszelbe két alkalommal kaptam meghívást, éspedig a Vajdaság autonómiával (2007. március 20.) és a nemzeti kisebbségek helyzetével kapcsolatos meghallgatásra (2009. április 1.). Minderről természetesen beszámoltam a nyilvánosságnak is.
Alkalmam volt több alkalommal is találkozni Becsei Zsolt és Tőkés László EP-képviselőkkel, akiknek ez úton is köszönetet mondok, hogy felvállalták a vajdasági magyarok ügyének képviseletét az Európai Parlamentben. Felvettük a kapcsolatot az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Európai Parlament és az Európa Tanács emberi és kisebbségi jogi intézményeivel, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusával, a svédországi székhelyű HUNSOR HUMAN RIGHTS WATCH (HHRW) szervezettel és természetesen az illetékes szerbiai és vajdasági tisztségviselőkkel, valamint a hasonló érdeklődési körű magyar valamint szerb civil szervezetekkel, mint például a Helsinški odbor za ljudska prava (Helsinki Emberi Jogi Bizottság) és nagybecskereki Centar za razvoj civilnog društva (Polgári Társadalomfejlesztési Központ – CDCS/CRCD)

Újvidék, 2010. november 6.
Bozóki Antal, elnök
Árgus Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület

Reformra szólította fel a katolikus egyházat a pápa

A katolikus egyház megtisztulását és reformját sürgette csütörtökön XVI. Benedek pápa abban az üzenetben, amelyet Carlo Borromeo bíboros szentté avatásának 400. évfordulója alkalmából küldött a milánói érseknek.
„Napjainkban az egyházi közösség folyamatos megpróbáltatásoknak és szenvedéseknek van kitéve, ami miatt szükség van a megtisztulásra és a reformokra”
– hangsúlyozta XVI. Benedek a papok által kiskorúakon elkövetett szexuális visszaélésekre utalva. A pápa üzenetében Carlo Borromeót követendő példaként említette, aki nekilátott a katolikus egyház reformjának a helyes útra terelve annak tevékenységét, és aki egész életében a fő evangéliumi erényeket, a szegénységet, az alázatot és a lelki tisztaságot tartotta szem előtt.
A katolikus egyházfő arra bátorította és a papokat és a diakónusokat, hogy életük legyen a szentekéhez hasonló, és ne féljenek a Jézus Krisztusba vetett bizalmon alapuló szeretettől, hiszen Krisztus volt az, akiért Carlo Borromeo is kész volt mindent feláldozni.
A katolikus egyház az utóbbi évek legsúlyosabb válságát éli azóta, hogy 2009 novemberében Írországban napvilágot látott egy jelentés, mely a papok által kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények sorát tárta fel, valamint az Egyesült Államokban, Belgiumban és XVI. Benedek szülőföldjén, Németországban is hasonló botrányok pattantak ki. Forrás: MTI


Böjte Csabát a Magyar Köztársasági érdemrend középkeresztjével tüntették ki Budapesten
“Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.” Életerő, kemény munka és derűlátás. Erdély legnépesebb családjának, a mintegy kétezer lelkes hátrányos helyzetű gyermekközösségnek a gondozóját, Böjte Csabát a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki Budapesten. Az elismerést a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozásáért, a gyermekek védelméért, példaértékű keresztényi tevékenységéért kapta. Csaba testvér a 2004. december 5-i események óta nem fogadott el semmilyen állami kitüntetést mostanáig. Hallgassa meg Németh Zoltán beszélgetését Böjte Csabával, amely a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában hangzott el:
  
Autonómia - három hatáskör a 153-ból !
„Túl lassan halad a (tartományi – B. A. megj.) hatáskörök átruházása” – nyilatkozta az illetékes képviselőházi vezető magyar tisztségviselő a Magyar Szó napilapnak. Szerbiai illetékes körökben a nyilatkozatnak éppen semmilyen visszhangja nem lett. Az is lehetséges – tekintettel a nyelvi akadályokra –, hogy tudomást sem szereztek róla és csak a magyar közvélemény autonómiát támogató részének, vagy a lehetséges választóknak szólt, hogy lám, mi merünk elégedetlenkedni. Ettől azonban fontosabb „ennek a hatalomnak a stabilitását megőrizni”, meg hogy „a parlamentben az európai értékeket tovább fejlesszük, s Vajdaság kivívott helyét megőrizzük” – mondta a tisztségviselő. Csak éppen arra nem válaszolt, hogy milyen helyét a tartománynak?
A jelek viszont erősen arra utalnak, hogy Szerbia továbbra sem akarja Vajdaság autonómiáját. A 2009. december 14-én – 14 hónapi tartó politikai huzavona után – „véglegesen elfogadott és hitelesített” tartományi statútumban és Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreinek meghatározásáról szóló, vagyis röviden a hatásköri törvényben (2009. december 30.) rögzített illetékességből vajmi kevés került vissza Vajdaság jogkörébe: A tartományi statútum által körvonalazott 153 hatáskör közül 2010. szeptember 20-ig mindössze három került át (vissza) Vajdaság jogkörébe (a gazdasági és a környezetvédelmi felügyelőség tevékenysége, valamint a Fruška gora Nemzeti Park alapítói jogai). Újabban egyes politikusok mégis azzal áltatják a közvéleményt, hogy „a remények szerint 2012-re várható az átruházási folyamat befejezése”.

Szerbiai tisztségviselők szerint „semmi sem teszi indokolttá a tartományi statisztikai hivatal megalapítását”, aminek egyébkén megvan minden törvényes alapja, és összhangban van Vajdaság statútumával. A saját statisztikai intézetre szükség van, mert a köztársasági „nem készíti el a vajdasági szempontból nélkülözhetetlen felméréseket”.
Az említett két jogszabály által megteremtődött minden jogi feltétel ahhoz, hogy legálisan működhessen a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia is. A 25 tagú intézmények azonban mindössze „két iroda áll a rendelkezésére”, rendezetlen az anyagi helyzete, stb. Annak ellenére, hogy az akadémia – a Statútum 16/1 szakasza szerint – „Vajdaság AT kiemelt jelentőségű tudományos és művészeti intézménye”.


„A közigazgatásnak nem mindig van igaza”
A bíróságok és ügyészségek 2010. január 1-jei átszervezésével – belgrádi székhellyel – megalakult a szerbiai Közigazgatási Bíróság. Az új igazságügyi szerv átvette a korábbi körzeti bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási osztálya illetékességi köréhez tartozó tárgyakat. A bíróságnak három alosztálya létesült, éspedig Kragujevacon, Nisben és Újvidéken, amelyek „folyamatosan ítélkeznek és a többi bírósági ügyintézést végzik”. 
Az átszervezésig, azaz 2010. január 1-jéig, ha valamelyik vajdasági polgár közigazgatási pert akart indítani jogainak védelmében, megtehette azt az illetékes körzeti bíróságnál. Január 1-jétől azonban „minden keresetlevelet „kizárólag a bíróság belgrádi székhelyén, közvetlenül a tolóablaknál lehet átadni (a munkaidő 7,30-től 15,30-ig van), vagy a posta által lehet továbbítani, a következő címre: Belgrád, Namanjina 9. A bírósági iktató székhelyi telefonszámai: 011/363 52 32 és 11/ 363/52 31” – értesülhetünk a köztársasági Közigazgatási Bíróság Forduljon a független bírósági szervhez – a Közigazgatási Bírósághoz című kiadványában (az illusztrációban). Nem tudni viszont, hogy a tartományi tisztségviselők látták-e ezt a kiadványt?
Ez a gyakorlatban jelenti, hogy az egész Vajdaságból Belgrádba kell vinni vagy küldeni minden közigazgatási keresetlevelet, amit aztán majd onnan visszautalnak Újvidékre – amikor arra majd sor kerül. Ez lenne az igazságügy decentralizálása, az európai normákkal való harmonizálása, a polgárok jogai megvalósításának egyszerűsítése, a közigazgatási eljárás olcsóbbá tétele? 
Ide kapcsolódik az is, hogy a vajdasági közigazgatásban is szinte mindenhol a cirill betűs írásmódot alkalmazzák. Hivatalnokok elmondása szerint olyan belső utasítást kaptak, hogy minden ügyintézést cirill betűs írásmóddal végezzenek. Lehet ez azért, mert a Tartományi Képviselőház – ismereteim szerint – nem teljesítette még a saját magának (az alapszabály 26/2 szakaszában) szabott feladatot sem, vagyis nem hozta meg a rendeletet, amellyel a szerb nyelv latin betűs írásmódjának használatát kellett volna rendeznie.
Beszélhetünk itt a tartomány önkormányzatáról, a latin és cirill betűs írásmód egyenrangú hivatalos használatáról?


BOZÓKI Antal

Nincs határ - A kiskirályok, a nagymogulok és a vajdasági föld Dániában 300 hektárban határozták meg a földmaximumot. Nálunk a csillagos ég a határ. Amint arra Branislav Gulan mezőgazdasági újságíró fölhívja a figyelmet, Szerbiában egyes újgazdag nagymogulok (tájkunok) 30 000 hektárt is művelnek, igaz, ennek a területnek a jelentős része nem az övék, hanem az államtól bérlik azt. Azt a termőföldet, amelyet az állam a mai napig nem adott vissza azoknak, akiktől egyszer elkobozta. Szerbia továbbra is az egyetlen európai ország, melyben nem rendezték a vagyon-visszaszármaztatás kérdését.



Nagyobb terület ez, mint amennyin az európai kisország, Liechteisten Hercegség (16 000 hektár) fekszik, és nagyobb, mint Újvidék község összterülete (23 500 hektár). Jelenkorunk igazi csákmátéi, abái, subicsai ők, akik annak idején több földdel rendelkeztek, mint maga a király. (Úgy is viselkedtek, mint a kiskirályok.)
Négyen közülük csaknem 100 000 hektáron gazdálkodnak, vagyis a vajdasági megművelhető földterületek 6 százalékát bírják. Az Irva Group tulajdonosa, Đorđije Nicović – Gulan számításai alapján – 30 000 hektár fölött rendelkezik, a Delta tulajdonosa, Miroslav Mišković 25 000-rel, az MK Komercet birtokló Miodrag Kostić itt Szerbiában 24 000, míg a róla elnevezett húsfeldolgozó tulajdonosa, Petar Matijević 16 000 hektáron termel. Messze elmarad mögöttük a Victoria Group a maga 6000 hektárjával, amelynek a tulajdonosai Milija Babović, Zoran Mitrović és Stanko Popović.
Olyan méretű földterületek ezek, melyek az Európai Unióban nem léteznek. Csak tőlünk keletebbre ismerik ezeket a birtokméreteket. Ennek megfelelően Miodrag Kostić cégének, az MK Groupnak a leányvállalata Ukrajnában több tízezer hektár földet művel. Az oroszok, az írek, az amerikaiak, az izraeliek mellett tehát már a „mieinknek” is sikerült egy jókorát kanyarítania az ukrajnai kalácsból, ami 40 millió hektár többnyire kiváló minőségű csernozjomot, vagyis humuszban gazdag földet jelent. Ehhez párosulnak az olcsóbb műtrágyaárak és az olcsóbb munkaerő is. Ki lenne bolond elszalasztani ezt a kiváló üzleti lehetőséget? Sorakoznak is a jelentkezők, annak ellenére, hogy Ukrajnában tilos a külföldiek számára a földvásárlás. No de a honi törvényhozás közreműködésével megoldották a problémát, hosszú távra szóló bérleti szerződésekkel hidalták át ezt a bosszantó jogi akadályt.
Mint ahogy nálunk is megoldották, amikor a társadalmi tulajdonban lévő földeken túladtak aprópénzért. Ezen az úton, amint Branislav Gulan írja, egyesek közülük nevetségesnek vagy inkább siralmasnak mondható 500 eurós áron is hozzájuthattak egy hektár kiváló minőségű vajdasági földhöz. Ez sem volt azért rossz üzlet!
És arról sem feledkezzünk meg, hogy ezzel a privatizációs döntéssel gyakorlatilag a külföldieket is beengedték a szerbiai földpiacra, annak ellenére, hogy a hatályban lévő törvények szerint nekik egyelőre még nincs földvásárlási joguk. A mi törvényhozóink is jól értenek a kiskapuk nyitogatásához.
Nem véletlenül nevezi így a lakosság a helyi birtokot megvásároló külföldit úgy, hogy az ír, az angol, az olasz, a magyar gazda. Ők a nevén nevezik a dolgokat, s nem azt az átlátszó állítást hangoztatják, hogy ők a privatizációs törvénnyel nem a külföldi magánszemélyek kezébe adták a hazai földet, hanem külföldi vállalatok kezébe.


Mintha a külföldi vállalatokat nem külföldi magánszemélyek birtokolnák. 



                                                                                                                                                                 Magyar Szó - Sáfrány Attila



A magyar nemzeti közösségek tanácsának - MNKT - elnökségi ülése Csíkszeredán
alt2010. szept. 14.-én az erdélyi Csíkszeredán tartotta első ülését a Magyar Nemzeti Közösségek Tanácsa (MNKT) elnöksége. Egyebek mellett napirenden szerepelt a tagszervezetek együttműködésének továbbfejlesztése, kölcsönös segítségnyújtás a magyarságért folytatott tevékenységhez. Ez alkalommal is több új csatlakozó tagszervezet írta alá a társulási nyilatkozatot. Hétfőn 13-án este Gergely István a Csibész, Lasarus, Julianus alapítványok elnöke és Petres Kálmán a csíkszéki Székely Nemzeti Tanács elnöke fogadta a külhonból érkezett elnökségi tagokat. Az érdemi munka szeptember 14-én, kedden 10 órától, Sass Tamás - a délvidéki Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) alelnökének – vezetésével indult. Napirend előtti felszólalásában Petres Kálmán – arra hivatkozva, hogy a közelmúltban a csíkszéki Székely Nemzeti Tanács elnökévé választották – lemondott elnökségi tagságáról, majd a helyébe Bálint Tamást, az EMI egyik vezetőjét választották. A tizenkét napirendi pontot elfogadása után módosították az alapszabályzatot, elnököt, titkárt választott az elnökség, valamint megszavazta a pénzügyi ellenőrző bizottság tagjait. Az MNKT soros elnöki tisztjét 2011. december 31-ig az Őrvidék képviseletében Prof.Dr. Kulcsár László tölti be. Az MNKT titkára határozatlan időre a Magyarok Szövetsége képviseletében Németh Judit lesz, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke pedig Simon Csaba a Magyarok Szövetsége tagja. A pénzügyi ellenőrző bizottság tagja lett Petres Kálmán a Csíkszék SZNT elnöke, valamint Sass Tamást a Délvidékről.
altA további napirendi pontok alatt terítékre került a Tanács munkája és pénzügyi helyzete éppen úgy, mint a közeli, a távlati célok, a tervezett rendezvények, találkozók meghatározása. Gergely István vezetésével az elnökségi tagok meglátogatták a csíksomlyói templomot, imáikban segítséget és áldást kértek a teremtő munkára, amellyel a magyarság jövőjét előbbre vihetik. A nemzeti összefogásnak akkor van ereje, ha a külhonban élő magyarság felülkerekedik vélt, vagy valós sérelmein, együtt tudnak dolgozni egy közös cél érdekében a különböző szervezetek. Közösen történelmi léptékű tetteket vihetnek végbe. A magyarságnak múltja, jelene, jövője van. Csak tőlünk függ, hogy milyen lesz a jövőnk! Az elnökség hisz abban, hogy azok a programok, amelyeket az MNKT elfogadott és szándéka szerint hamarosan meg is valósít, előbbre viszi nemzetünket az anyaországban ugyanúgy, mint külhonban a célok megvalósítása útján.

Hodicsi pléhkrisztus 


DUNA Tv - Vasárnap 2010-09-12 12:05 ÉLŐ EGYHÁZ '26 - Hírek, tudósítások a Kárpát-medence és a nagyvilág vallási eseményeiről. 
ELŐZETES:
Keresztek az útmentén, útkereszteződéseknél, templomoknál... a védelmező ősi jelképét hordozzák magukban. Legtöbbször Krisztusunk megváltó halálának megtestesítői, de állhatnak csupaszon is és a vándornak jelzik, hogy adott helyen békés Istent tisztelő emberek lakják a megjelölt tájat. A magyarság régi hagyománya a kereszt állítása, hálából, szeretetből, tragédiából egy sikert hozó ima meghallgatásból eredendően. A kereszt a szenvedés jelképe az egyszerű falusi emberek körében  Krisztus "tárgyi" jelenlétét sugallja. A paraszti szokásvilág tárgyi kultuszának szerves része, sok történet, emberi sors és helyi csodák fűződnek hozzájuk. A lelki teher vállalás mellet az a közösség, amely a keresztet állította vállalta annak evilági gondozását is. Sok helyen már az utak is másképpen vezetnek Rómába, ott elhagyatott kereszteket lassan "...átöleli az enyészet, megköveti a magány..." Halnak és pusztulnak falvaink és az utolsó jelképek is velük vesznek el, egyesek giccsesnek találják, talán ők nem értik a szellemi sugallatát egy útmenti pléh, kő, szilfa keresztenk, nem értékelik mennyi fohász és könyörgés hangzott el e keresztek előtt, mennyi imát hallgatott meg a pléhkrisztusunk is az idők folyamán. A természet és az örök idő visszaveszi tőlünk gyarló emberektől, amit ajándékként adott nekünk, az átutazóknak...
...Id. Sós István : „Ezidáig ellenáltunk minden válltozásnak, mert olyan szívósak vagyunk mint a tarack, bár sokszor megtépáztak bennünköt, de az ősi gyökérből újra előtörünk! A tarackot is kapálhatod életuntig, addig bennünköt is pusztithatsz, de te a kapálásba és a pusztításba is beleunsz, addig mi újra előtörünk, úgy s mint a tarack! Nekünk mindig lösz élelmünk és vízünk, nézd a városiakat, azok kivannak téve mindönféle szemforgató politikus kénye-kedvinek, azok csak az üzletbe tudnak élelmöt szörözni, addig mi a puszta asztalán a csordát figyelve szépen szalonnázgatunk és este friss  tejet iszunk, ha éppen nem pájinkázunk! Amikor eljön az öreg este a jó Istennel a szívünkben hajtjuk fejünket nyugovóra a végezölödés után, bízva, hogy oltalmat és békét nyújt nékünk s mögvédi javainkat!”...


Hodicsi pléhkrisztus DUNA TV-én ajánlom megnézésre!

Margit Zoltán

Globális vidék

Népszerű bejegyzések