Elavult jelentés

Kisebbségjogi jegyzet

            A Tartományi Ombudsman 2011-re vonatkozó jelentését vitatta meg – egyebek mellett 

– a Tartományi Képviselőház az október 4-i ülésen.

Az ombudsman intézményéről szóló tartományi határozat 37. szakasza szerint a jogvédő „évente egyszer, legkésőbb március végéig jelentést tesz a Képviselőháznak az előző évi tevékenységéről, az emberi jogok állapotáról és a tartományban a jogbiztonságról”. A jelentés kötelező része a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulása is, amelyet az ombudsman illetékes helyettese készít el.

– Felhívtam a képviselők figyelmét arra, hogy ne az ombudsman munkáját, hanem a közigazgatási szervek munkáját véleményezzék a vita során, hiszen a jelentés tárgyát sem az ombudsman munkája képezi. Ettől mégis számos képviselő eltért felszólalásában. Azt sem értették sokan, hogy az ombudsmani jelentést a képviselőház csak tudomásul veszi, nem szavaz róla – értékelte a vitát a sajtónak adott nyilatkozatában Muškinja Heinrich Anikó, tartományi ombudsman.

Beismerő vallomás

Az ombudman ilyen megnyilatkozása több szempontból is bírálható. 

Egyrészt, mert a tartományi képviselőknek – a jelentés kapcsán, de egyébként is jogukban áll véleményezni az ombudsman munkáját, hiszen éppen a Tartományi Képviselőház által létrehozott intézményről van szó. Ezt bizony illene tudni Muškinjának. Az évi jelentés megvitatása pedig éppen jó alkalom az ombudsman munkájának az értékelésére, sőt még a leváltására is, ha a képviselők nincsenek megelégedve azzal. (Év közben bírálat érte az ombudsman munkáját például a temerini magyar oktatás helyzetének rendezésével kapcsolatban.)

Másrészt, annak semmilyen értelme nincsen, hogy a Képviselőház csak „tudomásul vegye” a jelentést. Ha ezt így fognánk fel, akkor az ombudsman írhatna bármit, a Képviselőháznak arra is rá kellene bólintani. Az évi jelentés fontossága éppen abban van, hogy a képviselőház betekintést nyerjen az ombusman munkájába és a társadalmi folyamatok alakulásába.

Az sem hallgatható el, hogy a Tartományi Képviselőház még mindig – habár az első ombudsmant még 2003. szeptember 24-én nevezte ki – leginkább csak formailag tűzi napirendre az éves jelentést és nem fogalmaz meg álláspontokat az intézmény munkájával kapcsolatban.

Erre utal az is, hogy a Képviselőház csak október 4-én tűzte napirendre a tavalyi jelentést, amikor az már jórészt elvesztette az aktualitását. Vukašinović Éva, az ombudsman kisebbségügyi helyettese ezt el is ismerte a kisebbségi média helyzetéről tett ombudsmani jelentés (október 2-i) megvitatásakor a vajdasági parlament tájékoztatási bizottságának ülésén:

– A jelentést akár idejétmúltnak is nevezhetnénk, ha azt vesszük figyelembe, hogy már 2012 októberében járunk, s a választási procedúrák miatt egészen máig elhalasztódott annak megvitatása. Azért lehet hálátlan dolog az év vége felé nyilatkozni kisebbségi jogokról, mert időközben sok minden megváltozhat – mondta Vukašinović.

Egeresi ébredezik?

           Az ombudsman jelentéssel kapcsolatban Egeresi Sándor, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselőcsoportjának vezetője – a Magyar Szó tudósítása szerint – közölte, hogy az „reális képet formál a kisebbségi jogok jelenlegi helyzetéről, s síkra szállt amellett, hogy a tartomány továbbra is dolgozzon az etnikai közösségek számarányának megfelelő foglalkoztatás elérésén”. (Hogy Egeresi értelmezésében mit jelen a „reális kép”, azt azonban csak találgatni lehet. Ha pedig a tartomány továbbra is így dolgozik – ahogyan azt Egeresi szorgalmazza – akkor bizony soha nem javul ez a helyzet.)  

Felszólalásában Egeresi rámutatott, hogy „a tartományi szervekben tavaly 1328 foglalkoztatott volt, ennek a nemzetiségi összetétele például: 87 vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami 6,55 százalékot tesz ki. Ha figyelembe vesszük Vajdaság nemzetiségi összetételét a 2002-es adatok szerint – a tavalyi népszámlálási adatok még nem ismeretesek – 14,28 százalék a magyar, tehát alulreprezentált a vajdasági magyar közösség” – közölte a Pannon RTV.

Nincsen abban az égvilágon semmi új, amit Egeresi mondott. Aki évről évre kíséri az ombudman jelentéseit, könnyen megállapíthatja, hogy a tartományi közigazgatás nemzeti összetételében 2000 után sem történt semmilyen lényegi változás. Annak ellenére, hogy a VMSZ tíz évig adta a nemzeti kisebbségi ügyekkel foglalkozó minisztert,ifj. Korhecz Tamás személyében (aki utóbb a Magyar Nemzet Tanács elnöki tisztségébe emelt).

Az újdonság csupán az, hogy Egeresi Sándor felszólalásával most megerősítette a tartományi közigazgatás kedvezőtlen nemzeti összetételére vonatkozó adatokat. A kérdés csupán az, hogy hol volt eddig Egeresi, aki immár a hetedik mandátumát tölti a Tartományi Képviselőházban? Mit tett annak érdekében, hogy a magyarok a lakosságban jelenlétük arányában legyenek foglalkoztatva a közigazgatásban? Lehet találgatni…

Nem véletlen, hogy a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek a (VMSZ nélküli) szeptember 27-i tanácskozásukon elfogadott,  a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c. , a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz az Európai Unió magyar képviselőihez intézett felhívásban követelik „az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten”.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. október 8.

Kapcsolódó írások:

1. Egeresi: nem leszek elnök, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/13633/, 2012. június 8. [15:52]

2. v.ár: Összehangolatlan jogszabályok, Magyar Szó, 2012. október 3., 5. o. 

3. Pannon RTV: Kevés a magyar a tartományi intézményekben,

http://www.vmsz.org.rs/hu/parlamenti-hirek/keves-a-magyar-a-tartomanyi-intezmenyekben, 2012. október 4.

4. Virág Árpád: Kiemelkedő teljesítmény, lehangoló körülmények, Magyar Szó, 2012. október 5., 1. és 5. o.

Az emberi jogok megsértése Szerbiát jellemző cselekedet

 A legsúlyosabb emberi jogi problémák Szerbia szempontjából az év során: 

A kisebbségek elleni diszkrimináció és erőszak, a korrupció az egészségügyben, oktatásban, és több kormányzati ágazatban, beleértve a rendőrséget, és egy nem megfelelően működő igazságszolgáltatási rendszert is, amely hosszadalmas és elhúzódó vizsgálatokat, tárgyalásokat eredményez, valamint hosszú ideig tartó szabadságvesztésben zárul le.

Egyéb visszaéléseket is tartalmaz jelentés: a  foglyok rendőrség általi fizikai bántalmazását,  újságírók zaklatását , emberi jogi aktivisták és azon személyek bántalmazását, akik kritikus véleményt formáltak a kormányról. Szerbiában nem  létezik megoldás a családon belüli erőszak megfékezése ellen, melynek áldozatai főként nők és gyermekek , és az emberkereskedelem ellen sem.

A kormány általában, akkor tett lépéseket a törvényszegő tisztviselői ellen, amikor azok nyilvánosság elé kerültek. Nagyon valószínű azonban, hogy számos olyan korrupciós eset, rendőri bántalmazás és más visszaélés történt, ami kapcsán nem tettek feljelentést.

A teljes elmarasztaló jelentés letölthető a US Department of State honlapjáról:

A szerbiai minden-szintű és mennyiségű választások történetét a következő év jelentése fogja tartalmazni...