Kisebbségjogi jegyzet
Elnökből alelnök
Varga Lászlót, a Vajdasági Magyar Szövetség
(VMSZ) szerbiai parlamenti képviselőjét nem választották meg a
szerb parlament európai integrációs bizottság elnökének, annak
ellenére, hogy az elmúlt négyéves időszakban ennek a
testületnek az elnökeként dolgozott. A bizottság élére Milica
Delević, a Demokrata Párt jelölje került, aki eddig a kormány
integrációs irodáját vezette.
A VMSZ javasolta és Varga maga is számított
arra, hogy ismét bizottsági elnök lesz, de az erőviszonyok ezt
nem tették lehetővé. Az is meg kell jegyezni, hogy Delevićnek,
akit az új kormány külügyminiszternek is felkért (amit ő
elutasított), nagyobb tapasztalata van és jártasabb a nemzetközi
ügyekben, mint Varga.
Habár Szerbia jottányit nem került közelebb
az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában (Johanna
Dajmel nyugat-balkáni szakértő szerint „Szerbiai hátrafelé
halad”), nem lehet azt mondani, hogy Varga az elmúlt négy év
alatt nem igyekezett segíteni Szerbiának az EU-hoz való
közeledését. A vajdasági magyar közösség érdekei, nyitott
kérdései viszont nemigen szerepeltek az integrációs
tárgyalásokon és a bizottsági ülésein. Még csak a csatlakozás
előtt megoldásra váró feladatokként sem. (Ugyanezt el lehet
mondani az anyaország viszonyulásáról is.)
Más szóval, nem sok hasznát láttuk
annak, hogy magyar képviselő volt az integrációs bizottság
elnöke. Kérdéses az is, szükség volt-e egyáltalán arra, hogy
egy magyar képviselő törekedjen az ország integrációját
támogatni, miközben a közösség helyzete nem javult?
Az uniós tagfelvételek során már
meggyőződhettünk arról, ha a kisebbség kérdéseinek megoldását
nem tűzik ki feladatul a csatlakozás előtt, a tagfelvétel után
az EU már belpolitikai kéréseknek tekinti azokat. Vargának,
tehát, a jelenlegi mandátuma alatt az lehetne a fő feladata, hogy
az uniós képviselőkkel folytatandó tárgyalások alatt
közösségünk valós helyzetét végre bemutassa és nyílt
kérdéseinek megoldását szorgalmazza. Hacsak ismét valamilyen
koalíciós megállapodás ezt nem akadályozza…
Üresedő padok
– Pillanatnyilag 1810 a magyar első
osztályba indulók száma. A diáklétszám a tavalyihoz képest
csökkent. A legnagyobb létszámcsökkenés Óbecsén van, a
jelenlegi adatok szerint 64 diákkal kevesebb indul első osztályba.
Adán 29 gyerekkel csökken a magyar elsősök száma, Csókán 22
gyerekkel, Szabadkán mintegy 50 gyerekkel – nyilatkozta Joó
Horti Lívia, a Magyar Nemzeti Tanács közoktatási bizottságának
elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség napilapjának, a Magyar
Szónak.
A MNT-nek sajnos nyolc évre volt
szüksége, hogy (2010. október 18-án) elfogadja a 2010–2016-os
időszakra vonatkozó oktatásfejlesztési stratégiát.
A stratégia
ellenére azonban számos helyen – a tanulók csökkenő
számának függvényében – bizonytalanná vált a magyar nyelvű
tagozatok megmaradása, a szórványterületeken pedig fokozatosan
megszűnik a magyar tannyelvű oktatás az óvodától a
középiskoláig (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban,
Dél-Bácskában, Szerémségben). Magyar egyetem pedig nincsen.
A nyilvánosságra hozott adatokból
kitűnik, hogy a magyar tannyelvű osztályok száma az
általános iskolákban, a 2011-2012-es iskolaévben 28-al (891), a
tanulók száma pedig 235-el volt kevesebb (15 575), mint egy
évvel korábban. A magyar tagozatok megszűnése növeli a
pedagógusok munkanélküliségét is, a szerb államnak pedig nincs
megfelelő szociális programja ennek megoldására.
Stratégia ide vagy
oda, magyar diákok száma nemcsak, hogy évről évre csökken, de
az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer
folyamatos leépülésének is a tanúi vagyunk, aminek (a közösség
megmaradásának szempontjából is) végzetes következményei
lehetnek. És akkor még csak nem is említettük az oktatást
terhelő egyéb problémákat…
(Pót)vizsgázik az MNT
Az MNT 2012. augusztus 14-i ülésén
a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) záradék formájában fogalmazott
meg kérést az Újvidéki Egyetem és annak Jogi Kara irányába,
hogy találjanak megoldást az idei felvételi vizsga első körében
elkövetett „váratlan szabálytalanság, jogfosztás”
tekintetében. A Tanácsot és a felvételiző diákokat is
becsapták, fogalmazott dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke.
A záradékban az
MNT felkéri az Újvidéki Egyetem rektorát, az Újvidéki Egyetem
Jogi Karának dékánját és egyetemi tanácsát, hogy a második
iratkozási körben biztosítsa a felvételi vizsga
megismételt megszervezését magyar nyelven, történelemből,
valamint magyar nyelvből és irodalomból a 2001-től fennálló
gyakorlatnak megfelelően, azok számára is, akiknek ez az első
körben nem volt biztosított. A Tanács ezenfelül felkéri az
illetékes köztársasági minisztériumot, valamint az illetékes
tartományi titkárságot, hogy törvényes hatáskörei mentén
hasson oda, hogy az Újvidéki Egyetem Jogi Kara a második
iratkozási körben biztosítsa a felvételi vizsga megismételt
megszervezését magyar nyelven, történelemből, valamint magyar
nyelvből és irodalomból a 2001-től fennálló gyakorlatnak
megfelelően, azok számára is, akiknek ez az első körben nem
volt biztosított – olvasható A magyar diákok diszkriminációja
ellen című írásban (P. E., Magyar Szó, 2012. augusztus 15., 1.
és 4. o.)
Kétségtelen, hogy felvételező a magyar diákok
hátrányos megkülönböztetésben részesültek, ami „váratlanul”
érte a testületet. Itt most felmerül az MNT felsőoktatási
kérdésekkel megbízott tanácsosának felelőssége, akinek a
felvételi előtt körül kellett volna érdeklődni karokon, hogy
történt-e valami változás a felvételivel kapcsolatban. Úgy
tűnik, hogy ez nem történt meg. Ezt a kérdést – a tudósítás
szerint – az ülésen jelenlévők közül senki még csak meg sem
pendítette.
Tegyük fel, hogy a Jogi Kar végül elfogadja az
MNT felkérését és megismétli a felvételi vizsgát. Kérdés,
hogy a diákok hajlandóak-e még egyszer felvételizni és hogyan
fognak viszonyulni irántuk a tanárok a felvételin és a
tanulmányok során? A megkülönböztetésnek vannak ugyanis olyan
formái, amelyeket nem lehet bizonyítani. Ha pedig a Kar nem
fogadja el a felkérést, akkor ismételten bebizonyosodik, hogy az
MNT is egy sóhivatal.
Személyes példa: Amikor a Jogi Karon 1991-ben
elkészítettem a doktori értekezésem, a háromtagú bizottság –
amelynek két tagja akkoriban éppen Várady Tibor (most az MNT
tagja) közvetlen munkatársa volt – sehogyan sem akaródzott
kitűzni (a 90 napra szabott határidő ellenére) az értekezés
megvédésének időpontját. Miután megelégeltem a többéves
huzavonát, 1996-ban panasszal fordultam az Egyetem rektorához, aki
(miután megállapította, hogy minden feltételt teljesítettem)
utasította a Jogi Kart, hogy tűzze ki a dátumot. Nem sokkal
később megkaptam a Jogi Kar dékánjának levelét, miszerint
elfogadták a bizottság jelentését, hogy a „disszertációm nem
alkalmas a megvédésre”. Talán mondanom sem kell: A Jogi
Kar tájára azóta nem szívesen járok.
„Költségvetési
csoda”?
Az MNT említett
üléséről szóló tudósítás arról is beszámol, hogy „a Forum
Könyvkiadó Intézetnek igazi csodát sikerült megvalósítani:
növelni tudta idei költségvetését és ezért módosítani
kellett az intézet pénzügyi tervét, valamint kiadói és
munkatervét”.
– Siflis Zoltán,
az MNT Kulturális Bizottságának elnöke és dr. Németh
Ferenc, a Forum igazgatója elmondták, hogy a Forum támogatást
kért két folyóiratunk, a Híd és a Létünk, zavartalan
megjelentetésének érdekében. A tartomány 2 millió dinárt
hagyott jóvá.
Ezzel a Forum az idén összesen 19
millió 200 ezer dinár tartományi költségvetési támogatást
kap. Németh elmondta, hogy ennek köszönhetően az év végégig
mindkét folyóiratunk megjelenése biztosított – olvasható a
tudósításban.
A tudósításból arra lehet
következtetni, hogy a Forum a költségvetési támogatásból
működik. A jámbor olvasóban felvetődik a kérdés: Milyen
„költségvetési csoda” az, ha valamilyen intézetnek a
tartomány jóváhagy (újabb) 2 millió dinárt? A csoda az lett
volna, a Forum a saját munkája, termékeinek értékesítése
alapján valósított volna meg valamilyen plusz jövedelmet. Nálunk
viszont – ezek szerint – a „csoda” abban merül ki, ha az
intézmények költségvetési pénzeket kapnak, amit aztán a saját
sikerüknek tüntetnek fel. Miért kellet ennek a kérdésnek
egyáltalán az MNT napirendjén szerepelni? Hogy eleget tegyenek a
formának…
A közelmúlt kísértése
Szerbia külföldi adóssága június végén
24,1 milliárd euró volt, ami az ország termelésének 79
százaléka, a közadósság összege pedig 15,3 milliárd eurót
tett ki, illetve elérte a bruttó nemzeti jövedelem 54,7%-át –
közölte Szerbia Nemzeti Bankja.
Az adósságnak a központi bank honlapján
közölt elemzése szerint, a külföldi adósság részesedése a
2012. évre tervezett társadalmi össztermékben az év második
harmadában 1,8% százalékkal növekedett és szinte majdnem eléri
a 80 százalékot, ami már az ország nagyfokú eladósodottságát
jelenti.
Szerbia gazdasági rangsorolást augusztus 7-én
(2004 óta először) csökkentette a Standard &
Poor’s nemzetközi hitelminősítő. A mostani BB jelzésű
értékelés azt jelenti, hogy aki a szerb államnak kölcsönt ad,
spekulatív kockázatot vállal.
Az ország gazdasági helyzetének
romlására már jóval korábban figyelmeztettek a szakemberek,
amit a nagyfokú munkanélküliség, a pénztelenség és a szinte
példátlan aszály csak fokoz. „Félő, hogy esetleg
megismétlődik a közelmúlt történelme” – írja Bot Mihály
a Legyünk résen című írásában (Magyar Szó, 2012. augusztus
23., 5. o.).
Újvidék, 2012. augusztus 27.
Bozóki Antal
This is The End beautiful friends...