Látjátok feleim,
a Halotti Könyörgést?
Ukáz által hallatszódik: demokrata hörgés.
Polírozott bálteremben,
Hideg üveg kastély,
De a valcert táncolóknak kezükben a fustély.
Ómagyarul hull a véred,
Máriának könnye,
Ínyünk sorvad, kincsünk a szó, Arany kapcsos könyve.
Mikor a jó Ilosvai
Lúdtollát hegyezte,
Hugenották teste rothadt, frankföldön hegyekbe.
Hitvitázott Pázmány,
Hess nyomtatta Budán,
Újvilágot rabolt angol, német nézte bután.
Finnyásan csipkézett Brüsszel, csakúgy török porta,
Turbán helyett nyakkendősen fenekedő horda.
Mandulafa virágzott
A Duna s Tisza mellett,
Míg a Janus-arcú Habsburg Zrínyit kivégezte.
Hármaskönyv jog, erkölcs
Kettős köröszt rajta,
Amott szultán Napkirálynak édes körösztapja?!
Ellett, hányta aranyát
Madridban düh, kéjvágy,
Balassynak ríme szablya, hona romos végvár.
Fohászuk szállt ég felé,
A Burgban édes torták,
Júliára sem talála, földdel betakarták.
Parókán a rizspor,
Labanchajban masni,
Mindnek kijárt volna, egy Mikes adta tasli!
Uccu magyar! Most felelj meg! Kéretik a raport!
Nyugat vájkál lyukas zsebben, mandzsettás kéz rabol.
Debreceni poétánk,
Gyalog indult útnak,
Poros köpenyében hált, az áldott magyar múzsa.
Közben a kis Bonaparte,
A világot kifosztja:
Fajtája a zsarnokságnak, hóhér volt a posztja.
Királydrámát nézett,
Kőszínházban Kassa,
Londonban a csürhe látta: öt évest akasztnak.
Nem kell hasra esni!
Berlin, Stockholm, Hága:
Térdnadrágos nációknál passzió a hála…
Most számon kérnék rajtunk
Szájuk lett ülepük
Régen nincs már nekik, mert veszett becsületük!
Coki magyar testvér vigyázz, ne legyél már balga,
Nemzet helyett csak fogalom minden, ami belga.
Robin Hood már nem lesz Toldi,
Forradalmuk - nagy kamu,
Csak a pénz szavát beszélik: szellemük marék hamu.
Mögéd, hogyha kerülnének:
Mind azt nézi-várja,
Leplével takart bilincse, kínai a zárja...
Sándort átdöfő dzsidát is,
Koronás kéz fogta,
Magyar fiúk legjava lett tömlöcöknek foglya.
Üzenjük Burg – London -
Berlin – New York - Párizs,
Miközülünk itt valaki - tényleg nem normális!
Elárulták értékeik:
Lelkük legyen rajta…
Rájukgyullad előbb-utóbb a brüsszeli pajta.
Ne higgy neki édes testvér, nem nagyon van kára
Te zsírodon pöndül-gazdul galléros bankárja.
Nehogy kultúrnép legyen már, minden tolvaj szarka!
Ki szabadságunkért remeg: aranylakat rajta.
Nem változtak ezek semmit, Mohács, Majtény óta,
Gyilkosoddal pertut isznak már az első szóra!
Magyarkanizsa, 2012. január 30.
