 |
| Míly rendíthetetlen teher nyugszik egy "szu-per-hős" vállán... |
Korhecz, a címzetes
Kisebbségjogi jegyzet
Elismerésben részesült Korhecz
Tamás (1967), a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, aki egyúttal
„jogászprofesszor” is: az elmúlt héten az Óbudai egyetem
„címzetes egyetemi tanári” címmel tüntette ki a „szakmai
és közéleti tevékenysége elismeréseként”. Olyan titulusról
van szó, amely „munkásságuk elismeréseként jár
felsőoktatásban dolgozóknak” – tudtuk meg abból az
interjúból, amelyet Kabók Erika készített a díjazottal.
Több munkahely, több pénz
A Vajdasági Magyar Szövetség által
irányított MNT napilapjában, a Magyar Szóban megjelent
(szokásos) háromnegyed oldal terjedelmű (alákérdezős)
beszélgetés szerint „Korhecz kinevezett egyetemi tanár az
újvidéki Lazar Vrkatić Jogi és Üzleti Tanulmányok Karon, de az
Edukons Egyetem Fabus karán is tanít, sőt Győrben a mesterszakon
és a doktori iskolában, valamint Budapesten, a Közép-európai
Egyetemen is több éve állandó vendégtanár”.
Ebből arra lehet következtetni, hogy
az MNT elnöke több helyen is fizetést kap. A tízévi tartományi
kormánytagsága és kétévi MNT elnöksége alatt, csak úgy
mellékesen sikerült neki megszerezni a „címzetes egyetemi
tanári címet” is. Más dolog, hogy erről az Óbudai Egyetemről
– ahol egyébként gazdaságtudományi, informatikai, a műszaki
és a pedagógusképzés folyik – vidékünkön eddig nemigen
hallottak, és magának a címnek a jelentése is szinte ismeretlen.
Az MNT nem VMSZ-es tagjainak eddig nem
jutott eszébe megkérdezni a testület elnökét, hogy akkor ő
most hol mindenhol van munkaviszonyban és hány helyen kapja a
fizetést. Mint ahogyan korábban sem kérdezték meg, hogy az
elnöki fizetés mellett felvette-e a Közigazgatási Hivatal
elnökének járó tiszteletdíjat is. És azt sem, Korhecz
tezgázásai milyen hatással vannak az MNT munkájára? Vagy az
MNT-ben nem lenne elég munkája? Ide kívánkozik a közmondás,
miszerint „egy embernek nem lehet egyszerre két lovat megülni”.
Az elnökre azonban – úgy tűnik – már a fizika törvényei
sem érvényesek.
Más dolog az is, hogy a
jogászprofesszor eddig – az életrajzi adatai szerint – csak
egyetlen önálló kötetet jelentett meg, Otthonteremtőben címmel.
Ez is inkább politikai, mintsem szakmai munka. De hát mindenki
annak adja a titulust, akinek csak jónak látja. Nem kell
csodálkoznunk, ha elismerésben részesül a nemzeti kisebbségek
nemzeti tanácsairól szóló, rosszra sikeredett törvény
társszerzőjeként is.
Nyelvszakértők
A magyarcsernyei általános iskola
igazgatójának megválasztásakor Korhecz, az MNT elnökeként,
2010. július 16-án – alig két héttel az után, hogy az elnöki
széket elfoglalta – aláírt egy olyan támogató levelet,
amelyről jogászprofesszorként tudnia kellett volna, hogy nem
szabályos.
Ebben a
dokumentumban szó szerint ez áll: „Miután a Magyar Nemzeti
Tanács döntési jogkörrel felruházott Közoktatási Bizottsága
megbizonyosodott arról, hogy Popović Evica osztálytanító
kiválóan beszéli a magyar nyelvet, alkalmasnak találta, hogy
nevezett intézményben ellássa az igazgatói feladatokat a
hatályos jogszabályok szerint”.
Ezzel a döntéssel az MNT elnöke és
Joó Horti Lívia, a Közoktatási Bizottság elnöke túllépték a
hatáskörüket és közvetlenül befolyásolták az említett
iskola igazgatójának kinevezését, mivel olyan kérdésben
döntöttek (a jelölt nyelvtudásának szintjéről), amiben sem
jogilag, de szakmailag nem illetékesek.
Közigazgatási per lett az ügyből,
amelyben az egyik pályázó követelte az iskola 2010. július 29-i
kinevezési határozatának megsemmisítését.
Az újonnan kinevezett igazgató,
vélhetően, hogy igazolja magyar nyelvtudását,hat hónappal
később, pontosabban 2011. január 26-án, az újvidéki Bölcsészeti
Karon, a dr. Cseh Márta, dr. Molnár Csikós László és Csorba
Béla összetételű bizottsága előtt „magyar nyelvismereti
ellenőrző vizsgát tett”. A vizsgabizonylat szerint nevezett a
magyar nyelvet „elégségesen” beszéli, írástudása pedig
„jó”.
A mentor a fontos
A Közigazgatási Bíróság, a III-3
U-26021/10 számú, 2011. december 28-i ítéletével, amelyet
kézbesítettek, elutasította az igazgató választásról szóló
határozat megsemmisítését. Az ítélet indoklása szinte szóról
szóra megegyezik a Korhecz által aláírt levél szövegével,
miszerint „a Magyar Nemzeti Tanács Közoktatási Bizottsága
megállapította, hogy Popović Evica tanítónő kiválóan beszéli
a magyar nyelvet, amit a Bizottság megfelelőnek tart, hogy az
említett intézményben a jogszabályok, illetve a törvény
szerint ellássa az igazgatói teendőket”.
Jellemző, hogy a bíróság a perben
– többszöri sürgetésre – csak 2011. december 8-án (vagyis
csaknem 17 hónap után) tartotta meg a tárgyalást. Ez már
magában is gyanút kelt a bíróság pártalansága iránt,
mivelhogy munkaügyi perekben sürgősen kell(ene) eljárni. No, de
miért is érdekelné a szerb bíróságot, hogy egy magyar
tannyelvű iskolában az igazgató milyen szinten beszéli a magyar
nyelvet? Csak az MNT javaslata volt számára az irányadó. Ismét
bebizonyosodott: „Nem az a fontos, hogy mennyit érsz, hanem hogy
ki a mentorod.”
Persze lehetne most élni az összes
jogi eszközzel, például alkotmányos panasszal és – éppen
Korhecz szavaival élve – „Strasbourgig üldözni a
jogsértőket”, csak éppen nem érdemes. Mire befejeződne az
ügy, addigra letelik az igazgató megbízása, mint ahogy
Korhecznak is a négyéves mandátuma.
Az emberi és egyéni nemzeti
kisebbségi jogok megsértése egyúttal a kollektív jogok sérelmét
is jelenti. Ennek a minősített esete, ha a jogsértés azok
részről történik, akiknek éppen a közösség érdekeit kellene
képviselni.
Bozóki Antal
Újvidék, 2012.
június 10.
