 |
Te GáGáGá...Gáspár,
te leszel a tárcanélküli, téget szeret a libapásztor!
|
Nem a magyar közösség érdekei,
hanem a tisztségek elosztása a fontos
Kisebbségjogi jegyzet (II. rész)
A május 6-i választásokon a szerbiai
parlamentbe – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben –
öt magyar képviselő került.
A kisebbségi pártok Mindannyian
együtt koalíciója, amelyben a magyar pártok közül jelen van a
Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Vajdasági Magyarok
Demokratikus Közössége (VMDK) is, egy (közös) képviselői
helyhez jutott a szerbiai parlamentben (Emir Elfić, a Bosnyák
Demokrata Közösség – BDZ elnöke).
A tartományi képviselőházi
választásokon a VMSZ hét képviselői helyet szerzett.
Az önkormányzati választásokon,
amelyen önállóan indultak a magyar pártok, a VMSZ 23
önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a VMDK 2
önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a
Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5
mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a MPSZ 3
mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2
önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és
Magyarkanizsa). A közvetlenül a választások előtt megalakult új
tömörülés, a Magyar Egység Pártja (MEP) Törökbecsén
koalícióban szerzett egy mandátumot.
A választások alapján, a képviselők
számát illetően, a vajdasági magyarok érdekeinek képviseletéért
a legnagyobb felelősség mindenképpen a VMSZ illeti meg. Milyen
nemzeti kisebbségi programja van és hogyan képzelte el az
érdekképviseletet a „legnagyobb magyar párt”?
Választási program
Annak
megelőzése érdekében, hogy esetleg
elfogultsággal vagy félremagyarázással vádoljanak meg, lássuk,
szó szerint mit tartalmaz a VAJDASÁGÉRT – egy normális
Szerbiában, a Vajdasági Szövetség választási programja
2012–2016 című dokumentum:
„9.
Kisebbségi jogérvényesítés
A 2008 – 2012. közötti parlamenti
ciklus meghatározó eredménye a Nemzeti tanácsokról szóló
törvény elfogadása. A törvény megteremtette a jogi keretet a
nemzeti közösségek kollektív jogainak gyakorlásához.
A VMSZ célja, hogy a jövőben
meghozandó oktatási-, művelődési- és médiatörvények
maradéktalanul tartsák tiszteletben a nemzeti tanácsok törvényes
hatásköreit és a kisebbségek szerzett jogait. Végső ideje, hogy
egy új Hivatalos nyelvhasználati törvény váltsa fel az 1991. óta
hatályos jogszabályt.
A költségvetési törvénnyel
kapcsolatos alapvető elvárásunk, hogy – az ország gazdasági
lehetőségeivel összhangban – növekedjen a nemzeti közösségek
intézményrendszerére fordított költségvetési források
összege.
Kisebbségi és össztársadalmi
szempontból is kiemelten fontos az oktatási és képzési rendszer
fejlesztése. A VMSZ számára külön prioritást jelent a
felnőttképzés jogi keretének a megteremtése és a külföldön
szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő
jogszabály elfogadása.
A VMSZ kiemelt
célkitűzésként tekint a kisebbségi közösségek
alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában.
Az elmúlt parlamenti ciklusban elfogadott
bírákról, ügyészekről, közjegyzőkről és végrehajtókról
szóló új törvényekbe – a VMSZ javaslatára – bekerült az
etnikai arányok tiszteletben tartásának a követelménye a
kinevezési folyamat során.
Az elmúlt négy év
fontos eredményének tartjuk azt is, hogy a rendőrségi törvényből
törlődött az a korlátozás, amely a kizárta a kettős
állampolgárokat a rendőri hivatás gyakorlásából.” (Forrás:
http://www.vmsz.org.rs/hu/valasztasi-program/vajdasagert--egy-normalis-szerbiaban)
Mindössze ennyit tartalmaz a (most már
csak) tartományi hatalmi koalícióban részes VMSZ programja a
kisebbségvédelemről. Ez is – a 12 fejezetből álló programban
– a kilencedik helyre szorult.
Megoldatlan kérdések
A VMSZ választási programjából
megállapítható, hogy a párt elégedett a nemzeti kisebbségek
nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel és nem szándékozik
annak megváltoztatását javasolni. A programból az elkövetkező
négy évre a következő konkrét feladatokat, célkitűzéseket
lehet kiszűrni:
1. új
hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatala,
2. növekedjen a
nemzeti közösségek intézményrendszerére fordított
költségvetési források összege,
3. afelnőttképzés
jogi keretének a megteremtése,
4. akülföldön
szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő
jogszabály elfogadása.
5. akisebbségi
közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami
szférában és
6. az etnikai
arányok tiszteletben tartásának a követelménye a bírák,
ügyészek, közjegyzők és végrehajtók kinevezési folyamata
során.
Ezek a célkitűzések nem újak, nem
először kerültek megfogalmazásra, az eredmények viszont rendre
elmaradtak. A hivatalos nyelvhasználati törvény például 21 éves.
A kisebbségek alulreprezentálása az állami szférában még ettől
is jóval régebbi. Az igazi kérdés ezért, hogy mit tettek eddig a
VMSZ képviselői a hatalomban a kialakult helyzet megváltoztatására?
A másik, ugyancsak indokolt annak
felvetése, hogy a VMSZ programjában miért nem szerepelnek a
vajdasági magyar közösség helyzetének más nyílt, illetve
megoldatlan kérdései?
Sokasodó problémák
Köztudott, hogy a vajdasági magyar
közösség gazdasági demográfia és foglalkoztatási helyzete
tovább súlyosbodott. (A 2011. októberi népszámlás adatait a
lakosság nemzeti összetételéről még mindig nem tették közzé.)
Szerbiában a munkanélküliek száma meghaladta a 27 százalékot, a
vajdasági magyarok között a foglalkoztatás nélküliek száma még
ennél is jelentősen több. Nem csoda, ha a közösségen egyre
jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és a letargia.
Ada, Csóka és Magyarkanizsa 1992-ben
az észak-bánáti körzethez lett csatolva, amelynek a közigazgatási
központja Nagykikinda. A magát demokratikusnak nevező hatalom sem
mutatott eddig hajlandóságot, hogy ezt a vajdasági magyarságra
nézve politikailag káros és az asszimilációt ösztönző
rendeletet megváltoztassa.
A szerb hatalom 2010. január 1-jével
megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” fokozta le –
a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos
magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse,
Topolya és Zenta) – a községi bíróságot. Mindmáig nem
történt meg az alkotmányban a nemzeti kisebbségeknek szavatolt
parlamenti helyek beépítése a választási törvénybe.
Szükségeltetik továbbá – az eddigi tapasztalatok alapján – a
nemzeti tanácsokról szóló törvény felülvizsgálása és
módosítása is.
A többéves
ígéretek és határozatok ellenére a mai napig nem valósult meg a
szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi
általános iskola önállósulása. Itt van aztán még a szabadkai
Népszínház befejezésének kérdése (amit 2012-re ígértek, de
még csak nem is látszik, mikor kerül erre sor), hogy a 2011.
október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási
törvényből töröljék a kollektív bűnösség elvét, hogy a
szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az
1944/45-ös délvidéki vérengzést, biztosítsa az áldozatoknak
kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát.
Azután húzódik a második
világháború áldozatai emlékművének felépítése az újvidéki
Futaki úti temetőben, Csúrogon, Járekon és más helységekben, a
temerini elítéltek szabadon bocsátásának kérdése. Nem történt
előrelépés az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálása
és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes
alkalmazása tekintetében sem, stb. Mindezek azonban nem kaptak
helyet a VMSZ választási kisebbségi jogérvényesítési
programjában. Miért?
Pénzhiány miatt leállt a szabadkai
Népszínház építése
Kisebbségi minimum
Mindebből megállapítható, hogy a vajdasági
magyaroknak nincsen igazi politikai érdekképviselete. A VMSZ, a
(vajdasági) hatalomban való részesként is a Demokrata Párttal
(DP) való egyezkedésekkel, a képviselőházban és a kormányban
való részvállalásával, tagjai számára a tisztségviselői
helyek megszerzésével van elfoglalva, miközben a magyar érdekek a
háttérbe szorulnak.
A kiút a magyar
pártok – a VMSZ-el együtt vagy nélküle való – közös
érdek-képviseleti stratégiájának megfogalmazása lehetne, aminek
megvalósítását közösségünk elvárja a hatalom részéről. A
választások utáni helyzet függvényében mielőbb – de
legkésőbb szeptemberben – össze kellene hívni a magyar pártok
és civil szervezetek értekezletét, amely megfogalmazná a
vajdasági magyarok egységes, alapvető követeléseit a hatalomban
részes magyar képviselők és a szerb hatalom irányába.
Szerbiának továbbá biztosítania
kellene a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját.
Ennek érdekében, első lépésként, szükséges a nemzeti
tanácsokról szóló törvény mielőbbi megváltoztatása és új,
demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartása, az állam
által elkészített és kezelt teljes választó névjegyzék
alapján, figyelembe véve a lakosság területi megoszlását is.
Meg kellene
kísérelni, hogy a magyar pártok és civil szervezetek közös
követeléssel álljanak ki az új szerb kormány felé, amit
nevezhetünk nemzeti kisebbségi minimumnak is, amely
tartalmazná a felsorolt kérdéseket. Ennek elvetése esetére a
vajdasági magyarok helyzetének felvetését kilátásba kellene
helyezni az Európa Tanácsban és az Európai Uniós csatlakozások
során. Ez új fejezet nyithatna a vajdasági magyarok státusának
és a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő
kérdéseknek a tagjelöltség megszerzése előtti megnyugtató
rendezésére.
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. július 29.
