Leírtak bennünket, van az úgy a történelemben, hogy a baltások fontosabbak! Jobb oldalon van a hívő és ott az egyház, melyben hisz. 1920-ban hol volt az egyház? Hol-hol, vasárnap "nagy" misézett! Kátyúk, gödrök, kövek...zúg a sás, vihar jön....csukd be az ablakot, oltsd el a lámpát a könyvet tedd le! Mély lélegzet, még vagyunk, megvagyunk...
A Bánát ma, lassan nélkülünk magyarok nélkül, már csak bánat! A németeket elüldözték, a zsidókat is...mi is megyünk, csak lassan olyan "Bánátias" kényelemmel, olyan kényelemmel, amilyennel az ördögszekér fut a tarlón keresztül a nagy hidegekben...
Elmélyültem, átszellemültem, mit mondok majd az "örök vadészmezőkön" ük és szép apámnak? Megtettem, tudtam e harcolni, vagy megtűrtem, belenyugodtam! Egyik válasz sem lesz jó, mert ők rám bízták unokájuk jővőjét!
Én tudom kire kellene újjal mutatni, de a szerencsétlen nem volt a feladatának magaslatán, hogyan is lehetett, hiszen ő csak jó párttagja volt a pártnak, jó volt a pártnak a nemzetnek viszont nem, de nem is kell rá újjal mutogatni, hiszen, azt nem illik! Ma sem tanultuk meg, hogy tudni illik mi illik...
Sokszor szembesültem a kérdéssel, miért vagy bánáti? Mert, és merttel mondatot nem kezdünk, zúg a fejemben tanító nénim szavai, "mert" -ide születtem és a jó Isten, így akarta! Választhattam? Én nem! Te sem!
Viszont büszke vagyok származásomra, és szülővárosomat is úgy szeretem, mint az életem, igaz az Zenta és Bácskában van!
Hogy is van ez?
Hol van Bácska, Bánát és Szerémség?
A Délvidéken!
Itt élek én is, szemeimmel látom pusztulását a megkülümböztetést meg a bőrőmön érzem...
A legfájóbb, hogy a végrehajtók a saját véreim...
Kérlek benneteket, ha így döntöttetek, adjátok el magatokat többért, a nemzetért!
Mennyi magyar gyermek marad iskola nélkül a bánátban? Érdekel az valakit? Nem, hiszen ez csak a Bánátra van kárhoztatva!
Kedves Pósa Károlyom, ennyit hozott ki belőlem karcolatod, mely többet mond az irott szónál és keserűbb az ürömnél! Köszönöm, hogy megtetted, így gondolkodtunk eggyütt és egyként az üresen maradó bánáti házsorokról...
Margit Zoltán
