Az
emberi természet már csak olyan, hogy azt hisszük, hogyha
valakinek nem hánytorgatjuk fel emberi gyengeségeit, akkor a mi
hibáinkra sem derülhet soha fény. Ez politikai cinkosságvállalás,
és a valóságban ebből a bűnből következik az az elterjedt
nézet, hogy a politikusok mind egyformák, az egyik kutya, a másik
eb.
Mindenek előtt, ezt az érzetet szeretném kiűzni Mindenkiből,
és felhívni figyelmet arra, hogy közös érdekeink
megvalósításában, emberi értékeink kinyilvánításában
legelső feladatunk a cinkosságvállalás legkisebb gyanújának
elhárítása. Mert csak az az ígéret nyerhet és válhat
valósággá, amelyik feltárja az igazat, hiszen – ha az igazság
sokszor fáj is- de mindig a csupasz tényekből kell, hogy
táplálkozzék.
Az igazság megmásításával vagy elhallgatásával,
az egyszerű embereket nézzük le. A magasabb erkölcsi mérce
felállítása nélkül pedig nincs alkotó közösség. Csakis a
becsületben való összekapaszkodás növelheti erőinket,
függetlenül a pártokhoz kötött szimpátiánktól. A
becsületesség megélése és felvállalása tehát a legelső lépés
ahhoz, hogy egy közösség higgyen nekünk. Milyen bizonyítványt
állítunk ki sajátmagunkról ország-világ előtt, ha nem vagyunk
képesek elítélni a megalázó, a magas lóról hozzánk szóló
kioktató hangokat, a hazugságokat, a korrupciót, a pénzzel
megvásárolt, csalással kieszközölt hatalmak megóvását, a
nemzetgyalázást, a saját házi vérebeink ránk támadását?
Hogyan higgyenek nekünk az emberek?
Ha ezekkel a vétkekkel, ezek fel
nem tárásával, mélységes elhallgatásával vállalunk egy
közösséget, akkor magunk is elbukunk, hiszen erkölcsi szintünkről
a világ, az ország fog úgy ítélkezni, hogy bűnpártolásban
élünk, nekünk minden jó, de leginkább a szellemi zavarosban való
halászás a leginkább kedvező álláspont.
A becsületesség tehát
magunk és a közösségünk tükörképe.
Stat crux dum volvitur orbis.
A
kereszt szilárdan áll, míg a világ forog
A karthauziak (ezt csak
magunknak, úgysem értenék odaát azok) egy olyan szerzetesrend,
amely az életet a szigorú némaság eszményével szemléli több
száz éven át, de mind a mai napig képes volt fennmaradni. Ott
soha nincs veszekedés, mert példamutató a közösség.
Ezzel nem
azt akarom mondani, hogy amikor valaki képviselő vagy akár egy
egyszerű polgár, némaságot kell fogadnia. Egy olyan nemzeti
közösségben, ahol mind a mai napig olyan csoportokkal kell
megküzdeni, ahol a viszálykeltés és nem az együvé tartozás, a
közös problémák közös megoldásának a keresése a döntő, ott
a bűnpártolás szennyesét nem tudjuk magunkról levetkőzni, ha a
bazári hangnemmel is azonosulunk.
Legyünk karthauziak amikor azt a
bölcs szigorú békesség úgy kívánja, ok nélkül ne beszéljünk,
még suttogva sem! De amikor szükségeltetik, igenis emeljük fel a
hangunkat és ordítsunk teli torokból a nemzet érdekében, nehogy
nemzeti önérzetünket, büszkeségünket, annak megélését,
elveinket, céljaink és terveink megvalósítását, a zsigeri és
érzéketlen Ellen a mocskos lábbelijének törlésére használja.
Főleg a Nemzet Házában, ahol azt az alpári hangnemet oly gyakran
használják... Hangnem- önmérséklet kéretik! A Nemzet Házában
és azon kívül is..a jó modor kívánja így.
(gs
20120615-20130104)
Dr. Gundy Sarolta
