Hangosan kiált az utcán a bölcsesség,
és a tereken is fölemeli hangját.
Kiabál a lármás utcáknak elején,
szót emel a kapuk nyílásánál, a
városban.
Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek,
az éretlenséget,
ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést?
Meddig gyűlölik az észt az
esztelenek?
(Péld 1.21- 1.22 -1.23)
Mögöttünk van ismét egy év, amely
elvitt egy világvége hisztériát és megtartotta az elme válságos
helyzetét. Bölcsebbek sem lettünk, butábbak sem, -mindenki maradt
a saját táborában. Fogyatkozunk határon innen és túl, nos
határon túl azért gyorsabban megy ez a folyamat, mert a
nemzetállamocskák azért teszik a dolgukat, ami az „autohton
fajok” élettérből való kiszorítási projektét illeti.
A magukat szakmához értő
politikusoknak nevezett tábor: tereken – utcákon a nemzetpolitika
sikerességét szajkózzák, úgy számokkal, csörgős bankókkal
alátámogatva. Kit hitegetnek? Siker? Az elmúlt századok csak bajt
hoztak a fejünkre, de hogyan is lehet sikeres az aki utólag
magyarázkodik? Útólag a csicsókai piaci kofa is bölcs tud lenni,
akkor minek a szakpolitika?
Az érdek és csakis az önös érdek
vezényli e nemesnek nem éppen mondható tisztes grémiumot. Az önös
érdek mögött eltörpül a közemberek nagy táborának érdeke,
barmijen jellegű legyen is az. E választott fajt sem tudom
megérteni, hogy miért kell felvenni olyan kabátot amelyből kilóg
a lóláb (éretségi, oklevél, doktori czím)? Nevezetesen miért
kell felhúzni a doktori köppenyt, ha az nem illik a szakmához
igencsak nagyon elvitatottan értő viselőjére? Egy országnak kell
szégyenkeznie, mert első embere „másolt/ragasztott (copy/paste)”
szakzsargonnal élve mivel a szakmáról beszélünk éppen. Majdan
ismétlődik ez a történet egy lépéssel hátrébb. Más tollával
való ékeskedés, mondhatják jogosan az ornitológusok. A pávák
is akkor ékeskednek díszes tollazatukkal, amikor a szívük
választottjának kedveskednek, hogy fészekrakási belátásra
bírják, mert ösztönösen a túlélésre koncentrálnak és nem a
szomszédos kappan rikácsolására figyelnek, mondhatnám bölcsen,
bár ismételten ösztönös viselkedési formáról témázgatunk
éppen.
Egyértelmű, hogy a választás
nevezetű komédia, nem hoz változást, mert ha hozna betiltanák.
Pontosítva az előnyjogokhoz szokott szakpolitikai-elit nem fog a
kiváltságairól, önös érdekeitől megszabadulni, mert abban a
pillanatban a szakmához értő embereknek, tisztes, becsületes,
szorgos tanulással és munkával kiérdemelt doktoroknak,
mérnököknek... kellene átadni a stafétának rúdját ill. a
hatalom pólusát.
A könnyen szerzett anyagi javakról
nem mellékes beszélni, mert az a motorja e gondolkodási módnak és
viselkedési formának. Az állam nem megy tönkre, bár össznépi
riogatás folyik ezzel a válság hisztériával, érdekes, hogy
keleten és nyugaton mindenki a tönk szélén van és még egyetlen
állam sem jelentett megszünést !? A globális kettős könyvelés trükkjét
alkalmazza itt már mindenki...
A gond, hogy akkor mi lesz a
megszerzetesekkel? Érdekes a fordulat, hiteltelenné kell tenni a
doktori, mérnöki... czímet, hiteltelenné kell tenni a tudást és
harc nélkül elvész a nemzet és a faj felemelkedik!
A déli végekről beszélve a
statisztikusok 4800 (!) nyolc (8.) osztállyal rendelkező felsőveztő
„áldásos” tevékenységét jegyezték le! Itt a csavar, hogy
ezek még nem is próbálkoztak vásárolni maguknak czímet, de még
egy picinyke gyorstalpaló agytornára sem iratkoztak be, és e
felvonás csúcsmozzanata: büszkén válalják, hogy ők tehetséges
vezetők minden korban-időben és a szakmához is értenek!
Hitelessé válnak egy szempillantás alatt! Kettő fontos dolgot
tanultak meg:
1.) lefele taposnak, felfele meg... A
szakmához, -legyintenek: a doktorok sem értenek...
2.) pozicíó harc, akit konkuresnek
látnak kegyetlenül lejáratják, hiteltelenné teszik.
Mi a nemzetpolitkai megoldás?
A „kobakjukat” a megoldás
keresésben anyaországi mintára és anyagi támogatásával itt is
összedugták az anyagi érdekeltek. Az egyik törzsfőnök
meghatározta, hogy gyermeket kell készíteni nem siránkozni.
Rendben is van, de az Úr bölcs volt és ahova báránykát
teremtett, teremtett néki legelőt! Szakmailag politikus
eltévesztette a házszámot és templom helyett a tisztes házba ad
tanácsot, elfeledve a népi bölcseletet: Adsz tanácsot, adj hozzá
kalácsot! A másik hozzáértő meg az óra ingához hasonlította
az itt élőket. Ingázni kell ide oda, hogy otthon
maradjunk...Jó,hogy nem szögelnek fel bennünket a templom toronyba
a toronyóra czágere hejére, akkor egy nap alatt egy teljes kört
ingáznánk...
Vajon mi a megoldás? Ők maradnak és
majd ékesszólóen elregélik az utókornak, hogy mindent megtettek
az ügy érdekében, bár az anyaország anyagi támogatásban is
részesítette őket, de vajon miért távozik innen olyan sok
magyar? Egyszerűen azért, mert nem tud boldogulni. Az egyet a
kettővel nem tudja összetenni. Amennyiben vállakozni merne, rögtön
feljelentik, mert bántja osztályharcosi lelküket, hogy
kapitalistává válik a szomszéd...A közösségéért akar tenni,
számos megaláztatást el kell türnie, hogy a hiteltelenek
hitelessek maradjanak. Az anyaországi pályázatokhoz hozzá sem
fér,het mert az csak az egy pártnak jár, ha indokolt, ha
nem...Egyet tehet, mehet!
A megoldás egyszerű, mint az atyai
pofon:
megfelelő embert a megfelelő helyre!
Ennyi!
Nem kell megijedni, ez soha nem fog
bekövetkezni, mert mindenkinek van sógora, komája, jóbarátja,
barátnéja (...) és az észt is évezredek óta gyülölik az
eszetlenek, ahogyan az írás mondja!
Margit Zoltán
