Kisebbségjogi jegyzet
Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke,
március 23-i jegyzetében[1] azt
is írja, hogy a testület magyarországi vendégeivel „röviden ismertettük az MNT
jogvédelemmel kapcsolatos eddigi tevékenységét, sikereinket és meddő
erőfeszítéseinket egyaránt. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a kisebbségi
jogok megsértésének eseteiben, de a nemzeti alapon történt támadások esetében
is gyakran szorul háttérbe a szakmaiság, az esetek következetes,
professzionális lekövetése.”
A szövegből nem világos, hogy Korhecz mit ért a „szakmaiság
gyakori háttérbe szorulása alatt”, és az sem, hogy kire értette ezt. Az viszont
számomra egyértelmű, hogy „az esetek következetes, professzionális lekövetése”
(sic!) az MNT illetékességi körébe (is) tartozna. Az MNT-nek kötelessége lenne
beszámolni arról, mit tett eddig a „kisebbségi jogok megsértésének eseteiben”,
mikor és milyen eredménnyel.
Hány incidens volt?
Kétlem, hogy az MNT-nek bármilyen betekintése is lenne a
nemzeti alapú incidensek gyakoriságába, hátterébe/okaiba, a különböző eljárások
kimenetelébe. Az ilyen incidensek ugyanis – ismereteim szerint – a nemzeti
kisebbségi jogok megsértésének csak a legsúlyosabb esetei, mivel a nemzeti
kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti
alapon történő hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a társadalomban, de
ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani.
Az MNT a 2013. február 27-i harmincadik üléséig – néhány
súlyosabb eset közleményben való elítélésén kívül – egyszerűen kerülte, hogy
foglalkozzon a nemzeti alapú, leginkább a vajdasági magyarok ellen elkövetett
kilengésekkel. Annak ellenére, hogy a testület több alkalommal is
figyelmeztetve lett: „állást foglalhat, kezdeményezést tehet és intézkedést
foganatosíthat a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival
közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”.[2]
A (legtöbb esetben) magyarellenes incidensekből – amelyek
közé leginkább a fizikai támadásokat, verekedéseket (magyar iskolások
zaklatását is), vallási intézmények rongálását, temetők és keresztek rongálását
és gyalázását, gyűlöletkeltő parolák/jelszavak, szlogenek írását, jelképek
rajzolását, pamfletek terjesztését sorolják –, 2006-ban hivatalosan 162-őt[3],
2007-ben 197-et[4],
2008-ban 171-et[5],
2009-ben 150-et[6] és
2010-ben 110-et[7],
vagyis összesen 790-et jegyzetek fel.
A
Tartományi Biztonsági Tanács 2011. október 25-én Temerinben megtartott
(„kihelyezett”) ülésén – ahol az utóbbi időben több nemzeti alapú konfliktusra
is sor került – közölték, hogy nemzeti és vallási alapon az év első kilenc hónapjában
108 ilyen incidens történt.[8]
Az incidensek pontos számát valójában senki nem tudja. Az
emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek, vagy éppen azért, mert
megfenyegették őket, hogy mi történik velük, ha erről szólnak. Ha pedig mégis
bíróság elé került az ügy, akkor vagy eltussolják, illetve addig húzódik, amíg
a sértettek végül megunják, illetőleg más okból feladják a jogaikért folytatott
küzdelmet.
A 2008. április 18-án Szabadkán történt „késelési ügy”-ben
például, 2009 decemberében felmentették azt a két szerb fiatalembert, akik
megtámadtak egy magyar fiatalt, mert a Szabadegyetem parkolójának közelében
barátnőjével magyarul beszélt, majd ezt követően hasba szúrták. A sértett most
már „nem emlékszik, hogy magyarsága miatt szidalmazták volna”. Az ügy még
mindig nem fejeződött be, mivel a szabadkai Fellebbviteli Bíróság utasította a
helybeli Felső Bíróságot, hogy tárgyalja azt újra.[9]
Kit érdekel?
A növekvő számú incidensek miatt, 2010. október 13-i
keltezéssel, levelet írtam Vukašinović Évának, a nemzeti kisebbségi jogok
védelmével megbízott ombudsman-helyettesnek, amelyben arra kértem, tételesen
tájékoztassa a nyilvánosságot arról, hogy a 2009-es és a 2010-es évben
elkövetett magyarellenes cselekmények közül „melyikkel kapcsolatban indult
eljárás, milyen szakaszban van az, illetve milyen eredménnyel fejeződött be”.
Azt is kérdeztem, hogy „az intézmény hivatalból indított-e eljárást valamelyik
ügyben, és ha igen milyen eredménnyel”.[10]A
jogvédő javára legyen mondva, hogy válaszolt levelemre, csak éppen arról nem
írt, hogy hol is tartunk a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek orvoslásában.[11]
A Korhecz Tamásnak – még a 2010. október 22-én –
postázott levelemben javasoltam, hogy, az MNT Közigazgatási Hivatala, „ebben a
vajdasági magyarságot érintő fontos kérdésben lépjen kapcsolatba az eljáró
hatóságokkal és minden egyes esettel kapcsolatban készítsen részletes
tájékoztatót és tárja azt a nyilvánosság elé”. Ugyancsak javasoltam, hogy „az
MNT ezt a témakört mielőbb vitassa meg és foglaljon állást”.[12]Mondanom
sem kell, hogy levelemet a testület elnöke még csak válaszra sem tartotta
érdemesnek. A kérdés az MNT elé csak 2013. február 27-én került, akkor is
„ajánlás” formájában.[13]
Sándor Józsefnek, Vajdaság AT Képviselőháza Nemzetek
Közötti Viszonyok Bizottsága elnökének ez ügyben 2010. november 2-án
intéztem levelet. Annak megválaszolására kértem, hogy a testület „mielőbb
tűzze napirendre és vitassa meg ezt a vajdasági magyarságot és a többi kisebbséget
érintő fontos kérdést és foglaljon állást”, továbbá, hogy Tartományi Ombudsman
mely szervek előtt és milyen eljárásokat kezdeményezhet az emberi és a nemzeti
kisebbségi jogok védelmében”.[14]Az
akkor tartományi, most köztársasági képviselő (a Dinkić-féle G17, illetve
Szerbiai Egyesült Régiók színeiben) úgyszintén nem válaszolt a levelemre.
Pásztor Istvánnak, a Tartományi képviselőház elnökének 2013.
február 12-én elküldtem azt a(z akkor még) 879 aláírást tartalmazó petíciót
(amely aláíróinak száma időközben 1614-re növekedett), amelyet a 2012. október
22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini
fiúk szülei, hozzátartozói, illetve polgárok írtak alá. Javasoltam, hogy „a
Tartomány Képviselőház alakítson egy külön bizottságot, amely a temerini és az
óbecsei verekedési ügyekben megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az
újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját”.[15]A
házelnök a mai napig még egy sornyi választ sem küldött, például, hogy megkapta
a petíciót, és hogy tanulmányozni fogja. (Ez is mutatja, hogy mennyire érdekli
a polgárok véleménye.)
Az Európai Parlament és a szerb képviselőház hetedik,
kétnapos együttes ülését tartották (2013. március 18-án és 19-én – B. A.)
Brüsszelben. A parlamenti delegációk közösen fogadták el a vajdasági magyarokra
is vonatkozó nyilatkozatot, amelyben a következő olvasható:
– Az utóbbi időben elszaporodott etnikai jellegű
incidensekkel kapcsolatban a nyilatkozat felszólítja a hatóságokat, hogy azokat
minden részletre kitérően vizsgálják ki, gyűjtsenek adatokat az etnikai jellegű
bűncselekményekre vonatkozóan és biztosítsák a bírósági döntéshozatal
előítéletektől és diszkriminációtól mentes működését.[16]
Ez az álláspont azonban nem Varga László, a
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselőjének és az Európai
Integrációs Bizottság elnökhelyettesének, hanem Gál Kinga és Schöpflin
György fideszes képviselők javaslatára került a nyilatkozatba.[17]Erről
a kötelezettségről is, minta korábbikról, megfeledkeznek majd az itteni
hatóságok.
„Szenteltvíz” jelleg
–
Talán furcsán hangzik, de szerintem a különböző oldalakon, sokaknak megfelel a
jelenlegi zavaros, homályos állapot, amely tág teret biztosít a
találgatásoknak, az önigazolásnak, a másra mutogatásnak, hogy csak a legutóbbi
(március 16-i – B. A.) óbecsei tragikus haláleset (emberölést) említsük. A
haláleset után pár órával az interneten elindult a nagyotmondás, a harsány
találgatás. Egyesek már rengeteg dolgot tudni véltek, egyebek mellett azt is,
hogy egy újabb, kegyetlen magyarellenes támadás történt. Azt is meg merem
kocáztatni, hogy sokaknak csalódást okoztak az azóta megjelenő hivatalos
(fél)információk, mintha egyeseknek nem lenne elég nagy baj egy fiatalember
tragikus halála, beteg szellemmel azért szorítanak, hogy a tragédia elkövetői
gyűlölettől fűtött más nemzetiségűek legyenek, hogy bizonyságot nyerjen
önpusztító hipotézisük: „élhetetlen a szülőföld, lehetetlen egymással, egymás
mellett élni” – írja Korhecz Tamás az említett jegyzetében.
Ennek a megfogalmazásnak néhány pontatlansága is van:
Korhecznak – jogász képzettségére való tekintettel – tudnia kellene, hogy a
„tragikus halálesetet” és az „emberölést” nem lehet kiegyenlíteni. Ezen kívül,
a hivatalos szervek szerint, az óbecsei áldozat ügyében „a nyomozás még nem
zárult le”.[18]Ez
egyúttal azt is jelenti, hogy korai még az indítékokkal és az
elkövetővel/elkövetőkkel kapcsolatos mindennemű megnyilatkozás. (Bár igaza
lenne Korhecznak, hogy nem nemzeti alapon elkövetett bűncselekmény történt.
Nehéz azonban elképzelni, hogy a 14 éves gyanúsított egyedül követte volna el a
súlyos bűntettet.)
Az MNT 2013. február 27-én, „a magyar nemzeti közösség
tagjait ért támadások és a közbiztonság romlása ügyére vonatkozó ajánlása” – a
karakterénél fogva – sajnos nem kötelez senkit semmire. Mondhatni, inkább
„szenteltvíz” jellege van.
László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke, és Rácz
Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke módosítási indítványokat tettek
a dokumentum vonatkozásában, mivel azonban ezek „érdemben módosították volna a
szöveget”, ezért szavazásra sem bocsátották a javaslataikat. A magyarázat
szerint „az ilyen jellegű módosítási indítványokat a képviselőknek még az ülés
megtartása előtt kell elküldeniük az MNT hivatalába”. Ez a megfogalmazás is
önmagáért beszél az MNT „demokratikusságáról”, illetve arról, hogy a
testületnek a VMSZ alkotta szavazógépezete csak azt fogadja el, amit a párt
jóváhagyott.
***
A nemzeti alapú incidensek folytatódtak mind a mai napig.
Ezekből egy is sok, a számuk pedig – a hatósági adatok szerint is – már
megközelíti az ezret. Mindez sajnos arról tanúskodik, hogy megromlottak a
nemzeti viszonyok. Aki ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, illetve
nem kezeli kellő komolysággal, az súlyos tévedést követ el.
Ezeknek az incidenseknek csak akkor lehetne útját állni, ha
az igazságügyi hatóságok maradéktalanul biztosítanák a polgároknak a törvény
előtti egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok
egyforma alkalmazását, a diszkriminációtól való mentességet, az eljárások
tisztességességét és a polgárok jogbiztonságát, valamint az ügyészség és a
bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.
Elvárható-e ez egy olyan országban, amelyben „mindennapos a
rasszizmus”?[19] Tagja
lehet-e az Európai Uniónak olyan ország, amelyben a nemzeti kisebbségi polgárt
megverik, vagy éppen megkéselik, ha az utcán vagy a buszban az anyanyelvén
merészel beszélni?
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március 24.
http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/111/A-hataron-tuli-magyar-kozossegek-jogvedelmenek-elomozditasa.html,2013.
március 23. [1:06] és A nyuszi hozza az ösztöndíjat. Magyar Szó, 2013.
március 23., 14. o.
[2] Törvény
a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól / Zakon o nacionalnim savetima
nacionalnih manjina [SZK Hivatalos Közlönye / "Sl. glasnik RS",
2009. szeptember 3-i 72. szám.
Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti
tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagyhttp://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf,
illetve a http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven,
illetve a http://www.pasztorbalint.rs/ honlapon.] 11. szakasz 14. pont.
[3] Lásd:
Az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellenes testületének (ECRI) 2007.
december 14-én
elfogadott (2008. április 29-én nyilvánosságra hozott),
Szerbiáról szóló jelentését
[10] Magyar
Szó, 2010. október 16., 6. o.; Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 16., és
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 208. szám, 2010. október
19.
[11] Európai
Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010.
október 30. és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf.
217. szám, 2010. október 30. és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.
[12] Európai
Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz,2010.
november 4.
[13] P.
E.: Az MNT felszólal a magyarokat ért támadások kapcsán. Magyar Szó, 2013.
február 28., 1. és 4. o.
[14] Európai
Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010.
november 4.
[16] Fideszes
javaslatok a nyilatkozatban. (MHO)
http://www.magyarhirlap.hu/fideszes-javaslatok-a-nyilatkozatban, 2013.
március 19. és
http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1845/Az-EP-es-a-szerb-kepviselok-is-fontosnak-tartjak-a-vajdasagi-magyarok-jogainak-ervenysuleset.html, 2013.
március 19. [20:57]
[18] Feró:
Még nem zárult le a nyomozás Bilicki Ervin halála ügyében. Magyar Szó, 2013.
március 22., 1. és 5. o.
