Nem akarok senkit megbántani, de ötvenegy évemmel a hátam
mögött elég öregnek érzem magamat ahhoz, hogy kimondjam,
gyerekkorom óta nem volt a délvidéki magyar sajtó súlyosabb,
elnyomottabb helyzetben, mint most van. Még az átkos
egypártrendszerben is jobb volt a helyzet. Az újságíróval
szembeni egyetlen követelmény, hogy az alapító kimondott vagy
kimondatlan érdekeit szolgálja. Tehát nem az, hogy
felelősségteljesen gondolkodó, építően elemző, a
hatalmasságokkal magát egyenrangúnak tartó lényként tegye a
dolgát, hanem hogy bármi áron szolgálja azokat, és hogy ne
legyen túl finnyás, ha helyzetben kíván maradni. A másik
kimondatlan elvárás az újságíróval szemben, hogy felelősséggel
ne elsősorban a közösségnek és önmagának tartozzon, hanem
annak, akitől a fizetést kapja. Annak az értékrendjét kell
felvállalnia, mert különben, ha nem is repül a munkahelyéről,
félreteszik, az egyértelmű. Ilyen időket élünk most. Szócsővé
váltunk. Ez szomorú és undorító. Meggyőződésem, hogy a
jövőnkért nem csak a címoldalakon és a vezető hírekben
megjelenő közszereplők felelősek, hanem felelősek vagyunk
valamennyien. Mi, újságírók is. Mégpedig nem kicsit. Nagyon!
Mert képletesen szólva mindenkinek a pályán a helye.Kasza József volt az első itt a Vajdaságban, aki pályán kívüliekről, onnan bekiabálókról beszélt. Eszmei örökösei, habár sok szempontból megvetik őt, ma ugyanezt teszik. Számtalan hangfelvétel, újságcikk őrzi ötlettelen példálózásukat. Úgy viselkednek, mintha nekik nem lenne szükségük ellenfélre, bíróra és közönségre, mintha csak az övéké lenne az adófizetők pénzéből épült pálya. Mély meggyőződésem, hogy jó meccs nem jöhet össze jó csapatok, igazságos játékvezető és lelkes, a csapattal szemben elvárásokat megfogalmazó közönség nélkül. A jó csapatok (egy öltözőn belül) és a hálás közönség 1993-ban még megvolt. Több mint száznegyvenezer szavazatban öltött testet. 1994-től azonban, amikor felülről szétverték az addig egységes délvidéki magyar érdekvédelmet, képletesen szólva az „aranycsapatot”, megkezdődött a „sportág” zuhanórepülése. Ma már ott tartunk, hogy miniszterelnök, miniszterek és államtitkárok, az Omega, a Neoton Família és esztrádművészek hada által segített választási kampány is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy leállítsa a magyar érdekvédelem leépülését a Vajdaságban. Merthogy a nemzeti érdekvédelem sikerességének fokmérője nem az, hogy ki hányszor szerepel a címlapon, a vezető hírekben. A sajtó ugyanis nem mindig mond igazat. Nem mindig mondunk igazat. Sőt gyakran nem mondjuk ki az igazat. És ezért vállalnunk kell a felelősséget.
Ternovácz
István
Forrás:
Bozóki Antal
Ternovácz István
