 |
| Fotó:B1Blog |
Arra várunk, hogy a migránshelyzetet majd valaki megoldja helyettünk.
Csak szólok, hogy nem fogják megoldani.
Ez a tömör véleménye az egyik magyarkanizsai polgárnak. És nem csupán neki. A község polgárai figyelemmel kísérik a migránshelyzet alakulását, az internetes közösségi oldalukon rendszeresen beszámolnak a napi történésekről: hol bukkannak fel a migránsok, hányan vannak, mit csinálnak, hogy viselkednek. Az elmúlt napokban néhány nő arról számolt be, hogy az idegenek leszólították őket az utcán és pénzt kértek tőlük élelemre. Mások arról cseréltek véleményt, hogy az egyik üzletből a számla kifizetése nélkül távoztak, egy kocsiról letörték a tükröt, de volt olyan helybeli is, aki baltával volt kénytelen elkergetni őket a háza elől.
Majdnem egy hónappal ezelőtti ez a szöveg, de ma is éppen olyan időszerű: Én nem értem a város vezetőit! Kiírják, hogy megszüntették a migránsok sátortáborát, a vasútállomásról kitessékelték őket, de ezzel semmit nem értek el. Elmentek egyik pontról a másik pontra. Attól még itt vannak, és csak jönnek és jönnek!!! És ha valaki szól, hogy ez így nem jó, akkor meg azzal jönnek, hogy írja meg az illető, mi lenne a megoldás. És ha az javasol valamit, jön a válasz, hogy azt nem lehet. Nos, megy a macska-egér harc, megoldás meg sehol!!! Miért nem lehet őket buszra rakni és elszállítani őket a legközelebbi menekült táborba?! Ha jól hallottam, Zomborban ma ezt megtették! Sajnos ők is azután cselekedtek, miután bántalmazták egy lakosukat a migránsok. Itt ezt meg lehetne előzni, még időben.
Faragó Éva azt írta pár nappal ezelőtt, hogy „a Lilly drogériában is buliztak tegnap. Kezd elfajulni a dolog.”
Hegedűs Zoltán hozzászólása: És az igaz, hogy molesztálták a női dolgozókat a Senta-Promet üzletében?
Volt, aki nem érte be ennyivel, igyekezett többet megtudni a bolti esettel kapcsolatban. – Voltam bent az üzletben és utánajártam, mi történt – mondta az egyik kanizsai polgár. – Hat migráns be volt rúgva és molesztálta az egyik elárusítónőt. Puszilgatta és fogdosni kezdte, ez idő alatt a társai edzőruhákat loptak az üzletből, és az összes limenkás sört lesöpörték a pultról. Majd kint az utcán a Sat-Trakt ablakához dobálták a söröket. Mire kiért a rendőrség, addigra eltűntek az erdőben.
A héten egyik-másik illetékes elvtárs is megnyilvánult migránsügyben. A szerb menekültügyi és migrációs biztos, Vladimir Cucić az egyik politikai rádióműsorban megdicsérte a vajdasági magyarokat. Valami olyasmit mondott, hogy büszke arra, ahogy a szerbiai magyar lakosság reagált a migránsok által előidézett helyzetre, például Szabadkán, és arra tett ígéretet, hogy a menekültügy kész minden segítséget megadni Magyarkanizsának. A lakosságnak nincs mitől tartania, a városukban tanyázó migránsok komoly bűncselekményeket nem fognak elkövetni, legfeljebb apróbb lopások történhetnek. (Jóval nyugtatta, jóval vigasztalta őket.) Amikor Muci Szántó Márta, az Újvidéki Rádió újságírónője szóvá tette, hogy a magyar határ közelében élők aggódnak, félnek, a politikus ezt válaszolta: – Azt szeretném üzenni, hogy nyugodt lehet az álmuk, a saját embereik vigyáznak rájuk, akiket ismernek.
Ezt a fejbekólintó mondatot alighanem úgy kell érteni, hogy a kanizsaiakra a kanizsai rendőrség vigyáz, a szabadkaiakra a szabadkai és így tovább, vagyis minden város, falu lakójának védelméről a saját rendfenntartói gondoskodnak. Akiket talán (valamelyest) ismernek (is). Ha ennek ellenére az idegenek mégis feltörnek egy házat, ha lopnak az üzletből, vagy ha valakit bántalmaznak, akkor a saját őrzőiket hibáztassák, mert azok nem végzik megfelelően a munkájukat.
Tehát egymásra vagyunk utalva, és csak egymásra számíthatunk.
Valahogy úgy, ahogy az írás elején kiemelt kanizsai polgár megfogalmazta: ne várjunk arra, hogy a migránshelyzetet majd valaki megoldja helyettünk. Nem fogják megoldani.
Szabó Angéla
