Magyarország újkori történetének
egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás
egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás
megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé
vált. Szerves része volt az 1848-as
európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében
egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét
mi sem mutatja jobban, mint hogy csak a
cári Oroszország beavatkozásával
lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt
még külföldön. Gyakorlatilag
az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb
háborús konfliktusa is.
Magyarország a
török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc elbukása
után erősen korlátozott, mégis meglévő önállóságot élvezve
volt része a Habsburg
Birodalomnak. Az 1723-ban
elfogadott Pragmatica
sanctio törvényesen is rendezte a Habsburg uralkodó
és a magyarországi rendek viszonyát. Az egyetlen komolyabb további
előrelépést ezen a területen 1848-ig az 1791.
évi X. törvénycikk jelentette, amely biztosította az ország jogi
függetlenségét a birodalom többi tagállamával szemben.
Az 1848-as tavaszi átalakulás
programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye.
Bár a reformkori országgyűlésekennagyon
kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget
teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség
kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos
nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány
Lajos, Kossuth
Lajos,Deák
Ferenc, Széchenyi
István, Szemere
Bertalan, Eötvös
József és mások.
Az 1847 novemberében Pozsonyban összeült
– később utolsónak bizonyult – rendi országgyűlésen a
reformpárti erők által létrehozott Ellenzéki Kör és a
„fontolva haladókat” tömörítő Konzervatív Párt lépett föl
határozott programmal. Utóbbiak jelentős mértékben bírták
a bécsi udvari
körök támogatását is. A téli hónapok során patthelyzet
alakult ki, ebbe a helyzetbe hozott döntő fordulatot a február
22-eipárizsi forradalom híre. Kossuth
Lajos március
3-án elmondott beszéde fogalmazta meg programszerűen az
ellenzék követeléseit: független magyar bank felállítását, a
honvédelmi rendszer
átalakítását, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti
parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt.
A Habsburg Birodalom másik felének pedig alkotmányt követelt,
amelynek fontos szerepe lett a március
13-án bekövetkező bécsi
forradalom kitörésében. Ezen kívánalmak országgyülési
felirat alakjában voltak a király elé terjesztendők.
A végső lökést a reformok ügyében
végül 1848. március
15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér
nélkül érvényt szerzett az ún.12
pontnak.
Március 11-én a bécsi tanuló
ifjúság peticiót nyújtott be a császárhoz; Pesten az Ellenzéki
Kör hasonlóképpen elfogadott március 12-én tartott
gyűlésében egy Irinyi
József által fogalmazott 12
pontú kérvényt, melynek tartalma a következő volt: "Mit
kiván a magyar nemzet: Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1.
Kivánjuk a sajtó szabadságát, a cenzura eltörlését. 2. Felelős
minisztériumot Pesten. 3. Évenkénti országgyülést Pesten. 4.
Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereget 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri
terhek megszüntetését. 8. Esküdtszékeket, képviselet s
egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék
meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre; a
külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok
bocsáttassanak szabadon. 12. Kivánjuk az uniót Erdéllyel.
Egyenlőség, szabadság, testvériség."
Az afelett való határozást, hogy e
kérvényt az országgyűlésnek,
vagy az országos ellenzéki választmánynak nyújtsák be, a
március 14-én délután tartandó gyűlésre halasztották. Eközben
érkezett Pestre a hír, hogy Bécsben 13-án kitört a forradalom és
a bécsi tanuló ifjúság petícióját az országgyűlési
rendekkel elfogadtatta; e hír hatása alatt, midőn a gyűlés (a
szónokok Klauzál
Gábor, Nyáry
Pál, Irinyi
Józsefvoltak) az utóbbi indítványt fogadta el, a határozattal
elégedetlen ifjúság Petőfi, Jókai, Vasvári vezetése alatt
a Pilvax-kávéházba ment
és ott aKözvélemény asztalánál elhatározta, hogy másnap, azaz
15-én reggel az egész városban kihirdeti a 12 pontot. Jelen
voltak: Petőfi, Jókai,Bozai
Pál, Bulyovszky
Gyula, Vasvári Pál, Sükei I., Telepi
György, Hamary
Dániel és még néhányan. Gyülekezési helyül a
Pilvax-kávéházat tűzték ki, a gyülekezés idejéül reggeli 8
órát. Petőfi megígérte, hogy még az éjjel alkalmi költeményt
is ír és azt maga fogja elszavalni.
Aznap korán
reggel Petőfi
Sándor az ifjúság kávéházába sietett és Vasvári
Pált és Bulyovszky
Gyulát ott találván, Jókai
Mór lakására hívta őket, ahol a 12 ponthoz proklamációt
szerkesztettek. Petőfi 8 óra körül társaival
a Pilvax-kávéházba ment,
a kitűzött időre csak hatan jelentek meg (Petőfi, Jókai,
Bulyovszky, Sebő, Gaál Ernő és Hamary Dániel). Itt Jókai
felolvasta a 12 pontot és a proklamációt. Petőfi elszavalta
a Nemzeti
dalt. Innen indultak el az előzőleges megállapodás szerint
először a jogi egyetemhez az Egyetem utcába. Annak udvarán már
egy csapat tanuló várt rájuk s ott rögtön széket hoztak Petőfi
és Jókai számára, itt Petőfi újból elszavalta előző éjjel
írt költeményét, a Nemzeti dalt, Jókai pedig fölolvasta a
12 kívánatpontot. Innen az Újvilág utcai orvosi egyetemre mentek,
itt is félbeszakították az egyetemi előadásokat és az előbbihez
hasonlóképpen jártak el az udvaron, később pedig a mérnöki és
bölcseleti kar hallgatói előtt; ugyanez történt az egyetemi
téren is. Ekkor már nemcsak az ifjúság vette őket nagy tömegben
körül, hanem az utcáról is nagy közönség csatlakozott
hozzájuk, mely nőttön nőtt.
Elhatároztatott,
hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot,
saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, amit meg is tett,
10 óra után a siker és lelkesedés hatása alatt a tömeg Landerer
és Heckenast könyvnyomdájához vonult a Hatvani utcába, itt a
rend és béke fönntartása tekintetéből választmányi
tagokul Petőfi
Sándor, Vasvári
Pál, Vidats
János és Jókai
Mór küldettek be. A nyomdatulajdonost felszólították,
hogy kívánja-e az el nem kerülhető kényszerítés be nem
vártával a kikiáltott tizenkét pontú programot és Petőfi
olvasott költeményét cenzúra nélkül kinyomatni? A
nyomdatulajdonos engedett, és a kívánt iratok rögtön németre is
lefordítva néhány pillanat múlva ezrével kerültek elő a
gyorssajtó alól, melynek példányai egész délig osztattak ki a
szakadó eső dacára szüntelen gyülekező közönségnek. Ezek
voltak a szabad sajtó első termékei. Míg a nyomtatás tartott,
Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressy s Irányi beszédet tartottak a
néphez. Ekkor Petőfi negyedszer szavalta el a Nemzeti dalt.
Csak délfelé oszlottak el, megállapodva abban, hogy délután az
államfogságban levő Táncsics
Mihály kiszabadítására mennek Budára.
Délután 3 órakor a Múzeum téren
népgyűlést tartottak és a Nemzeti dal és proklamáció
példányait ezreivel osztogatták; innét a városházára mentek, a
12 pont elfogadását sürgetvén. Az összegyűlt nép elhatározta,
hogy a városházára indul, és ott a polgári kart és városi
tanácsot az egyesülésre és kívánatai aláírására
felszólítja. A tanácsterem megnyílt, a tanácsnak benyújtották
a program pontjait és a tanácsjegyző mondta, hogy azok el vannak
fogadva. Ezután Holovics tanácsnok kívánt gondolkozási időt,
hogy e pontok tanácskozás alá vétethessenek. Megcáfolta
őt Rottenbiller
Lipót alpolgármester, kimondván, hogy már egész
délelőtt tanácskoztak efölött. Ezután szónokolt Nyáry Pál
Pest megyei alispán és a pontokat pártolta, utána Klauzál Gábor,
aki az első és 11-ik pontok rögtöni életbeléptetését is
kívánta. A pontokat Szepessy
Ferenc polgármester és a tanács tagjai által aláírták,
és Rottenbiller az ablakon át felmutatta a népnek.
Rögtön választottak egy rendre
ügyelő választmányt, melynek Petőfi is tagja volt. A nép,
ideiglenes választmányát a tanács és polgárság választmányával
egyesítendőt kinevezve, kívánta, hogy Táncsics
Mihály, aki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van
Budán – miután kimondatott, hogy cenzúrai törvények nálunk
nincsnek, nem is voltak soha – szabadon bocsáttassék, és
a censurale collegium rögtön mentessék fel hivatalától.
E kívánata teljesítésére ½ 5 óra tájt átment Budára, s a
hatósági épület udvarán zászlóalja köré gyűlve,
állhatatosan állt jogai kívánatai mellett, míg választmánya
által kijelentették: hogy a helytartótanács e három pontba
egyezett bele: 1. Táncsics kiadatása, 2. a cenzúra eltörlése, 3.
sajtóbíróságnak a nép közüli választatása; s egyúttal
kimondta, hogy a katonaságot csak azon esetben fogja kirendelni: ha
azzal maga a nép saját céljai rendes kivitelére kívánna
rendelkezni. Zichy
Ferenc, a helytartótanács elnöke, azonnal szabadon bocsátotta
Táncsicsot, a nép önkezeivel vonta át kocsiját Budáról a
Nemzeti Színház teréig, s bevonult a színházba.
E nap
délutánján kívánta a nép a színházi aligazgató Bajza
Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes
kivilágítás mellett a betiltott Bánk
bán adassék elő. Bajza mondta, hogy szívesen tűzi
műsorra. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek ki a
színpadra, Egressy
Gábor a Nemzeti dalt szavalta, az énekkar énekelte
hozzá a Himnuszt és Szózatot.
A közönség nagy része óhajtotta, hogy Táncsics megjelenjen a
színpadon, azonban értesülve annak gyengélkedő állapotáról,
kívánatával felhagyott. Végül a Rákóczi-induló mellett
oszlott el a nép. Az
állandó választmány azonban reggelig együtt ült.
Másnap, március 16-án már Pest
vármegye alispánja, Nyáry
Pál, Rottenbiller
Lipót polgármester és mások állottak a mozgalom élére
és így lett az országos jelentőségűvé. A népnek legelső
teendője volt a nemzetőrség tettleges életbeléptetését
követelni, s evégre aláírásgyűjtésbe kezdtek, néhány óra
alatt több ezer aláírás gyűlt össze. A nép követelte a
fegyvereket. A katonai hatóság jelentette, hogy csak 500 fegyvert
adhat, mert a többi Komáromba vitetett. Lenn pedig a nép, mely már
ekkor mintegy 20–25 ezerre ment, követelte a fegyvereket s
fenyegetőzött, hogy feltöri az arzenált, ha fegyvert nem kap.
Ekkor alválasztmányt neveztetett ki a fegyverek kiosztása
tárgyában, s egyórai tanácskozás után Rottenbiller
alpolgármester a teremben, Jókai pedig a városház terén
összegyűlt népet nyugtatta meg azon tervezet közzétételével,
hogy az illető tömegek városnegyedenként külön oszolván,
száz-száz férfit válasszanak ki maguk közül, akik óránként
felváltva mint nemzetőrök az éjjel kivilágított város nyugalma
fölött őrködjenek. A többi fegyverek kiadását a következő
napokon fogják sürgetni.
Este a két testvérváros ki volt
világítva, az utcákon lelkesült néptömeg forrongott,
harsogtatva: "éljen a szabadság!" Az ablakokból nemzeti
szín lobogók függtek alá, a szabadság nevével beírva. Egész
éjjel rend és nyugalom őrködött a város fölött, a portyázó
nemzetőrök több helyeken bujkáló csavargókat fogtak össze, s
hivatásuknak minden tekintetben híven megfeleltek.
Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt
a Habsburg vezetőkkel. V.
Ferdinánd király először nem akarta szentesíteni a
pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot,
azonban 16-án hajnalban - hallva a Pest-Budán történtekről -
kénytelen volt engedni.
Március 15-én a bécsi forradalom
hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a
császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom.
Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az
udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség
követeléseinek. Hozzájárult március 17-én gróf Batthyány
Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló
magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy a király
szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos
vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem
az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek
tartozott felelősséggel. Ezért tehát független, és felelős
kormány volt.
