Van egy kérdés, ami fiatal
felnőtt korom óta nem hagy nyugodni:
Pilátus azt kérdezte a felheccelt tömegtől: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam Néktek? Jézus Barabbast, vagy, Jézust, akit Krisztusnak hívnak? (Máté 27:17 Barabbás teljes neve Jézus Barabbás!! Máté evangéliuma a legrégebben keletkezett a négy újszövetségi evangélium közül, Krisztus halála után csak pár év telt el). És a zúgó tömeg azt válaszolta:
Bar Abbas!…
Mit hallott valójában Pilátus?
(Eljátszom a gondolattal, ami független attól, hogy a kereszthalálnak valójában mi volt az IGAZI értelme. Hangsúlyozom, csak továbbfűzöm a gondolataimat és most eltekintek a Küldetésnek az egész keresztény egyházra, az emberiség életét meghatározó és kijelölő szerepétől)
Bar Abbas! zúgta a tömeg. A hangzavarban jól hallott-e Pilátus?
Bar
Abbas és Barabbas.
A másik gondolatom, amit már megfogalmaztam Virágvasárnapon: egy hét alatt mi történik az emberi lelkekben? Egy csonka hét alatt?
Annyi sok gondolat ébred az emberben…
Talán a felheccelt fiatalság holnap, Feltámadáskor talán megáll egy percre. Talán nem lesz akkora a Gonosz ereje? Talán valami sugallat megrezdíti a lelküket, valami belső hang? Talán a Gonoszt ki oly tendenciózusan üzent, legyőzi majd a Jó, ahogy majd kétezer éven át állandó harcban állnak egymással?
Amiként harcban állt az életben Barabbas és Bar Abbas.
Bar Abbas hozzon Néktek enyhülést
sebeitekre, kik erre jártok....
(GS, 2013 0329)
A legkorábbi ismert magyar nyelvű
vers, második legrégebbi nyelvemlékünk az
Ómagyar Mária siralom
( XIII.sz.) Mészöly Gedeon értelmezésében-ezt idéztem)
Nem tudtam, mi a siralom. Most siralommal zokogok, bútól aszok, epedek.
Zsidók világosságomtól, megfosztanak én fiamtól, az én édes örömemtől.
Ó, én édes Uram, egyetlenegy fiam, síró anyát tekintsed, bújából őt kivonjad!
Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása.
Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek!
Jaj nekem, én fiam! édes vagy, mint a méz, de szépséged meggyalázzák, véred hull, mint a víz.
Siralmam, fohászkodásom belőlem kifakad, én szívemnek belső búja, mely soha nem enyhül.
Végy magadhoz engem, halál, egyetlenem éljen. Maradjon meg az én Uram, világ tőle féljen!
Ó, az igaz Simeonnak bizony érvényes volt a szava. Én érzem e bú tőrét, melyet egykor jövendölt.
Tetőled válnom kell, de nem ily szörnyű valósággal, mikor így kínoznak, én fiam, halálosan!
Zsidó, mit téssz törvénytelenül? Fiam miért hal bűntelenül? Megfogván, rángatván, öklözvén, kötözvén megölöd!
Kegyelmezzetek fiamnak, nem kell kegyelem magamnak! Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek!
Dr. Gundy Sarolta
