Vizeink megőrzéséről és a fenntartható mezőgazdaságról tartottak konferenciát pénteken az alsóvárosi ferencesek látogatóközpontjában. A hetvenes évektől kezdődő kiszáradási spirál egyik ellenszereként egy vízvisszatartási modellről is szó esett.
Éltető elemünk, a víz kapcsán tartottak egész napos szakmai fórumot az alsóvárosi Ferences Rendház konferenciatermében pénteken “Víz és vízhiány a tájban. Mit (ne) tegyünk?” címmel. A modern mezőgazdaság és a fenntartható fejlődés összekapcsolása érdekében tartott beszélgetés témái között szerepelt a nemzeti vízstratégia, a Duna–Tisza közi homokhátság mezőgazdasági vízhasznosítása, valamint a tanyavilágok szerepe a tájtörténelemben, a gazdálkodásban és a táj- és kultúrturisztikában.
Semlyékvíz-visszatartással a kiszáradás ellen?
Az előadás előre le lett dokumentálva egy kötetben, amely az összes megszólaló témáját összefoglalta magyar és német nyelven. “Azért is szerettük volna kétnyelvűvé tenni mind a fórumot, mind pedig a kötetet, mert a Kárpát-medence vízproblémája nem csak minket, de a környezetünket is érinti. Európa is érintett abban, ha itt, a kontinens közepén visszafordíthatatlan kiszáradási folyamatok indulnak el” – nyilatkozta portálunknak Győri-Nagy Sándor, a Magyar Ökoszociális Fórum elnöke.
A konferencián nem a globális felmelegedés hatásairól, sokkal inkább az ember megváltozott mezőgazdasági termelésérének következményeiről esett szó.
“A kiszáradási spirálnak is nevezett folyamat az 1970-es évektől kezdődött a kiskunsági homokhátság és a Nyírség területén. Csatornázással szerették volna a talajvízszintet lesüllyeszteni, mert a gépesített, nagytáblás mezőgazdaság számára erős, a traktort megtartó talajt akartak kialakítani. A kiszáradás sajnos az évek alatt olyan szinten vált önfenntartóvá, hogy mostanra több méter lett a talaj vízszintjének ingadozása. A gazdálkodás így csak locsolással vált lehetővé” – magyarázta a szakember.
A konferenciát szervező Magyar Ökoszociális Fórum egy ötlettel is előállt a probléma kezelésére. A semlyékvíz-visszatartási projekt a csatornázások előtti vizes tájakat próbálja meg felhasználni természetes módon odajutó vizekkel – a csapadékvizek, vagy a hóolvadékvizek tavaszi visszatartásával termelhetővé kívánják tenni ismét a talajt. “Projektünk ‘parasztemberi szinten’ is megvalósítható, akár egy magángazda a saját területén, vagy közös semlyékeken is megcsinálhatja, akár egy vízvisszafogó tó létesítésével. Ennek nem mélynek kell lennie, csak olyan területnek, amely nem engedi el a vizet” – emelte ki Győri-Nagy Sándor.
