Margit Zoltán: Karmageddon - Nevergreen

Nevergreen KARMAGEDDON

lemezmegjelenés 2012. január 28.

Nyolc elemi erejű gótikus himnusz, magyarul és angolul. A Depeche Mode "Policy Of Truth" feldolgozása, valamint az "Ó Fortuna" nagyzenekar által kísért verziója - latinul.

Bónusz DVD

A "Mindörökké" koncert DVD remaszterizált újrakiadása, a zenekar összes videóklipjével!

Limitált CD-DVD

Ajándék Gothica belépővel előjegyezhető a metalshop.hu oldalon!

(Nagyobb méret érdekében kattintás a képre!)

Karmageddon - Nevergreen - 2012

Előrendelhető a Nevergreen új albuma, a Karmageddon!

Rendeld meg a Nevergreen új albumát, a Karmageddont ajándék Gothica koncertjeggyel, kérd dedikálva és a Nevergreen: Imperium 4CD BOX-al,
mely így kedvezményesen lehet a Tiéd!

Ha a koncerten szeretnéd átvenni az albumot, a személyes átvételt válaszd és írd a megjegyzéshez: a Gothica Fesztiválon veszem át!

Dupla hosszúságú CD a következő dalokat tartalmazza:

1 Jöjj, Messiás

2 Sötétségből fény

3 Egy lövés egy halál

4 A végzet hajnalán

5 Míg a halál el nem választ

6 Policy of truth (Depeche Mode feldolgozás)

7 Dermedt angyal szárnyán

8 Népünk árnya visszatér

9 O Fortuna

10 A halottlátó

11 Rise, Messiah

12 Dark Lights

13 One Shot, One Kill

14 Dawn of the Doom

15 Till Death Tears Us Apart

16 Tired Wings of Doom

17 Wishes in the Wind

18 Raise the Death

A limitált szériájú bónusz DVD tartalmazza a már nem kapható Mindörökké DVD (2003) felújított / kiegészített változatát, a 2003 május 2-i Gothica koncert felvételét felújított képpel és hanggal, illetve az összes Nevergreen klipet, köztük a legújabbat is.

Rendeld meg a lemezt a webshopon és válaszd a futárszolgálatot, a postát, vagy a személyes átvételt!

Cím: 1114, Budapest, Fadrusz utca 2.

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 10-18

Bővebb infó és rendelés itt:

http://www.metalshop.hu/product_info.php?products_id=13450

www.metalshop.hu

Magáról a Karmageddon címről ezt mondta a basszusgitáros/énekes Bob Macura, aki ezúttal is maga játszotta fel a dalok ritmustémáit a stúdióban:

"Elsősorban maga a szójáték tetszett meg nekünk, de amúgy is nagyon találó ez a Karmageddon cím, hiszen 2012 van, a lemez pedig most jön ki. Itt van ugyebár ez egész hiszti a világvége kapcsán, de ennél jóval többről is van szó, például a Földünk mérgezéséről, ami mára valóban apokaliptikus jelleget öltött, aztán az emberi viszonyok megváltozásáról, a folyamatosan zajló háborúkról, háborús gócokról és persze arról is, hogy a világot leginkább 2-3 család uralja. Ezek a témák mind-mind arra inspiráltak bennünket, hogy ezt a címet válasszuk."

"Az Armageddon a keresztény hitvilág szerint a világ végére utal, a Karma meg az elkerülhetetlen sorsra - tette hozzá Matláry Miklós. - Vagyis a pusztulás elkerülhetetlen, azonban ezt nem egy fatalista életfilozófia mondatja velünk. Küzdeni kell ez ellen. És nemcsak a Bibliára utal a cím, de a profán mindennapokra is. Mindannyian egy apokaliptikus és kaotikus világban élünk, ahol emberek vesztik el az egzisztenciájukat, a munkahelyüket, a lakásukat. Háborúk jönnek és mennek, egyre közelebb hozzánk. Több jóslat is ígért 'világvégét' 2012-re, a maják, Nostradamus... Van egy ilyen hangulat a világban, tehát aktuális a téma, de ettől még nem gondoljuk azt, hogy ez így is lesz. Viszont megihletett minket a gondolat. A Nevergreen szövegvilágától ez amúgy sem állt soha távol."

A Karmageddon egyik azonnal feltűnő jellemzője, hogy az énekesnő Simon Valentina, azaz Tina jóval meghatározóbb szerepet kapott a lemezen, mint legutóbb.

"Tina egy fantasztikus énekesnő, akinek a színpadi megjelenése is különleges. Már két éve ott van velünk minden koncerten, és azt láttuk, hogy nagyon pozitívak a visszajelzések vele kapcsolatban. Másrészt új vért is hozott a zenekarba, azaz lehetőséget arra, hogy általa is újítsunk, a dalszerzés terén szélesebbre tárhassuk a kapukat."

A Karmageddon dalait a két fő dalszerző, Matláry Miklós billentyűs és Bob Macura énekes/basszusgitáros mutatja be, a saját szavaival.

1. JÖJJ, MESSIÁS

Matláry Miklós: "Egy olyan nyitószámot szerettünk volna, ami előrevetíti a lemez további tartalmát, mind zeneileg és szövegileg, mind pedig hangzásilag. Középtempós, húzós, zakatolós metal riff adja az alapot, Bob erőteljes, 'hörgős' énekével, Tina pedig dallamos áriát vonultat fel a refrénben, amit Bob durva éneke tökéletesen ellenpontoz.

A dalhoz egy óriási gitárszólót produkalt az egyik vendéggitáros, Miso Marjanov (Mester Tamas Band), aki a Vajdaság egyik legjobb szólósa. A hangzás a zentai Chainroom stúdiót, a szabadkai Kesler stúdiót, valamint Nikola Mijic hangmérnököt dicséri. Meggyőződésem, hogy kevés magyar lemez szól ilyen világszínvonalúan és egyben brutálisan.

A nyitódal szöveg a mai világ romlottságáról, a szellemi értékek devalválódásáról szól, arról az apokaliptikus világról, amelyben élünk, átvitt értelemben. Az emberiség mindig is egy felső hatalomtól várta a megváltást. Tenni azonban keveset tett érte."

2. SÖTÉTSÉGBŐL FÉNY

Bob Macura: "Ez egy középgyors dal, vérbeli power metalos riffel. Igazából nagyon nem tetszik, hogy mostanában merre is tart a világ. Én egy örök optimista fickó vagyok, és mindig hiszek abban, hogy jobb lesz minden, viszont a nirvánáig nagyon rögös az út. És itt inkább a lelki harcot említeném.

Ez a szöveg alapvetően a reményről szól."

3. EGY LÖVÉS, EGY HALÁL

M.M.: "Ez egy középtempós, izmos, mechanikus metal riffel megáldott zúzda, indusztriális hatásokkal. Ez is erről az apokaliptikus világról szól. Elég, ha megnézed a híreket, máris tudod, hogy miről beszélek. Többek között a háborúkról, amelyeknek nincs vége és nem is lesz. De itt nem csak a Közel-Keletre gondolok, zajlik ugyanis egy mentális háború is.

Az 'egy lövés egy halál' kifejezés az amerikai katonai szlengből jött. One shot, one kill - ez a modern hadviselés precizitására utal. Ami persze nem mindig olyan precíz, mert alapvetően minden háború kaotikus jellegű.

Fogós, epikus refrén jellemzi a számot, ezt Bob énekli, Tina pedig ráénekli az opera kánont. Elég brutális hangzású szintiszóló is van benne, a végén pedig egy monumentális szimfonikus levezetés Tina áriájával."

4. A VÉGZET HAJNALÁN

B.M. :"Mozdonyszerűen húzós dal, zakatolós riffel, a refrénben Tina vokáljaival megspékelve. A mondanivaló a kilátástalanságról szól, az ember mindennapi harcáról, a kisebb-nagyobb csatákról szól, amelyeknek sosincs vége."

5. MÍG A HALÁL EL NEM VÁLASZT

M.M. : "A Karmageddon album egyik lassú tétele, de nem ballada, sokkal inkább ultragótikus doom, bár ez a lemez távolról sem egy tipikus gothic doom anyag. Ahhoz túl durván szól, és persze sok más irányzat hatása is megjelenik a dalokban.

Ez a dal viszont klasszikus Nevergreen, és lehet, hogy épp ez a jó benne. Nagyívű dallamok, Bob által énekelt melodikus refrén, persze Tina remek hangjával díszítve. Ezen a lemezen Tina sokkal többet énekel, mint legutóbb, tele van az anyag operás áriákkal, női vokállal, és nem csupán a díszítés szintjén, hanem funkcionálisan.

Ez a szöveg a szerelemről és a halálról szól, mondhatjuk, ez is tipikus Nevergreen. Szabolcs pedig egy nagyon jó szólót játszott fel a dalhoz - óriási!"

6. POLICY OF TRUTH (Depeche Mode feldolgozás)

B.M. :"Tőlünk már megszokták az emberek, szinte már alapkövetelmény is, hogy általában egy-egy populáris számot átformálunk a saját képünkre. Gondolj csak a Madonna nótára! Ezúttal is a Depeche Mode-hoz nyúltunk, a Policy Of Truth dalukat nevergreenesítettük. Még legalább 10 olyan Depeche Mode dal van, amiket szívesen feldolgoznánk, mert igazából rockos alapú a dallamvezetésük. Ezért is kedveltek ezek a metalosok körében is.

Szerintem tisztán metal zenét egyáltalán nem jó feldolgozni. Rizikós is, mert a pop slágereket lehet olyan módon átalakítani, hogy úgy még senki sem hallotta őket, tehát valami új hangzásvilág jön létre. A metal dalokhoz viszont nem biztos, hogy lehet többet, pluszt hozzátenni, és az sem biztos, hogy a közönség elfogadja egy újabb formában a már alapból is zúzós dalt."

7. DERMEDT ANGYAL SZÁRNYÁN

B.M. :"Az egyik legkedvesebb szerzeményem az új anyagról, egy kimondottan szerelmi ballada. Akármennyire is nem akarjuk bevallani, mindenki vágyik arra, hogy szerethessen és hogy szeretve legyen. A szám szövege a nagyon erős vágyakozásról és a szenvedélyről szól, amely már-már valóságos fájdalmat okoz."

8. NÉPÜNK ÁRNYA VISSZATÉR

B.M. : "A leggyorsabb dal ezen a lemezen, és szinte már death metalos a refrénje. Emlékszem, hogy a szöveg megírásakor mennyire ki voltam akadva. Nem csoda, hogy az elkészült szöveg abszolút forradalmi jellegű, de mondhatnám akár felbujtónak is.

Felháborító, hogy ebben a régióban milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek az emberek a kurva politika, a hülye háborúk és a korlátokat nem ismerő világhatalmak miatt. Nem tudom elhinni, hogy újra és újra ugyanazokat a barmokat választják meg az emberek! Aztán meg sírnak... Ébresztő!!!"

9. O FORTUNA (Carl Orff)

M.M. : "Carl Orff méltán híres klasszikus zenei darabját mindenki ismeri, pláne aki szereti a gótikus hangulatokat vagy az epikus filmek világát. A világ legnépszerűbb monumentális nyitánya ez a tétel. Egyszer már feldolgoztuk az Amok CD-n, de akkor magyarul. És szerettük volna még monumentálisabbra venni, még brutálisabbra, ez tehát egy másfajta hangszerelés, amelyben férfi és női kórus is hallható.

Szerintem az új lemez egyik igazán kiemelkedő darabja lett, Tina pedig óriásit énekel itt is. Egy egész kórust énekelt fel egyedül, azaz alaposan kihasználtuk a hangterjedelmét és az operaénekesi tudását. Bob is jó durván tette oda a verzéket, és ő is egész kórusokat énekelt fel, néhány barátunk segítségével.

Moti súlyos dobolása teszi meg súlyosabbá az egyébként sem könnyed tételt, Szabolcs meg nagy szólót produkált wah wah pedállal, a tétel végét pedig átírtuk: Tina itt többszólamú áriát énekel, amolyan záróakkordként."

10. A HALOTTLÁTÓ

M.M. : "Ezt az epikus dalt először az Ámokkal csináltuk meg. Olyan fajsúlyú szerzemény azonban, amit érdemes volt most feleleveníteni, ahogy a Dermedt angyal szárnyán balladával is tettük. Ez itt egy indusztriálisabb, szimfonikusabb jellegű hangszerelés.

A verzéket félig-meddig 'hörögve' adja elő Bob, a refrént Tina hozza operásan, és itt is egy egész kórust vettünk fel vele. Bob mély basszusa ezt kiválóan ellenpontozza. Monumentális lett!

Más jelleget kapott, mint a már ismert változatban, amit egyébként a kitűnő Szloboda Tibi énekelt fel eredetileg, amolyan Ronnie James Dio stílusban.

Itt is egy vendéggitáros szólóját hallani, mégpedig az egyik volt gitárosunknak, Vladónak köszönhetjük ezt a hatalmas szólót."

Egyéb:

A Nevergreen nem Evergreen!

Karmageddon - Nevergreen - 2012

Gothica fesztivál 2012. - Karmageddon

Az elmúlt évek emlékeinek köszönhetően a Gothica fesztivál hallatán három, számomra örökérvényű név jut eszembe: Árnyak, De Facto, Nevergreen. Sajnos az első két név koncertjeit talán már sosem lesz alkalmunk meghallgatni (bár soha ne mondd azt, hogy soha, hisz történtek már „csodák”’), viszont a Nevergreen megmaradt nekünk és reméljük így lesz ez még hosszú-hosszú évekig. Kimondva, vagy kimondatlanul ez az este elsősorban a fent említett zenekarról, és a fesztivál napján megjelent lemezükről szólt, ezzel együtt a többi fellépő sem épp a „futottak még” kategóriába sorolható. A műfaj jelenlegi hazánkban tevékenykedő, vagy épp hamvaikból újjáéledő karizmatikus alakjai szép számmal képviseltették magukat ezen az estén és mint ahogy az lenni szokott, akadt közöttük olyan is, aki rendesen kilóg a sorból (Casketgarden, Christian Epidemic és The Konstellation), hisz az általuk prezentált Extrém Metal muzsika „Gótikus” beskatulyázásával még a bátrabbak sem mernének próbálkozni.

Előbbi zenekarokról már sokan és sokat halhattatok, utóbbi névről viszont bőven van mit mesélni. A 2009-ben alakult zenekar megálmodója igen komolyan veszi a dolgát, hisz brutálisan rövid idő alatt komoly eredményeket ért el. Ennek legékesebb bizonyítéka a közelmúltban megjelent, ultrabeteg és profi hang és képminőséget prezentáló videójuk a „Goldminer”

A videó alapján talán kialakult bennetek egy kép arról, hogy mennyire lehettem mérges, amiért lemaradtam a kora délután színpadra lépő The Konstellation hangversenyéről. Az Őket követő Sense Of Silence zenekar műsorára szintén kíváncsi lettem volna, és amint tehetem, elmegyek egy koncertjükre, hisz sok jót hallottam róluk. Nem sokkal 15.30 után érkeztem meg a Club 202 nem dohányzó jégvermébe. A közönség ekkor még csak nyomokban volt jelen, mint mogyoró a hozzá legkevésbé sem passzoló élelmiszerekben. Ennek ellenére sikerült összefutnom néhány rég nem látott ismerőssel, akiknek igencsak megörültem. Ekkor kezdte műsorát a D/Harma zenekar, akik új énekesnőjükkel álltak a színpadra. Fontosnak tartom az őszinteséget, így most is az leszek. Nem tettek rám különösebb benyomást a produkciójukkal. Lehet, erről nem Ők tehetnek, hanem csak a korai időpont és félreértés ne essék, nem rossz amit csinálnak, de valahogy ott és akkor inkább az „aláfestő zenei szolgáltatás” szerepét voltak kénytelenek betölteni a jobb sorsra érdemes zenekartagok. A hideg és a dohányzás radikális tiltása erősen lehúzta az ekkor még nem éppen heves hangulatot, és a hangzástól sem voltam elájulva.

A D/Harma fellépését követő Velvet Seal koncertjét nagyon vártam, hisz nem kis névről van szó. Külföldön nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint idehaza. A zenéjük igen kellemes ötvözete a göteborgi Metal zenekarok hangulatának és a Within Temptation fémjelezte Goth/Rock zenének. A hangzás itt már kezdett alakulni, az élvezhető hőmérsékletnek viszont még a közelébe sem jutott a hely, ez abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy végül a hideg vett rá, hogy letáborozzak a színpad előtt, hátha ott a reflektorok miatt cseppet elviselhetőbb a klíma. Sajnos a Velvet Seal fellépésében nagyot csalódtam, mivel jóval többet vártam ettől a bandától. Gabi személyében ott és akkor nem az a díva köszönt vissza, akit a videókból jól ismerhetünk. Érezhetően elégedetlen volt a csekély nézői létszámmal, és valahogy a buzdítás sem hozta meg a várt eredményt. A pozitív döbbenetet a záró feldolgozás szám, a Flashdance c. filmből ismert Maniac okozta, mert azt valahogy annyira sikerült eltalálni, hogy nem is értem miért nem a koncert közepén játszották, hisz nagyobb eséllyel perdült volna táncra, az egyébként már közben gyarapodó publikum.

Egy ilyen jellegű est szerintem elmaradhatatlan fellépője az Ideas zenekar. A lemezbemutató fellépésük remekül sikerült, és határozottan megalapozta a jókedvem, ami innentől egész este töretlenül ki is tartott. Nagy kedvencem a Főnix dallamait még most sem tudom (és nem is nagyon akarom) kiverni a fejemből. Anita szenzációs énekesnő, az egész koncert alatt sugárzott belőle a zene iránti szeretet. Számomra a látottak közül ez jelentette a nap első igazán jó koncertjét.

Az est legnagyobb meglepetését a Dying Wish feltámadása jelentette. Hihetetlen jó koncerteket adtak évekkel ezelőtt is, és egyszer csak volt-nincs…eltűntek, mint a kámfor, majd eltelt négy esztendő és végre ismét próbálni kezdtek. Hogy kíváncsi voltam-e?! Nem kifejezés Szépen be is betonoztam magam a színpadtól ideális halló- és látó távolságban, Szapy barátunk társaságában, aki el is látott jobbnál jobb ötletekkel eme beszámolóhoz, de a franc egye meg, nem elfelejtettem mindent a Dying Wish hatására. A koncertre a legjobb szó talán az, hogy ÉLT... Dömötör Balázs leginkább egy rendkívül elégedett őszülő napközis nebulóra emlékeztet, és nem az a színpadot lebontó alkat, de annál remekebb énekes. A srácok szemmel láthatóan élvezték a bulit. Eljött az a pillanat is, hogy már nem bírtam ki, és bemásztam előre. Kegyetlen nagy élmény volt végighallgatni amit a színpadon művelnek. És nem, nem látszik rajtuk a kihagyás, sőt…Olyan meglepetés dalokat vonultattak fel, hogy a bokám le… szóval hatalmasat ütött. Az első döbbenet Deep Purple – Perfect Strangers …te jóságos ég, hogy ez mekkorát szólt. Utoljára ezt a számot a Dream Theatertől hallottam, most akkor csépeljem még a szót? Minek? :) ÉS erre még sikerült rátenniük egy lapáttal a Depeche Mode – Enjoy The Scilence című dalával. Csendben megjegyzem, hogy az est folyamán már elhangzott egy DM dal, ami közel nem ütött ekkorát. Erre a koncertre garantáltan sokáig fogok emlékezni. Ezek után vetődött fel bennem, ha még az Evenson is újjáalakulna akkor lenne igazán szép világ...:)

A Casketgardent már jó párszor hallottam élőben és szívesen hallgatom a lemezeiket is. Hozták a formát ez alkalommal is. Balázs megszabadult a rőzsétől, Cseh István énekes osztotta a kultúrát a Ba+ekkel és a Gótok fricskázásával (hogy finoman fejezzem ki magam), aminek értelme ugyan nem sok volt, de valamiért nyilván nagyon be kellett szólni. Ő tudja, valakinek biztosan ez kell, én néhány megmozduláson jót mosolyogtam. Cirkusz és kenyér, de legalább a zene nagyon rendben van. Jön az új lemez, amire (ellentétben a beszólásokkal) tényleg kíváncsi vagyok, a cucc a 2012. februári HammerWorld magazin CD mellékleteként jelenik meg.

És végre eljött a pillanat, amire egész este nagyon sokan vártak. A Nevergreen végre színpadra lépett. Bevallom őszintén a soundcheck alatt kissé letaglózott Tina orgánuma (egy ilyen képzett hang, hangosítás nélkül is erős), és bár lemezen tetszett a női énekessel megerősített Nevergreen, valahol volt benne egy enyhe félelem, hogy ez élőben nem fog akkorát ütni. Tévedtem, mindamellett, hogy kellett némi ráhangolódás. Furcsa, mégis hatalmas élmény volt így hallani a régi dalokat, az új szerzeményeknél pedig teljesen természetesnek hat, hogy nem csak Bob énekel. Nagyon kíváncsi vagyok már az új lemezre. Minden klasszikus terítékre került, az Új sötét kor alatt már én sem bírtam magammal (ekkor már alig volt hangom, az Ámoknál már egyáltalán nem…) és immáron „haj nélkül” Headbangelésbe kezdtem. Semmi nem maradt ki, minden olyan dal elhangzott, amit egy valamire való Nevergreen rajongó várhatott. Annyi év után sem lehet megunni ezt a zenét. Ez az este valóban egy ünnep volt, az új lemezt és a régi, sokunk számára feledhetetlen dalokat ünnepeltük.

A hangzás minden szempontból rendben volt, a Frozen alatt felvonultatott hastáncos lányok koreográfiája is beleillett az est hangulatába.

Látszott azért, hogy volt néhány „első koncertes” is a közönség soraiban, hisz a visszázás nem maradt abban az Ámok után sem…pedig oly sok év után sem változott a szokás, ha lemegy az Ámok, a függöny is legördül, még, ha nem is szó szerint.

Sokak számára (beleértve engem is) ez az este itt ért véget. Hosszú, tartalmas nap volt. A Christian Epidemic zenekart már jó párszor volt alkalmam élőben látni, és egy pillanatig nem féltem attól, hogy nem marad közönségük, hisz a Nevergreen pólók mellett egyértelműen a Christian Epidemic feliratot viselők voltak többségben. Akkor viszont rendesen fogtam a fejem, mikor a koncert másnapján kiderült, hogy a estét záró Reason billentyűse egy több mint évtizedes jó cimborám akit már nagyon rég nem láttam…ha ezt előre tudtam volna. Remélem jövőre hasonlóan jó lesz a felhozatal.