Az történet jobbanlátása céljáúl képre kell koppintani!
A csicsókai szélmalom lebontásával indult a Terjániak szélmalomharca az izmusok ellen. A csicsókai "kommun-izmus" akkori és mai hívei (ma a demokrácia kispadján ücsörögnek), úgy látták jónak, mivel a Terjániak nem akartak megtörni és az egy Istenért sem akartak jött-ment "kommu-nistákká" válni főbűnt követtek le, hatványozták bűnösségük, hogy második világháború után is a magyar lobogót tűzték ki a közösségük házára, még a határ módosításra is fittyet hányva és nem tisztelve az egypárt vérvörös lobogóját!
Összegyugta kobakját a nagy csicsókai tanács, elnököstül, titkárnőstül, sofőröstül hogy kellene még fényesebbre csiszolni a nándorfehérvári központi elvtársak salak anyag tárolóját és a Terjániakat hogyan kellene móresre tanítani...
Imigyen történt:
-Döntést köll hozni! Ordíbált Zsálya elvtárs, erre Beléndek elvtárs felpattant, mivel ő a párt főideológusa, álmában is Marx Tőkéjét fújja az internacionáléval egy jópofa "kognac" mellett:
-A döntésben köll dönteni! Miben annak köll lönni: A falut a föld színével köll egybe egyöngetni! Méltó büntetése lészön az nyers-nyakas terjáni "parasztoknak"! A végire az döntésnek oda köll biggyeszteni: A Nép nevében! Így lösz, ez jogerős döntés-ítélöt!
Odaszól a latyakos-barapartmenti Napraforgó elvtárs:
-Elvtársak és elvtársnők! A templomot is és az iskolát is! Ne emlékeztessen bennünköt sömmi az imperialista-kapitalista úracskákra! Itt és most a kommunizmust köll építeni! Mögmondtam, mert mögaszondtam! Itt Istennek tovább helye nincs! Távozzon innen is!
Fölpattan a főuccaji Bukszus elvtárs és megismétli, azt amit előző elvtársak ecseteltek, vázoltak, ordibájoltak. Ő az utángyujtásos elvtárs, aki mindig meg tudja magyarázni mi történt és utólag mond-rá mögöldást, mert ő a csapatjátékos, olyan nagy bátyuskás!
-Mi lött volna, ha nem lött volna ha, nos, ha nincs Terján, nincs gond, mert ha Terján mögmarad, akkor az gond marad! Csicsókaiakat kellett volna kitelepíteni, míg a Terjániakat betelepíteni, nos, Padéjiakat sem köll kihagyni, mert azok mögaszongyák, hogy az asszonynak a sporhelt mellett van az helye, mert nagyon fázós és nincs ideje így másik elvtárs után baktatni! Bár a terjáni mönyecskéket összekeverjük a Padéjiakkal, Csicsókaiakkal, Szögediekkel, akkor azok már Hodicsiak lösznek(...) Lészön itt nagy összjáték, mert a tűzkőhalmi embör is liberális pártozatú vót, vögyünk róla példázatot!
A legveszélyesebb elvtárs a csendes Tavi-Rózsa elvtárs, ő csak hallgat, figyel jegyzetel. Ő már tudta, hogy disznófarmot létesítenek Terján felett és a trágyalét a terjáni római-katolikus temető sírjain, holtjain vezetik majd el a terjáni Holt-Tisza ágba, hogy legyen az intő példa az utókornak...
No majd után-gyújtásos elvtárs, ezt is megmagyarázza, hogy utólag mi is történt, mert ő csapatjátékos...
Magyar irtott ismét magyart és ismét és ismét, no de nem sokáig...
A félkegyelműek döntöttek és Terjánt a földszínével tették egyenlővé. A kiátkozás még kegyetlenebb formája az volt, amikor a csicsókai szélmalmot is lebontották és szárazjárdát készítettek belőle a Csicsókára betelepített Terjániaknak. Így a Csicsókaiak gyűlölete még hatványozódott, de ezt Csendes Tavi-Rózsa elvtárs jól tudta, oszd meg oszt uralkodjál!
Mivel az elvtársak megrettentek, hogy az Úrat kísértik egy haranglábot hagytak csak meg Terjánból, ha netalán-tán az Úr ismét visszatér, majd Bukszus elvtárs elmagyarázza néki, hogy a Terján nem is úgy volt, hanem imígyen, mert ő csapatjátékos elvtárs volt, de most megtért és megtanult körösztöt is vötni, mert most az köll, most hithű szolgáló úrrá változott...
Az egyház a pusztítás elől kimenekítette a terjáni templom harangot, kegytárgyakat, képeket, szobrokat és elhelyezte a csicsókai Szentháromság templomban, no az elvtársak megtorpantak a templom ajtaja előtt, mint Attila Róma kapuinál, így nem tudtak teljes szellemi pusztítást is véghezvinni, a legfontosabbat nem tudták elvenni a Terjániaktól: a hitüket! Ez nagyon fájt nekik, és azóta is fáj nekik, mert Csicsóka igazi baloldali falu a mai napig, pedig válltig fogadja visszatért az akólba! Az akólba igen, de megint a pásztort nézték el gamósbotjával meg a bennfentes pulikutyájával...
Ma Bukszus elvtárs reinkarnációja, ő újfent az után-gyújtásos úr, aki mindig meg tudja magyarázni mi történt és utólag mond-rá mögöldást, mert ő csapatjátékos és mint nagy elődje mai is csak MAGYARázkodik! (...)
Miről is MAGYARázkodik? Ma éppen a csicsókai Marczibányi-Léderer parkról regél utólag, hogy annak mocsári tölgyfáját kivágták, melyről ő nem tudott és a hajbókolók sem. Brilliáns ötletként szajkózzák az alattvalók, hogy a terjáni napsugaras körösztöt ebből a fából kellene kifaragni. Mi köze az angol stílusú park díszfájának Terjánhoz? Egyszerűen semmi! Talán annyi, hogy faragni fából lehet, meg a költségvetésből!
Nézzük meg egy kicsit a parkot, mert nem zörög a haraszt és nem panaszkodik a paraszt,
ha a szél nem fújja...
Újfent keresztek és piros pontok jelentek meg a park fáin, no nem tért meg a falu nem kell azért megijedni, és a japánok sem fektetnek itt be a dohánykertészetbe! A keresztelés után a fákat kivágták, azokat a fákat amelyek védelem alatt kellene, hogy álljanak. A polgárok felhördültek erre a rend őrei nyomozásba kezdtek! Nevezetesen, hogy hova tűnt a park több száz fakészlete, de nem találták meg az Anonymous elkövetőt. Valahogy láthatatlan falba ütköztek, talán a Mayák egyik jóslata vált be! Világvége nem lett most, de a csicsókai parkból eltűnt a fa...
Egy pár éve a parkban elkészült a demokratikus futó pálya, testépítő elemekkel. E elemek mivel nyárfából készültek sebtiben tönkre mentek, nos addig tartottak, amíg a pályázati pénzeszközök gyorsan elillantak...
A tanács összedugta kobakját
Mit kell tenni? Csicsókán gödröket kell ásni és a park futópályáját gyorsan be kell temetni és ezt egy újabb pályázati eszközökből kieszközölni...
Igen, így van olvasó, nem Don Quijote de la Mancha jött Sancho Panza-val Dulcinea del Toboso kegyeit elnyerni, de még a híres választási májkrémért sem jött senki, hanem immáron Bukszus úr MAGYARázatáért áll sorba közvélemény pártok által finanszírozott sokszor szűrt médiája.
Ezek itt addig félre MAGYARáztatnak, hogy Csicsókán elfogy a magyar, meg parkból a tűzifa, meg gidres-gödrös lesz a nagyon elmaradt kipusztulófélbe sodródott Csicsóka! No de májkrémet sem kevernek, de nagyon csendben visít az újévi malac is itt...
Ezek itt addig félre MAGYARáztatnak, hogy Csicsókán elfogy a magyar, meg parkból a tűzifa, meg gidres-gödrös lesz a nagyon elmaradt kipusztulófélbe sodródott Csicsóka! No de májkrémet sem kevernek, de nagyon csendben visít az újévi malac is itt...
Bukszus úrhoz híven én is megismétlem: Így lett Csicsókán ismét parki körösztös lovagrend, újfent, új czéllal: MAGYARázkodással és körösztös jelképes természetpusztítással...nem véletlen az eszetlen favágás (párttársaknak fűteni kell) ,de valamit tervezhetnek oda, no majd kiderül, mint tudjuk: nincs olyan titok, amely nem kerülne a nap világosságára!
Úram látod, ezt a teremtéspusztítást?
Csicsókai "körösztös utó-szó lovagok"...szánalmas...MAGYARázkodnak...
A képek beszélnek tovább helyettem:
Margit Zoltán
Csicsókáról "necsak" a messzemenően hírős észjárást jegyezze meg az utókor, ezért ajánlom kedves ismerősöm egy-tál étkét, megidézve a lovagi korok szellemét és a történetet jóval is zárjam le!
Íme az receptórium:
Csicsóka krémleves
Mivel még nem főztem ilyen levest, ezért csak egy kis adagot készítettem, de nagyon finom, krémes állagú lett.
Hozzávalók 3 tányér leveshez: 25
dkg csicsóka, egy újhagyma, fél-fél szál fehér- és sárgarépa,
egy darabka zellergumó, egy-két szál zeller- és
petrezselyemzöldje, só, őrölt bors, ízlés szerint egy-két
csipet őrölt koriander és szerecsendió, egy-két kis ágacska
citromkakukkfű, 1 tojássárgája, 1 kiskanál kukoricaliszt, 0,5-1
dl főzőtejszín, levesbetétnek 1 zsemle.
A csicsókát és a répákat
meghámoztam és feldaraboltam, a hagymát karikára vágtam. A
fűszerekkel és a zöldekkel feltettem főni. Mikor minden jól
megpuhult, leturmixoltam, a sárgáját elkevertem a
kukoricaliszttel és tejszínnel, majd behabartam vele a levest.
Pirított zsemlekockával tálaltam, amit már 2-3 nappal előbb
felkockáztam és hagytam szikkadni, majd tálalás előtt
teflonserpenyőben, olaj nélkül kicsit megpirítottam.
A csicsóka íze hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb, nyersen is fogyaszthatjuk, úgy is finom. Ásványianyagokban gazdag, mint a kálcium, kálium, magnézium, foszfor és cink. De tartalmaz béta-karotint, B1-, B2- és C-vitamint is.
A csicsóka íze hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb, nyersen is fogyaszthatjuk, úgy is finom. Ásványianyagokban gazdag, mint a kálcium, kálium, magnézium, foszfor és cink. De tartalmaz béta-karotint, B1-, B2- és C-vitamint is.
A csicsókák, még a meghámozásuk előtt
|
A leves főzés közben
|
Bejegyezte: Katalin
Jó étvágyat feleim!
Örülök, hogy a levesem itt is látható lett :)
VálaszTörlésNeked is boldog, szerencsés új esztendőt kívánok!
Kitűnő ötlet ez a csicsókából készült krémleves kedves Katalin! Kilépkedünk az ünnepekből én is megfőzőm és elküldöm a képeket róla!
VálaszTörlésBoldogságban, szerencsében gazdag új esztendőt kívánok én is neked! :)
Móra Ferenc
VálaszTörlésA csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
Móra Ferenc jól kiismerte a csókaiakat, akiket gúnyosan pókaiaknak nevezett (gyorsan felpukkadó, sértődős fajta)így az sem volt véletlen, hogy jobb keze a Tűzkőhalom vallatásánál Krspogacin Vlado szerb ember volt, mert a csókai magyarok azok inkább MAGYARázkodtak, mintsem dolgoztak az ásatáson...
VálaszTörlésA kedvenc versorom, amelyben benne van Csóka mentalitásának alapja:
"Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba."
Köszönöm, hogy megidézted e remek írónk versét!