Üzenet a Magyar önrendelkezés,
emberi jogok és
jogvédelem a
Kárpát-medencében konferencia részvevőinek
(Budapest, 2013. június 4.)
(Szerkesztett változat)
Üdvözlöm a Konferencia résztvevőit
és sikeres tanácskozást kívánok.
Sajnálom, hogy most nem tudok jelen
lenni, de remélem, hogy a következő(kö)n már részt vehetek.
Az értekezlet részvevőinek
figyelmét a következőkre szeretném felhívni:
A vajdasági magyar közösség
demográfiai, gazdasági és foglalkoztatási helyzete, de egyéb
téren is, az utóbbi években tovább súlyosbodott, növekedett a
munkanélküliség, visszaesett a gyermekvállalás, a fiatal és
képzett lakosok elvándorlása pedig fokozódott, ami miatt a
lakosság elöregedése is egyre kifejezettebb, a közösségen
pedig egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és
a letargia.
Az itteni magyar pártok – a
Vajdasági magyar Szövetség (VMSZ) kivételével – és több
civil szervezet Újvidéken, 2012. szeptember 27-én, Felhívást
fogadott el a szerbiai magyar képviselőkhöz, az anyaországi
vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez[1], amelyben
– 15 pontban – megfogalmazták a magyar közösség
azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményeit.
A Felhívás egyik követelése (2.
pont), hogy Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű
nemzeti autonómiáját, a nemzeti tanácsokról szóló törvény
olyan módosítását, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek
tényleges politikai önkormányzatát.
Ez a kérdés most két szempontból
is különösen időszerű:
Először: Április 19-én Belgrád és
Pristina Brüsszelben olyan megállapodást kötött, amely „az
észak-koszovói szerb községek önkormányzatainak szélesebb
hatásköröket biztosít”, vagyis „egyfajta kormányzatot,
amely széles jogkörökkel bírna”. Az egyezmény számos olyan
kollektív jogot fogalmaz meg a koszovói szerb közösség számára,
amelyeket Szerbia törvényei az itteni nemzeti kisebbségek számára
nem látnak elő, mint például önálló bíróságok és
rendőrség létrehozása, a közoktatás, az egészségügy, a
művelődés felügyelete és irányítása, stb.[2] Ezért az
okirat irányadó lehetne a magyar közösség számára.
Másodszor: Várhatóan októberre –
nemzetközi felügyelettel – elkészül az új szerb kisebbségi
törvény tervezete[3], az igazságügyi és államigazgatási
minisztérium államtitkára pedig bejelentette, hogy „az év
végéig módosul a nemzeti tanácsokról szóló törvény”.[4] Az
Európa Tanács és az Európai Unió képviselői külön
rámutattak, hogy „a kisebbségi jogok előmozdításához nem
elegendő a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvény
módosítása, a tájékoztatási, az adatvédelmi és a kisebbségi
választási törvényeket is változtatni kell”.[5]
Adva
van, tehát, a lehetőség, hogy a törvénymódosításokkal a
magyar közösség tényleges önkormányzathoz jusson, mivel „a
Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem autonómia”.[6]
A
magyar közösség kollektív megvalósításának legnagyobb
akadálya azonban nem kizárólag a szerb állam, hanem elsősorban
az, hogy a magyar pártok és vezetői képtelenek közös
álláspontot kialakítani, milyen önkormányzatot is akarunk. Azt
is lehetne mondani, ahány magyar párt annyi elképzelés van.
Az egyik párt szerint „a nemzeti
tanácsokról szóló törvény jó példaként szolgálhat a
régióban”[7], vagyis ez a párt a jelenlegi állapotok
megőrzését szorgalmazza, a másik „az etnikai alapú
perszonális, nem-területi autonómiát” szorgalmazza,[8] a
harmadik azt hangoztatja, hogy „a területi és a személyi elvű
autonómia nem szemben áll egymással, hanem kiegészíti
egymást”[9], a negyedik pedig „területi autonómiát
követel a délvidéki magyaroknak”[10]. Újabban – koszovói
egyezmény nyomán – javaslat is elhangzott „az észak-vajdasági
magyar községek társulása/közösségének”
megalakítására[11].
Az autonómia ügyében, a nemzeti
kisebbségi kollektív jogok megvalósításában mindaddig nem lesz
előrelépés, amíg az itteni magyar pártok közös álláspontot
nem alakítanak ki és terjesztik azt a szerb hatalom felé.
A másik követelés (13. pont), hogy
„a szerb kormány biztosítsa végre az etnikai alapú incidensek
hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az
elkövetők elleni következetes alkalmazását, mindennemű
hovatartozástól függetlenül”.
A Vajdaságban nem szűnnek a nemzeti
alapú incidensekről (fizikai támadások, verekedések,
zaklatások, vallási intézmények rongálása, temetők és
keresztek rongálása és gyalázása, parolák/jelszavak, szlogenek
írása, gyalázkodó jelképek rajzolása, pamfletek terjesztése),
amelyekből a tavalyi évben is túlságosan sok volt és az idén
is folytatódtak.
Ezek a „kilengések” azonban csak
a jéghegy csúcsát képezik, mivel a nemzeti kisebbségi
jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a
nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés és a
„kettős mérce” alkalmazása, aminek az esetei jelen vannak a
társadalomban, de ezeket nehéz felderíteni, és még nehezebb
bizonyítani.
Az állami szervek „ritkán kezelik
a súlyuknak megfelelően a helyzetet. „Gyakran nem minősítik
kellően az eseteket, hanem csak szabálysértésként vagy
rendbontásként kezelik. „Volt már rá példa, hogy a rendőrség
kellően járt el, és kisebbség elleni uszítás miatt tett
feljelentést, akkor az ügyészség minősítette másként az
ügyet”[12], de arra is, hogy az ügyészség eltérően minősíti
az esetet, vagy a bíróság másként ítélkezik, attól függően,
hogy az elkövetők a többségi vagy a nemzeti kisebbséghez
tartoznak-e.
Szükségesnek tartjuk, hogy az
igazságügyi szervek munkájában maradéktalanul biztosítsák a
polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti
hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma
alkalmazását, a diszkrimináció tilalmát, az eljárások
tisztességességét és a polgárok jogbiztonsága, valamint az
ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének
érvényesülését.
További sarkalatos követelésünk
(14. pont), hogy az őshonos magyar nemzeti kisebbség igényeit
„vegyék figyelembe és kérjék számon Szerbia európai
integrációs csatlakozási tárgyalásai során”. A dokumentum
aláírói „a térség valamint Európa népei történelmi
megbékélése és a vajdasági magyar nemzeti közösség
helyzetének megnyugtató rendezése érdekében, szükségesnek
tartják a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő
kérdéseknek a tagjelölti státus megszerzése előtti megnyugtató
módon való rendezését”.
Erre egyszerűen ezért van szükség,
mivel uniós tagfelvételek során már meggyőződhettünk arról,
ha a kisebbség kérdéseinek megoldását nem tűzik ki feladatul a
csatlakozás előtt, a tagfelvétel után az EU már belpolitikai
kérdéseknek tekinti azokat, vagyis többé nem foglalkozik velük.
Románia 2012. február 29-én,
Szerbia EU-tagjelölti státusának megadása előtti utolsó
pillanatban, azt üzente: csak akkor támogatja a csatlakozási
tárgyalások megkezdését, ha Szerbia rendezi a román és a vlach
kisebbség jogait. Bukarest az oktatási, kulturális és vallási
jogok garantálását követelte, ehhez pedig biztosítékként azt
a kétoldalú egyezményt, amelyet végül 2012. március 1-jén
sikerült tető alá hozni.[13] Vagyis, Románia – az itteni
román nemzeti kisebbség érdekében – kész volt megvétózni
Szerbia EU-tagjelölti státusát.
Marin
Rajkov, Bulgária ügyvezető kormányfője 2013. május 15-én
bejelentette: Országa csak akkor támogatja Szerbia európai
integrációját, ha a bolgár nemzeti közösség megfelelő
mértékben érvényesítheti jogait Szerbiában – közölte a
Beta hírügynökség. (Az aktuális népszámlálási mutatók
szerint Szerbia délkeleti régiójában 18 543 bolgár él.) [14]
A magyar kormány – a hivatalos
nyilatkozatok szerint – Szerbia unió csatlakozási tárgyalásai
során továbbra is azt a politikát alkalmazza, mint Szlovákia
(2004.) és Románia (2007. évi) felvételekor, vagyis „nem
szándékozik semmilyen előfeltételt támasztani senkinek”.
Aminek aztán az lett a következménye, hogy a romániai magyarok
helyzete változatlan maradt, a szlovákiai magyaroké pedig
rosszabbodott.
Mivel – a vezető magyar
tisztségviselők szerint – „magyar érdek is, hogy Szerbia
dátumot kapjon”[15], nem számíthatunk arra, hogy az anyaország
a Szerbiában élő magyar kisebbség nyílt kérdéseinek
megoldását szorgalmazza, Szerbia csatlakozási feltételévé
tegye.
Természetesen a vajdasági magyarok
érdeke is Szerbia uniós csatlakozása. Ez azonban semmiképpen nem
jelenti azt, hogy lemondanak azonosságuk megőrzése és fejlődése
alapfeltételei biztosításának követeléséről.
A csatlakozási tárgyalások során,
amelyek évekig is eltarthatnak, az itteni (hatalmi koalícióhoz
nem tartozó) magyar pártok és civil szervezetek, valamint az
Európai Parlament magyar képviselői számára – amennyiben az
anyaország viszonyulása nem változik – marad a lehetőség,
hogy Szerbiától számon kérjék legalább a koppenhágai
csatlakozási kritériumok teljesítését, illetve a nemzeti
kisebbségi jogok tiszteletben tartását és védelmét.[16]
A vajdasági magyarok helyzetének
javítását csak közös álláspontok kialakításával és
fellépéssel, valamint az anyaország hathatós támogatásával
lehet elérni.
Újvidék, 2013. május 29.
Bozóki Antal,
az Árgus – Vajdasági Magyar
Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke,
a NJSZ tagja
__________
[1]http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseertés
Bozóki Antal: Jog a szülőföldhöz, Árgus, Újvidék, 2013.,
305- 322 o. ISBN 987-86-87633-50-6
[2] dió:
Megszületett a megállapodás. Magyar Szó, 2013. április
20., 1. és 5. o.
[3] Ágoston
András: Csak a holnapot megérjük. Vajdasági Magyar
Demokrata Párt, HÍRLEVÉL,XI. évf., 121. szám, 2013. május
24.
[4] Bővülő
kisebbségi hatáskörök. Magyar Szó, 2013. április
23., 4. o.
[5] Uo.
[6] Ágoston
András, a 3-as alatt idézett írás.
[7] Pásztor:
A nemzeti tanácsokról szóló törvény jó példaként szolgálhat
a régióban.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15499/Pasztor-A-nemzeti-tanacsokrol-szolo-torveny-jo-peldakent-szolgalhat-a-regioban.html, 2013.
május 24. [15:36] és Nemzeti
tanácsok, mint pozitív példa, Magyar Szó, 2013. május
25., 5. o.
[8] Ágoston
András: Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI.
évf., 58. szám, 2013. március 13.
[9] A
MPSZ megjegyzése a VMDP Hírlevelében közzétett
elemzésre.http://www.mpsz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=595:level-agoston-andrashoz&catid=58:mpsz-koezlemenyek-cikkek-velemenyek&Itemid=55
[10] Az
MRM I. Kongresszusának
zárónyilatkozata: http://www.mrm.rs/memorandumok/890-az-mrm-i-kongresszusanak-zaronyilatkozata, 2013.
március 3. [17:41]. Lásd még Bozóki Antal: Autonómia
ügyben nincs egyetértés c. írását. Vajdasági Magyar Demokrata
Párt, HÍRLEVÉL, VII. évf., 111. szám, 2009. augusztus
4.
[11] Balla
Lajos: Az én 15
pontom. http://www.vajma.info/cikk/olvasok/129/Az-en-15-pontom.html,
2013. április 21. [21:25]
[12] Bagi
Braskó Márta: Temerini hideg-meleg 2011-ben. Családi Kör,
2011. december 22., 18–19. p.
[13] P. E.:
Elhárult a tagjelöltség útjában az utolsó akadály. Magyar
Szó, 2012. március 1., 1. és 4. o.
[14] Bulgária
feltételeket szab Szerbiának. Magyar Szó, 2013. május 16., 4. o.
[15] Magyar
érdek is, hogy Szerbia dátumot kapjon. Magyar Szó, 2013.
május 14., 1. és 3. o.
[16] Bővebben
lásd Bozóki Antal: Elhallgatott feltételek c.
írását.http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Kisebbs%C3%A9gi%20jogok, 2013.
május 23. [19:36], vagy Civitas Europica Centralis (CEC):
Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. május 24. [12:13]
