A kötelezettségek számonkérése...

NYELVI JOGOK ÉS GYAKORLAT

Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok feldolgozása– közli a szerbiai Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatal a honlapján.1

A Hivatal nyolc, az alapvető emberi jogokról szóló Szerbia által is ratifikált
nemzetközi szerződés alkalmazásáról szóló állami jelentés előkészítését koordinálja. Úgyszintén jelentést készít a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája2 és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény3 alkalmazásáról.4

Nemzetközi kötelezettségek

A köztársasági hivatal – az illetékességével összhangban – megkezdte a községi és városi közigazgatásban dolgozók nemzeti hovatartozásával és anyanyelvével, valamint ezekben a hivatalokban hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvekkel és írásmódokkal kapcsolatos, továbbá az ügyfelek anyanyelvű beadványaira vonatkozó adatok begyűjtését, olyan esetekre vonatkozóan is, amikor az nincsen hivatalos használatban a helyi önkormányzati egységben.

A Szerb Köztársaság a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény aláírója, amely a 10. szakasz 2. bekezdésében kimondja: „A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által hagyományosan, vagy jelentős számban lakott területeken, amennyiben azok a személyek úgy kívánják, vagy az ilyen kívánság megfelel a valóságos szükségnek, a Felek erőfeszítéseket tesznek arra, hogy biztosítsák – lehetőség szerint – e személyek és a közigazgatási hatóságok közötti kisebbségi nyelv használatát elősegítő feltételeket.”

A keretegyezmény 15. szakaszában „a Felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy megteremtik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára azokat a feltételeket, amelyek a kulturális, a társadalmi és a gazdasági életben, valamint a közügyekben – különösképpen az őket érintőkben – való részvételhez szükségesek.”

            A szerb alkotmány 77. szakaszának 2. bekezdése előírja, hogy ­„az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.”

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságnak (ETMB) tanácsadó testülete, a Keretegyezmény alkalmazásának felügyeletével kapcsolatos második, 2009. évi véleményében Szerbia hatalmi szerveinek javasolta, átfogó információkat gyűjtsenek a nemzeti kisebbségek részvételéről a közigazgatás minden szintjén, teljes egészében tiszteletben tartva a személyi adatok védelmére vonatkozó nemzetközi mércéket.

Az ETMB a 2001. évi határozatban felszólította a szerbiai hatóságokat, tegyenek erőfeszítéseket a nemzeti kisebbségek részvételének növelésére az igazságügyi- és közrendi szervekben, valamint lépéseket, hogy világos kép alakuljon ki a nemzeti kisebbségeknek az államigazgatási szervekben való részvételéről, a keretegyezmény alkalmazásának elősegítése érdekében.

Nincs betekintés?

A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi szerződések alkalmazásában illetékes szervek kötelező érvényű ajánlásaira, valamint arra való tekintettel, hogy Szerbiában nem létezik egységes nyilvántartás a hatalom egyik szintjén sem a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásáról és a nemzeti kisebbségi nyelvek alkalmazásáról, az Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatal megfogalmazta a körkérdés és a kérdőív űrlapját, amelyeket megküldött az önkormányzati egységének. A meghallgatásban való részvétel – Szerbia alkotmányával összhangban – önkéntes és névtelen volt.

Az akció befejezése után a Hivatal felkérte a helyi önkormányzati szerveket, hogy adják meg a foglalkoztatottak nemzeti összetételére és a munkájukban használatos nemzeti kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó adatokat. Vajdaság területén a helyi önkormányzati adatokat a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság gyűjtötte össze.

Az Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatalban megkezdődött a begyűjtött adatok feldolgozása, „amelyek alapján betekintést lehetne szerezni a nemzeti kisebbségek részvételéről a helyi önkormányzati szervekben és a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatáról a munkájukban. Ez nagy fontosságú lesz a megfigyelő testületek ajánlásainak teljesítése szempontjából a nemzetközi kisebbségjogi egyezmények alkalmazása területén” – olvasható a Hivatal honlapján.

Mit lehet ebből az idézetből megállapítani? Elsősorban azt, hogy a Hivatalnak halvány sejtése se nincsen, milyen a közigazgatásban foglalkoztatottak nemzeti összetétele, mely nemzeti kisebbségi nyelvek és melyik önkormányzati egységekben vannak használatban. Egyáltalán hogyan valósulnak meg az említett két nemzetközi egyezményben Szerbia által vállalt nemzeti kisebbségi jogok?

És a magyarok?

A nyilvánosságra hozott adatok szerint, a tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és alapokban (vagyis a tartományi közigazgatásban) foglalkoztatottak száma az utóbbi négy évben a legkevesebb 1187 (2012) és a legtöbb 1328 (2011) között mozgott. 

A legnagyobb számú magyar nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági közigazgatásban 2011-ben volt (87, illetve 6,55%), a legkevesebb pedig 2012-ben (77, vagyis 6,48%)., miközben a magyarok száma a tartományban 13% – a 2011-es népszámlálás szerint. Ez az arány a többi nemzeti kisebbség esetében is kedvezőtlen. Mindez arra utal, hogy a tartomány még a saját szerveiben sem képes, vagy nem hajlandó biztosítani az arányos foglalkoztatás elvét.

A tartományi közigazgatás és a magyarok6

	2009	%	2010	%	2011	%	2012	%
A tartományi közigazgatásban dolgozók száma	1232	100	1291	100	1328	100	1187	100
A magyarok száma	81	6,57%	83	6,43	87	6,55%	77	6,48%

Ez azt is jelenti: nem hogy nem javult a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok részaránya – a 2004. évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak 6,73%-a magyar nemzetiségű volt7 –, hanem még romlott is. Ezek az adatok jól illusztrálják azt is, miként viszonyul a vajdasági hatalom a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatásának biztosításhoz a közigazgatásban.8

A Ombudsman 2010. évi jelentése szerint9 a tartományi közigazgatásban 26-nak van/volt oklevele, illetve bizonylata a nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretéről, ami a teljes létszám mindössze 3,2%-a, miközben a nemzeti kisebbségek a tartomány lakosságának 34,95%-át képezik. A munkahelyek közül pedig csak 41 (5,1%) van/volt megjelölve, amelyekhez szükséges a hivatalos használatban lévő nemzet kisebbségi nyelvek használata. (Miközben a tartomány lakosságának 22%-a beszéli ezeket a nyelveket.)

Habár ezek az adatok ismertek a Szerb Köztársaság és VAT hatóságai előtt, a magyarok részvételének javításán ezekben a szervekben az utóbbi hat évben – az üres politikai ígéreteken kívül – nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás.

A magyarok nem csupán az állami szervekben és az állami alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is – kivéve egy-két magyar többségű községet.

A kisebbségügyi ombudsman-helyettes a 2010. évi jelentésben elismeri, hogy a helyi önkormányzatokban foglalkoztatottak nemzeti összetételére vonatkozó adatokkal nem rendelkezik, mert azok „elutasították a kért adatok megküldését, a közérdekű információk biztosára és a személyi adatok védelmére hivatkozva”.10 A biztos ugyanis arra hivatkozott, hogy  „nincsen jogi alapja az ilyen adatok begyűjtésének, mivel a szerb kormány nem hozta meg a különösen érzékeny személyi adatok védelmére vonatkozó rendeletet”.11 A jelentés megelégedett ezzel a megállapítással és nem indítványozott semmilyen intézkedést az előállt helyzet feloldására.

***

                Érdeklődéssel várjuk a készülő beszámolókat. Ezeknek választ kellene adni arra, hogyan viszonyul Szerbia a nemzetközi egyezményekben biztosított nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazásához.

            Fontos lenne most odafigyelni, hogy a jelentéseket ne suba alatt és a nemzeti kisebbségi testületeket, valamint a civil szervezeteket megkerülve küldjék meg az Európa Tanács illetékes testületeinek – mint ahogy ez addig általában történt – hanem hozzák ezeket nyilvánosságra és tegyék lehetővé a véleményezésüket. Oda kellene hatni, hogy valós adatok és helyzetkép kerüljön az ET elé, mert csak ez teszi lehetővé Szerbia nemzetközi kötelezettségei teljesítésének követelését. 

Ez elsősorban a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Várady-féle nyelvhasználati bizottságnak és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselőinek lenne a feladata. Az ilyen ellenőrzés eddig szinte rendre elmaradt, ami miatt ezen a téren sem történt előrelépés Szerbiában. Az ET reagálása is elmaradt, mivel a nemzeti kisebbségek részéről észrevételek nem voltak.

            Alkalom van most a nemzeti kisebbségi nyelv- és íráshasználati jogok gyakorlati alkalmazásának számonkérésére.

Újvidék, 2013. augusztus 26.

Bozóki Antal

__________
1 Počela obrada podataka o nacionalnoj pripadnosti zaposlenih i korišćenju manjinskih jezika u radu uprava jedinica lokalne samouprave [Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok feldolgozása]. http://www.ljudskaprava.gov.rs/index.php/vesti/253-pocela-obrada-podataka-o-nacionalnoj-pripadnosti-zaposlenih-i-koriscenju-manjinskih-jezika-u-radu-uprava-jedinica-lokalnih-samouprava, 04 јул 2013. július 4. [13:40]
3 European Treaty Series, No. 148.
4 European Treaty Series, No. 157.
5 Izveštaj o radu Kancelarije. [Jelentés a Hivatal munkájáról] http://www.ljudskaprava.gov.rs/index.php/yu/vesti-l
6 A táblázat a Tartományi Ombudsman éves jelentései [Godišnji izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana za … godinu] alapján készült, amelyek megtalálhatók az intézmény honlapján: http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/dokumenti/38-godinji-izvetaji5
7 Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2004. godinu. Novi Sad, decembar 2005. [A Tartományi Ombudsman 2004. évi jelentése. Újvidék, 2005] (ahttp://www.ombudsmanapv.org/dokumenti.html#2007ser honlapon).
8 Az ifj. Korhecz Tamás vezette Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárságnak nem volt betekintése a közigazgatási foglalkoztatottak nemzetiségi összetételébe. Erre a 2010. május 31-én lemondott Korhecz helyébe (2010. június 17-én) megválasztott Deli Andor nyilatkozatából lehet következtetni: „Most éppen folyamatban van egy részletes kérdőív összeállítása, amit a tartomány területén működő összes közigazgatási szervnek eljuttatunk. Ezzel a káderállományt szeretnénk feltérképezni és áttekintetni, többek között a nemzeti hovatartozást illetően is.” Varjú Márta: A kontinuitás fenntartása mindenekelőtt. Magyar Szó, 2010. június 18., 1.
9 Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu [A Tartományi Ombudsman 2010. évi jelentése. Újvidék, 2010]  24. Az Ombudsman későbbi jelentéseiben erre vonatkozó adatok már nem szerepelnek.
10 … jer su lokalne samouprave odbijale da dostave tražene podatke, pozivajući se na stav Poverenika za informacije od javnog značaja za zaštitu podataka o ličnosti. Uo., 25.
11 Poverenik se poziva na to da ne postoji pravni osnov za prikupljanje ovakvih vrsta podataka, pošto Vlada nije donela Uredbu o merama zaštite naročito osetljivih podataka o ličnosti. Uo.

ÚJABB HOSSZABBÍTÁS - „Temerini hetek” ügyében

"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

                                                   DANTE

         
Ivan Bogosavljev bíró, a szabadkai Felső Bíróság tanácsának elnöke aláírásával augusztus 9-én – amikor éppen letelt volna ez előző hosszabbítás – kézbesítették a végzést, miszerint 2013. október 9-ig meghosszabbították a még tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal vizsgálati fogságát.

            Az indoklás (mint az összes eddigi hosszabbításról szóló végzés) megismétli: „Továbbra is fennállnak a Büntető Eljárási Törvény (BET) 142. szakasza 1. bekezdésének 5. pontjába foglalt, a vizsgálati fogság meghosszabbítását indokoló okok”. 

            A BET idézett szakasza szerint „vizsgálati fogságot lehet (ami azt jelenti, hogy nem kötelező – B. A. megj.) elrendelni”, amennyiben – a hivatkozott rendelkezés szerint – a vádlottat olyan bűncselekménnyel terhelik, amely elkövetése miatt „tíz évet meghaladó börtönbüntetés van előírva, illetve öt év, olyan bűncselekmény esetében, amely az erőszak elemeit is tartalmazza, és ha az indokolt a bűncselekmény különösen súlyos körülményei miatt”.  

            – Az esemény relatív kisszámú és többnemzetiségű helységben – Temerinben történt, ahol az emberek egymást jól ismerik, ami miatt a kritikus esemény a polgárok és a közvélemény nagy nyugtalanságát okozta, minek alapján a bírói tanács úgy találja, hogy az említett körülmények annak a bűncselekmények a különösen súlyos körülményeit képezik, amely elkövetésével a vádlottakat ebben a büntető eljárásban alapozottan gyanúsítják, és amely indokolttá teszi a vizsgálati fogságban való további tartásukat, az említett törvényi alapon.

            A fentiek miatt, mivel nincsenek olyan új körülmények, amelyek a BTE 142. sz. 1. bek. 5. pontjával ellenkezőre utalnának, a bírói tanács úgy tekinti, hogy a vizsgálati fogság a vádlottak jelenlétéhez szükséges biztonsági intézkedés, a büntető eljárás zavartalan folytatása érdekében, amelyet enyhébb intézkedéssel nem lehet helyettesíteni, ami miatt meghosszabbította a vádlottak vizsgálati fogságát, az említett törvényi alapon – áll a végzésben.

            A hét magyar fiatal ellen Büntető Törvénykönyv (BTK) 317. szakaszába ütköző bűncselekmény elkövetése, vagyis nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emeltek vádat (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetés van előlátva).

            Ugyanez a bíróság – a szabadkai Felső Bíróság – tavaly decemberben Đ. B-t, „aki egyebek mellett Á. B. ’magyar anyját’ szidta, nemzeti, faji és vallási gyűlöletkeltés miatt nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte” (Pesevszki Evelyn: Gyűlöletkeltésért letöltendő börtön. Magyar Szó, 2013. március 9., 14.)  

            A hét magyar fiatal már tizedik hónapja van előzetes letartóztatásban, vagyis több ideje van a börtönben, mit amennyire ugyanez a bíróság ugyanazért a bűncselekményért, amely elkövetésével vádolják őket, Đ. B-t elítélte. Ez is jól mutatja a szerbiai igazságügyben uralkodó állapotokat.


Újvidék, 2013. augusztus 9.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

MEGOLDÁSRA VÁRÓ KÉRDÉSEK

Üzenet a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és 

jogvédelem a Kárpát-medencében konferencia részvevőinek 

(Budapest, 2013. június 4.)

(Szerkesztett változat)

Üdvözlöm a Konferencia résztvevőit és sikeres tanácskozást kívánok.

Sajnálom, hogy most nem tudok jelen lenni, de remélem, hogy a következő(kö)n már részt vehetek.

Az értekezlet részvevőinek figyelmét a következőkre szeretném felhívni:

A vajdasági magyar közösség demográfiai, gazdasági és foglalkoztatási helyzete, de egyéb téren is, az utóbbi években tovább súlyosbodott, növekedett a munkanélküliség, visszaesett a gyermekvállalás, a fiatal és képzett lakosok elvándorlása pedig fokozódott, ami miatt a lakosság elöregedése is egyre kifejezettebb, a közösségen pedig egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és a letargia.

Az itteni magyar pártok – a Vajdasági magyar Szövetség (VMSZ) kivételével – és több civil szervezet Újvidéken, 2012. szeptember 27-én, Felhívást fogadott el a szerbiai magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez[1], amelyben – 15 pontban – megfogalmazták a magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményeit.

A Felhívás egyik követelése (2. pont), hogy Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját, a nemzeti tanácsokról szóló törvény olyan módosítását, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát.

Ez a kérdés most két szempontból is különösen időszerű:

Először: Április 19-én Belgrád és Pristina Brüsszelben olyan megállapodást kötött, amely „az észak-koszovói szerb községek önkormányzatainak szélesebb hatásköröket biztosít”, vagyis „egyfajta kormányzatot, amely széles jogkörökkel bírna”. Az egyezmény számos olyan kollektív jogot fogalmaz meg a koszovói szerb közösség számára, amelyeket Szerbia törvényei az itteni nemzeti kisebbségek számára nem látnak elő, mint például önálló bíróságok és rendőrség létrehozása, a közoktatás, az egészségügy, a művelődés felügyelete és irányítása, stb.[2] Ezért az okirat irányadó lehetne a magyar közösség számára.

Másodszor: Várhatóan októberre – nemzetközi felügyelettel – elkészül az új szerb kisebbségi törvény tervezete[3], az igazságügyi és államigazgatási minisztérium államtitkára pedig bejelentette, hogy „az  év végéig módosul a nemzeti tanácsokról szóló törvény”.[4] Az Európa Tanács és az Európai Unió képviselői külön rámutattak, hogy „a kisebbségi jogok előmozdításához nem elegendő a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása, a tájékoztatási, az adatvédelmi és a kisebbségi választási törvényeket is változtatni kell”.[5] 

            Adva van, tehát, a lehetőség, hogy a törvénymódosításokkal a magyar közösség tényleges önkormányzathoz jusson, mivel „a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem autonómia”.[6] 

            A magyar közösség kollektív megvalósításának legnagyobb akadálya azonban nem kizárólag a szerb állam, hanem elsősorban az, hogy a magyar pártok és vezetői képtelenek közös álláspontot kialakítani, milyen önkormányzatot is akarunk. Azt is lehetne mondani, ahány magyar párt annyi elképzelés van.

Az egyik párt szerint „a nemzeti tanácsokról szóló törvény jó példaként szolgálhat a régióban”[7], vagyis ez a párt a jelenlegi állapotok megőrzését szorgalmazza, a másik „az etnikai alapú perszonális, nem-területi autonómiát” szorgalmazza,[8] a harmadik azt hangoztatja, hogy „a területi és a személyi elvű autonómia nem szemben áll egymással, hanem kiegészíti egymást”[9], a negyedik pedig „területi autonómiát követel a délvidéki magyaroknak”[10]. Újabban – koszovói egyezmény nyomán – javaslat is elhangzott „az észak-vajdasági magyar községek társulása/közösségének” megalakítására[11].

Az autonómia ügyében, a nemzeti kisebbségi kollektív jogok megvalósításában mindaddig nem lesz előrelépés, amíg az itteni magyar pártok közös álláspontot nem alakítanak ki és terjesztik azt a szerb hatalom felé.

A másik követelés (13. pont), hogy „a szerb kormány biztosítsa végre az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását, mindennemű hovatartozástól függetlenül”.

A Vajdaságban nem szűnnek a nemzeti alapú incidensekről (fizikai támadások, verekedések, zaklatások, vallási intézmények rongálása, temetők és keresztek rongálása és gyalázása, parolák/jelszavak, szlogenek írása, gyalázkodó jelképek rajzolása, pamfletek terjesztése), amelyekből a tavalyi évben is túlságosan sok volt és az idén is folytatódtak.

Ezek a „kilengések” azonban csak a jéghegy csúcsát képezik, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés és a „kettős mérce” alkalmazása, aminek az esetei jelen vannak a társadalomban, de ezeket nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani.  

Az állami szervek „ritkán kezelik a súlyuknak megfelelően a helyzetet. „Gyakran nem minősítik kellően az eseteket, hanem csak szabálysértésként vagy rendbontásként kezelik. „Volt már rá példa, hogy a rendőrség kellően járt el, és kisebbség elleni uszítás miatt tett feljelentést, akkor az ügyészség minősítette másként az ügyet”[12], de arra is, hogy az ügyészség eltérően minősíti az esetet, vagy a bíróság másként ítélkezik, attól függően, hogy az elkövetők a többségi vagy a nemzeti kisebbséghez tartoznak-e.

Szükségesnek tartjuk, hogy az igazságügyi szervek munkájában maradéktalanul biztosítsák a polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma alkalmazását, a diszkrimináció tilalmát, az eljárások tisztességességét és a polgárok jogbiztonsága, valamint az ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.

További sarkalatos követelésünk (14. pont), hogy az őshonos magyar nemzeti kisebbség igényeit „vegyék figyelembe és kérjék számon Szerbia európai integrációs csatlakozási tárgyalásai során”. A dokumentum aláírói „a térség valamint Európa népei történelmi megbékélése és a vajdasági magyar nemzeti közösség helyzetének megnyugtató rendezése érdekében, szükségesnek tartják a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő kérdéseknek a tagjelölti státus megszerzése előtti megnyugtató módon való rendezését”.

Erre egyszerűen ezért van szükség, mivel uniós tagfelvételek során már meggyőződhettünk arról, ha a kisebbség kérdéseinek megoldását nem tűzik ki feladatul a csatlakozás előtt, a tagfelvétel után az EU már belpolitikai kérdéseknek tekinti azokat, vagyis többé nem foglalkozik velük. 

Románia 2012. február 29-én, Szerbia EU-tagjelölti státusának megadása előtti utolsó pillanatban, azt üzente: csak akkor támogatja a csatlakozási tárgyalások megkezdését, ha Szerbia rendezi a román és a vlach kisebbség jogait. Bukarest az oktatási, kulturális és vallási jogok garantálását követelte, ehhez pedig biztosítékként azt a kétoldalú egyezményt, amelyet végül 2012. március 1-jén sikerült tető alá hozni.[13] Vagyis, Románia – az itteni román nemzeti kisebbség érdekében – kész volt megvétózni Szerbia EU-tagjelölti státusát.

            Marin Rajkov, Bulgária ügyvezető kormányfője 2013. május 15-én bejelentette: Országa csak akkor támogatja Szerbia európai integrációját, ha a bolgár nemzeti közösség megfelelő mértékben érvényesítheti jogait Szerbiában – közölte a Beta hírügynökség. (Az aktuális népszámlálási mutatók szerint Szerbia délkeleti régiójában 18 543 bolgár él.) [14]

A magyar kormány – a hivatalos nyilatkozatok szerint – Szerbia unió csatlakozási tárgyalásai során továbbra is azt a politikát alkalmazza, mint Szlovákia (2004.) és Románia (2007. évi) felvételekor, vagyis „nem szándékozik semmilyen előfeltételt támasztani senkinek”. Aminek aztán az lett a következménye, hogy a romániai magyarok helyzete változatlan maradt, a szlovákiai magyaroké pedig rosszabbodott.

Mivel – a vezető magyar tisztségviselők szerint – „magyar érdek is, hogy Szerbia dátumot kapjon”[15], nem számíthatunk arra, hogy az anyaország a Szerbiában élő magyar kisebbség nyílt kérdéseinek megoldását szorgalmazza, Szerbia csatlakozási feltételévé tegye.

Természetesen a vajdasági magyarok érdeke is Szerbia uniós csatlakozása. Ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy lemondanak azonosságuk megőrzése és fejlődése alapfeltételei biztosításának követeléséről.

A csatlakozási tárgyalások során, amelyek évekig is eltarthatnak, az itteni (hatalmi koalícióhoz nem tartozó) magyar pártok és civil szervezetek, valamint az Európai Parlament magyar képviselői számára – amennyiben az anyaország viszonyulása nem változik – marad a lehetőség, hogy Szerbiától számon kérjék legalább a koppenhágai csatlakozási kritériumok teljesítését, illetve a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartását és védelmét.[16]

A vajdasági magyarok helyzetének javítását csak közös álláspontok kialakításával és fellépéssel, valamint az anyaország hathatós támogatásával lehet elérni.

Újvidék, 2013. május 29.

Bozóki Antal,

az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke,

a NJSZ tagja

__________

[1]http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseertés Bozóki Antal: Jog a szülőföldhöz, Árgus, Újvidék, 2013., 305- 322 o. ISBN 987-86-87633-50-6

[2] dió: Megszületett a megállapodás. Magyar Szó, 2013. április 20., 1. és 5. o.

[3]  Ágoston András: Csak a holnapot megérjük. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL,XI. évf., 121. szám, 2013. május 24.

[4]  Bővülő kisebbségi hatáskörök. Magyar Szó, 2013. április 23., 4. o.

[5]  Uo.

[6]  Ágoston András, a 3-as alatt idézett írás.

[7] Pásztor: A nemzeti tanácsokról szóló törvény jó példaként szolgálhat a régióban.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15499/Pasztor-A-nemzeti-tanacsokrol-szolo-torveny-jo-peldakent-szolgalhat-a-regioban.html, 2013. május 24. [15:36] és Nemzeti tanácsok, mint pozitív példa, Magyar Szó, 2013. május 25., 5. o.

[8] Ágoston András: Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf., 58. szám, 2013. március 13.

[9]   A MPSZ megjegyzése a VMDP Hírlevelében közzétett elemzésre.http://www.mpsz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=595:level-agoston-andrashoz&catid=58:mpsz-koezlemenyek-cikkek-velemenyek&Itemid=55

[10]  Az MRM I. Kongresszusának zárónyilatkozata: http://www.mrm.rs/memorandumok/890-az-mrm-i-kongresszusanak-zaronyilatkozata, 2013. március 3. [17:41]. Lásd még Bozóki Antal: Autonómia ügyben nincs egyetértés c. írását. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VII. évf., 111. szám, 2009. augusztus 4.

[11]  Balla Lajos: Az én 15 pontom. http://www.vajma.info/cikk/olvasok/129/Az-en-15-pontom.html, 2013. április 21. [21:25]

[12]  Bagi Braskó Márta: Temerini hideg-meleg 2011-ben. Családi Kör, 2011. december 22., 18–19. p.

[13] P. E.: Elhárult a tagjelöltség útjában az utolsó akadály. Magyar Szó, 2012. március 1., 1. és 4. o.

[14] Bulgária feltételeket szab Szerbiának. Magyar Szó, 2013. május 16., 4. o.

[15] Magyar érdek is, hogy Szerbia dátumot kapjon. Magyar Szó, 2013. május 14., 1. és 3. o.

[16] Bővebben lásd Bozóki Antal: Elhallgatott feltételek c. írását.http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Kisebbs%C3%A9gi%20jogok, 2013. május 23. [19:36], vagy Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. május 24. [12:13]