Margit Zoltán: igazságtalan

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: igazságtalan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: igazságtalan. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 7., szombat

„Nem adhatunk információt – még az anyának sem!” Kezdődhet a tárgyalás a Romić Arnold-ügyben


Romić Arnold

Egy cseppet sincsenek irigylésre méltó helyzetben azok a szülők, akik 2014. május 31-én hajnalban veszítették el a 15 éves gyermeküket. A Tornyoson élő Romić-Fábrik házaspárnak a hamarosan kezdődő (vagy talán inkább: folytatódó?) perben a szórakoztatóipar üzletembereivel, a belügyi szervek alkalmazottaival és biztonsági őrként tevékenykedő személyekkel szemben kell helytállnia, bizonyítania a maga igazát. Amit a felsoroltak ellenében a tragikus körülmények között elhunyt Romić Arnold szülei fel tudnak vonultatni, az – nem egyéb, nem több mint – néhány fiatal cigányfiú és az ő vallomásuk.

Szerbiai (igazságtalan) igazságszolgáltatásunk működési alapelvének ismeretében a honi hierarchiában már mindenki tudja, hogy a kiváltságosok ranglétrájának melyik fokán helyezkedik el az állami alkalmazottnak számító egyenruhás, milyen magasságban trónol/posztol a cigány nemzetiségű, és melyik talaj közeli létrafokra szorult le a tudatlan vajdasági magyar kisember. A kis magyar no name nímand. Megtanultuk, hogy ha egy balkáni jogállamban élünk, akkor ez már csak így működik, és emlegetjük is időnként a bölcseletet, amely szerint a demokráciában, ha nem lenne jog, mindannyian egyformák lennénk.

Visszakanyarodva a Romić-ügyhöz: ha az elhunyt fiú esetében csupáncsak egy – cigány nemzetiségűek által – színtiszta napi rutinból elkövetett tolvajlásról, lopásról, rablásról lenne szó, akkor már jó előre örülhetnének a gyermeküket gyászoló szülők, mert nagy valószínűséggel nyert ügyük lenne. Jelen helyzetben viszont, amikor a cigánygyerekek majd nem a vádlottak padján ülnek, hanem a titokzatos haláleset koronatanúiként szerepelnek, homlokegyenest más lesz a várható végkimenetel.


Marica Romić

– Tizedik hónapja járunk a csantavéri temetőbe, a fiunk sírjához. A családunk nagyon elégedetlen az ügy kivizsgálása terén elért eredménnyel – mondjaMarica Romić, az elhunyt fiú édesanyja. – Az ügyvédek elhúzódó munkabeszüntetése miatt a mi aktánk is valamelyik fiók alján hevert, de reméljük, hogy most már hamarosan előveszik, és végre megkezdődhet az eset aprólékos kivizsgálása.

Újdonságnak számít az, hogy láttam néhány fényképet a fiam holttestéről, amelyeken (mivel színesek a felvételek) egyértelműen felismerhetőek a sérülés nyomai -- vörös foltok a hátán. Ez a tény pedig teljesen ellentmond annak az orvos szakértői állításnak, amely szerint a holttest boncolásakor semmiféle külsérelmi nyom nem volt észlelhető Arnold testén. Persze ezen már nem lepődtünk meg, hiszen az Újvidéken elvégzett boncolás jegyzőkönyvéből egyszerűen „kifelejtette” a patológus azt, hogy valójában mi okozta a gyerek halálát. (Hogy nem fulladás, az nyilvánvaló, hiszen a gyomra üres volt – ezt állapította meg.) A képek meglétéről már egyébként is volt tudomásunk, mert az egyik szemtanú, aki azon a végzetes éjszakán ott volt a fiammal az oromhegyesi Atlantis diszkóban és végighallgatta a jajgatását, könyörgését – hogy ne bántsák, hagyják már abba a verést –, beszélt nekünk ezekről a fotókról. Elmondta, hogy Arnold temetése napján bevitték a magyarkanizsai rendőrállomásra, ahol szóval is meg veréssel is próbálták meggyőzni arról, hogy vonja vissza az addig tett nyilatkozatait és többé ne beszéljen az esetről a sajtónak. Akkor az asztalra kirakták eléje az Arni holttestéről készült képeket, és ütötték a fiatalembert is, meg a képeket is. Borzalmas lehetett. (A fiú így nem is volt jelen a temetésen.)

A Romić-ügyben történt időközben még egy említésre méltó dolog. A fiú édesanyja felkereste a magyarkanizsai mentőállomást, ahol szeretett volna elbeszélgetni azzal a mentőorvossal és nővérrel, aki azon a májusi éjszakán éppen szolgálatban volt, és akiket a diszkó alkalmazottai hívtak ki a helyszínre. (Amikor már látták, hogy elég nagy baj van.) Az egészségügyi központban azonban azzal fogadták, hogy megértik ugyan a bánatát, de ha százszor is ő az édesanyja az elhunyt gyereknek, akkor sem adhatnak semmiféle tájékoztatást. Értse meg. Legfeljebb csak az ügyben eljáró ügyvéd hivatalból történő megkeresésére szolgáltathatnak ki információt.
Hogy is kell ezt értelmezni? Normális dolog az, hogy a szülő nem szerezhet tudomást arról, hogy mi történt a (még kiskorúnak számító) gyerekével? Nem tudhatja meg, hogy milyen állapotban találták a helyszínre érkező mentők, hogy milyen orvosi ellátásban részesült, hogy próbálták-e újraéleszteni, hogy hány óra körül állhatott be a halál? És ha történetesen úgy határoznak a gyereküket elvesztett szülők, hogy nem kezdeményeznek az ügyben vizsgálatot (tehát nem lesz jogi képviselőjük), akkor sosem derülhet ki számukra az igazság?

                                                                                                                                          Szabó Angéla 



2013. augusztus 11., vasárnap

ÚJABB HOSSZABBÍTÁS - „Temerini hetek” ügyében



"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

                                                   DANTE
         
Ivan Bogosavljev bíró, a szabadkai Felső Bíróság tanácsának elnöke aláírásával augusztus 9-én – amikor éppen letelt volna ez előző hosszabbítás – kézbesítették a végzést, miszerint 2013. október 9-ig meghosszabbították a még tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal vizsgálati fogságát.

            Az indoklás (mint az összes eddigi hosszabbításról szóló végzés) megismétli: „Továbbra is fennállnak a Büntető Eljárási Törvény (BET) 142. szakasza 1. bekezdésének 5. pontjába foglalt, a vizsgálati fogság meghosszabbítását indokoló okok”. 

            A BET idézett szakasza szerint „vizsgálati fogságot lehet (ami azt jelenti, hogy nem kötelező – B. A. megj.) elrendelni”, amennyiben – a hivatkozott rendelkezés szerint – a vádlottat olyan bűncselekménnyel terhelik, amely elkövetése miatt „tíz évet meghaladó börtönbüntetés van előírva, illetve öt év, olyan bűncselekmény esetében, amely az erőszak elemeit is tartalmazza, és ha az indokolt a bűncselekmény különösen súlyos körülményei miatt”.  

            – Az esemény relatív kisszámú és többnemzetiségű helységben – Temerinben történt, ahol az emberek egymást jól ismerik, ami miatt a kritikus esemény a polgárok és a közvélemény nagy nyugtalanságát okozta, minek alapján a bírói tanács úgy találja, hogy az említett körülmények annak a bűncselekmények a különösen súlyos körülményeit képezik, amely elkövetésével a vádlottakat ebben a büntető eljárásban alapozottan gyanúsítják, és amely indokolttá teszi a vizsgálati fogságban való további tartásukat, az említett törvényi alapon.

            A fentiek miatt, mivel nincsenek olyan új körülmények, amelyek a BTE 142. sz. 1. bek. 5. pontjával ellenkezőre utalnának, a bírói tanács úgy tekinti, hogy a vizsgálati fogság a vádlottak jelenlétéhez szükséges biztonsági intézkedés, a büntető eljárás zavartalan folytatása érdekében, amelyet enyhébb intézkedéssel nem lehet helyettesíteni, ami miatt meghosszabbította a vádlottak vizsgálati fogságát, az említett törvényi alapon – áll a végzésben.

            A hét magyar fiatal ellen Büntető Törvénykönyv (BTK) 317. szakaszába ütköző bűncselekmény elkövetése, vagyis nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emeltek vádat (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetés van előlátva).

            Ugyanez a bíróság – a szabadkai Felső Bíróság – tavaly decemberben Đ. B-t, „aki egyebek mellett Á. B. ’magyar anyját’ szidta, nemzeti, faji és vallási gyűlöletkeltés miatt nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte” (Pesevszki Evelyn: Gyűlöletkeltésért letöltendő börtön. Magyar Szó, 2013. március 9., 14.)  

            A hét magyar fiatal már tizedik hónapja van előzetes letartóztatásban, vagyis több ideje van a börtönben, mit amennyire ugyanez a bíróság ugyanazért a bűncselekményért, amely elkövetésével vádolják őket, Đ. B-t elítélte. Ez is jól mutatja a szerbiai igazságügyben uralkodó állapotokat.


Újvidék, 2013. augusztus 9.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje





2013. június 4., kedd

A világ legigazságtalanabb "békéje"



Trianon,1920. június 4.

1920.június 4-én Budapesten és országszerte megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: 1920. június 4-én írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt.

Elszakították a ragyogó magyar városokat : a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat.

Hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. 

A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt volt.

Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez valóban, egy hatalmas, gyönyörű ország és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése.  

(...)

Dr Eszterházy Orsolya


Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin