The band will be back on the road this summer celebrating 30 years of The Joshua Tree... and performing the album in full every night.
Playing stadiums in North America & Europe, U2: The Joshua Tree Tour 2017 will kick off in Vancouver on 12th May for a run of dates across North America, including the band’s first ever U.S. festival headline at the Bonnaroo Music & Arts Festival.
The tour then moves to Europe with the first stop in London on 8th June, finishing up in Brussels on 1st August and taking in a hometown show in Croke Park on 22nd July.
Noel Gallagher’s High Flying Birds will provide support across Europe, with Mumford & Sons, The Lumineers and One Republic joining the tour through North America.
Tickets for European dates go on sale on January 16th, with North American dates on sale the day after. As usual, U2.com subscribers can enter a -sale opening this Wednesday, January 11th. Not a U2.com subscriber but interested in taking part in the presale? Subscription details here.
A választások mindig tökéletes alkalom
az országos médiaállapot feltérképezésére. A bennünket érintő
és érdeklő vajdasági magyar sajtópiacon (ezúttal is)
kétségkívül az engedelmes szófogadókból mutatkozott a
legnagyobb, ámdemégiscsak egyszínű felhozatal. Minthogy
kis magyar médiánk első számú feladata a VMSZ csúcsaktivistáinak
és a körülöttük keringő hasonszőrű szervezetek jócskán
idealizált működésének a nyomon követése, ezt a fajta nemes
„küldetését” – a kampánycirkusz lezárultával –
alighanem egy piros(-fehér-zöld) csillagos ötössel illene
jutalmazni.
Hálaapróságok
A teljességgel VMSZ-re hangolt/hangolódott tájékoztatásunk
regimentje hűséges árnyékként követte az „egyetlenegy”
magyar politikai pártunk (heteken át tartó) vajdasági zónázását.
A határ közeli homokvidéki tanyától egészen a székváros
szívéig. Ha vonultak egymás után, libasorban a fényesre glancolt
szolgálati kocsik, akkor slepként nyomult utánuk a kamerás
vándorcirkusz is. Ha ment a mágnes, ment a vas is. Ha gyütt
a mágnes, gyütt a vas is. És amerre csak jártak-keltek,
hintették az Ige helyett az ígéretet, és osztották/osztogatták
a misebor helyett a mesebort. (Szülőfalum piacterén éppen a
pálinkát, mert nyilván már előre kifigyelték, hogy a
csantavériek bornemisszák, ők tradicionális pálinkaivók. A
politikusi piaci pálinkaosztás nyomán pedig már éppen ideje
lenne egy új strófával megtoldani a legendás csantavéri
kisbicskáról szóló obszcén kis nótát!) Aztán meg egyenesen
házhoz vitték a hálaapróságokat: a „Tükröm, tükröm, mondd
meg nékem, ki a legjobb politikus a Délvidéken!”-féle apró
varázstükröcskéket és a kulcstartóként is funkcionáló
zseblámpácskákat.
A tanyamegtekintős, falusi levegőváltozásos, kedélyes
családlátogatásos élménybeszámolók valósághű közvetítése
miatt nem érheti szó egyetlen elvhű sajtóház házelejét sem. A
jogos politikusi elvárás maradéktalanul teljesült: képernyőre,
újságlapra került az igencsak strapás (de legfőképpen
költséges!) felvilágosító és információ- meg szavazatszerző
körút minden egyes állomása. (Még az az állomás is, amelyiken
nem is áll meg, hanem csak lassítani szokott a vonat.) A kimerítő
vajdmagy sightseeing tourután a politikusaink kedvükre
sajnáltathatták magukat, hosszasan ecsetelve, hogy alig néhány
hét leforgása alatt hány meg hány településen (vagy félezer
rendezvényen) fordultak meg és micsoda ámulnivaló, emberfeletti
munkát végeztek. Szerencsére a háztáji, a saját nevelésű
buzgó újságírók közül egyetlenegy sem bizonyult túlbuzgónak,
mindegyik beérte a színpadon zajló műsorral, és esze ágában
sem volt bepillantani a nem éppen publikus politikusi titkokat
elfedő bársonyfüggöny mögé. Így csak azt volt szabad látnunk,
hallanunk, amit éppen szabad. Merthogy nálunk a
véleménynyilvánítás az szabad.
Olyan, mint a levegővétel…
Már a legendás Marx elvtárs, a kommunista munkásmozgalom
fő ideológusa is sokat foglalkozott a sajtószabadság kérdésével.
Jó 170 évvel ezelőtt a következő megállapításra jutott: „A
cenzúrázott sajtónak demoralizáló hatása van. A rossz
potenciális forrása, melytől elválaszthatatlan a képmutatás, és
ebből az alapvető hiányosságából ered minden további hibája.
A kormány csak a saját hangját hallja, tudja is, hogy csak a saját
hangját hallja, de mégis azzal áltatja magát, hogy a nép
hangját hallja, és megköveteli az emberektől, hogy ők is
elfogadják ezt az önámítást. Az emberek elmerülnek a politikai
babonákban, részben belesüppednek a hitetlenségbe, vagy teljesen
elfordulnak az állam ügyeitől, magánemberek gyülevész tömegévé
válnak. Mivel a szabad írást törvénytelennek kell tekinteniük,
hozzászoknak ahhoz, hogy a törvénytelent szabadnak, a szabadságot
törvénytelennek tekintsék.”
Hogy milyen a szabad sajtó? Mint a levegővétel. Természetes,
észrevétlen és létfontosságú. Másként: politikai
irányítástól független, cenzúrázástól mentes, az állami
ellenőrzés nem terjed ki rá. Az újságíró pedig az egész
társadalom éles szemű, kíméletlen bírálója.
Az újságírónak nem dolga gondolkodás nélkül és
maradéktalanul kiszolgálni a politikacsinálók jövő-menő,
egymást váltó garnitúráit. Márcsak azért sem, mert a
politikusok meghatározott időközönként lecserélik, menesztik
vagy éppen kicsinálják egymást (az csak tévedés, hogy a
demokratikusnak hazudott választójoggal felruházott jónép a
tulajdonképpeni garnitúraváltó), a firkász viszont – ideális
esetben – firkász marad, míg csak a lábát meg nem rázza. Nem
érdemes hát időről időre köpönyeget váltania, tartós sminket
cserélnie. Ehelyett fel kell vállalnia a mindenkori hatalommal való
nem éppen kellemes konfrontálódást, és csakis akkor cselekedhet
helyesen, ha nem válik a politika alkatrészévé, hanem a bűvös
hatalmi körön mindvégig kívül maradva, megfelelő távolságból
szemléli azt. Ennek helytállóságát alátámaszthatja az a jól
ismert tény, hogy csak a diktátorok dirigálta országokban nincs
súrlódás a hatalom bitorlói és az azt bíráló sajtóorgánumok,
újságírók között. (Gondolom, a rettegett Idi Amin Ugandájában,
Kim Ir Szen Észak-Koreájában meg Nyijazov Türkmenisztánjában
sem alakulhatott ki annak idején párharc a két oldal között.
Ahol a gondolat, a szólás és az írás szabadságát gátolják,
korlátozzák, ott másfajta jogok és másfajta szabadságok is
veszélybe kerülhetnek, esetleg nem is léteznek.)
A sajtószabadság a magukat demokratikus társadalomnak mondott,
fejlett nyugati országokban sem teljesen magától értetődő, ott
is keményen meg kell küzdeni érte. Merthogy ott is akad bőven
takargatni- meg rejtegetnivaló, ott sem repesnek az örömtől az
üzleti-politikai-alvilági élet kulcsfigurái a szennyes
kiteregetésekor.
Az ideális sajtómunkás
Március 15-e, a szabad magyar sajtó
ünnepnapja ürügyén Wessely Gábor egy igen élvezetes
olvasmányt kerekített az általam csak eldrapposítottnak mondott
médiasereg önkéntesen csicskázó közlegényéről, a gyenge
gúnyt és halvány iróniát is tartalmazó, úgynevezett ideális
sajtómunkásról. Hogyan is fest a Magyar Narancs szerzője szerint
ez a „ha meg tudom állni, hogy ne szóljon a szám, akkor majd a
fejem sem fog fájni”-féle alapelvet követő, a „mindent
megúszás” és a túlélés bárgyú reményében magamagát oly
gyakran baleknak tettető szerzet? Valahogy így: „Az ideális
sajtómunkás nem fárasztja magát azzal, hogy a sajtószabadságért
harcoljon. Kiket győzzön meg? Az egyetemi padokból a parlamenti
padokba csücsült döntéshozókat? (...) Győzze meg a sötétben
machinálókat arról, hogy a fény, a nyilvánosság közhasznú
dolog? Vagy arról, hogy aki bírál, az nem biztos, hogy eltiprandó
ellenség? Vagy arról, hogy egy stadion árából ötszáz orvos
itthon tartható volna, s ez lenne az ésszerű befektetés, merthogy
a társadalom 10 százaléka sportol és 90 százaléka beteg? (…)
Az ideális sajtómunkás profitorientált. Mások profitjának
gyarapításán fáradozik, legjobb tudása szerint. Legjobb tudása
eközben erőteljesen kopik. Agyi barázdái feltöltődnek,
mélyenszántó gondolatai a mélyben maradnak, s eldudvásodik a
parlagon hagyott kreativitás. Ugyanazokon a karikákon
ugrál át nap mint nap, egy ugyanolyan kockacukorért. Idomul
az idomárhoz.”
Talán egy leheletnyivel romantikusabban sommáznám a
lényeget: követ cipelünk csillagok helyett.
Mono Inc. - Children Of The Dark
-
We're nothing like youA wall in black
We're nothing like you
And you don't get who we are
We're nothing like you
We dare the flow
We're nothing like you
A...
Közönséges gyömbér - Zingiber Officinale Roscoe
-
*Rendszertani besorolása:*
A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó növény.
*Drog:*
A növény gyöktörzse (Zingiberis rhizoma).
*Hatóanyag:*
...