Törtek-zúztak a szerbül beszélő
támadók
Baglyas Róbert:
- Leginkább a fejemet, az arcomat érték a rúgások.
Az utóbbi időben mind gyakrabban
találkozunk olyan incidensekkel, amelyekről a nagy nyilvánosság
előtt nem szívesen számolnak be a sértettek. Megveretésükről,
kirablásukról legfeljebb csak a nevük elhallgatása, a kilétük
felfedése nélkül hajlandóak beszélni. Ezek a sérelmet
szenvedett emberek – kivétel nélkül – magyar nemzetiségűek.
A másik közös ismertetőjegyük pedig az, hogy szüntelenül
félelemben, rettegésben élnek. Ők azok, akik mélyen hallgatnak,
és akiknek a személyes vagy éppen a családi tragédiájáról
nem ír, nem számol be az itteni kisebbségi sajtó. Ők azok a
fiatalok, akiket korábban szerb nemzetiségűek bántalmaztak
például Óbecsén meg a bánáti Padén, vagy nemrégiben a
Szabadkához tartozó Kelebián, és ők azok a középkorú meg
idős emberek, akiket a soha kézre nem kerülő tolvajok elképesztő
módon kiraboltak pár héttel ezelőtt Óbecsén, Oromon,
Oromhegyesen, Zentagunarason, Csantavéren, vagy éppen bárhol,
bármelyik településünkön. Merthogy a felsorolást még elég
hosszan lehetne folytatni.
A hajánál fogva húzták az úttesten
Óbecsén az egykoron szebb napokat is
megélt Vándorcsárda mögötti utcában élő Baglyasékat érte
brutális támadás. A család három férfi tagja közül kettőt
súlyosan bántalmaztak. A még középiskolás Róbert és a 49
éves nagybátyja, Rudolf orvoshoz került. Minthogy a mentőket
hiába hívták, a szomszédjuk szállította be őket kocsijával
az egészségházba. Ott látlelet készült, majd pedig Rudolfot az
újvidéki kórházba utalták.
Róbert így foglalta össze a
történteket:
– Este nyolc óra
tájban kinn álltam a kapuban. Láttam, hogy három fiatal,
huszonéves férfi közeledett az utcán. Ismeretlenek, korábban
soha nem láttam őket. Megálltak a szomszédos ház előtt, a
túloldalon, be akartak menni, de a kaput zárva találták. Ekkor
szerbül odaszóltak nekem, hogy tudom-e, hol vannak a
szomszédasszonyék. Azt válaszoltam, hogy nem tudom. De ekkor már
az egyikük oda is lépett hozzám, és ököllel az arcomba vágott.
Majd elkapták a copfba kötött hajamat, lerántottak a földre, és
a hajamnál fogva húztak végig az úttesten. Közben mindhárman
rugdalni kezdtek. Leginkább a fejemet, az arcomat érték a rúgások.
A zajra kijött a házból a nagybátyám és megkérdezte tőlük,
hogy mi a baj, mit akarnak. Erre őt is ütni-verni kezdték.
Elővették a táskájukba rejtett baltát meg a késeket, és azzal
vettek célba bennünket. Ekkor mi már jobbnak láttuk, ha
bemenekülünk a házba. Így is tettünk, a támadóink pedig
elmentek.
Összeverték, eltörték a karját
Baglyas Bálint, a 77 éves nagyapa
eközben mindvégig a szobában tartózkodott. Kimenni nem mert, de
az ablakból követte a történéseket. Hívta a rendőrséget és
hívta a mentőket. Mintegy negyedóra elteltével a támadók –
ugyanúgy hárman – visszatértek. Berúgták, betörték a vasból
készült nagykaput, és újból rátámadtak a házból a zajra
kiszaladó két magyar férfira.
– Ilyet én még
nem láttam. Baltával, késsel rontottak nekünk, ütöttek-vertek
bennünket, ahol csak értek. Az egyik pillanatban alig pár centivel
a fejem mellett repült el a kés. Aztán pedig egy jó erős léccel
úgy ütöttek a bal karomra, hogy egyből eltört a csont – mondja
Rudolf. – Nagyon fájt. A télen éppen azt a karomat kétszer is
műtötték Újvidéken csontvelőgyulladás miatt. Most ideiglenesen
begipszelték, de már kiderült, hogy rosszul forr össze a csont,
ezért újra meg kell műteni. Majd 13-án kell jelentkeznem a
kórházban. A támadók kétszer is elmentek, majd újra
visszajöttek. Amikor harmadszor tértek vissza, akkor betörték az
utca felőli ablakot, és az egyikük beugrott a szobába. Mindent
felforgatott, szétdobált. Tört-zúzott. Összeverte a gyereknek a
számítógépét is. Különösebb értéket nem talált, csak két
régebbi karórát, azokat magához vette. Az édesapám
bent volt, de őt nem bántotta. Később vettük csak észre, hogy
az udvarból eltűnt az egyik bicikli is. Az ügyben feljelentést
tettünk, azóta viszont nem kaptunk semmilyen értesítést. A
helyszínre kiérkező rendőrök mindössze annyit mondtak, hogy az
általunk megadott személyleírás ráillik annak a csoportnak a
tagjaira, akik már több hasonló bűnesetet elkövettek.
A nagy hangoskodásra a kíváncsiskodó
szomszédok is megjelentek az utcán, közülük azonban senki sem
sietett a megtámadottak segítségére. A kapuban állva, meg az
ablakokban, a függöny mögül végignézték a két férfi
bántalmazását. Akár holtra is verhették volna őket.
Szabó Angéla
