AUTONÓMIA-NYIRBÁLÁS
A szerb alkotmánybíróság 1797-es
számú, 2010. július 10-ei, a hatásköri törvény 22 szakaszának
alkotmányellenességéről szóló döntése megjelent a Hivatalos
Közlöny 67., július 13-i számában (a képen). A törvény 25
rendelkezésének alkotmánybírósági felülvizsgálatát Vojislav
Koštunica a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) kezdeményezte még
2009-ben.
Vajdaság Autonóm Tartomány
hatásköreinek meghatározásáról szóló, vagyis röviden
hatásköri törvényt – hosszas politikai huzavona után –
2009. november 30-án fogadta el a Szerb Népképviselőház és
2010. január 1-jén lépett hatályba. A törvényben rögzített
153 illetékességből azonban vajmi kevés került vissza Vajdaság
jogkörébe.
A határozata szerint Újvidéket a
továbbiakban nem lehet a tartomány fővárosának nevezni,
Vajdaság nem szabályozhatja önállóan a nyelvhasználati
kérdéseket, nem alakíthat közvállalatot a Fruška Gora Nemzeti
Park irányításának átvételére, nem hozhat stratégiát, nem
alapíthat pénzügyi alapokat a technológiai fejlesztések
támogatására, nem dönthet helyi önkormányzatok létrehozásáról
vagy átszervezéséről, nem tarthatja fenn a brüsszeli irodát...
A 85 gépelt oldalas dokumentum már
eddig is számos kedvezőtlen politikai reagálást váltott ki a
tartományban. Az autonómia visszaállításának szorgalmazói
szerint ugyanis „korlátozza Vajdaság (egyébként is
korlátozott) autonómiáját”, „megkérdőjelezi a tartomány
szubjektivitását, névleges önállóságát”, továbbá
„erősíti Vajdaság gyarmatosítását, kizsákmányolását”
is.
Elgondolkodtató már a bíróság
döntésének időzítése is, hiszen az új, a Demokrata Párt
vezetésével létrejött tartományi kormány megalakulásának
előestéjén hozták nyilvánosságra. A helyzetet bonyolítja,
hogy mi történik azzal a számos jogszabállyal és döntéssel,
amit az utóbbi két és fél évben a hatásköri törvény alapján
hoztak meg? Jogos ezért a kérdés, egyáltalán hogyan is működik
a taláros testület, ha két és fél évet kell várni ilyen
fontos kérdésben a döntéshozatalra?
Mindez arra utal, hogy a
(megerősödött) szerb nacionalista és centralista körök
továbbra is ellenzik a tartomány bárminemű autonómiáját.
Történik mindez annak ellenére, hogy az 1992. évi londoni
Békekonferencia arra kötelezte a mindenkori szerb hatalmat, hogy a
„Vajdaság polgárainak visszaadjon minden polgári és
alkotmányos jogot”.
Ez a megfogalmazás
alatt „Szerbia Köztársaság (1990. szeptember 28-i – B. A.
megj.) Alkotmányával és az ún. žabljaki (1992. április
27-i – B. A. megj.) alkotmánnyal elvett jogok
visszaszármaztatását kell érteni”. Vagyis a tartomány korábbi
(1974. évi) autonómiáját kell(ett volna) helyreállítani. A
döntés ellentétben van Szerbiának az Európai unióhoz való
csatlakozási érdekével és az európai értékekkel is.
Nem mellőzhető az sem, hogy a
döntéshozók arra a szerb alkotmányra hivatkoztak, amely ellen a
2006. évi referendumon a vajdaságiak 56,7 százaléka szavazott.
Az ominózus döntéshozatalban részt vett sajnos egy vajdasági
magyar jogász is, aki nem hogy a döntés ellen szavazott volna, de
másféle véleményt, sem valamiféle fenntartást nem fogalmazott
meg. Újságírók szerint még az ítélkezéssel kapcsolat
kérdések megválaszolását is elutasította.
Az alkotmánybíróság határozatával
tovább folytatódik a Vajdaság autonómiájának nyírbálása. A
Szerb Haladó Párt vajdasági képviselőcsoportjának vezetője
már az új összetételű tartományi Képviselőház első (július
11-i) ülésén hangoztatta, hogy véleménye szerint „a
statútumnak sincs meg a törvényessége ebben a pillanatban”.
Koštunica kijelentette, hogy az
alkotmánybíróság lépése „történelmi határozat, amely
megállítja az állam létrehozását az államban és Szerbiai
további széttúrását”.
Az autonómiát követelők szerint
valóban történelminek tekinthető ez a döntés, csak nem olyan
értelemben, ahogyan Koštunica mondta. Szerintük „elérkezett az
idő Vajdaság státusának rendezésére”, vagyis „az
eddigieknél még intézményesebben kell küzdeni érte, mind
belföldi, mind nemzetközi vonatkozásban”. Olyan vélemények is
elhangzottak, hogy „közel állunk egy újabb referendumhoz
Vajdaságban, amelyben állást kell foglalnunk Vajdaság státusának
kérdésében”.
A Nemzeti Kisebbségek Nemzeti
Tanácsinak Koordinációja (július 19-én) olyan álláspontra
helyezkedett, hogy maga az alkotmánybíróság is megszegte az
alaptörvényt, amikor alkotmányellenesnek minősítette a
hatásköri törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint „a
jogszabályok meghozásának folyamatában figyelembe kell venni a
polgárok tartományi autonómiára való szerzett jogát”. A
nemzeti tanácsok által elfogadott dokumentum szerint az
alkotmánybíróság „nem csupán csökkentette ezeket a jogokat,
hanem lehetőséget adott arra is, hogy azokat a jövőben újra
megcsonkítsák”.
A Szabad Vajdaság nevű nem
kormányzati szervezet – már az alkotmánybíróság vitatott
döntése előtt – kezdeményezte a vajdasági Nagy
Népképviselőház összehívását, amely november 12. és 25.
között „jelképes határozatot hozna Vajdaság függetlenségéről,
amivel megtörténne az 1918. évi téves döntés helyreigazítása”
(V. L.: Replika istorije iz 1918. godine, Danas, 2012. június 28.,
25. o.).
Az alkotmánybíróság döntése a
továbbiakban bizonyára lényegesen befolyásolja majd nem csak a
tartományon belüli politikai viszonyok alakulását, de
meghatározhatja a vajdasági és (az alakulóban lévő) szerb
kormány kapcsolatait is. Mindez bizonyára tovább élezi majd nem
csak az autonómia visszaállításának követelői és ellenzői
közötti vitákat, de az általános belpolitikai helyzetet is.
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. július 20.
