A Magyar Köztársaság
Nemzeti Ünnepe / Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
évfordulója (magyar nemzeti ünnep - Hungarian Republic Day
–National holiday to commemorate the 1956 uprising)
Az 1956-os forradalom és szabadságharc
kezdetének, valamint a köztársaság 1989. október 23-i
kikiáltásának emlékére ezt a napot az 1990. május 2-án
összeült szabadon választott országgyűlés Magyarország nemzeti
ünnepévé nyilvánította.
1956. október elején a magyarországi
egyetemeken sorra fogalmazták követeléseiket a változást akaró
diákok. A legaktívabbak a Műszaki Egyetem hallgatói voltak.
Október 22-i éjszakai gyűlésükön pontokba szedett követeléseik
között a legfontosabbak a következők voltak: szovjet csapatok
kivonása, új kormány alakítása Nagy Imre vezetésével, Rákosi
és társai bíróság elé állítása, általános, egyenlő és
titkos választások, új gazdaságpolitika; a munkásság
létminimumának megállapítása, és március 15-e nemzeti ünneppé
nyilvánítása. Arról is határoztak, hogy október 23-án békés
felvonulást rendeznek követeléseik alátámasztására és a
Szovjetunióval szemben viszonylag nagyobb önállóságra törekvő
Lengyelország támogatására.
A felvonulást hosszú huzavona után
végül is engedélyezte a belügyminiszter. A tömeg jelentős része
ezután a Magyar Rádió épülete elé vonult, mert azt akarta
elérni, hogy követeléseiket a rádióban beolvassák.
Október 24-én Nagy Imre lett a
miniszterelnök, ugyanakkor a már napok óta készenlétben várakozó
szovjet csapatok bevonultak a fővárosba. A gomba módra
szaporodott, zömében munkásfiatalokból álló fegyveres csoportok
felvették ellenük a harcot.
A tömegek meg akarták védeni a
forradalmat, ezért október 25-én a Parlament elé mentek tüntetni,
itt azonban sortűz fogadta őket: halottak és sebesültek százai
maradtak a téren. Amikor rövidesen bejelentették, hogy a gyűlölt
Gerő helyett, a Rákosi börtöneit is megjárt, Kádár János
(1912–1989) lett az MDP első titkára, a hírnek már semmiféle
hatása nem volt. Ekkor már sorra alakultak a felkelés politikai
szervei, a forradalmi (nemzeti) bizottságok; az üzemekben,
gyárakban pedig a munkástanácsok. A forradalom közben az egész
országra kiterjedt.
Október 27-én Nagy Imre új kormányt
alakított, ebben két nem kommunista politikus is helyet kapott. A
leginkább kompromittálódott pártvezetők a Szovjetunióba
menekültek. Október 28-án bejelentették a tűzszünetet, és
rendeletileg feloszlatták az ÁVH-t. Másnap megkezdődött a
szovjet csapatok kivonása Budapestről. Október 30-án kiszabadult
a Rákosiék által életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt
katolikus hercegprímás, Mindszenty József.
November 4-én hajnalban a szovjet
csapatok koncentrált támadást indítottak Magyarország ellen. A
hősiesen küzdő fegyveres forradalmi erők ellenállását a
hatalmas túlerő hamarosan megtörte úgy, mint 1849-ben a cári
seregek. Nagy Imre és néhány közeli munkatársa családtagjaival
együtt a jugoszláv követségen kapott menedéket. Ugyanezen a
napon, Szolnokon szovjet fegyverek védelmében a két nappal
korábban „eltűnt” Kádár János bejelentette egy szovjetbarát
kormány megalakulását. Bár a fegyveres ellenállást elfojtották,
a munkásság a munkástanácsok – mindenekelőtt a Nagybudapesti
Központi Munkástanács – irányításával ellenállt, és
hónapokig szembeszegült a Kádár-kormánnyal.
A forradalom és szabadságharc
leverését kemény megtorlás követte. Ezrek és ezrek kerültek
börtönbe, sok százat kivégeztek és jeltelen sírba földeltek
el. Mintegy 200.000-en pedig – zömében fiatalok – elhagyták az
országot.
