Hyde Park
Sziasztok!
Láttam a párthovatartozásról szóló
cikket, és úgy éreztem, hogy muszáj megírnom az enyémet.
Pár évvel ezelőtt meghozták azt a
törvényt, hogy minden iskolában okleveles jogész kell, hogy
legyen a titkár. Apukám okleveles jogász, többéves
munkatapasztalattal. Szerbül és magyarul is tökéletesen beszél.
Volt munkahelye, de váltani szeretett volna, ezért pályázott több
általános iskolába is a községünkben. 7-8 ember pályázott kb.
a titkári pozícióra vele együtt, de ő volt az egyedüli, akinek
minden dokumentuma mellékelve volt (orvosi igazolás, diploma,
stb.), tehát ő adott át csak egy komplett jelentkezést. A többiek
nem.
A pályázók közül ő volt az
egyedüli, aki szerb és magyar nyelven is beszél, ami egy szinten
követelmény, főleg egy olyan községben, ahol a lakosság 50:50
arányban szerb és magyar. A két általános iskolába, ahova
elsősorban szeretett volna bekerülni, akkoriban VMSZ-párttagú
igazgatók voltak. A szüleim nem párttagok. Egyikük sem bírja a
csordaszellemet.
Az egyik iskolába felvettek egy
nyugdíjazott jogásznőt, a másikba pedig egy ideig senkit,
állítván, hogy nem volt egyik jelölt sem megfelelő. Később a
nyugdíjazott jogásznő helyére felvettek egy szerb nemzetiségű
illetőt, aki mellesleg egy kb. 50 km távolságra fekvő másik
városból utazott (tehát útiköltséget kell fizetni neki), és a
jogi egyetemen egy év után befejezte a karrierjét. Tudtommal a
jogi egyetem legalább négy évig tartó kemény munkáét igényel
ahhoz, hogy diplomát kapjunk a kezünkbe! Ez a nem jogász, szerb
illető egy szót sem tud a mai napig magyarul. Igazán kíváncsi
vagyok, hogy hogyan magyaráz el bizonyos dolgokat magyar ajkú
szülőknek, akik esetleg nem rendelkeznek kimagasló szerb
nyelvtudással…
Szóval ott tartunk, hogy magyar a
magyar torkát vágja el már megint. A határtalan gőg, a hatalom
imádata az, ami a magyarságot szétveri. A politizáló
személyekre, illetve azokra, akiket bizonyos pártok futtatnak,
nagyon jellemző a lekezelő bánásmód, a nagyképűség és az
arrogancia. Szánalmas, hogy ilyen kevesen vagyunk és így
viselkedünk! Apukám maradt a régi munkahelyén, és azt mondta,
hogy most már innen megy nyugdíjba. Talán ez is a legjobb!
Üdvözlettel,
Fino
Képes Ifjúság, 2012. október 24.,
8. o.
