"Nem a tudás számít, hanem a párttagság" (III.)...

Kisebbségjogi jegyzet

A Képes Ifjúság című hetilapot a szerdai Magyar Szóval együtt árulják. Vagyis, aki megveszi a napilapot, vele együtt kapja a Képes Ifit is.

A valamikor jobb napokat megért újság minősége (és olvasottsága) annyira lecsökkent, hogy önálló hetilapként már nem kifizetődő árulni. Minden elsős középiskolás – a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) támogatásával – hetente ingyen kapja a Képes Ifjúságot a napilappal együtt. Alapos elemzést érdemelne, hogy miért nem érdekli a mostani fiatalokat a Képes Ifi?

A hetilap szerkesztősége jól ráérzett, hogy csak akkor lesz ismét olvasott (és keresett) a Képes Ifi, ha időszerű, az ifjúságot érintő társadalmi kérdésekkel is foglalkozik.

A szerkesztőség – az október 10-i számban – újraindította a korábbi Hayd Park című rovatot. Mint ismeretes a londoni Hyd Parkban van az Speaker’s Corner, „ahol bárki hangosan elmondhatja a véleményét – bármiről és bárkiről”.  A felelős szerkesztő (Szögi Csaba) most felhívta a fiatalokat, hogy „ne hallgassanak tovább”, mondják el a társadalmi jelenségekkel kapcsolatos véleményüket, esetleg mások is bekapcsolódnak a vitába.

A rovat újraélesztését egy Barbarosa névvel aláírt levél indította el, melynek szerzője elpanaszolja: Annak ellenére, hogy az egyetem matematikai szakán időre lediplomázott, 9 fölötti átlagosztályzattal, nem tudott munkához jutni. Az iskolába, ahová pályázott „egy abszolvens csajt vettek föl, aki ráadásul még nem is matekra, hanem fizikára járt!” Később megtudta, hogy a hölgy „apucija egy VMSZ-es funkci, akinek nagy befolyása van a városban, és nyilvánvaló, hogy elintézte a lányának ezt az állást”. Az írás felkerült a Képes Ifjúság honlapjára is: http://www.kepesifi.com/fex.page:2012-10-10_Nem_a_tudas_szamit_hanem_a_parttagsag.xhtml

A Képes Ifi október 24-i számának Hyd Park rovatában (8. o.) egy másik levélíró (Fino) elpanaszolja, hogy többéves munkatapasztalattal rendelkező, szerbül és magyarul is tökéletesen beszélő okleveles jogász édesapja az egyik iskolába a titkári munkahelyre pályázott. Egyedül ő adott át teljes dokumentációt, mégsem vették fel, mivel nem volt párttag.

– A két általános iskolába, ahova elsősorban szeretett volna bekerülni, akkoriban VMSZ-párttagú igazgatók voltak. Az egyik iskolába felvettek egy nyugdíjazott jogásznőt, a másikba pedig egy ideig senkit, állítván, hogy nem volt egyik jelölt sem megfelelő – olvasható a levélben (http://bozokiantal.blogspot.com/2012/10/nem-tudas-szamit-hanem-parttagsag-ii.html).

Ez az írás azonban már nem olvasható a Képes Ifi honlapján, hanem csak a lap nyomtatott változatában. Hogy miért, azt már csak találgatni lehet. Vélhetően valakinek szemet szúrt, a fiatalok szót emeltek az ellen, hogy „nem a tudás számít, hanem (a VMSZ) párttagság”.

Köztudott, hogy elterjedt társadalmi jelenségről van szó, miszerint nem az a fontos, ki mit tud, milyen szakképzettséget szerzett, hanem hogy – a vajdasági magyarok esetében – a Vajdasági Magyar Szövetség, illetve a pártot kiszolgáló MNT támogatja, jelöli. Vagy éppen a „sógor–koma–jó barát viszony határozza meg, kit is alkalmaznak”. E sorok írójának is tudomása van legalább négy ilyen esetről, illetve iskoláról (Adán, Magyarcsernyén, Magyarittabén és Tordán). Ez azonban, sajnos, nem csak a tanügyre vonatkozik (lásd: közigazgatás, hatalmi szervek, Magyar Szó, Pannon Televízió, Mozaik Televízió, Vajdasági Pedagógiai Intézet, stb.). Mindenhová a saját (párt)embereiket rakják. Így alakul ki a pártokrácia, szűnik meg a demokrácia.

            A magyarcsernyei iskola jelenlegi igazgatójának megválasztásakor például az MNT jelöltjét választották meg, annak ellenére, hogy a másik pályázónál alacsonyabb a képzettsége és a magyar nyelvet is – a vizsgáztató bizottság értékelése szerint – csak „elégséges” szinten beszéli.

            Az esetek ismeretében, ellenszenvet keltenek a jogvédő szerepében tetszelgő Korhecz Tamásnak, az MNT elnökének az önteltségtől sem mentes nyilatkozatai, miszerint „Strasbourgig üldözi a jogsértőket”, meg hogy „nem az ideológiai és politikai közelség, vagy távolság fogja meghatározni az MNT döntéseit”. Közben a gyakorlatban egyre több jogsértést és visszaélést tapasztalunk.

            Még csak nem is az baj, hogy hitelüket vesztik a politikusok, hanem az, hogy „nem a tudás számít, hanem a párttagság”. Nem az a fontos, hogy te ki vagy, mit tudsz, hanem, hogy „ki a mentorod”. Ennek viszont az új nemzedékek fizetik meg az árát. Útját állni az ilyen eseteknek pedig csak a nyilvánosság elé tárással lehetséges. Az emberek azonban – mint a levelekből is látszik – még a nevüket sem merik vállalni…

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. október 28.

Új sötét kor...

Nem a tudás számít, hanem a párttagság (II.)

Hyde Park

Sziasztok!

Láttam a párthovatartozásról szóló cikket, és úgy éreztem, hogy muszáj megírnom az enyémet.

Pár évvel ezelőtt meghozták azt a törvényt, hogy minden iskolában okleveles jogész kell, hogy legyen a titkár. Apukám okleveles jogász, többéves munkatapasztalattal. Szerbül és magyarul is tökéletesen beszél. Volt munkahelye, de váltani szeretett volna, ezért pályázott több általános iskolába is a községünkben. 7-8 ember pályázott kb. a titkári pozícióra vele együtt, de ő volt az egyedüli, akinek minden dokumentuma mellékelve volt (orvosi igazolás, diploma, stb.), tehát ő adott át csak egy komplett jelentkezést. A többiek nem.

A pályázók közül ő volt az egyedüli, aki szerb és magyar nyelven is beszél, ami egy szinten követelmény, főleg egy olyan községben, ahol a lakosság 50:50 arányban szerb és magyar. A két általános iskolába, ahova elsősorban szeretett volna bekerülni, akkoriban VMSZ-párttagú igazgatók voltak. A szüleim nem párttagok. Egyikük sem bírja a csordaszellemet.

Az egyik iskolába felvettek egy nyugdíjazott jogásznőt, a másikba pedig egy ideig senkit, állítván, hogy nem volt egyik jelölt sem megfelelő. Később a nyugdíjazott jogásznő helyére felvettek egy szerb nemzetiségű illetőt, aki mellesleg egy kb. 50 km távolságra fekvő másik városból utazott (tehát útiköltséget kell fizetni neki), és a jogi egyetemen egy év után befejezte a karrierjét. Tudtommal a jogi egyetem legalább négy évig tartó kemény munkáét igényel ahhoz, hogy diplomát kapjunk a kezünkbe! Ez a nem jogász, szerb illető egy szót sem tud a mai napig magyarul. Igazán kíváncsi vagyok, hogy hogyan magyaráz el bizonyos dolgokat magyar ajkú szülőknek, akik esetleg nem rendelkeznek kimagasló szerb nyelvtudással…

Szóval ott tartunk, hogy magyar a magyar torkát vágja el már megint. A határtalan gőg, a hatalom imádata az, ami a magyarságot szétveri. A politizáló személyekre, illetve azokra, akiket bizonyos pártok futtatnak, nagyon jellemző a lekezelő bánásmód, a nagyképűség és az arrogancia. Szánalmas, hogy ilyen kevesen vagyunk és így viselkedünk! Apukám maradt a régi munkahelyén, és azt mondta, hogy most  már innen megy nyugdíjba. Talán ez is a legjobb!

Üdvözlettel,

Fino

Képes Ifjúság, 2012. október 24., 8. o.