Kisebbségjogi jegyzet
Első példa
A Magyar Szó onlinekiadása 2013.
január 30-án, az újvidéki Dnevnik napilap
értesülésére hivatkozva (sic!), közli hogy „az újvidéki
Felső Ügyészség vádat emelt azon hét személy ellen, akiket a
tavalyi temerini verekedésben való részvétel kapcsán nemzeti,
faji és vallási gyűlölet szításával vádolnak”.
A hír a napilap január 31-i
(nyomtatott) kiadásában a negyedik oldalon található.
Az információ furcsasága, hogy az
egyetlen magyar nyelvű napilap a szerb nyelvű Dnevnik híre nyomán
(!!) közli a vádemelés tényét a hét temerini magyar fiatalember
ellen. Ennek alapján arra következtetésre jut(hat) az olvasó,
hogy napilapunk (?) egyáltalán nem is érdeklődött egy olyan –
a magyar közösséget is érintő kérdés iránt –, amely már
tavaly október vége óta foglalkoztatja a szélesebb közvéleményt.
Szerb nyelvű forrás alapján tájékoztat a magyarokat közvetlenül
érintő kérdésben!
Második példa
A Dnevnikkapcsán meg kell még
említeni, hogy a Magyar Szó – talán csak a
szerkesztőség által ismert okokból kifolyólag – nem figyelt
fel arra a nyilatkozatra, amit Csonka Áron, a Vajdasági
Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke adott az újvidéki
szerb nyelvű napilapnak a nemzeti autonómia kérdéskörében.
(Denis Kolundžija: Tražimo trostepenu autonomiju / Hármas
autonómiát követelünk, Dnevnik, 2013. január 20., 3.
o.).
Napilapunk ezzel megvonta olvasóitól
annak lehetőségét, hogy megismerkedjenek Csonka, illetve pártjának
álláspontjával egy – a magyar közösség számra rendkívül
fontos – „a magyar területi elvű autonómia létrehozásával”
kapcsolatban (a koszovói platform függvényében is).
Harmadik példa
A Vajdaság
Ma internetes hírportál január 28-án közölte a
hírt, hogy Pásztor Istvánalapos kivizsgálást kért a
temerini verekedés ügyében. Az egyébként fürge (amikor vezető
magyar tisztségviselők nyilatkoznak) Magyar Szó csak
három nappal később (január 31-én, a 4. o.) Pásztor: Vizsgálják
ki részletesen címmel közli a tartományi parlament és a
Vajdasági Magyar Szövetség elnökének feltehetően – a tartalom
szerint ítélve – ugyanazon nyilatkozatát.
A hír szerint „aggodalmának adott
hangot Pásztor István a tartományi parlament elnöke a múlt
hétvégi temerini incidens kapcsán”, de a lap azt már nem említi
(feltehetően a három napos késés miatt), hogy mikor nyilatkozott
Pásztor. Ez viszont már szakmai fogyatékosságnak is számít.
Negyedik példa
A Magyar Szó január 29-i
számában (5. o.) közli Kovács Elvira, a
Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője, a
képviselőház küldöttsége taghelyettesének nyilatkozatát a
„médiaszabadságról és nemi egyenjogúságról”.
A médiaszabadság helyzete Európában
című jelentés kapcsán „Kovács az Európai Néppárt
frakciójának vezérszónokaként szólalt fel, támogatva a
jelentéstevőt, valamint hangsúlyozva az újságírók számára
biztosítandó szabadság és munkavégzési biztonság fontosságát”.
– Sajnos nagyon
sok országban fokozódik a médiaszabadság különféle módon
történő korlátozása. A jelentés ilyen vonatkozásban elsősorban
Törökországot és Oroszországot említette. A médiának a
politikára és a társadalom minden szegmensére gyakorolt
kiemelkedően fontos szerepéről is beszéltünk. Közösen kellene
dolgoznunk azon, hogy az újságírók kutatómunkát végezhessenek,
hogy aktívak és hasznosak legyenek, hiszen ők teszik lehetővé
számunkra a tájékozódást, általuk gyakorolhatjuk alapvető
jogunkat a tájékozódásra. A jelentésben az áll, hogy az ET 47
tagállamából tizen-egynéhányban a politikum még mindig nyomást
gyakorol a közmédiára. Ezek az országok között említik
Szerbiát és Magyarországot is – mondta Kovács a Magyar Szónak.
(Pesevszki Evelyn: Médiaszabadságról és nemi egyenjogúságról).
Kovács Elvira:
Ösztönözni kellene a
férfiakat, hogy gyakorolják az apaságot (!?)
Napilapunk azonban arról már nem
számol be, hogy, hogy „az EBESZ szerbiai missziója felszólította
Szerbia Kormányát, akadályozza meg az újságírók elleni,
etnikai és nemzeti alapú támadásokat, amelyekre példa volt a
Vajdasági Független Újságíró Egyesület és a Vajdasági Rádió
és Televízió vezetőinek a nyilvános megsértése. Dragana
Solomon,az EBESZ szerbiai missziójának sajtó-ügyi vezetője
kijelentette, hogy növekvőben vannak a médiákban dolgozók elleni
etnikai indíttatású támadások, és hogy a misszió elítél
minden gyűlöletkeltést és erőszakot. A médiaszabadság témájára
a szerb szkupstinában megtartott meghallgatáson Solomon asszony úgy
fogalmazott, hogy azok, akik nem értenek egyet ezekkel az
emberekkel, úgy vélik, érvként szolgálhat az, hogy ezeknek az
embereknek a véleményét a nemzeti hovatartozás környezetébe
helyezik. Szavai szerint az államnak részt kell vennie a
médiatámogatások nyitottságának és átláthatóságának a
megteremtésében, hogy szavatolja a Vajdasági RTV és a Szerbiai
RTS pénzügyi hátterét" – közölte a vajdasag.eu interntes
hírportál.
A Magyar Szó olvasói előtt titok
marad, hogy Kovács Elvira miért külföldön és miért nem
Szerbiában hangoztatja, hogy „a politikum még mindig nyomást
gyakorol a közmédiára”? Vagy Szerbia nem azon „nagyon sok
ország” közé tartozik, amelyekben „fokozódik a médiaszabadság
különféle módon történő korlátozása”?
Egyáltalán, hogyan, kit és miről, illetve
miről nem tájékoztat a Magyar Szó?
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. január 31.
