A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tegnap
(2013. február 27-én), a magyarverések dolgában állásfoglalással
jelent meg a politikai porondon. Ez jó. Csak nem elég.
Ha valaki azt kérdezné, hol volt
eddig, erre a válasz az, hogy eddig tartotta magát a nemzeti
tanácsokról szóló szerb törvény által szabott szűk
keretekhez. Az ok egyszerű. Valamiképpen jó lenne azt a látszatot
kelteni, hogy szava van a vajdasági magyarság önazonosságának
megőrzésében. Csakhogy az MNT nem a magyar autonómia kifejezője,
s ezzel vezetői is tisztában vannak. Másrészt közjogi helyzetét
tekintve, jogi és politikai értelemben a szerepe az, hogy amolyan
ütközőzónaként, végül is a szerb nemzeti érdek békés
érvényesítéséhez járuljon hozzá. Nos, az MNT ezt a fából
vaskarikaszerű feladatot igyekezett „bölcsen” megoldani.
A Magyar Szó szerint „Korhecz
kijelentette: a magyar fiatalokat ért támadások közvetlen
kapcsolatban állnak a közbiztonság romlásával, hiszen a
magyarokat ért támadásokat valószínűsíthetően nem a többségi
nemzethez tartozó jól nevelt fiatalok követik el, hanem inkább
azok a bandába tömörülő szurkolók és huligánok, akik más
jellegű bűncselekményeket is elkövetnek, ellenben ezeket a
vajdasági magyarság számára érzékeny bűncselekményeket még
véletlenül sem szabad összemosni az egyszerű közbiztonsági
kérdésekkel”.
Elolvasva a fenti sorokat talán nem
kell bizonygatni, hogy a magyarverések ügye az államérdek békés
érvényesítésére nem alkalmas politikai feladat. Mert itt nincs
középút. Az MNT vagy kimondja, s ez lenne a vajdasági magyarság
alapérdeke, hogy a „nemzeti alapú incidensek” valójában a
közösségként való megmaradásunk ellen irányuló lélektani
hadviselés megjelenési formái, vagy nem. Meg azt is, hogy a
váltakozó intenzitású, de szociálpszichológiai tartalmát
tekintve romboló hatású több mint húsz éve állandósult
folyamat ellen csak egy orvosság van. A tényleges, magyar politikai
autonómia. Melyben a perszonális autonómia legitim és legális
tanácsa valóban elláthatná a vajdasági magyarság alapérdekeinek
feltárását, kifejezését és hatékony képviseletét.
Az MNT honlapján állásfoglalásának
szövege nem található meg. Tartalmára csupán a sajtó tudósítása
alapján következtethetünk. A Magyar Szóban közölt elemek
alapján azt kell mondani, hogy az MNT lépett ugyan, de nem nagyot,
s azt sem a tényleges magyar autonómia irányába.
Lehet azt mondani, hogy „a magyar
nemzeti közösség tagjait ért támadásokról szóló tényeket
még véletlenül sem szabad felnagyítani”, csakhogy ez a különben
helyénvaló óhaj magyar szemszögből tárgytalan, hisz nem nálunk
van a labda. Nem is kerekedhet belőle ki semmi jó.
Különösen az nem, hogy a szerbiai
államhatalom hatalom mindhárom ága változtasson magatartásán.
Ahogy ezt a Dacic belügyminiszter szóban már megtette, a rendőrség
gyakorlatban is nevezze nevén a gyereket. S a viszonylag ritka
feljelentéseiben a magyarveréseket minősítse nemzeti alapú
incidenseknek. A bíróság pedig mellőzve a kettős mércét,
legalább a legeklatánsabb, bizonyíthatóan súlyos esetekben
bűncselekmény és szabálysértés miatt ítélje el a tetteseket.
Ne nevetséges pénzbüntetésekre, hanem letöltendő
szabadságvesztésre. Végül, a szerb kormány – figyelemmel a
koszovói rendezés legújabb fejleményeire, s az Ahtisaari-terv
elveire – járuljon hozzá a tényleges magyar (perszonális)
autonómia létrejöttéhez.
Amíg a vajdasági magyarság
„legnagyobb” parlamenti képviselőkkel is rendelkező szervezete
a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), valamint a nem legitim és a
nem legális MNT nem csatlakoznak a nemzeti oldalhoz, és vállalva a
politikai kockázatot, nem mondják ki a teljes igazságot, nem
várhatjuk, hogy a magyar kormány a nemzetközi porondon is
megjelenítse a vajdasági magyarság autonómiakövetelését. Mert
nem tudhatja, a vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz
simuló szárnya csatlakozna-e a tényleges politikai autonómiára
vonatkozó igényhez.
Így marad a demosthenesi felismerés:
Nam non modo Deus, sed ne amicus quidem rogandus est, ut dormitanti
cuiquam aut desidi praesidio sit. (Mert nemhogy az Istent, de még a
barátot sem szabad kérni arra, hogy az alvónak vagy renyhének
segítségére legyen.)
Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt,
*HÍRLEVÉL, XI. évf. 46. szám, 2013. február 28.
