„A Magyar Szó kiegyensúlyozottan
tájékoztat”
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2013.
április 29-i ülésének egyik témája a testület Tájékoztatási
Bizottsága és a Szakértői Testület (?) által készített
kimutatás megvitatása (és elfogadása) volt, „hogy 2012
novembere és 2013 januárja között melyik politikai párt milyen
gyakorisággal szerepelt valamilyen formában a Magyar Szóban”.
A témának már az ilyen, a „párttevékenységi tájékoztatásról szóló” felvetése is vita tárgya lehetne. Ellenkezik ugyanis az újságírás alapvető szabályával, miszerint valami azért kerül a sajtóba, mert hír/esemény, illetve fontos a közösség tájékoztatása szempontjából, nem pedig azért, mert ennek vagy annak a pártnak a közleménye/tevékenysége (l’art pour l’art). És Várady Tibor állításával is, aki szerint „a pártok mindenhol a világon politikai súlyukkal összhangban szerepelnek a sajtóban”.
Egyenletes
tájékoztatás?
Simon Erzsébet Zitának, az MNT tájékoztatási ügyekkel megbízott tanácsosának ismertetőjéből megtudtuk, hogy (a magyar pártok vonatkozásában) „az összes pártpolitikai tartalom 20%-a szólt a VMSZ-ről”. Az összes többi párt, vagyis „a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) 2, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) 1, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 1%-os részaránnyal bír(t)”. Vagyis: az utóbbi négy párt összesen 7%-ban volt jelen a Magyar Szóban – ha hinni lehet a tanácsosnak.
Egy másik (alábbi) kimutatás
szerint, csak a magyar pártok vonatkozásában, a VMSZ 75,61%-ban, a
VMDP 9,76%-ban, az MPSZ 6,10%-ban, a VMDK 4,88%-ban, az MRM pedig
3,66%-ban szerepel az MNT által irányított napilapban. (Nem
világos viszont, hogy mit jelentenek a grafikon bal oldalán lévő
– százalékkal jelölt – óriási számok.)
Ezt az aránytalanságot Simon –
megintcsak a feje tetejére állítva a tájékoztatás szabályait –
azzal (a badarsággal) magyarázza, hogy „a politikai pártokat
súlyuknak, közigazgatási részvételüknek, közszereplésüknek
megfelelő médiamegjelenítés illeti meg. Köztársasági,
tartományi és helyi önkormányzati szinten a magyar pártok 142
mandátummal rendelkeznek. Ezek csaknem 92%-a a VMSZ-é. A VMDP 4, az
MPSZ 2, a VMDK 1, az MRM 1%-os részaránnyal bír.”
Kell-e ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy „a Magyar Szó kiegyensúlyozottan tájékoztat”? Nem. El kell(ene) hinni, mivel a kimutatást az MNT Tájékoztatási Bizottsága és a Szakértői Testület (?) készítette, amelyek nyilván független, szakmai, hivatásos – és nem a VMSZ által irányított – testületek!? Nonszensz!
Simon azonban elfogultságában – vagy a nem csekély MNT-s fizetésért való megfelelési igyekezetében – tovább is megy, amikor így összegez: „A kisebb magyar pártoknak súlyukhoz és közszereplésükhöz képest 2-szer, 3-szor nagyobb teret ad a Magyar Szó, ugyanakkor a VMSZ-nek 1/6-dal kevesebbet, mint amennyi ugyanezen kritériumok szerint megilletné”. Ebből csak az következhet, hogy a VMSZ jelenlétét a Magyar Szóban tovább kell növelni, a többi pártét pedig (le)csökkenteni. Csak így lehet „kiegyensúlyozottan tájékoztatni”. Világos? Vagy nem?
Nem szerepel
elégszer
A kimutatásból megtudjuk továbbá azt is, hogy a vizsgált (három hónapos) időszakban „a Magyar Szóban 44 cikk jelent meg a VMSZ elnökéről, miközben a Dnevnik (a szerb nyelven megjelenő újvidéki – B. A.) napilapban 72, azaz 64%-kal több, mint napilapunkban”. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy Pásztor István nem szerepel elégszer a Magyar Szóban, vagyis legalább 64%-kal növelni kell a vele készült túlméretezett (és többnyire unalmas) interjúkat és (leginkább) általános monológokat.
Jó példa erre Pásztor legújabb, féloldalnyi (nagy fotóval illusztrált) beszéde a karlócai szerb nemzetgyűlés 165. évfordulója alkalmából – május 14-én – megtartott díszülésen (A Habsburgok kihasználták, kettéosztották a szerbeket és magyarokat. Magyar Szó, 2013. május 15., 4. o.).
Ügyes politikusként – miszerint „mindenkinek azt kell mondani, amit hallani szeretne” – Pásztor a beszédében említést sem tesz a szerb nemzetgyűlés magyar vonatkozásáról, annak következményeiről. Nem mondta például (Churchill idézgetése helyett) – s ennek is van üzenete –, hogy „amikor a délvidéki szerbek 1848-ban megfogalmazták a területi különállási követeléseiket, egy szóval sem említették, hogy azon a területen, amelyet kijelöltek maguknak (a mai Vajdaság – B. A.), más nemzetiségek is élnek – akiknek ugyancsak beleszólásuk lehetne abba, hogy mi történik velük, de legalább a jogaikat biztosítani kellene”1.
Az MNT ülésén jelen lévő ellenzéki (nem VMSZ-es) képviselőknek nem jutott eszükbe, hogy megkérdezzék az MNT tanácsosát: A Pásztor Istvánnal kapcsolatban megjelent 44 cikk közül hány az interjú, hány az esemény és hány az elnök úr tevékenységét/eredményeit elemző/boncoló írás. Bizonyára egy sem. Javasolni kellett volna nekik azt is, mintegy záradékként, hogy – a Dnevniktől való lemaradás pótlása érdekében – a lap lehetőleg mindennap közölje az elnök gondolatait. Ha más nem is, de ez biztosan növelné az eladott példányszámot!
Semmibe vett
szabályok
A probléma lényege elsősorban nem abban rejlik, hogy melyik magyar párt hány alkalommal van jelen a Magyar Szóban, hanem a lap szerkesztéspolitikájában. Ez viszont nem felel meg a hivatásos és független újságírás elemi szabályainak sem. Ennek felelőse pedig a főszerkesztő, akit viszont a VMSZ határoz meg, az MNT pedig kinevez. Ezzel a kör be is zárult. Simon beszámolójában azonban erről már szó sem esik.
A sajtófelelős megpróbálta ugyan a lapban – nyilatkozat formájában – újramagyarázni a beszámolóját, de az írás 37 olvasója közül (május 18-ig) mindössze csak hétnek tetszett, 30-nak pedig nem2. (Ebből viszont le kellene vonnia a következtetést.)
A „párttevékenységi
tájékoztatásról” szóló jelentést az MNT tagjai végül
(VMSZ) szavazattöbbséggel – 22 igen, 5 nem és egy tartózkodás
– elfogadták.
Nem véletlen, hogy a Napló Kör,
„független, szabadelvű értelmiségiek asztaltársasága”,
2013. március 4-i újvidéki bemutatkozásán így értékeltek:
Sajtónkat a VMSZ döntő befolyása, a párbeszéd hiánya, a
zártság, az autizmus, a nyomtatott sajtó színvonalának
visszaesése, a megfelelő szerkesztési koncepció hiánya és „a
titói időkhöz való visszatérés” jellemzi. Mindennek kárát
pedig egyértelműen a magyar nemzeti közösség látja.
Bozóki Antal
__________
1 Magyarország
története, 13. kötet. Gergely András: A nemzeti ébredés kora
(1790 1848), Kossuth Kiadó, 2009, 84. o.
2 PESEVSZKI
Evelyn: „A Magyar Szó kiegyensúlyozottan tájékoztat”. Magyar
Szó, 2013. május 4. 16. o.
http://www.magyarszo.com/hu/1961/hetvege/96139/%E2%80%9EA-Magyar-Sz%C3%B3-kiegyens%C3%BAlyozottan-t%C3%A1j%C3%A9koztat%E2%80%9D.htm
Kapcsolódó (forrásként is felhasznált) írások:
1. PESEVSZKI Evelyn: A Magyar Szó ismét megosztotta az MNT-t. Magyar Szó, 2013. április 3., 1. és 4. o.
2. K.R.: Az MNT szerint nincs
pártbefolyásoltság a vajdasági magyar nyomtatott sajtóban.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15397/Az-MNT-szerint-nincs-partbefolyasoltsag-a-vajdasagi-magyar-nyomtatott-sajtoban.html,
2013. április 29. [21:11]
3. Ülésezett az MNT.
http://pannonrtv.com/web/?p=58803, április 29, 2013
