ÚJABB HOSSZABBÍTÁS
Ivan Bogosavljev bíró, a szabadkai
Felső Bíróság tanácsának elnöke aláírásával október 9-én,
vagyis azon a napon, amikor éppen letelt volna ez előző
hosszabbítás – kézbesítették a végzést, miszerint 2013.
november 7-ig meghosszabbították a még tavaly október 22-én
letartóztatott és az óta is (most a szabadkai) börtönben lévő
hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal vizsgálati fogságát.
A vizsgálati fogság meghosszabbítását
azzal indokolják, hogy „a vádlottak szabadbocsátásuk esetén
rövid időn belül, megismételnék a bűncselekményt” (amellyel
vádolják őket: nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy
türelmetlenség kiváltása, illetve szítása). „Olyan
személyekről van szó, akiknek kialakult szélsőséges intoleráns
álláspontjai vannak más népek és fajok iránt”, akik „közül
egyesek a lakóhelyükről (Ada, Óbecse) céltudatosan mentek a
temerini vendéglátó ipari létesítménybe”, valamint „alapos
a gyanú, hogy ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetésekor
kitartást mutattak” – áll a végzésben.
Ez a végzés ellen is fellebbezni
fogunk, mivel olyan szubjektív állításokat tartalmaz, amelyeket
csak a bírósági főtárgyaláson bizonyíthatott volna az ügyész,
ha ilyenre sor került volna az elmúlt csaknem egy év alatt.
A végzés nem csak a Büntető
Eljárási Törvény rendelkezéseivel ellenkezik, hanem a szerb
alkotmány 31. szakaszával is, amely a letartóztatás időtartamáról
rendelkezik:
„A letartóztatás
időtartamát a bíróság a szükséges lehető legrövidebb időre
szabja meg, figyelembe véve a szabadságfosztás okait. Az elsőfokú
bírósági határozatával elrendelt letartóztatás a vizsgálatban
legfeljebb három hónapig tart, és azt a felsőbb bíróság, a
törvénnyel összhangban, még három hónappal meghosszabbíthatja.
Ha ennek az időszaknak az elteltével nem történik meg a
vádemelés, a terheltet szabadon bocsátják.
A vádemelést követően a bíróság
a letartóztatás időtartamát a legrövidebb szükséges időre
szabja meg, a törvénnyel összhangban.
A letartóztatott személynek meg kell
engedni, hogy a letartóztatás elrendelési okainak megszűntével
szabadlábról védekezzen.”
Az Alkotmánybíróság 2013. július
18-án döntést hozott Zvonimir Nikezić, majd október 3-án
Miroslav Mišković ügyében, miszerint „sérült a vádlot
alkotmányos joga, hogy a letartóztatás korlátozott ideig
tartson”. (Mišković hét és fél hónapig volt a börtönben.)
Az Alkotmánybíróság ezzel azt üzente, hogy „a bíróságoknak
ezt az intézkedést nem szabad rutinszerűen elrendelniük és
meghosszabbítaniuk”.
Ugyanakkor
az újvidéki Fellebbviteli Bíróság elfogadta a Szabadkai
Felső Ügyészség fellebbezését a végzés ellen, amellyel
Molnár Ferenc, a szabadkai Felső Bíróság tanácselnök-bírója
2013. augusztus 29-én a magyar fiatalok ügyében elkülönítette
az akkor még gyanúsított fiatalok 2012. október 23-i, a temerini
rendőrállomáson történt meghallgatásáról, az újvidéki Felső
Bíróságon készült és a tanúfelismerésről szóló, valamint
ugyanennél a bíróságnál a tanúk meghallgatásáról írt
jegyzőkönyveket. Az indoklás szerint „erről csak a főtárgyalás
megnyitása előtt dönthetett volna” (amire ez idáig nem került
sor – B. A.).
A végzést – mondani sem kell –
ugyanaz az újvidéki bíróság hozta meg, amelyik eddig is minden
fellebbezést elutasított.
Újvidék, 2013. szeptember 10.
Mgr. Bozóki Antal,
Koperec Csongor és
Smith Tomas védőügyvédje
