Vasárnapi terepszemlézés alkalmával, amelynek célja óriás pöfeteg gomba (Calvatia gigantea) felkutatása a sivárság kellős közepén, volt mit látni. A virágzó majorságok teljesen lepusztítva, lerabolva és tönkretéve Csóka tőszomszédságában. E majorságokban tenyésztették a híres cigaja juh fajtát, de volt itt szarvasmarha és egyéb jószág is és a legutolsó jószág, aki mindezt teljesen a földdel egyenlővé tette...
A természetet nem lehet becsapni, a természet visszaveszi magának az ami hozzá tartozik, milyen emberfaj él már itt? Az maradt a végére, aki a teljes pusztulást hozza a többi meg némán csendben végignézi, mint a legelő birkák, csak az ő irhájukat ne nyírja le senki, pedig lefogják, -kiét előbb, -kiét utóbb...
Az egyik főkolompoló folyamatosan szajkózza, mint a csókai csóka károgva: "Most ez van ezt kell szeretni!"
Szereti a rossz-seb!
A táj pusztulásával a fiatal nemzedék elhagyja otthonát, mert nem száll vitába az immáron megöregedett hatalomtartó nemzedékkel, felesleges velük vitázni? Az eredményt látva, igen felesleges, mert úgyis lecsupaszítanak mindent és a tájat is tönkreteszik balgaságukkal, mert ugye: Most ez van ezt kell szeretni!"
Szép napsütötte vasárnapi kirándulásnak indult, óriás pöfeteget nem találtunk csak sivárságot, szomorúságot az ősök hagyatékának elherdálását láttuk a természet lágy ölén. A terméspusztulásunk újabb állomása Sörház - Széki major volt...nyugodjon békében!
…amely most már egészen biztosan maga alá temeti a szabadkaiak és a környékbeliek közkedvelt rádióját. A zavaros honi politikai vizeken évek óta hánykolódó média-hajótöröttek parányi lélekvesztője akárhogy kapálódzik, evickél, abból az örvényből, amely most beszippantotta, már képtelen lesz kimászni. A fulladásos halál elkerülhetetlen.
Mi zajlik nálatok? – kérdezgetik az elcsatolt magyar országrészekben élők. – Vadulnak a szerbek? Minden kisebbségi médiumba bele akarják fojtani a szót? – Nem – válaszoljuk – nem a szerbek, hanem a mi nagymagyarjaink vadultak be, sajnos. Hogy így jobban fájjon!
Úgy szeretné a vajdasági magyar csúcspolitika eltörölni a jugó-szocializmus éveiben alapított – majd 50 éves – Szabadkai Rádiót, hogy még emléke se maradjon. Helyette a „demokráciában” született Pannon RTV-t párnázza ki jó vastagon az anyaországból érkező pénzekkel, mert annak a műsoraiban naponta szerepelhetnek. Teljes életnagyságban. (De persze az emléke megmarad a hallgatókban, s vele együtt az is,hogy a politikusok okozták a vesztét és azok is hagyták a sorsára. Nevükhöz fűződik majd a megszűnése, az elhallgatása.)
A frekvenciatolvaj
A politikai élcsapatunk, mint a macska a már régen megfojtott egérrel, úgy játszadozik úri kénye-kedve szerint az észak-bácskaiak leghallgatottabb rádiójával. Úgy tesz, mintha az nem is a mi vajdasági magyar kutyánk édes kölyke lenne, hanem valami gyűlöletes, idegen fattyú, elátkozott kígyófajzat.
Valójában már akkor eltiprásra, az útból való eltakarításra szánták, amikor a híres-neves közéleti figuráink létrehozták a Pannónia Alapot, az akkor még csak a szárnyát próbálgató Pannon Televízió működtetőjét.(Igen sokatmondó és még többet sejtető az Alap kuratóriumának akkori összetétele. Megérdemli az emlékezetfrissítést! Elnöke Korhecz Tamás,alelnöke Mirnics Zsuzsa, tagjai pedig Árpási Ildikó, Lovas Ildikó és Varga László voltak.) A másodszülött gyermek, a Pannon Rádió nevezetű kis Öcsi, hullámhossz-tolvajlással kezdte meg a szégyenletes pályafutását és áldásos tevékenységét, s a megkezdett szédületes „karriert” ugyanolyan tolvajmódszerrel folytatja. (Bűnben fogant ez a vajdmagy sajtóház is, akárcsak a Magyar Nemzeti Tanács! – mondhatná mindezek láttán a mostani MNT folyton kötekedő/kukacoskodó egyszemélyes ellenzéke, Tari István. És újfent a fején koppintaná a szöget.)
Az történt, hogy 2007 nyarán – egyetlen tollvonással – elvették a Szabadkai Rádiótól a 91,5 MHz-es regionális frekvenciát, hogy odaadhassák azt az induló Pannon Rádiónak. Akiknek már akkor a teljhatalmú vezető vajdmagy médiaház kiépítésének hagymázas víziója lebegett a szemük előtt, azok most megint a régi bevált hadicselt alkalmazták: ismét elorozták a Szabadkai Rádió eddigi hullámsávját.
A politikusi elképzelés szerint a napokban elsinkófázott hullámhosszon – igen hangzatos Szabadkai Magyar Rádió néven – egy vadonatúj rádióállomás kezd műsorsugárzást. Két hét múlva. Az már most is nyilvánvaló, hogy az adó lesz csak új, nem pedig a műsor, mert ez utóbbit a Pannon RTV dolgozói készítik az előre megadott receptúra szerint. Magyarán: ezzel a cseles/fondorlatos gaztettel a Pannon (Párt)Rádió műsora (szépen, csendben – ahogy illik) beduplázódik. Nesze neked, szabadelvű meg igazmondó vajdasági magyar tájékoztatás! Kaptál megint a képedbe egy jó kis gyomrost! A politikum valahogy így képzeli el, így álmodta meg a sajtónk fölszabadítását.
A kikosarazott vőlegény
A két médiaház között zajló alighanem hosszú/titkos tárgyalás, egyeztetés/egyezkedés után, eleinte még úgy hírlett, hogy az igen jó étvágyú és edzett gyomrú Pannon RTV szőröstül-bőröstül bekapja a szabadkai rádiósokat, s amikor azok már az „ő zsoldos katonái” lesznek, úgy fogják a csárdást járni, ahogy a Pannon-zenészek muzsikálnak. De aztán változott a leányzó fekvése, a szerkesztőségből mindössze hárman vállalkoztak a mostohagyerek önként vállalt szerepére. Közöttük két újságíró. A többiek úgy vélték, hogy inkább maradnak, kitartanak és dacolnak a végsőkig. Ők a napokban megjelent közleményükben ezt írták: „… már néhány hónapja a háttérben folynak a próbálkozások, hogy nem lépnénk-e a Pannonnal frigyre, csakhogy mennék már a háztól! (Rosszabbak, mint a békebeli falusi kerítők!) Ódzkodunk ettől a házasságtól, pedig hivatalosan, ugye, meg is kérték a kezünket. A többség azonban nemet mondott. (…) Van azonban egy nagyobb bűnünk! Az anyaországhoz fordultunk, illetve azokhoz, akik kapcsolatban lehetnek a Magyar Kormánnyal, hogy próbálják diplomáciai úton leállítani a Vajdaságban magyarul is sugárzó rádiók privatizációját. Ez még június 29-én történt. Tizennégy rádióról beszéltünk végig, nem csak a magyar szerkesztőségekről.”
Minthogy beszámolójukban nem tesznek róla említést, nyilvánvaló, hogy az eltelt kerek két hónap alatt még csak válaszra sem méltatta őket az anyaország.
Epilógus: miközben olyan, több évtizede hallható vajdasági rádióállomások sorra szüntetik be az adásukat, amelyek magyarul (is) szóltak a hallgatókhoz, aközben a libling, az egyedüli kiválasztott pártsajtóház él és virul. Egy mástól elvett hullámhosszon szeptember 14-én, hétfőn műsorsugárzásba kezd. S hogy a vajdmagy sajtóbotrány még szégyenletesebb legyen: a frekvenciatolvaj nem csupán a némaságra ítélt Szabadkai Rádió hullámsávját tette magáévá, hanem még a rádióállomás nevét is magára öltötte. Ily gátlástalanság láttán, csoda-e, ha az ember zsebében kinyílik a kisbicska? Akkor is, ha nem csantavéri…
…és még ki tudja minek, minek nem a szerbajkú internetes kommentelők Bimbó Mihályt, magyarkanizsa polgármesterét, aki – úgy látszik – nagyon megelégelte, hogy a legmagasabb beosztásban trónoló politikusok a bolondját járatják vele, és aki most – az egész községet fojtogató menekültválság ügyében – elég csúnyán kifakadt.
Idézet az általa megszövegezett panaszáradatból:
„Felszólítottak bennünket, hogy azonnal kezdjük el a felkészülést, mert három nap múlva meg fognak érkezni a sátrak, szabadtéri mosdók és tusolók, szanitáris konténerek, valamint a pénzbeli segítség, azaz a 3.000.000 dinár a munkálatok finanszírozására. Azóta eltelt 11 nap és eddig semmilyen támogatás, eszköz nem érkezett! Rá kellett döbbenünk, hogy önkormányzatunk egyedül maradt ebben a kérdésben. Az ígéreteken kívül jóformán semmit sem kaptunk.”
Az országos hatalom bitorlói – éppen a legsűrűbb kulimász közepette – teljesen magára hagyták a községet, minek következményeként az önkormányzat az utolsó tartalékait költi a várost és a környező falvakat elözönlő idegenek ellátása érdekében. Hogy ne érhesse szó a (magyar) ház elejét, a város a menekültkérdésben már eddig is jóval az erején felül teljesített, és csak idő kérdése volt, hogy az észak-bácskaiak meddig győzik cérnával.
A polgármester most alighanem elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy bátran kipakoljon. Nyilván jó kis tudathasadásos állapot az, amit felvállalt, vagy amibe valamilyen módon belekényszerült. Mert korábban az áldását adta arra, hogy Magyarkanizsa befogadja a menekülteket, s ezáltal a város meg a környéke egy biztos állomáshelye, egy gyűjtőközpontja legyen a jövevényeknek, miközben pontosan tudta, hogy a helyi lakosság nem tapsol örömében a köztereket ellepő ismeretleneknek. Nyilvánvaló, hogy egyfelől meg kell felelnie a politikai elvárásoknak is, amelyeket (ha nem is dalolva, de mégiscsak) önként vállalt, akkor, amikor politikusnak szegődött, másfelől pedig a helybeliek kritikáját is tűrni, bírni kell, otthon is állnia kell a sarat.
A helybeli lakosság már torkig van a városban táborozó idegeneknek a puszta látványával is, és a kialakult káosz miatt az önkormányzat vezetőségét hibáztatja. A napokban az UKROK Független Polgári Kezdeményezés lemondásra szólította föl a magyarkanizsai vezetőséget. A közgyűlésen hangzott el: „Dobó Róbert, az UKROK szóvivője kijelentette, teljes mértékben alkalmatlannak tartja a község vezetését, hogy hatékonyan ellássa funkcióját. Szavai szerint a pártkatonák többszörösen is bebizonyították, hogy kizárólag a pártérdekeket hajlandóak képviselni, akkor is, ha azok szembemennek a lakossági érdekekkel. Amihez ez a vezetőség hozzányúlt, az csak tönkrement. (…) A migráció és a menekültek az utolsó és leglátványosabb kudarca a vezetésnek.”
Érthető, ha a két tűz közé került polgármester kezdi elveszíteni a türelmét.
Bimbó Mihály nem csupán panaszkodik, ajánlást is tesz:
„Ez így tovább nem mehet, ezért össze kell fognunk! A magyarkanizsai önkormányzat nevében arra kérem a polgárokat, hogy álljanak készen! Álljanak készen arra az esetre, ha arra kérjük Önöket, hogy az önkormányzat mellé állva, velünk együtt fejezzék ki elégedetlenségüket! Attól tartok ugyanis, hogy saját kezünkbe kell vennünk ennek az áldatlan állapotnak a megoldását. Hiszen lakhatóvá, újra élhetővé kell tennünk környezetünket, falvainkat. Mondjuk ki nyíltan, hogy: ELÉG VOLT a teljesítetlen ígéretekből!”
A kitálalása jogos és érthető, hiszen lázong, forrong szinte az egész környék. Kanizsát mindig is a csend meg a nyugalom városának nevezték – békésen szendergő, szunyókáló nagyfalu volt –, de a tegnapi idillikus kép mára már szörnyen eltorzult. A messziről érkezők felforgatták az életét, megtörték a város csendjét, a helybeliek pedig (válaszképpen) megtörték a maguk hallgatását. A kitűnő tollú Pósa Károly egyenesen Kanizsa ostromának nevezi a megszállást, modern kori honfoglalásnak a menekültek sáskajárásszerű invázióját. Íme: „Így könnyű várat foglalni. Ártalmatlan turistaként őgyelegve Európa utcáin. Beszivárogva a falakon belülre. Nézelődni, telefonon koordinátákat egyeztetni. Folyton mozgásban, haladó alakzatban lenni. Várni az alkalmat, miközben még többen és többen érkeznek. Hogy elegen legyenek. S ha eljő az általuk áhított pillanat, akkor ama bizonyos kürtszóra a kellő számú harcos egyszerre fogja kirántani fegyverét, és az ostromlottakat majd bezavarják az épületekbe. Az övék lesz immáron a tér.
Az övék lesz?
Tulajdonképpen már most is az övék. Itt Magyarkanizsán, amott Horgoson, Szabadkán, de Szegeden, sőt Budapesten a Keleti-pályaudvarnál is otthon érzik magukat. Királyhalmán a katolikus temető keresztjein száradnak a gatyáik, a zoknijaik. Egyre erőszakosabbak. Magabiztosak. Az idő a szövetségesük. Vonuló csapataik nyomán a szeméthegyeket a döglegyek lepik, és nincs, nem akad sehol egy Bornemissza Gergely, aki szembe merne szállni velük, aki móresre tanítaná őket.”
S mivel a folyamat vége ma még beláthatatlan, semmi másra nem lehet számítani, csak arra, hogy napról napra növekszik a zűrzavar, s vele együtt, annak mértékében az elégedetlenség is. Nagyon úgy fest, hogy az aszfaltrotyogtató nyár után igencsak forró ősznek néz elébe az ottani lakosság. Az utca emberével beszélgetve, többen nyilatkoztak úgy, hogy ha még hetekig marad ez a helyzet – esetleg még inkább elmérgesedik –, akkor bojkottálni fogják a tanévkezdést, mert egyszerűen féltik a gyerekeiket. Nem a tanárok fenyegetnek az ilyenkor szokásos munkabeszüntetéssel, hanem a szülők lesznek azok, akik szeptember 1-jén nem engedik iskolába a csemetéiket.
Visszatérve a megszólalni merészelő magyarkanizsai polgármester lázongására: a krónikus hírkövetők, a véresszájú kommentelők kiosztják rendesen/szerbesen a rebellis magyart. Túl azon, hogy kioktatják, miként illene viselkednie a háború meg az üldözés elől héthatáron át menekülőkkel, még be is skatulyázzák. Nevezik empátiahiányosnak, xenofób Orbán-pártinak, nevezik Pásztor klánjához tartozónak, mondják idiótának, mondják rasszistának. Le is fasisztázzák! – büntetlenül. Márpedig jól tudjuk, hogy politikusi beintésre, művileg gyártott fasisztázásért az úgynevezett „újabb temerini fiúk” ültek egy-egy évet mind a heten, s az ügyük majd 3 év után is lezáratlan. Az államalkotó nemzet fiainak persze a hajuk szála sem görbül.
Megint véres a hajnal, Egyszer véres lesz minden hajnal! Megint feltör az Ámok, Vérgőzös gyilkos mámor! Újra nyergeli lovát a barbár, Zászlaján éhes bálvány. Megalázott asszony testek, Férjek már rég elestek.
Hiába építesz kőkatedrálist Hiába száll a szó mindenkihez.
Állok ismét a vártán, Várok az utolsó bástyán. Talán eljön a hajnal, Talán a végső hajnal. Újra nyergeli lovát a barbár, Zászlaján éhes bálvány. Megalázott asszony testek, Férjeik már rég elestek.
Hiába építesz kőkatedrálist, Hiába száll a szó mindenkihez, Mégiscsak visszatér az ősi átok, Serege feltámad, tízezer szív.
Újra nyergeli lovát a barbár, Zászlaján éhes bálvány, Megalázott asszony testek, Férjeik már rég elestek.
Hiába építesz kőkatedrálist, Hiába száll a szó mindenkihez, Mégiscsak visszatér az ősi átok, Serege feltámad, tízezer szív.
Átjáróház vagyunk és kinyitott kapunk az erények és bűnök közlekedő tere, bábeli zuhatag, népek özönvize, hol ketrecbe ha nem is zár be a határ, de rajtunk keresztül már egy más világ jár. Kit nem hívunk ide, jön az is kéretlen s mit lakattal zárnánk le, úgy marad védtelen. Az elárvult, megsebzett haza őrizetlen, mit megint csak ránk testált a míves történelem. Mert volt idő, hogy innen magad nem mehettél, rád lincselt kapudból tömlöcödbe estél. Most meg idegenek jönnek, özönlenek, miközben nyugatról csapják rád ketreced. Csősz lettél, és határt állítatnak veled hogy tovább ne surranjon a hívatlan sereg, miközben kétségek riasztják szívedet, mert másként diktál a jog és másként az érdeked. A szív kinyílik a kapu bezárul hatalmad nincs, csak a félelem tárul emlékképeidbe, ha vízióként újra támad a história s látod, hogy te vagy Európa silbakja. Ki mentettél hajdan tatártól, töröktől, a nyugat most cinikus vigyorral kisöpör gőgösen, ridegen határain túlra, mert úgy érzi, hogy csakis, csak ő Európa. Ő gyakorol kegyet, mint világló menóra s ő nyújt menedéket évezredek óta. Feledi, s nem érti, hogy elveszett Róma, mert birodalmak jönnek s leomlanak újra, ha nemzeteket egyetlen igába hajtanak mindig lesznek népek, kik lámpást gyújtanak. Mementói lesznek a keresztény világnak s véget vetnek a gőg gyötrő uralmának.
Mint egy jelenet a 'harmadik világból'. Bevándorlók ezrei, tízezrei próbálják elkapni az utolsó vonatokat a bezáruló Európa irányába.
Megdöbbentő képeket készítettek a Macedóniában várakozó és Magyarország felé tartó bevándorlók tömegéről !
A Közel-Keletről és Afrikából Görögországba, majd onnan Macedóniába érkezve megpihennek, majd mindannyian Magyarországon keresztül szeretnének bejutni az Európai Unió területére !
"Egy utolsó vonatra" próbálnak mindannyian feljutni....
Tragikus, megdöbbentő, aggasztó és félelmetes jövőkép is egyszerre, mert ahogy számtalanszor leírtam már, ez még mindig csak a folyamat előszobája......
Kimerülve: Bevándorlók várnak vonatra, hogy folytathassák útjukat Szerbián keresztül Magyarország felé a jólétben élő nyugat-európai államokba
Családok: menekültekről készült fotó a macedón város, Gevgelija pályaudvarán, a görög-macedón határon
Magukat szórakoztatva: valamilyen dallamot játszik az egyik menekült vonatokra várakozás közben a dél-macedóniai állomáson
Borzalmas körülmények: Vagonokba próbálnak felkapaszkodni családok, emberek tömegei, kevés csomagjukkal, hogy tovább utazzanak Szerbián keresztül Magyarországra
Több tízezer, a Közel-Keletről és Afrikából elindult népvándorló használja a balkáni útvonalakat, hogy eljusson az Európai Unióba
Klausztrofóbia: Migránsok kapaszkodnak fel egy már eleve túlzsúfolt vonatra Gevgelija pályaudvarán
Várakozás: Elkeseredett Közel-Keletről és Afrikából menekülő emberek tömegeit lehet látni Macedóniában a sínek mentén ülve - Ők is Magyarországra tartanak
Menekültek érkeznek Görögországból a Gevgelijában található vasútállomásra. Miután sikerül keresztüljutniuk a határon Görögországból Macedóniába, a macedón kisvárosban már egy eleve túlzsúfolt vasútállomásra érkeznek meg a hatalmas nyári hőségben
Kelet-Európa szívében elhelyezkedő Macedónia számos különböző helyről érkező bevándorlókkal kell szembesüljön:
- a többség szárazföldön érkezik Bulgáriából és Törökországból, sokszor szír és afgán háború-sújtotta városokból elmenekülve.
- Ezalatt Afrikából is érkeznek migránsok Macedóniába, azután, hogy már eleve szembesülniük kellett a Földközi-tengeren való átkelés borzalmaival.
Mint tudjuk Líbiából lélekvesztő hajókon, embercsempész bandáknak és szervezőiknek kiszolgáltatva indulnak el naponta ezrek a NATO által lebombázott és káoszba taszított országból....
Ahol az USA által exportált demokrácia egyet jelent a fegyveres terrorista csoportok támogatásával, az államszervezet és a törvényes rend megdöntésével....
Miután ezek a bevándorlók - népvándorlás részeseivé vált menekültek - megérkeznek Görögországba, Olaszországba, szeretnének nagyon gyorsan eljutni az Európai Unió országaiba... Ebből az egyik fontos útvonal a Balkánon keresztül vezet Magyarországra és onnan az Unió fejlettebb nyugati országaiba....
További útra készen : Kelet-Európa szívében megannyi különböző helyről érkező migránsok várakoznak a továbbindulásra
Arcát kezeibe temetve: Egy menekült férfi korán reggel pihen Gevgelija vasútállomásán a görög-macedón határon
Reménytelenül: fiatal nőket és gyerekeket látunk ma megérkezni Gevgelija állomására
Helyzetkép: Egy menekült gyermek ad át egy cigarettát a vonat ablakán hozzátartozójának, aki már nem fért fel a telezsúfolt vonatra
Tikkasztó hőségben ülnek bevándorlók a vonaton Gevgelija állomáson ma reggel
Ez már tényleg klausztrofóbia: Menekültek állnak egy túlzsúfolt vonaton, amint elhagyja végre Gevgelija állomását
Veszély: De ott legalább van levegő.... Egy menekült alszik a nyitott vasúti kocsi ajtajában, miközben keresztül száguld a macedón vidéken...
Eközben Magyarországon épül a déli határt védő kerítés, melynek remélt célja az lenne, hogy a menedékjogot kérők a menekültstátuszt ne illegálisan, hanem a törvényes határátlépéskor kérjék és ki lehessen szűrni a valóban menekülő rászorulókat a gazdasági vagy esetleg terrorista bevándorlóktól.....
Tudjuk, hogy a valóság és az élet majd átírja a végeredményt, mindegy ki mit szeretne....
Több mint 100.000 bevándorló érkezett 2015-ben Magyarországra a statisztikai adatok szerint is. A 2013-as 18.900, de még a tavalyi 43.000 menedékjogot kérőhöz képest is drasztikusan megnőtt a szám és még csak az év második felébe nem rég léptünk át...
A Macedón Rendőrség letartóztatott 9 terrorista-gyanús személyt, akik a menekültek között önkénteseket toboroztak az ISIS / Iszlám Állam számára
A mai napon jelentette be a macedón rendőrség is hivatalosan, hogy őrizetbe vettek kilenc gyanúsítottat, akik az ISIS terrorbrigád számára toboroztak terroristákat és önkénteseket a menekültek között. További 27 ilyen gyanúsítottat pedig még keresnek Skopje-ben és az ország észak-keleti részén ..... A szóvivő szerint mind a 9 letartóztatott macedón állampolgár és Irakba, Szíriába toborzott volna embereket az Iszlám Állam számára.... Közöttük van egy muszlim pap is, mely feltehetően a fő szervező és Macedónia-szerte több merényletet szerettek volna elkövetni.
Az ISIS Macedóniában be van tiltva, ahogy más militáns csoportokban való részvétel is. A büntetés minimálisan is 4 évig terjedő börtön.
Cavkov elmondta, hogy feltehetően 130 ember csatlakozott Macedoniában az Iszlám államhoz és harcol Szíriában vagy Irakban.
Utolsó remény: Tömött sorok várakoznak az állomás pénztárában, ahol a bevándorlók elhasználják azt a néhány macedón dínárt és eurót jegyet vásárolva a túlzsúfolt vonatokra.
Bárhonnan is jöttek, néhány menekült elmondása szerint megpróbál Macedóniában maradni. A többiek tovább folytatják az utat Magyarország felé.
A jövőbe tekintve: Bevándorló fiú néz kifelé a vonat ablakán a macedón tájon keresztül suhanva egy jobb élet reményében talán.....
Szinte egymáson taposva a túlzsúfolt vonaton miközben Macedónia fővárosán Szkopjén haladnak át Magyarország irányába
Bár többségében férfiak érkeznek, azért nők is vannak a bevándorlók között
Talán egy biztonságosabb és élhetőbb világról álmodoznak közben
Szíriai menekültek próbálnak meg pihenni utazás közben a tikkasztó hőségben mialatt keresztülszáguldanak Macedónián Magyarország felé tartva
Síró 1 hónapos csecsemőt tart kezében ez az Aleppoból érkező apa a zsúfolásig megtelt vonaton
A Gevgelijából indult vonat megérkezik Szerbiába, majd tovább folytatja menekültekkel zsúfolásig megtelt kocsijaival az utat Magyarország felé... Onnan pedig Németország, Franciaország, Anglia az álmokban szereplő úticél...
Szíriai menekültek pihennek a vonaton
Mindent kockára téve: Egy gyermekét tartó menekült asszony a macedón állomáson
Elveszve: Egy menekült kisfiú téblábol hátizsákjával a sínek között Macedóniában...
Mert az élet nem áll meg: Egy muzulmán nő mossa kislánya arcát a pályaudvaron lévő csap segítségével
Migránsok várakoznak a macedón állomáson, hogy egyszer elinduljon végre a vonat és közelebb kerüljenek az Európai Unió, azaz Magyarország határához.
Egy muszlim lány a macedón pályaudvaron talán arra vár, hogy egyszer valamikor Ő is abban a kivételes helyzetben élhet, melyben az elbeszélésekben hallott és TV-ben régen látott európaiak élnek...
És itt jön végre: Felsorakoznak a bevándorlók, mert érkezik a következő vonat, melyre újra
megpróbálnak minél többen felzsúfolódni a menekültek közül
Ártatlan: Aki semmiről nem tehet és szerencsére nem is sejt semmit. Talán boldog élete lesz majd valahol a szülőföldjétől távol.
Ennyi a komfort: barátja lábán alszik egy bevándorló Gevgelija pályaudvarán
Soha nem fér fel mindenki, így óriási a zsúfoltság a vonatokon és állomásokon egyaránt, de a menekültek újabb és újabb áradata érkezik, így kifogyhatatlannak tűnik a folyamat....
Közel-keleti bevándorlók örökítik meg utazásukat, miközben a zsúfolt vonaton tartanak Magyarország és az Európai Unió felé
Vajon hol fog véget érni ez az utazás: A megérkezés után a menekültek gyalog próbálnak majd bejutni Szerbiába - egy újabb bizonytalan állomás egy biztosnak hitt végcél irányába
Macedónián túljutva most a bevándorlók megpróbálnak elnavigálni Szerbia irányába
Az éjszaka sötétjében világítva próbálják a bevándorlók megtalálni az irányt át a zöld határon Szerbia felé.... - aztán jöhet Magyarország, mert az már Európai Unió !
Published On April 27, 2015 In Irregular Immigration In The EU: Facts And Figures
Lassan fél éve, hogy olyan népvándorlás vette kezdetét, amilyen az emberiség történelmében egyedülálló. Amíg Olaszországba, Franciaországba és Spanyolországba az Afrikából érkező néptömegek keserítik meg az ott élők mindennapjait, mi, itt a Balkánon és Kelet-Közép-Európában a túlnyomórészt Pakisztánból, Afganisztánból, Irakból, Szíriából stb. menekülőkkel (?) találkozunk (sajnos, a stb. most már pl. Magyarkanizsán az Afrikából érkezőket is jelenti, hiszen pont ma, azaz 2015. augusztus 5-én, a városháza előtt egy Szomáliából érkezett családdal is találkoztam) nap, mint nap.
Nem titok, eddig több százezer ember érkezett Európába, itt pedig mind a kormányok, mind pedig a tájékoztatási eszközök is csak a külsőségekkel, az előállt helyzettel foglalkoznak. Úgy hiszem, nemcsak engem foglalkoztat a miért kérdése, azaz nem vagyok egyedül, aki nem „veszi be”, hogy ezek az emberek a háború szörnyűségei elől menekülő szegény nincstelenek. Olyan kérdések foglalkoztatnak a gyakorlatban tapasztalható események miatt, amelyekre válaszokat nem találok, de úgy tűnik, azok, akinek a válaszadás lenne a feladatuk, ezekről a kérdésekről nem akarnak tudni. Ebben az írásban egyedül a bennem felmerülő kételyeket szeretném megosztani az olvasókkal. Mit is állítanak ezek az emberek (nem merem elüldözötteknek, menekülteknek, menedékkérőknek, bevándorlóknak, de még honfoglalóknak sem nevezni őket, mert a valóság – félek – ettől sokkal szörnyűbb)?
1. Mivel a környezetükben háború dúl, ezért összes vagyonukat pénzzé tették, majd több hónappal ezelőtt útnak indultak a jobb élet reményében Nyugat-Európa államaiba. Mondja már meg valaki, ha valahol háború dúl, akkor lesz-e vásárló, aki pénzt ad egy egyén, egy család ingó és ingatlan vagyonáért, van-e annak valós, forgalmi értéke?
2. A települést, ahol laktak, a fegyveres erők megszállták, majd annak egész lakosságát távozásra kényszerítették. Tételezzük fel, hogy mindez igaz, de akkor a több hónapos vándorlásuk alatt miből jutott élelemre, hogyan szereztek be maguknak az elrongyolódott helyett új öltözéket és lábravalót, ki volt az, aki ellátta őket a legmodernebb kommunikációs eszközökkel?
3. Mivel a környezetükben található településen az Iszlám Állam harcosai kiirtották mindazokat, akik nem voltak hajlandók együttműködni velük (felvenni az iszlám vallást, harcolni a seregükben stb.), ezért megelőzendő a bajt, útnak indultak. Itt is ugyanazt kellene leírni, amit már megtalálhatnak a 2. pont alatt.
Amint olvashatták, csak a három leggyakrabban elhangzó állítást jegyeztem le (persze, a kételyeimmel együtt). Meglehet, hogy ezek közül még valamelyik állítás igaz is, azonban – mivel nap, mint nap találkozom ezekkel az emberekkel Magyarkanizsa főterén és a környező utakon – engedjék meg, hogy kételkedjek! Miért is merek kételkedni? Itt vannak a tények:
– az ideérkező tömeg kb. 20%-át képezik a kisgyermekes családok (azaz apa, anya, néhol nagyszülők és gyerekek), a többiek pedig fiatal és középkorú férfiak,
– a tömeg tagjai még akkor is, ha az autóbusz Szabadkára, Horgosra vagy a Martonos előtt levő bekötőútra szállítja őket, fogják magukat, besétálnak Magyarkanizsa központjába,
– a központban, egészen pontosan a városháza előtti parkban, a központban levő járdákon, a vendéglátó létesítmények teraszain letáboroznak, sátrat vernek, élik mindennapi életüket (nem ritka, hogy még a szükségleteiket is itt elégítik ki, nem mennek a rendőrség udvarában található mobil szanitáris központokhoz),
– szinte mindenkin a legmodernebb sportruházatot és –cipőt láthatjuk, szem és fültanúja voltam annak, amikor az egyikük csak úgy, egyszerűen teljesen új ruhát és cipőt vásárolt, majd ott, a parkban átöltözött, a régit pedig azonnal eldobta,
– úgyszintén szinte mindenki a legmodernebb kommunikációs eszközökkel (okostelefon és/vagy tablet) van „felfegyverkezve”, ha pedig elromlik, azt is eldobják, majd veszik az újat,
– lassan sorok alakulnak ki a bankok előtt, mert a „szegény ágrólszakadtak” átutalást várnak, mégpedig a Western Union segítségével. Szintén szem- és fültanúja voltam annak, amikor egyikük bejelentette, hogy 5.000 amerikai dollárt kíván felvenni.
Most bárki megvádolhat, menekültellenes hangulatot szítok. Aki ilyesmit állít, annak megismétlem: mindez az én tapasztalatom, a pár hónap alatt látottakat és a Magyarkanizsát (majdnem) megszállás alatt tartó emberektől hallottakat írtam le, véleményezni pedig nem szeretném, mindenki ezek ismeretében alkossa meg saját véleményét.
Még ezekre a kérdésekre sem fogok választ adni:
1. Ki szervezi ezeknek az embereknek a vándorlását (mert mindez biztosan nem spontán)?
2. Ki pénzeli ezeknek az embereknek a vándorlását (mert biztosan nem saját maguk által megnyitott Western Union számlákal rendelkeznek)?
3. Ki látja el ezeket az embereket a szükséges információkkal (pl. útirány, településnevek, GPS koordináták stb)?
4. Hol vannak az érintett országok titkosszolgálatai (hiszen mindez már az államok és társadalmak rendjének, az európai civilizációnak a megbontásáról, de akkor sem tévednék, ha azt írnám le, megsemmisítésének kísérletéről szól)?
Oromhegyes, 2015. augusztus 5.
Balla Lajos
Nationality of persons found to be illegally present in the EU (2014)
Megjegyzés: Western Union – a világ egyik legnagyobb pénzátutaló intézménye, amelynek székhelye az Egyesült Államokban van.
Mono Inc. - Children Of The Dark
-
We're nothing like youA wall in black
We're nothing like you
And you don't get who we are
We're nothing like you
We dare the flow
We're nothing like you
A...
Itt Az Új Ubuntu, Avagy „Groovy Gorilla”
-
*Ubuntu*
2020 október 22-én megjelent az Ubuntu 20.10, melyet a készítők Groovy
Gorilla-ra kereszteltek. Az eget rengető új funkciók helyett ez a kiadás...
Tőzegáfonya - Vaccinium oxycoccos L.
-
Tőzegáfonya - Vaccinium oxycoccos L.
*Rendszertani besorolása: *
A tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) a hangafélék (Ericaceae) családjába
tartozó, Magyaro...
