Halloween*, avagy minden-szentnek...

Callidum esse ad suum quenque questum, nequum est.**

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) keresztény ünnep, amelyet a katolikus egyházban november 1-jén, más egyházakban más napokon tartanak a valaha élt igaz emberek tiszteletére.

A halottak napját előzi meg. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat nem csak a hithű keresztények gyakorolják. 

A mindenszentek ünnepe a "pogány" világból ered. A kelták újévének napja volt, amelyet ők Samhain-nak nyárvégnek neveztek és a tél kezdetét jelentette nékik. Tájegységekként alakult e szokás világ, viszont egységes a gondolatvilág, miszerint azon az éjszakán a világ rendje felborul. Az e világi és túlvilági határok elmosódnak, megnyílnak a túlvilág kapui, avagy tündérdombjai és halottak és szörnyszülöttek békésen besétálhatnak képzelet világunkba és mi is, ha fel vagyunk vértezve különböző mágiával, -netalán kiválasztottak és elég bátrak vagyunk, átsétálhatunk a holtak birodalmába... 

A Rómaiak a fák és gyümölcsök úrnőjének - Pomennának ünnepét is, ekkor ünnepelték meg. Az egy-ház a középkorban (a globalizációt, akkor inkvizíciónak hívták...) az ünneplőket sátánimádással vádolta, -esetenként boszorkányszombat vádja végett égett a boszorkányok alatt a máglya...Archaikus - "paraszt-barokk" világunkban Szögedön, ha a paraszt embör a halottak hetén szántani mönt, azt mögtámadta a hóttetöm az Atheroma. Székelyföldön kemencére való cipót sütöttek, amelyet a halottak lepényének neveznek és kiosztják a szegényeknek, hogy imádkozzanak az elhunytakért, hogy a hazatérő elhunyt családtag ne sírva menjen vissza a túlvilágra......

A kelták utódjai hatalmas tűzet gyújtanak, terményáldozatot mutatnak és a kialvó tűz parazsát otthonaikba viszik, tűzet gerjesztenek általa és egész éjjel imádkoznak...E szimbólum világból alakult ki a bevándorló írek "jóvoltából" az Egyesült államokban a Halloween ünnepkör, amelyből nem maradhat el boszorkányok, csontvázak, feketemacskák, tökficsorok jelmezes felvonulása, házibulis jóslásokkal lezárva...

A Jack O'Lantern nevére faragott "tökficsor" kultusza honnan is ered? A legenda egy részeges ír kovácshoz vezethető vissza, aki léha életéről volt híres és egy alkalommal az ördögöt is megviccelte és alkut kötött vele, hogy halálakor a lelke nem kerül a pokolba. Jack O'Lantern halála után a menybe szeretett volna jutni, de Szent Péter útját állta...Így a pokolból és mennyből kirekesztett kovács az ördögtől kapott egy szén darabot, hogy a sötétségbe rekedt szelleme láthassa az utat. Jack O'Lantern szelleme vajrépába tette a széndarabot és bolyong, mint számkivetett...E legendában visszacseng az amerikai Halloween lényege, miszerint a halott lelkek visszatérnek a földre és az élők és halottak közötti határ elmosódik egy éjszakára. A vajrépát időkben a tök felváltotta és megszületett az amerikai Halloween-i álom a tökficsorról...

Mindenszentekkor elcsendesülünk, emlékezünk. Emlékeink között elveszített szeretteink, barátaink, ismerőseink bennünk féltve őrzött képe elevenedik fel. Megjelennek a színek az ízek a hangok a bársonyos tapintások...Elmentek, velük többé e halandó világban nem találkozunk. Mérlegelünk, értelmet adunk értelmetlen dolgoknak, hinni próbálunk a lehetetlenben, mert bennünk van kódolva a túlélés ösztöne. Korán jött haláluk, szép volt e, vagy csúf, sokat szenvedtek vagy pillanat műve volt? Igen, élhettek volna még, mert nélkülük sivárabb lett világunk. A nagyok is halandók, a műveik túlélik a biológia létüket az árnyékvilágban. A sírkövek történeteket zárnak le és csak a szél játszik felettük szép zenét...

Emlékezünk a mártírokra is, akik szent ügyért haltak meg, mert ők tudták, hogy: "A jó pásztor életét adja juhaiért-Jn 10,11" Az ítélkezők fel tudnák e venni a vállukra a szenvedés keresztjét, vagy csak a varjak károgásával tudnak azonosulni a temető csendjét megtörve?

Temetőink megszentségtelenítése sem új keletű. Milyen lelkületű az a lény, aki erre is képes? 
Csókán és környékén öt temetkezési hely szenved a pusztító kezek végett. Csóka keleti vidékén a terjáni temető, melyen keresztül a disznóhizlalda bűzös vízét vezették keresztül évtizedek során. A csókai R. katolikus temetőben a kolerában elhunytakon kukoricát termesztenek. Csóka észak - keleti vidékén a második világháborút befejező győztes partizánok megnyomorított embereket élve is elhantoltak, előtte a mai Móra Ferenc Művelődési Egyesület székházának pincéjében megkínozták és megölték többségüket. A helyi "polgármester" édesapja is köztük volt, bár a "polgármester" védekezőleg mondja, hogy ő, akkor kisgyermek volt és nem is emlékezhet a csókai "hideg" napokra, viszont megjelölhetné édesapja sírját, hiszen neki köszönheti élete világát...Csóka nyugati - bejárati részén a műút, amely Zentára vezet kettő temetőn megy keresztül. Bálkézfélöl a zsidó temető volt, ahonnan szépen lassan eltűntek a márvány obeliszkek, jobb kéz felől az ó hitűek temetője volt. Innen jobbra a téglagyár üregeibe-vájataiba biológia trágya érkezik a zentai cukorgyárból a kőkorszaki ember eltávolított maradványainak nyughelyére...A költő megírta: "..., mert vétkesek közt cinkos aki néma."
Miért teszik? -Mert méltányos hogy, ki-ki a maga javát szolgálja népiesen fogalmazva: Minden szentnek maga felé hajlik a keze. A holtak nem beszélhetnek...A mai "globális inkvizícióban" semmi sem szent a profiton kívül, még az ősök sírját is megtapossák, ez nem olyan, mintha rajtunk taposnának? A múlt része jelennek, ahogyan a jövőnek, szép Új Birodalom van születőben az apokalipszis négy lovasa újra nyeregbe szökkent...

Szóljon értük a harang, verseljen sokat, idézze letűnt hős korokat! Gyújtsunk érettük is gyertyát és mondjuk el egy fohászt, mert ők is véreink voltak! Mi marad az utókornak, ha hagyjuk? Por és hamu...

Margit Zoltán

*Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a halloween („minden szent estéje”)...
**Méltányos, hogy ki-ki a maga javát szolgálja. (=Minden szentnek maga felé hajlik a keze.).