Margit Zoltán: Halálsoron*...

2012. február 3., péntek

Halálsoron*...


Munkácsy Mihály: Siralomház (1870)

A választás nevű 5-ik apokalipszis lovasa lassan megcélzott bennünket és felénk lovagol, mögötte a Pestis (éhínség), Viszály, Háború (hódítás) és a Halál vágtáz és lőn újabb lidércek a nyeregben. A hatodik lovasnak kettő czíme van ő a társadalmi nyerészkedő: diktatúra-demokrácia felelős. A hetedik? A hetedik te magad légy! – mondotta a költő, ámbár ha bekerülsz a csapatba-pártba! A hetedik lovas a párt katona, hol az angyalok, hol a bukott angyalok oldalán...hol itt, hol ott..., de köszöni úgy jól elvan!

A „ne a farok csóválja a kutyát” párt-politikai-választási forgatókönyv négyévenként módosításra szorul. Alaptétel a közvélemény „kibügyürűszése”, kipuhatolása, milyen szép mesét szeretne hallani, amire vezényszóra kiballag a választhatósági zónába. A településről, régióból hiányzik ez+az, kellene ez+az, jó lenne ez+az, meg lehetne ezt+azt..e- információkat begyűjtve indulhat a politikai móka megalkotása. Fontos eszencia a mímelt előző teljesítmény égig dicsértetése, az ellenzék semmit tevésének vastagon kiemelése! A lehetséges politkai ellenfeleket némi sárral meg kell kenegetni és szemelőt tartani a költő által ránk-hagyott: „Az igazság odaát van a mennyek országában!” tételt, fő tételt, ami alapján, amire a szerencsétlen bebizonyítja igazát, Kajafás – Pilátus páros már rég karóba húzta... Itt az ellenzék nem is tehet semmit, mert a diktatórikus elemeken alapuló demokráciának álcázott pártokráciákban, ezt létezhetetlen kivitelezni, mert a hatalom tűzzel-vassal szorítja ki a „másképpen” gondolkodókat és teret sem ad a lehetőségnek, vegytiszta demokrácia ugyebár!

Az alap fogalmak közé tartozik a nép, őt kell a kút mellett elvezetni, hogy ne is igyon a kútból és szomjas se maradjon! A Pallas nagylexikon felütve a következő magyarÁzatot kapjuk:

„...tágabb értelemben az emberiségnek származás, faj, nyelv, erkölcs s műveletség szerint összetartozó része. Államjogi értelemben az államterületen lakó s az államtagok összességét alkotó egyéneknek egysége. Előbbi értelemben nép a. m. nemzetiség; utóbbi értelemben nép a. m. nemzet. A történelmi fejlődés szerint az állam nem mindig egy a nemzetiség értelmében vett népnek állama, és a nép mint nemzet több népből, nemzetiségből áll. A nép az államnak alanyi ereje, eleme és tényezője, miként a terület annak tárgyi ereje, eleme, tényezője. Terület nép nélkül, nép terület nélkül nem állam. Az állam fogalma e két tényezőnek egybekapcsolt, együttes létezését tételezi fel. Más értelemben népen a polgári társadalomnak többi rétegeit ellentétben az arisztokráciával szokás érteni. Minden népben annak több rétegeit lehet megkülönböztetni, amelyeknek benső alapja az életmód, erkölcsök, szokások, politikai és társadalmi érdek azonossága...”

A célcsoport a NÉP, mondják a mindenféle újczímeket magukra ragasztott szakavatott tanácshordozó adatbázisok (menager, HR-es, PR-es, kommunikációs guru, Kató néni a sarkon...) Egyszerűen a vajkeverők hada, akik nélkül Pista bátyám nem tudja még, a mái napig hol él és valójában mik is a lehetőségei...

A vajkeverők (időnként köpülők hada) kitalálják a terméket (vajas kenyér szilvás-gombóccal és fokhagymás körítéssel) és megtervezik annak orczáját. Fő a csomagolás, mert a jó csomagolással még az avast is árúba lehet bocsájtani, de itt jön a csattanó el lehet adni! Főként az avast, mert abból áll a politikai bál és ebből a fajtából van tele a pajta! Említette jó atyám: fiam, ha a „tiszta-ruhádban” lapátolod a szenet menthetetlen kormos leszel! Eljutottunk addig a tételig, hogy választhatunk, az avas szépen becsomagolva a Kónnak-kurenciája meg szépen lekormozva, esetenként sárral megkenegetve áll a rajt listára, te kit választanál? (István a király – rocker opera)


Kit választanál, talán mit? Mit-kit-mit, hát a felnégyelést az olyan drámai! Olyan megható! Na, ná, hogy Barabást, mert, azt mondotta Kajafás! Az elkövetkező negyed tízed évben, meg újra várjuk a messiást és énekeljük serényen: Jöjj, messiás! Bumm! Több, mint kétezer éve benyeljük a galuskát, csak a csomagolása más a vajasnak, ilyen egyszerű!? Igen, ilyen egyszerű! E passzus a porhintésről szólt, melyet az itteniek a politika kampányának titulálják, e időszakban messze elkerülni a gyóntatószéket, mert az atya kiesik a székből...igaz, hogy ezek se, meg azok se nem hazudnak, csak ígérgetnek! A fűt-fát ígéret az nem hazugság, hanem céleszköz a garabolyban lévő hat alma megszerzése céljából, az arany tojást tojó tyukicával a hónuk alatt. A tizenegyedik parancsolat, amely a 20. parancsolat között ott volt, csak Mózes megcsúszott és tízet elejtett a parancsolatokból, arról szólt, hogy ne ígérgess! Felebarátodnak és annak oldalbordájának ne igérges fűt-fát hatalomszerzés céljából, mert atyádat bántod meg e cselekedettel, ha megteszed kettő rózsafüzérnyi ima a büntetésed a nép színe előtt! Ó ha tudnánk, hogy még mi esett le a parancsolatokból...ott volt a korrupció is!

A már nem tudom nemzetséget hogyan illik nevezni egyik díszpintye betévedt a templomba húsvét tájékán és végig nézte a szentmisét tátott szájjal. A következő évben is elment, felkészült, hogy megint jól fogja magát érezni, de fülel a koma, fülel. A pap szentbeszédben elér Úrunk keresztre-feszítéséig, ekkor felkiált a koma a papszájából kihull a beszéd: Meg is érdemelte! – majd felpattan a sorokból és elindul a kijárati ajtó felé. A mindenféle híreket összeszedő és átadó adathordozó és jól informált sarki Kató néni nem bírja cérnával, mise ide, mise oda rákérdez: Hová mész ilyen sebtiben te fístes atyók fíja? Hová, hová Kató néjném! Tavaly is elindult Úrunk a Gécsémányiék kertjébe, jöttek a Rómaijak, mégcsípték, oszt körösztre feszejtették! Az idén is elindult a Gécsémányiék kertjébe, megint jöttek a Rómaijak...és nem bírom már czérnávál hállgátni! Miért? Kérdez vissza hosszúfoglalkozású Kató néném. Miért – miért?! Hát azért, mert hogy lehetett olyan ostoba, tavaly is a Gécsémányiék kertjébe ment bázséválni, oszt elcsípték, hát mit várt a tűzreváló Gécsémányiéktúl, májd idén megbocsájtánák néjki, meg is érdemelte, hogy idén is körösztre feszejtették!

Vagyon, ahogy írva vagyon. A recept a régi, a nép meg a messiást várja, atyók fíjának valahol igaza lehet, ha megjelenne újra kereszthalál lenne a végzete...


Szabadka Titó Marsall súgárút 21.

Újra „Halál a magyarokra” falfirkák jelennek meg, újra a magyar szakpolitikus magyar politikai szakkal foglalkozó nemzettársától határolódik el, itt-ott szélsőségez le...Közben a temerini fiúk csendben ücsörögnek...Csókán az oviba nyolc magyar gyermek iratkozott be...többet temetünk, mint amennyi bölcső ringatózik...

A délvidéki magyarság a halálsoron ücsörög és végignézi, hogyan pusztulnak falvai, gyermekeinek képe a távolból már csak árnyként jelennek meg lelki szemei előtt. A politikai halálsor, a kettős mércék, a mellébeszélések, a félremagyarázások, a töménytelen-feneketlen ígéretek. A megosztottság...Igen a békesség kedvéért minden megaláztatást el kell tűrni, meg kell hajolni...idegenek vagyunk a szülőföldünkön a többi csak egy egyszerű mese, de rémes mese a halálsoron, ahol még javában dúl a második világháború a lelkekben és az uszítók szájában! Halál a magyarokra! Ez a legfontosabb politikai üzenet a XXI. században?


A restitúció csak egy elterelő hadművelet a sok közül, a rehabilitáció a második, a bírói ítélet a harmadik. A politikai akarat a törvény felett lesz újra és újra. A politikum nem tudja és nem is akarja a törvényt tisztelni és betartani, ha beleütközik félremagyaráz és elhallgattatja...A 90-es években mennyi magyar ember lett elüldözve Szerbiából? Mennyien veszítették el mindenüket a "győztes" testvérháborúkban? A demokratikus módszerváltásban a mai napig hány magyar kényszerült távozásra? Őket, bennünket ki fog kárpótolni és mikor?


Mekkora kár származik az egyszólamú "győztes" magyar politikum magyart kirekesztő nemzeti tanácsi kisded játékaiban? A kétszázötvenezer egy ötöde diktálja mi jó a többségnek, ez a demokrácia! Kettős diktátum alá estünk, diktál Nándorfehérvár párhuzamosan Szabadkával! Nevetséges autonómia szólamok meg kisebbségi önkormányzás...Az aki nem tartozik a mennyei - ária fajhoz az ebek harmincadjára ítéltetett! Az öntömjénezés a legyűrt vajdasági magyar médiában szánalmas és szégyenteljes!


A világválság az meg süket duma a javából! A fejekben van a válság nem a világban!


Igen vannak a soraikban szerbek, horvátok, németek, zsidók, cigány...emberek, akik nap mint nap szenvednek a fene nagy demokráciában is és osztoznak sorsunkban!

Vén Európa a büszke nő? Kivárjuk a halálsoron, a síralomházunk tájékán, -mi egyebet tehetünk ? Várunk csak várunk, mindig csak várunk...

Margit Zoltán

Szabadka - Halál a horvátokra...

*A siralomház vagy más néven halálsor a halálbüntetést alkalmazó legtöbb országban azon elkülönített speciális lakókörlet a büntetés-végrehajtási intézetekben, ahol a halálraítélteket helyezik el az ítélet végrehajtásáig vagy mindaddig, amíg a fellebbezések folyamán enyhébb büntetést nem kapnak, esetleg fel nem mentik őket.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a megjegyzését!

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin