Munkácsy
Mihály: Siralomház (1870)
A választás nevű 5-ik apokalipszis
lovasa lassan megcélzott bennünket és felénk lovagol, mögötte a
Pestis (éhínség), Viszály, Háború (hódítás) és a Halál
vágtáz és lőn újabb lidércek a nyeregben. A hatodik lovasnak
kettő czíme van ő a társadalmi nyerészkedő:
diktatúra-demokrácia felelős. A hetedik? A hetedik te magad légy! – mondotta a költő, ámbár ha bekerülsz a csapatba-pártba! A
hetedik lovas a párt katona, hol az angyalok, hol a bukott angyalok
oldalán...hol itt, hol ott..., de köszöni úgy jól elvan!
A „ne a farok csóválja a kutyát”
párt-politikai-választási forgatókönyv négyévenként
módosításra szorul. Alaptétel a közvélemény „kibügyürűszése”,
kipuhatolása, milyen szép mesét szeretne hallani, amire
vezényszóra kiballag a választhatósági zónába. A településről,
régióból hiányzik ez+az, kellene ez+az, jó lenne ez+az, meg
lehetne ezt+azt..e- információkat begyűjtve indulhat a politikai
móka megalkotása. Fontos eszencia a mímelt előző teljesítmény
égig dicsértetése, az ellenzék semmit tevésének vastagon
kiemelése! A lehetséges politkai ellenfeleket némi sárral meg
kell kenegetni és szemelőt tartani a költő által ránk-hagyott:
„Az igazság odaát van a mennyek országában!” tételt, fő
tételt, ami alapján, amire a szerencsétlen bebizonyítja igazát,
Kajafás – Pilátus páros már rég karóba húzta... Itt az
ellenzék nem is tehet semmit, mert a diktatórikus elemeken alapuló
demokráciának álcázott pártokráciákban, ezt létezhetetlen
kivitelezni, mert a hatalom tűzzel-vassal szorítja ki a „másképpen”
gondolkodókat és teret sem ad a lehetőségnek, vegytiszta demokrácia ugyebár!
Az alap fogalmak közé tartozik a nép,
őt kell a kút mellett elvezetni, hogy ne is igyon a kútból és
szomjas se maradjon! A Pallas nagylexikon felütve a következő
magyarÁzatot kapjuk:
„...tágabb értelemben az
emberiségnek származás, faj, nyelv, erkölcs s műveletség
szerint összetartozó része. Államjogi értelemben az
államterületen lakó s az államtagok összességét alkotó
egyéneknek egysége. Előbbi értelemben nép a. m. nemzetiség;
utóbbi értelemben nép a. m. nemzet. A történelmi fejlődés
szerint az állam nem mindig egy a nemzetiség értelmében vett
népnek állama, és a nép mint nemzet több népből, nemzetiségből
áll. A nép az államnak alanyi ereje, eleme és tényezője, miként
a terület annak tárgyi ereje, eleme, tényezője. Terület nép
nélkül, nép terület nélkül nem állam. Az állam fogalma e két
tényezőnek egybekapcsolt, együttes létezését tételezi fel. Más
értelemben népen a polgári társadalomnak többi rétegeit
ellentétben az arisztokráciával szokás érteni. Minden népben
annak több rétegeit lehet megkülönböztetni, amelyeknek benső
alapja az életmód, erkölcsök, szokások, politikai és társadalmi
érdek azonossága...”
A célcsoport a NÉP, mondják a
mindenféle újczímeket magukra ragasztott szakavatott tanácshordozó
adatbázisok (menager, HR-es, PR-es, kommunikációs guru, Kató néni
a sarkon...) Egyszerűen a vajkeverők hada, akik nélkül Pista
bátyám nem tudja még, a mái napig hol él és valójában mik is
a lehetőségei...
A vajkeverők (időnként köpülők
hada) kitalálják a terméket (vajas kenyér szilvás-gombóccal és
fokhagymás körítéssel) és megtervezik annak orczáját. Fő a
csomagolás, mert a jó csomagolással még az avast is árúba lehet
bocsájtani, de itt jön a csattanó el lehet adni! Főként az
avast, mert abból áll a politikai bál és ebből a fajtából van
tele a pajta! Említette jó atyám: fiam, ha a „tiszta-ruhádban”
lapátolod a szenet menthetetlen kormos leszel! Eljutottunk addig a
tételig, hogy választhatunk, az avas szépen becsomagolva a
Kónnak-kurenciája meg szépen lekormozva, esetenként sárral
megkenegetve áll a rajt listára, te kit választanál? (István a
király – rocker opera)
Kit választanál, talán mit?
Mit-kit-mit, hát a felnégyelést az olyan drámai! Olyan megható!
Na, ná, hogy Barabást, mert, azt mondotta Kajafás! Az elkövetkező
negyed tízed évben, meg újra várjuk a messiást és énekeljük
serényen: Jöjj, messiás! Bumm! Több, mint kétezer éve benyeljük
a galuskát, csak a csomagolása más a vajasnak, ilyen egyszerű!?
Igen, ilyen egyszerű! E passzus a porhintésről szólt, melyet az
itteniek a politika kampányának titulálják, e időszakban messze
elkerülni a gyóntatószéket, mert az atya kiesik a székből...igaz,
hogy ezek se, meg azok se nem hazudnak, csak ígérgetnek! A fűt-fát
ígéret az nem hazugság, hanem céleszköz a garabolyban lévő hat
alma megszerzése céljából, az arany tojást tojó tyukicával a
hónuk alatt. A tizenegyedik parancsolat, amely a 20. parancsolat
között ott volt, csak Mózes megcsúszott és tízet elejtett a
parancsolatokból, arról szólt, hogy ne ígérgess! Felebarátodnak
és annak oldalbordájának ne igérges fűt-fát hatalomszerzés
céljából, mert atyádat bántod meg e cselekedettel, ha megteszed
kettő rózsafüzérnyi ima a büntetésed a nép színe előtt! Ó
ha tudnánk, hogy még mi esett le a parancsolatokból...ott volt a
korrupció is!
A már nem tudom nemzetséget hogyan
illik nevezni egyik díszpintye betévedt a templomba húsvét
tájékán és végig nézte a szentmisét tátott szájjal. A
következő évben is elment, felkészült, hogy megint jól fogja
magát érezni, de fülel a koma, fülel. A pap szentbeszédben
elér Úrunk keresztre-feszítéséig, ekkor felkiált a koma a
papszájából kihull a beszéd: Meg is érdemelte! – majd
felpattan a sorokból és elindul a kijárati ajtó felé. A
mindenféle híreket összeszedő és átadó adathordozó és jól
informált sarki Kató néni nem bírja cérnával, mise ide, mise
oda rákérdez: Hová mész ilyen sebtiben te fístes atyók fíja?
Hová, hová Kató néjném! Tavaly is elindult Úrunk a Gécsémányiék
kertjébe, jöttek a Rómaijak, mégcsípték, oszt körösztre
feszejtették! Az idén is elindult a Gécsémányiék kertjébe,
megint jöttek a Rómaijak...és nem bírom már czérnávál
hállgátni! Miért? Kérdez vissza hosszúfoglalkozású Kató
néném. Miért – miért?! Hát azért, mert hogy lehetett olyan
ostoba, tavaly is a Gécsémányiék kertjébe ment bázséválni,
oszt elcsípték, hát mit várt a tűzreváló Gécsémányiéktúl,
májd idén megbocsájtánák néjki, meg is érdemelte, hogy idén
is körösztre feszejtették!
Vagyon, ahogy írva vagyon. A recept a
régi, a nép meg a messiást várja, atyók fíjának valahol igaza
lehet, ha megjelenne újra kereszthalál lenne a végzete...
Újra „Halál a magyarokra”
falfirkák jelennek meg, újra a magyar szakpolitikus magyar
politikai szakkal foglalkozó nemzettársától határolódik el,
itt-ott szélsőségez le...Közben a temerini fiúk csendben
ücsörögnek...Csókán az oviba nyolc magyar gyermek iratkozott
be...többet temetünk, mint amennyi bölcső ringatózik...
A délvidéki magyarság a halálsoron
ücsörög és végignézi, hogyan pusztulnak falvai, gyermekeinek
képe a távolból már csak árnyként jelennek meg lelki szemei
előtt. A politikai halálsor, a kettős mércék, a mellébeszélések,
a félremagyarázások, a töménytelen-feneketlen ígéretek. A
megosztottság...Igen a békesség kedvéért minden megaláztatást
el kell tűrni, meg kell hajolni...idegenek vagyunk a szülőföldünkön
a többi csak egy egyszerű mese, de rémes mese a halálsoron, ahol
még javában dúl a második világháború a lelkekben és az uszítók
szájában! Halál a magyarokra! Ez a legfontosabb politikai üzenet
a XXI. században?
A restitúció csak egy elterelő hadművelet a sok közül, a rehabilitáció a második, a bírói ítélet a harmadik. A politikai akarat a törvény felett lesz újra és újra. A politikum nem tudja és nem is akarja a törvényt tisztelni és betartani, ha beleütközik félremagyaráz és elhallgattatja...A 90-es években mennyi magyar ember lett elüldözve Szerbiából? Mennyien veszítették el mindenüket a "győztes" testvérháborúkban? A demokratikus módszerváltásban a mai napig hány magyar kényszerült távozásra? Őket, bennünket ki fog kárpótolni és mikor?
Mekkora kár származik az egyszólamú "győztes" magyar politikum magyart kirekesztő nemzeti tanácsi kisded játékaiban? A kétszázötvenezer egy ötöde diktálja mi jó a többségnek, ez a demokrácia! Kettős diktátum alá estünk, diktál Nándorfehérvár párhuzamosan Szabadkával! Nevetséges autonómia szólamok meg kisebbségi önkormányzás...Az aki nem tartozik a mennyei - ária fajhoz az ebek harmincadjára ítéltetett! Az öntömjénezés a legyűrt vajdasági magyar médiában szánalmas és szégyenteljes!
A világválság az meg süket duma a javából! A fejekben van a válság nem a világban!
Igen vannak a soraikban szerbek, horvátok, németek, zsidók, cigány...emberek, akik nap mint nap szenvednek a fene nagy demokráciában is és osztoznak sorsunkban!
A restitúció csak egy elterelő hadművelet a sok közül, a rehabilitáció a második, a bírói ítélet a harmadik. A politikai akarat a törvény felett lesz újra és újra. A politikum nem tudja és nem is akarja a törvényt tisztelni és betartani, ha beleütközik félremagyaráz és elhallgattatja...A 90-es években mennyi magyar ember lett elüldözve Szerbiából? Mennyien veszítették el mindenüket a "győztes" testvérháborúkban? A demokratikus módszerváltásban a mai napig hány magyar kényszerült távozásra? Őket, bennünket ki fog kárpótolni és mikor?
Mekkora kár származik az egyszólamú "győztes" magyar politikum magyart kirekesztő nemzeti tanácsi kisded játékaiban? A kétszázötvenezer egy ötöde diktálja mi jó a többségnek, ez a demokrácia! Kettős diktátum alá estünk, diktál Nándorfehérvár párhuzamosan Szabadkával! Nevetséges autonómia szólamok meg kisebbségi önkormányzás...Az aki nem tartozik a mennyei - ária fajhoz az ebek harmincadjára ítéltetett! Az öntömjénezés a legyűrt vajdasági magyar médiában szánalmas és szégyenteljes!
A világválság az meg süket duma a javából! A fejekben van a válság nem a világban!
Igen vannak a soraikban szerbek, horvátok, németek, zsidók, cigány...emberek, akik nap mint nap szenvednek a fene nagy demokráciában is és osztoznak sorsunkban!
Vén Európa a büszke nő? Kivárjuk a halálsoron, a síralomházunk tájékán, -mi egyebet tehetünk ? Várunk csak várunk, mindig csak várunk...
Margit Zoltán
*A siralomház vagy más
néven halálsor a halálbüntetést alkalmazó
legtöbb országban azon elkülönített speciális lakókörlet
a büntetés-végrehajtási intézetekben,
ahol a halálraítélteket helyezik el az ítélet
végrehajtásáig vagy mindaddig, amíg a fellebbezések
folyamán enyhébb büntetést nem kapnak, esetleg fel nem mentik
őket.