Fél egy volt. A háziasszony éppen
végzett az ebéd utáni mosogatással, amikor a hátsó udvarban
látogató érkezését jelezte a kutya. A heves ugatásra elősiető
gazdát három ismeretlen férfi várta a kapuban. Szerbül
köszöntek és azt mondták, hogy „jöttek lefoglalni a
földet”. Pásztor Ferenc, a 63 éves földműves ember elég
sok hihetetlen dolgot hallott már életében, akkor azonban szólni
sem tudott a meglepetéstől, gépiesen megfordult és visszament a
házba, hogy hívja a feleségét. Az utcán, az esőben ácsorgó
három idegen azzal a kérdéssel fogadta az asszonyt, hogy
leülhetnének-e valahol, elő kell készíteniük a dokumentumokat.
– Mi mást
tehettem volna, hisz akkor még gondolkodni sem voltam képes,
beengedtem őket. Most már tudom, hogy ezt nem lett volna szabad,
de késő –meséli Ilona.
– Amikor a
konyhaasztal körül elhelyezkedtek, egyikük azonnal írni kezdett,
a másik pedig tört magyarsággal próbálta elmondani, hogy a
földet most már nem lehet eladni. Mi bármit kérdeztünk,
mindenre az volt a válaszuk, hogy „nem tudom”. Néztük, ahogy
a négy papírlapot kitöltik, aztán pedig aláíratják a
férjemmel – ugyanis a négy hold föld az övé. Az egész még
tíz percig sem tartott, de láttuk, hogy azt jegyezték be, hogy
egy órahosszat itt voltak. Távozás előtt még elmondták, hogy
ne féljünk, mert nem mi vagyunk az egyetlenek, akik így
megjárták, és mutattak egy egész iratköteget: ez mind ilyen
eset, sőt még a kocsiban is van egy halom. Miután elmentek,
mondtam a férjemnek, hogy: na, most írtad alá a halálos
ítéletedet!
Történt
mindez egy íróasztal mellett kiötlött, a valóságban sohasem
létezett adósság miatt. A csantavéri gazda ugyanis nem
szándékozott idős korára földműves nyugdíjassá válni, ezért
egyetlen évben sem fizette a mezőgazdasági termelők kötelezőként
beállított nyugdíjjárulékát. Ettől függetlenül a 2013.
december 13-ai állás alapján postázott szabadkai adóhivatali
felszólítás szerint 1 868 874 dináros tartozást
akasztottak a nyakába, ennyit számítottak fel az elmúlt kerek
egy évtizedre. (A logikai tótágas meg csupán a miheztartás
kedvéért érdemes megemlíteni, hogy esetében az alapösszeg alig
haladja meg a 600 000 dinárt, a kamatja viszont 1 260 000
dinárnál is többre rúg.) Hogy miért éppen a bűvösnek hitt
2003-as esztendőtől kezdték el gyarapítani Pásztor Ferenc
virtuális „adósságkezdeményét”, arra a házaspár mindmáig
nem kapott elfogadható magyarázatot. Mert ha az esetükben valós
kötelezettség-elhanyagolásról lenne szó, akkor nem 2003-tól,
hanem egészen 1986-tól kezdődően kellene erőltetni a
megfizettetést, ugyanis akkor tették kötelezővé ezt a
járulékot.
Pásztorék sejtették, hogy a
történetnek ezzel még koránt sincs vége. Hogy a rossz előérzet
általában jónak bizonyul, az hamarosan be is igazolódott. Az
idegeskedés, a kevéske földecskéjük elveszítése miatti
szüntelen aggodalmaskodás megtette a maga hatását, a férj szó
szerint belebetegedett. Három napig fel sem tudott kelni az ágyból.
Maga sem akarta elhinni, hogy ilyesmi létezik, hiszen húsz éven
át nem is látott orvost.
– Az újabb
meglepetés az ünnepek után ért bennünket, amikor az adóhivatal
megküldte a december 27-i teljes elszámolást tartalmazó
határozatot – mondja Ferenc. Abból pedig kiderült, hogy
két hét alatt csaknem 700 000 dinárral szaporodott a kamat,
ennek következtében pedig 2 500 000 dinárt tett ki a
nem létező tartozásunk. Az eddig elmondottakon kívül még
587 598 dináros egészségügyi biztosítást és 1500 dináros
lecsapolási illetéket is követelnek rajtunk. Sőt a három
ügyintéző 5 000 dináros kiszállási díját is
föltüntették. Ezt már nem hagyhattuk annyiban, ügyvédhez
folyamodtunk. Kilencféle dokumentumot kellett beszereznünk és
átadnunk (bírósági végzéstől a katonakönyvig), hogy
jogorvoslattal éljünk. Hatezer dinárt már fizettünk, de az
ügyben még semmi nem történt. A feleségem jobban viseli az
ilyen megpróbáltatásokat, én viszont valóban a lelkemre vettem.
Ezzel fekszem, ezzel kelek, csak ez jár az eszemben. Mi lesz ennek
a vége? Több mint 20 000 eurót nem teremthetünk elő. Akkor
pedig elveszik, elárverezik még ezt a kevés földet is? Tényleg
nem látok semmiféle megoldást. Én már abban sem hiszek, hogy a
nyugdíjbiztosítás ügyében belátható időn belül
törvénymódosításra kerülhet sor.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a megjegyzését!