M E G H Í V Ó - AnA - 2013

A MÖF EURÓPAI KOMMUNIKÁCIÓS INTÉZET,

A MAGYAROK NAGYASSZONYA FERENCES RENDTARTOMÁNY

SZEGED-ALSÓVÁROSI RENDHÁZA ÉS A SZEGEDI KÖZÉLETI KÁVÉHÁZ

tisztelettel hívja Önt

A MAGYAR ÖKOSZOCIÁLIS FÓRUM

EURÓPAI KOMMUNIKÁCIÓS INTÉZET

VI. ANNA NAPI ANYAGNAPJÁRA (AnA 2013),

melyen

VÍZ ÉS VÍZHIÁNY A TÁJBAN.

MIT (NE) TEGYÜNK?

c í m m e l  n e m z e t k ö z i  k o n f e r e n c i á t  t a r t u n k

2 0 1 3 . j ú l i u s 2 6 - á n

SZEGEDEN

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
Szegedalsóvárosirendházánakkonferenciatermében.

6725 SZEGED, MÁTYÁS TÉR 26.

A RENDEZVÉNY NYITOTT.

Az előadások tömörítvényei a www.moefeki.eu honlapon elolvashatók!

A magyar-német kétnyelvű konferenciakötet a helyszínen kapható lesz!

PROGRAM

9.00-9.30: ZATYKÓ László OFM (Igazságosság, Béke, Teremtés Megorzése provinciai

titkára): Megnyitó: A víz assisi Szent Ferenc teremtés-költészetében.

9.30-10.15: GYORI-NAGY Sándor (ny. tszv. egyetemi docens, a Magyar Ökoszociális

Fórum elnöke, Kiskunmajsa): A semlyék a kiskunsági tájban és a Magyar Tájvízmegorzési

Modellprojekt.

10.15-11.15: Dipl.-Ing. Rudolf SCHLEICHER (München): Das „Watershed Development

Project” in Indien und das Tanya-Watershed in Ungarn [Az indiai vízmegorzési projekt és

tanyatáji vízmegorzés Magyarországon] – tolmácsolással.

11.15-12.00: SZÉNÉGETO László (MVH Szabolcs-Szatmár-Bereg m. Kirendeltség vezetoje,

okl. mg. mérnök, talajero-gazdálkodási és vízgazdálkodási szakmérnök, Nyíregyháza): A

Nemzeti vízstratégia és a nyírségi homoktáj.

12.00-13.30: Ebédszünet

13.30-14.00: FODOR Ferenc (néprajzkutató, Móra Ferenc Múzeum, Szeged): A Duna–Tisza

közi homokhátság mezogazdasági vízhasznosítása.

14.00-14.30: NAGY Gergely (Csólyospálos, MÖF-EKI Tájbirtok / SZTE, MSc.):

Tanyavilágunk a tájtörténelemben, a gazdálkodásban, a táj- és kultúrturisztikában.

14.30-16.00: TÁJVÍZFÓRUM. Moderál: Gyori-Nagy Sándor. Bejelentett (max. 5 perces)

hozzászólások; az eloadások megbeszélése.

16.00-16.30: A konferencia ajánlásainak megfogalmazása és elfogadása.

16.30-17.00: Sajtótájékoztató. A rendezvény hivatalos részének zárása.

17.00-18.00: A Ferences Kolostor és Mária-kegyhely megtekintése vezetéssel.

18.00: Szentmise Szegedért és a tanyavilágért a Mária-kegyhely középkori templomában.

Dr Győri-Nagy Sándor MÖF-EKI elnöke

SZERKESZTŐI ELŐSZÓ

A MÖF-EKI Tanulmányok V. kötetét tartja kezében az Olvasó. Ez a sorozat előző tagjaihoz képest is különleges, hisz benne az eddigiektől eltérően egy szintén különleges tanácskozás különlegesen idoszerű tárgyáról közlünk eloadásanyagokat. Köztük „kakukktojásként” egy közmagyar szempontból is rendkívüli levelezést: a konferencia és e könyv előzményét. Emiatt tettük Rudolf Schleicher müncheni mérnök és Gyori-Nagy Sándor kultúrökológus levelezésének szerkesztett változatát bevezető anyagnak a kötet élére. Csak a Magyar Ökoszociális Fórum hagyományos Anna-napi Anyagnapján (AnA) rendezett 6. konferencia programja előzi meg. Ennek címe több okból nem azonos a könyvével, bár témája ugyanaz. A szeged-alsóvárosi ferencesekkel és a Szegedi Közéleti Kávéházzal közösen rendezett „Víz és vízhiány a tájban. Mit (ne) tegyünk?” című tanácskozás és ez a könyv ugyanazokra a közös magyar, sőt európai és világkérdésekre keres és ajánl gyakorlat i válaszokat, amelyek összehozták egymással ezt a két, egymást korábban nem ismerő magyar és német embert. Ezért két-, ill. háromnyelvű a könyv (magyar, német angol), hiszen a MÖF-EKI Tájbirtokon, Csólyospáloson folyó semlyékvíz-megorzési projekt Rudolf Schleicher jóvoltából nemcsak támogatást kapott, hanem össze is kapcsolódhatott egy hasonló vízvisszatartási projekttel, amelyet a német jezsuiták Indiában támogatnak, és angolul tartanak nyilván. Mellékletben közlünk indiai (angol) dokumentumokat. E kapcsolódásoktól hat „túlmodernül” a kötetcím is. Az itt közölt levelezést szerkesztői jegyzetekkel láttuk el. Egyrészt amiatt, hogy a levelekben számos olyan adat és információ kerül elő, melyek nem mindegyike magától értetődő az Olvasónak. Másrészt bizonyos helyzetek és jelenségek is magyarázatra szorulnak a magyarul olvasók számára. A további jegyzetek nem a szerkesztőtől valók. A levelezés szövegében a szerkesztő dőltbetűsen emelt ki olyan fogalmakat és részleteket, amelyeket a levelezok is nyilvánvalóan hangsúlyosnak szántak, ám ezt külön nem jelölték. Természetesen a szerkesztő dolga volt meghúzni a személyesség és a másokat is érintő Munkája a kötet további anyagainak kiadásra való előkészítésében ennél visszafogottabb volt. Itt már a szakemberek beszélnek az általuk elvégzett tudományos és gyakorlat i feladatokról, nem egyszer polémikus éllel. Különösen akkor, amikor a létkérdések egyre sürgetőbb megoldásának útjában értelmetlen emberi, intézményi, olykor törvényi akadályokat látnak. Adataikért, megállapításaikért természetesen emberileg és szakmailag ok maguk felelnek. Ám az eloadásanyagokra mégsem a vádló, fölpaprikázott vitahév, hanem a nálunk szokatlan, higgadt gyakorlatiasság a jellemzo. Ezért a csólyospálosi semlyékvíz-megorzési mintaprojekt reménybeli gazdakövetőire gondolva még költségkalkulációkat is közölnek. Velük együtt reméljük, hogy nemcsak ezek az adatok jutnak el a magyar vidék címzettjeihez, hanem eljutnak a muködo haza egészében a maguk irányító és végrehajtó munkáját tevő minden érintetthez e könyv és a 2013. évi AnA-konferencia más fenntarthatósági üzenetei is.  

Kelemen Janka

szerkesztő

MÖF-EKI, Kiskunmajsa, 2013. júliusában

SZENT ANNA és SZENT JOACHIM

Leonardo Da Vinci - Szent Anna harmadmagával

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Az ünnep a 13--14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülőföldjére és rokonságára is. Érhető, hogy az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.

Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5--6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.

Szent Anna tiszteletéről Bálint Sándor a következőket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétűsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza... a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora, (a megváltó Vér)... Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.''

A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.

A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

A legenda -- az apokrif szerzőktől vett értesülések alapján -- így részletezi Jézus rokonságát: az a Mária, aki Anna második házasságából született, később Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.

Ezek az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de azt a hívő és szeretettel teljes gondoskodást jelzik, ahogy a hagyomány próbálta értelmezni az evangéliumokban is előforduló ,,Úr rokonai'' kifejezést.

A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.

Illyés Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: ,,Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.

Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen szószólónk ő Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.''

Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.

FOGADALMI OKMÁNY szövege: 

A kolera, mely 1831 – dik évben Bánátot ( Temesköz vidékét ) leginkább pusztította, Csóka községét sem kímélte meg. Az okmány  aláírói a község nevében kijelentik, hogy ezt bűneikért érdemelt Isteni látogatásnak és ostorozásnak tartják. Ezért mennyei orvosi szerhez – az imádsághoz – folyamodnak és különösen Szt. Anna asszony és makula nélkül fogantatott gyermekének, Jézus Krisztus és mindannyiunk édesanyja a Boldogságos Szűz Máriának a  közbenjárásáért esedeznek és fogadják, hogy Szt. Anna asszony napját örök időkre ünnepelni fogják. Hogy pedig ezen fogadalmuk utódaik által sem másoltathassék meg és ne hanyagoltassék el, alapítványt ( egyszáz pengő forintot ) tettek, melyek kamatjából Szt. Anna asszony napján a csókai rom. kath. élő és elhunyt hívekért a mindenható Istennek évenként énekes szentmise áldozat mutatandó be. Egyben fogadták, hogy amennyiben lehetséges, minden hétnek keddi napján, a csókai templomban levő Szt. Anna mellékoltáron szent mise alatt, mely naponként a főoltárnál bemutattatik Szt. Anna tiszteletére és ezen fogadás emlékeztető jeléül két gyertya gyújtassék meg, akár mondatik ezen oltárnál szent mise, akár nem.

Kérték egyszersmind a bűn nélkül fogantatott Boldogságos Szűz Máriát, hogy különösen édesanyja Szt. Anna asszony tiszteletére szentelt csekély szolgálatukat kedvesen vevén, leghathatósabb közbenjárása által Szent Fiának isteni kegyelmét nyerje meg számukra, mi által a bűntől megőriztetvén, annak szomorú következményétől is mentesek lehessenek.

Kelt Csókán, 1855. december 1- én.

Kegyelmes Püspök Úr                                                                    Csehák Mihály s.k   

Temesvárot 1856 Január 4 – én                                                      mezővárosi főnök

Községi határozat

         

            A 2002.június 3-án meghozott Községi Alapszabály értelmében július 26., Szent Anna napja ( egyben a pravoszláv templom ünnepe ) Csóka község hivatalos napjának lett nyilvánítva.

            A választás azért esett erre a napra, mert emlékeztet bennünket arra, hogy itt élünk eggyütt, mi csókaiak, közös múltal, közös gondokkal, örömökkel és – remélhetőleg – közös jövővel, függetlenül nemzeti vallási vagy más külömbségektől.

            Nekünk útódoknak tovább kell vinnünk őseink fogadalmát és intő szavukat  nem másíthatjuk meg. Mi újra megfogadjuk, hogy az ídők végezetéig megemlékezünk e napról.

Csóka, 2002.07.26.                                                     Margit Zoltán

                                                        Csóka Község Képviselő Testületének Elnöke

Margit Zoltán