Margit Zoltán: el

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: el. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: el. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 18., szombat

Azariah - Ú, értsd meg, tanuld meg, hogy ne ítéld el azt ki mást gondol! - utema





[1. Verze]

Hiszem, hogy lesz jobb egy nap, nem félek én
Hiszen a döntésem terhe, a súly az csak rajtam áll
Aj, de rajtunk áll, de rajtunk áll az csak
Hogy melyik mederbe sodor ez az élet
De tudom, otthonom ugyanúgy vár

[Átvezető]

Álmaimban láttam ezt a szép kék eget
Álmaimban ki se tudtam rakni
Igen, otthonom ugyanúgy vár
Nagy a terhem, de még bírom
Istenem, adj erőt nekem, hogy túléljem én
Hogy legyen egy new day

Na, de nem panaszkodok többet, mer' eljött a péntek
Eljött hozzám
Így еgy picike pillanatig feledеm, hogy otthon mi vár rám
Mindenki maga alá
Temeti gondja, baját
De testvér bárhol jársz, emlékezz rá
Arra, hogy otthonod ugyanúgy vár rád
Otthonod ugyanúgy vár

[2. Verze]

Oh, megannyi gond van, annyi baj van
Azt hazudják, hogy minden rendben
Embertársak ott lenn a mélyben
Kezedet nyújtod, vagy félrelépsz talán
Megteheted, ne hidd azt, hogy nem teheted
Belépsz a kapun, a múltat eltemeted
Reformálni kell ahhoz, hogy penge legyen
Hogy a suli meg a kórház az rendbe legyen
Ú, értsd meg, tanuld meg, hogy ne ítéld el
Azt ki mást gondol
Az a dolgunk, hogy várat építünk
Nem várat rombolunk
Ne bízz meg többé abban aki átvert
Csalt és hazudott
Hát elmondom
Sehogy erre nincs bocsánat
Szép volt, szép most
Szebb lesz, mint a gólya télen
Elszáll, majd hazatér hozzád
Szép volt, jó volt
Szebb lesz, jobb lesz
Mint a gólya télen
Ha valaha messze járnál
Tudd, hogy magyar az a föld
Ahol majd sírod vár
Hát legyen végre vége
Legyen úgy
Legyen úgy
Ahogyan kell
Behunyom a szemem és azt kívánom, hogy múljon el
Ez a gyötrelem, ez a keserű bánat
Utema utema
Ne hidd azt, hogy én feladom
A tolvajoknak hazámat, én oda nem adom
Remélem, hogy mi hamarabb vége lesz babám
Mint a gólya télen tovaszáll, aztán nyáron hazatér
A gólya télen tovaszáll, mégis egy nap hazatér

[Outro]

Ajj de volt, amikor feleennyi gond ért
De fel a fejjel, legyen ez a mottó
Ha úgy hiszed, nem bírod, nem tudsz már mit tenni
Testvérem csak arra gondolj
Hogy én szépem kérem tőletek
Hogy legyen másabb
Ó, legyen máshogyan ha kell
Testvér legyen vége, hogyha kell
Most tényleg a küszöbén állunk egy új világnak
Ott, ahol összetart a nép
Akkor is, ha épp nem egy a vélemény

2021. május 30., vasárnap

Picit beszélgessünk el...



"Azé a föld, aki megműveli, 
bölcsősírás egyre kevesebb, 
és egyre több a temető harangjának hangja..." -MZ

NI --- Picit beszélgessünk el

Egy két alkalommal már meg pendítettem meg pendítettük a témát és majdnem keresztre feszítés lett a vége. Nos itt élek a Délvidéken Vajdaság északi részén a Bánáti Csóka városkában ahol nevezzük úgy modern nyelven, hogy tömbben él a magyarság. 

Mivel nyitott szemmel járom e világot számtalanszor észreveszek dolgokat, amiket nem kellene, így, az asszimilálódási jelenséget is picit ferde szemmel nézem, - bocs, ami nem is oly rég talán nagyapáink - nagyanyáink korában hajmeresztő volt és valljuk be, kiközösítéssel járt az mostanra sajnos kezd divattá válni.

Egyre több vegyes-házasságot fedezek fel környezetemben, ahol az anya magyar, míg az apa nem és az utódok úgy nyelvileg úgy vallásilag mindenestül ortodox szláv nevelésben részesülnek (szándékosan nem írom ki, hogy kire vagy mire gondolok, de így is érthető remélem) Ellenben ahol magyar az apa és nem-magyar az anya ugyanúgy a nem magyarság dominál sűrűn, -sajnos amire nem figyelnek a még itt maradott magyar apukák és anyukák, hogy hosszú ideje megy a csendes háború aminek a metodológiáját a II. világháború után Koszovó állította fel és onnan lett áthozva és intenzívvé téve Vajdaság területen, sajnos igen fogyunk sok mindennek köszönhetően és amikor Trianon érvénytelenítése kerül szóba csendben szomorúan megjegyzem:

 ---Az utolsók kapcsolják le a villanyt és csukjak be az ajtót maguk után...

--- Üdv Csókáról és tisztelet a kivételnek, mert remélem többségben vagyunk meg kis ideig!

Nagy István
- o -

Érdekes vitára lettem figyelmes az "össznépi-lavórban", ahol immáron kevés értelmes, mindinkább érzelemmel teli politikai szekták csatározásától zajos a vezér ürük által mantrázott napi aktuális dörgedelem csattog el..

A társadalom folyamatosan változik, oknak-okozata van, azon tűnődőm, hogy a gondok, bajok gerjesztői kisvártatva jelentkeznek a megoldás kulcsával. Sokkal szélesebb körű a gond, amit István közérthetően leírt, több évtizedes folyamatok "eredménye". Az asszimiláció egyik sarokköve a délvidéki magyarság kálváriájának, itt van a gazdasági, politikai ellehetetlenítés (ezt tagadja édes és a mostoha politikai apánk is), amely a szülőföld elhagyására kényszeríti az ott élőket. A téma főként azért röppent fel, mert népszámlálást kellet volna tartani, de az ismert okok miatt elhalasztásra került, viszont már jelentek meg tanulmányok, amelyek feltételezni vélik a magyarság népesség számát, minden esetre a nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy katasztrofális lesz és pár évtized és ír magja sem marad ott a magyarnak.

 A mellé magyarázatok is megvannak, lesznek, de azok csak a hatalommal kufárkodókat segíti és nem az egyszerű embert. Pedig úgy él ott a magyar ember, mint Marci hevesen ill. Samuel nagybácsi az államokban, egyesek igen, de a kettesek nem...

A célok szentesítették az eszközt és olyan egyszerűen fog az igazság pofonja arcba-vágva földbedöngölni minket, mint Juncker pofonja az EU-ban, annak ellenére is, hogy anyaországban jó ára van a parlamenti pityókának, meg a piperkőc úri-népnek...

Egy picinyke válogatás a linkekre kattintva a felvázolt témában:


 Margit Zoltán




Népszerű bejegyzések