Miért van az, hogy az igazság kereséséhez nem nemes emberi harc vezérel, miközben a jó célt néznéd, hanem állandó harckészültségbe kényszerítenek és megelégszel azzal, hogy legalább kis ütközeteket nyerj?
Mindössze ez adja a napi sikerélményt. Közben azt sem bánod, hogy feneketlen tömlöcbe lök mások gonoszságának maradi sötétsége, elveszíted saját önálló gondolataidat egyszerűen azért, mert folytonosan meg akarsz felelni azoknak, akiknek a bandájába akarsz tartozni?
Máskor meg, igazán a kushadásban érzed magad jól, mert nem kell nézned és látnod, nem kell hallanod és meghallanod semmit, mert majd más ordít neked, és veled, és fennhangon veri beléd, hogy mit gondolj, higgy, írj, kövess, mert csakis az az igaz, amit a hangosabb rád képes abroncsolni. Nem érdekel, ha jön egy új, aki majd felveszi helyetted a páncélt, harcol és visszaver és kilép helyetted is a fényre.
Te megelégszel a penetráns szürkeséggel, csakhogy békén hagyjanak, meg ne szóljanak és a gyalázkodás dohosságát elkerülendő, kitessékelsz még egy besettenkedő fénycsíkot is az elméd önállóságából.
Nincs soha szükséged a teljes, a gyógyító fényre. Engeded, hogy a keselyűhad téphesse szét a az elméd egységét, ahol inkább szellemi vértanúhalált GYAKOROLTATNAK veled.
Mondd, milyen egy széthúzó közösség az ilyen? Miért akarsz közéjük tartozni? Milyen idegen erő bír kényszerzubbonyt húzni gondolataidra? Mondd, miért engeded, hogy tulajdon képpen a segítségeddel nemzett Gonosz beléd törölhesse lábát, amikor Te törekszel emberire, nemesre, béketeremtőre, elgondolkoztatóra, hiszen a Te gondolatvilágod –a normális emberi mércék sajnos NEM mai csillagállása szerint- még mindig kevésbé ingoványosak, kevésbé destruktívak, mint amit Rád akarnak húzni.
Gondolkozz önállóan!
Ha nem gondolkozol önállóan a világ lebénul és nincs többé haladás! Az állattól is abban különbözünk, hogy csakis az emberé a döntés képessége. Hát rajta! Nem érdekes, hová skatulyáz az FB tömeg!
(GundyS 20190304)
Dr. Gundy Sarolta
