Népének:
1. Szent Miklós püspök élt nagy szentségben, Isten kegyel-
mében; böjtölvén sokat egész életében.
2. Sok szép kincseit Jézus nevében szegényeknek
adta, - bajban levőket gondjába fogadta.
3. Püspökségében az igaz hitet mindhalálig védte, -
tévedés ellen bátran harcolt érte.
4. Adjon az Isten ilyen papokat az ő országának, -
jó püspököket Krisztus Egyházának!
A katolikus egyház már több száz éve tartja jeles ünnepének december ötödikét Szent Miklósra emlékezve aki, Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta.
Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! A zarándokútról visszafelé tartva betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. Egy lezüllött, eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal és erős hittel igazgatott. Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az embereket.
Egy legenda szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő olyan álmot látott, hogy menjen Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt, hiszen tenyerében három aranyat talált előlegként. Elhajózott tehát Myrába, ahol a város jótékony püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között.
52 évig volt püspök. Az évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett.
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is: amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött'' segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. Szent Miklós nem legenda volt, hanem egy valaha élt történelmi személyiség. Jótékony, adakozó cselekedeteiért a szentek sorába emelték és vált az évszázadok folyamán egyházi ünnepből gyermekek ünnepévé is.
Az adventi csendben amikor a második gyertya is meggyulladt a koszorún elmélkedhetünk egy picit, mennyi gyermek várja Szent Miklóst.
Serényen megtisztítják cipőjüket, csizmájukat és várják a reggelt, amikor is Szent Miklós vágyaikat - óhajaikat reggelre teljesíti...
És elmélkedhetünk azon is, hogy mennyi felnőtt töri meg a jóság, együttérzés, szolidaritás jelképét Szent Miklósban, legyintve a XXI században a mai tudományok magyarázatai alapján ilyen nem létezhet, csodák nincsenek...
Mennyi gyermek vált és válik áldozattá nap, mint nap, mennyi gyermek él rabszolgasorban, mennyi gyermek él át mindenféle zaklatást felnőttek beteges vágyait teljesítve. A legszörnyűbb, ha a tortúrát az Úr szolgálatára felkent e világi "adminisztrátorok" teszik ...
Szent Miklós meggátolta az Úr segédletével, hogy Diana a bosszú olaját célba-juttattassa, viszont nem tudta meggátolni, hogy Diana olaja a lelkekben égjen.
Ég Diana olaja és perzseli zarándokok, hitetlenek és hívők lelkét. Ők tudatlanul és tudattal szolgálják Diánát,
fel sem mérik és érik, hogy mekkora kárt okoznak ezzel. A védtelen gyermekeken töltik ki bosszúvágyukat, hivatkozva mindenféle előnyjogokra, nyereményekre, rangokra, címekre és a korukra...
Éjszaka van már, künn csikorog a lépés, szépen csendben megtisztítottam csizmám, mert jön a Mikulás, eloltja Diana perzselő lángját a lelkekben és reggelre ajándék is lesz csizmámban, de szép lenne lélekben mindig gyermeknek maradni...
Margit Zoltán
* Diana olaja - A pogányok imádtak egy fát, amit Diana istennőnek (keresztény értelmezésben gonosz démon) szenteltek. Miklós elrendelte a fa kivágását. Bosszúból Diana ördögi olajat főzött a fából, ami azzal a tulajdonsággal bírt, hogy vízen és kövön is meggyullad. Az ördög Miklós házához induló zarándokoknak adta a hordót, hogy hitük jeleként kenjék be vele Miklós házát. Miklós azonban megjelent a tengeren, és vízbe dobatta a hordót, ami a tengeren meggyulladt és sokáig égett. A vihar lecsendesítésével egybevonva gyakran ábrázolták középkori szárnyasoltárokon (pl. a jánosréti egykori főoltáron).
