Margit Zoltán: püspök

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: püspök. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: püspök. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 2., kedd

Pótolhatatlan kincseket pusztíthatnak el a Bánságban






A Magyar Patrióták Közössége szakmai csapata 2014. november 22-23-án a Bánságban járt, hogy felmérje a nagybecskereki püspökség által idén nyáron bejelentett templomrombolás által érintett műemlékeket, egyházi épületeket. Egyesületünk hívta fel a figyelmet arra, hogy az egyházmegye szenátusa összesen hét templom lebontását helyezte kilátásba arra hivatkozva, hogy a gyülekezetek megfogyatkozása miatt fenntartásuk nem jövedelmező. A szóban forgó épületek Aracs, Párdány, Ópáva, Perlaszváros, Módos, Németcsernye és Galagonyás településeken találhatók. Azóta egyéb nyilatkozatokból tudni lehet, hogy a veszélyeztetett egyházi épületek száma ennél is nagyobb. A mostani látogatás a Bánság szerbiai területének északi részét érintette. Értékfelmérő helyszíni munkánkat 2015 elején az egyházmegye déli vidékén folytatjuk majd.

A bontásra ítélt németcsernyei templom

Németcsernye (más néven Szerbcsernye) az egyetlen bánsági település, amely esetében a katolikus templom lebontásáról már egyházi határozat is született. Az építészeti és történeti értékek dokumentálása céljából felmértük a veszélybe került templomot. Szakembereink egybehangzó véleménye szerint az épület nem életveszélyes, így mindenképpen megmenthető. Találkoztunk a helyi gyülekezet képviselőivel is, akik aláírásgyűjtéssel is tiltakoznak a püspökség érthetetlen döntése ellen. A Magyar Patrióták Közössége személyesen győződött meg arról, hogy a németcsernyei templomnak élő és élni akaró gyülekezete van. Az egyházvezetés ennek ellenére kitart az eredeti elképzelés mellett, amelynek jegyében a misézést is megszüntették, a templom több értékes kegytárgyát pedig elszállíttatták.

Sajtótájékoztató Németcsernyén – Hetzmann Róbert elnök

Németcsernyén a templom és a gyülekezet felmérését követően egyesületünk a helyi hívekkel közösen sajtótájékoztatót tartott, amelyről délvidéki és anyaországi médiumok tudósítottak. Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közösségének elnöke elmondta: elsősorban a magyar kormánytól várjuk az anyagi megoldást, s mivel erre kézzel fogható ígéret van, a püspökség nem bonthatja le a templomokat. A helybeliek felháborodva számoltak be arról az esetről, amikor a püspök az egyik vasárnapon villámlátogatást tett a templomban, és a híveket szidalmazta. A jelenlegi gyülekezet kb. 90%-a magyar nemzetiségű, a többiek – néhány horvátot kivéve – németek.

Párdány templomát is meg lehetne menteni

Hasonlóképpen menthetőnek láttuk a valóban rendkívül lepusztult párdányi templom helyzetét is. Sajnos, az értékes belső tárgyak elvitele a püspökség részéről már ezen a helyen is megkezdődött. Ennek ellenére számos értékes építészeti részletet és berendezési tárgyat rejt magában az épület. A vizesedés megszüntetése érdekében ugyanakkor haladéktalanul fel kell lépni. A hajdani járásszékhely mezőváros katolikus lakossága napjainkra valóban csaknem elfogyott, ám van, aki még ragaszkodik a templomhoz. A megmaradt magyarok mellett a település szerb nemzetiségű lakói is ellenzik az épület ledöntését.

Módos templomának rózsaablaka – részlet

Pompás templombelső – sajnos, 
egyes értékes berendezési tárgyait már elszállították

A lebontásra kijelölt templomok közül művészettörténeti szempontból a módosi képviseli a legnagyobb értéket. Ez a hatalmas, neogótikus stílusú Nagyboldogasszony-templom 1911-ben épült, a bánsági svábok integrációjának szimbóluma. A partizánok 1944-es bevonulásáig német-magyar többségű település templomának színes ólomüvegein magyar szentekkel, magyar feliratokkal találkozhatunk. Nem marad el az ábrázolásokon a Szent Korona Szent István általi, Szűz Mária részérő történő felajánlása sem. A neogótika a Béccsel szembeni függetlenedés óhaját, az önálló magyar államiság pártolását fejezi ki. Érthetetlen, hogy miközben a gyülekezetnek még az egyházmegyei adatok szerint 330 magyar ajkú híve van, a templomot kultúrtörténeti és művészeti értékei ellenére lebontanák, a katolikusokat pedig a szomszédos Káptalanfalva gyülekezetéhez csatolnák.

A templom rendkívüli művészeti és kultúrtörténeti értéket képvisel

Szent István felajánlja a Szent Koronát – Ez is pusztuljon?!

A módosi templom külseje is rendkívül gazdagon díszített

Bár a püspökség ellentmondásosan nyilatkozott a lerombolás szándékát illetően, Módoson azok a hívek, akikkel találkoztunk, megerősítették eredeti értesüléseinket. Azt mondták, tudomásuk szerint a templomrombolásra azért van szükség, mert a püspökség így kívánja őket megmenteni attól, nehogy imádság közben a „roskadozó” épület maga alá temesse a gyülekezetet. A valóságban az épületnek nincsenek komoly szerkezeti-statikai problémái, valóban rossz esztétikai állapotát ugyanakkor nagyrészt az elhanyagoltság okozza. Az értékes díszítések több mint 80%-át épségben találtuk, így a neogótikus mellékoltárokat és a kiváló állapotú padsorokat. Módos templomának megmentése kiemelt nemzeti érdek.

Perlaszváros csaknem 250 éves templomáért rajtunk kívül a helyi hívek is küzdenek

A hírekbe eddig nem került be Perlaszváros (Perlez), amelynek 1770-ben épült barokk katolikus templomát szintén le kívánja bontani a nagybecskereki egyházmegye, a mellette álló, érett eklektikus plébániával együtt. A nemzetiségileg vegyes (magyar-német-bolgár) helyi katolikus közösség tagjaival is találkoztunk, akik már szervezkednek templomuk megmentéséért. Hasonló sorsra juthat Klári falu istenháza is, ha a híveknek nem sikerül megmenteniük a helyi istenházát a rombolás szándékától. Más falvakat is meglátogattunk, amelyek közül Bocsár és Nagybikács templomát találtuk veszélyben. Ez utóbbi templomok sorsáról az egyházmegye egyelőre nem nyilatkozott, de a helyi hívek értesülései aggodalomra adnak okot. A Magyar Patrióták Közössége szakmai csapata járt továbbá az aracsi városi templomnál is, amely esetébe ugyanakkor a lebontás jeleit nem tapasztaltuk.

Klári temploma

Rendkívül értékes relikviákat találtunk – ezekről feljegyzés készült

Az úton nyolc szakember vehetett részt, akik külön-külön valamely szakterületért felelősek. Így többek között építész, bútorrestaurátor, örökségvédelmi szakértő, szórványkutató, történelemtanár és fényképész is közreműködött. A helyszíni jegyzetek és a feldolgozott szakirodalom alapján a teljes dokumentációt egy jelentésben fogjuk összefoglalni, amit a magyar kormány és a nagybecskereki püspökség is meg fog kapni. Ebben javaslatot teszünk a szükséges intézkedésekre, valamint értékeljük az egyes objektumokat abból a szempontból, hogy mekkora jelentőséggel bírnak az egyetemes magyar kultúra és a helyi közösségek szempontjából. Ezt a jelentést honlapunkon bárki számára ingyenesen megtekinthető módon nyilvánosságra fogjuk hozni.

A munka pillanatképei

Köszönet illeti Dabas Város Önkormányzatát az értékfelmérő látogatás megvalósulásához nyújtott támogatásáért!

2014. november 29.



2014. október 6., hétfő

Mégiscsak templomrombolás készül a Bánságban



A katolikus egyházfő a szinódust megkezdő misén arról beszélt, a rossz pásztorok elviselhetetlen teherrel sújtják a népet. Ferenc pápa hozzátette, az egyházban nem az egyéni érdek és az egymással való versengés kell számítson, hanem a közös jó. A Szent Péter-bazilikában a püspöki tanácskozás több mint 200 bíborosa és püspöke misézett együtt a pápával. Közöttük volt Erdő Péter esztergom–budapesti érsek is, aki a tanácskozás fő témájának felvezetője. A családról szóló, két hétig tartó szinóduson több mint 250 pap és tizennégy házaspár tanácskozik a Vatikánban a házasság előtti párkapcsolatról, a házasságról és a családalapításról...
...

Bár Német László nagybecskereki püspök a magyar kormánynak megígérte, hogy a támogatások fejében megmaradhatnak a közép-bánsági szórványfalvak katolikus templomai, most ennek mégis az ellenkezője történik. Megkezdték a műemlékek kiürítését, az egyházszervezet felszámolását. A helybeliektől értesültünk, hogy a püspök megtiltotta a misézést a németcsernyei Szent József Szűz Mária Jegyese templomban, így a hívők csak heti egy alkalommal tudnak rózsafüzér imát mondani templomukban. A közösség élni akarását hűen tükrözi, hogy egy helyi civil szervezettel, a Szülőföldünk Gyökerei Német Hagyományőrző Egyesülettel (Koreni Zavičaja) közösen a belgrádi érsekhez fordultak.

Két bizonytalan sorsú templom

2014. augusztus 18-án adtunk hírt arról az örömteli fordulatról, hogy egy hónapig tartó tiltakozást követően megmenekülhetnek azok a torontáli katolikus templomok, amelyeket az egyházmegye bontásra jelölt. Különösen Németcsernye, Módos és Párdány templomai kerültek veszélybe, de úgy tudjuk, más istenházák lerombolása is napirenden van. Szeptember 8-án jött az első gyanút keltő hír: a délvidéki Magyar Szó cikkezett arról, hogy mégiscsak lebontják a németcsernyei templomot. Ebből a cikkből kiderül, hogy a püspök mégsem tett le a templomrombolásról, hanem csak „moratóriumot” rendelt el: a bontási határozatok továbbra is érvényben vannak – és úgy látszik – ehhez az akarat is adott.“Sajnos egyes templomok, amelyek üresek, csak a régi időkre emlékeztető mementóként maradnak meg, míg másokat – azért mert a járókelőkre nézve veszélyesek - kénytelenek leszünk eltávolítani” – mondta el a püspök az újvidéki Dnevnik szerb nyelvű napilapnak. A napokban készült interjúban Német László konkrétan nevesíti a németcsernyei és a párdányi templomokat. Szakemberek szerint azonban az érintett épületek rossz műszaki állapota egyik esetben sem indokolja a rombolást.

Koreni Zavicaja - Szülőföldünk gyökerei egyesület

A hívek számára a templom jelenti a megmaradást

Miközben Német László „elnéptelenedő gyülekezeteket” említ, ezzel szemben mindenütt van több-kevesebb, főként magyar anyanyelvű hívő. Németcsernyén például még százhatvan magyar és tíz német lakik. A szentmiséket harminc-ötven fő látogatja, ami bár kétségtelenül nem feltételez nagy közösséget, korántsem a végstádium jele. (Egy átlagos Zala megyei faluban ennél is kevesebben járnak misére.) Ennél izmosabb gyülekezetek is szerepeltek eredetileg a „feketelistán”: noha a módosiak százötvenen vannak, az egyházmegye mégis lemondott templomukról – és róluk. Igaz, itt egyelőre valóban úgy tűnik, hogy elmúlt a bontási szándék, talán a templom műemléki státuszának köszönhetően. “Elhagyatott állapotban van a módosi templom is, de fontos kulturális jelentőséggel bír, ráadásul védett műemlékről van szó, ezért nem követeljük a lerombolását, annak ellenére, hogy a faluban nagyon kevés a katolikus hívő” – nyilatkozta Német László a Dnevnik napilapnak.

Németcsernye Szent József temploma

A hajdani Csernye (Torontál-Czernya) a Csekonics grófok zsombolyai uradalmának egyik helysége volt. Bár eredetileg is egy települést alkotott, közigazgatásilag mégis két részből állt: Ráccsernye szerb-német, Németcsernye német-magyar lakosságú volt. A katolikusok első temploma 1808-ban épült Németcsernyén, ennek helyére azonban – az uraság támogatásával – újat építettek 1868-ban. A koraeklektikus épület bár hivatalosan nem műemlék, szakmai vélemények szerint erre a címre mindenképpen méltó lenne. Azóta a település közigazgatási kettéosztottsága megszűnt, ami zavart okozott a település magyar neve körül (Szerbcsernye, Németcsernye néven egyaránt sokan emlegetik).

Torontálcsernye, Zsombolya és környéke

Az egyik szeptember végi vasárnap történt, hogy Német László püspök – a templomrombolások szorgalmazója – véletlenszerű és meglehetősen barátságtalan látogatást tett a németcsernyei templomban. Valósággal berontott és félbeszakította a szentmisét, s miközben a híveket szidalmazta, felszólította őket, hogy katolikus felekezethez tartozásukat keresztleveleik felmutatásával igazolják – tudtuk meg a helyiektől. Német László becsmérlően beszélt arról az igyekezetről, amit a hívek templomuk megmentése érdekében tanúsítanak. A helyzet ezt követően mérgesedett el a közösség és a püspök között: a hívek levélben fordultak Stanislav Hočevar belgrádi érsekhez, közbenjárását kérve a templom megmaradásáért. Ezt a püspök megdöbbentő ellenlépése követte: úgy tudjuk, hogy betiltották a misézést Németcsernyén.




A Magyar Patrióták Közössége értesülései szerint a templomrombolások előkészítése már évek óta napirenden van az egyházmegyében. Ezzel függhet össze az is, hogy a püspök korábban a németcsernyei templom több értékes berendezési tárgyát, így a feszületet, a templom védőszentjének szobrát és értékes festményeit is elvitette. De nem csak Németcsernyéért kell aggódnunk. Olyan híresztelések is eljutottak hozzánk, hogy akár két számjegyű is lehet azoknak a régi templomoknak a száma, amelyeket az egyházvezetés le kíván bontani.

Koreni Zavicaja - Szülőföldünk gyökerei egyesület

A hívek nem engednék templomukat lebontani

Egyesületünk a “minden magyar felelős minden magyarért” tétel alapján erkölcsi kötelességének tekinti, hogy a bánsági templomok és gyülekezetek sorsával foglalkozzon. Ezért a közeljövőben építészeti értékfelmérő látogatást fogunk tenni az egyházmegye területén annak érdekében, hogy felderítsük, mely templomok kerültek veszélybe. Minden értéket fényképesen és írásosan dokumentálni szeretnénk. Az útról készítendő, a nyilvánosságnak is szánt jelentést – amelyben javaslatot teszünk az egyes egyházi épületek megóvására, műemlékké nyilvánítására és fenntartható használatára – meg fogjuk küldeni a nagybecskereki egyházmegyének és a magyar kormánynak is.
Számunkra döbbenetes azt látni, ahogy egy lelkipásztor minden követ megmozgat annak érdekében, hogy nyájától megszabadulhasson. Értékes műemlékek, évszázados templomok láthatják kárát a rombolás szellemének. Meggyőződésünk, hogy egyedül a nyilvánosság erejével tudunk hatni a körülöttünk zajló folyamatokra. Terjesszük ezt az írást minél szélesebb körben, és vállaljunk szolidaritást a Bánság maroknyi gyülekezeteivel!





2014. augusztus 19., kedd

Győzelem: Megmenekült három bánsági templom a lerombolástól!



2014. július 17-én adta hírül a Magyar Patrióták Közössége Erdei Iván tollából, hogy a délvidéki Németcsernye katolikus templomát “takarékossági” okokra hivatkozva az egyházvezetés saját határozatával lebontásra jelölte. Egyesületünk arra is felhívta a figyelmet, hogy további templomok kerültek végveszélybe: a módosi, a párdányi és a perlaszi. Felhívásunkat követően szerencsére több médium is foglalkozott a kérdéssel: a Magyar Nemzet online július 22-én közölt cikket A legegyszerűbb persze lebontani a templomot címmel, a Lánchíd RádióTemplomrombolás a Délvidéken címmel készített interjút Hetzmann Róberttel, egyesületünk vezetőjével. Később számos anyaországi, délvidéki és határon túli magyar sajtó is tudósított a borzasztó javaslatról.


Ezt a templomot is lerombolták volna…

A Magyar Patrióták Közössége eközben folyamatosan arra törekedett, hogy napirenden tartsa a délvidéki templomrombolások ügyét. Tudomásul vettük, hogy egyesületünket méltatlan támadások érhetik, ennek ellenére folytattuk a munkát. A nemzeti oldalon nagy felháborodást keltett hír végül magyar állami szintig is eljutott: 2014. augusztus 8-án budapesti kormányzati delegáció utazott a helyszínre. A látogatáson a magyar állam részéről a Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatok Államtitkársága képviselői, valamint Diószegi László, a Teleki Alapítvány igazgatója vett részt. A találkozó eredményes volt: Német László megyéspüspök letett a bontási szándékról. A hajdanán Torontál vármegyéhez tartozó Németcsernye (Szerbcsernye), Módos és Párdány temploma megmenekült a bontócsákányoktól, sőt magyar állami támogatással hamarosan megkezdődik állagmegóvásuk.

A Válasz.hu-nak (a Heti Válasz online oldalának) nyilatkozó Diószegi László elmondta: „A probléma nem egyedi, de ilyen határozott bontási szándékkal még soha nem találkoztunk, inkább az épületek sorsára hagyása, lassú pusztulása jellemző. A templomok bontása több okból is nagyon rossz megoldás, egyrészt felháborítja, elkeseríti a megmaradt magyar szórványközösséget, másrészt eltünteti a magyarság történelmi jelenlétének utolsó nyomait egy olyan területen, ahol már csak ezek a templomok tanúskodnak a színes, soknemzetiségű múltról.”


A szakértők szerint mindhárom templom műemléki értéket képvisel. Különösen a módosit és a németcsernyeit emelhetjük ki: utóbbi értékes belső díszítése, neoklasszicista oltára kiemelkedő, az 1911-ben épült módosi neogótikus Nagyboldogasszony-templom pedig a Közép-Bánság legmagasabb temploma. Lebontásukat a Nagybecskereki Egyházmegye rossz, életveszélyes állapotukkal magyarázta. Ezzel szemben a küldöttség rávilágított, hogy egyik templom sincs végveszélyben, csupán karbantartásra szorulnak.

A magyar delegáció többórás tárgyalást folytatott a főpásztorral, aki – miután a magyar állam felajánlotta segítségét – meggondolta magát. A Válasz.hu tudósításából az is kiderült, hogy a helyi szerb polgármester sem értett egyet a németcsernyei templom lerombolásával. A Teleki László Alapítvány munkatársai még idén fel fogják mérni mindhárom templomot, az állagmegóvás munkálatai pedig ezt követően kezdődhetnek meg.

A Magyar Patrióták Közössége az alábbi közleményt adta ki az örömteli hír kapcsán:


Közlemény


A mai napon ismét bebizonyosodott, hogy van értelme annak a munkának, amelyet egyesületünk tagjai végeznek nap mint nap annak a kulturális örökségnek a megóvásáért és gyarapításáért, amelyet a magyar nép történelme során létrehozott. Németcsernye, Módos és Párdány műemléki értékű templomai megmenekültek az értelmetlen rombolástól. Három egyedi értékkel nem lettünk szegényebbek!

Gratulálunk Erdei Ivánnak, délvidéki tagtársunknak, aki ezt az egész lavinává vált kezdeményezést elindította. Köszönetet illeti mindazon kormányzati szerveket és tisztségviselőket, akik meghallották hangunkat, különösen Diószegi Lászlót, a Teleki László Alapítvány igazgatóját; továbbá köszönet mondunk Dr. Német László SVD nagybecskereki püspöknek, amiért végül a józan észre hallgatott.

A három bánsági templom megmentése a 2010-ben Budapest belvárosába, a Bécsi utcába tervezett Zeppelin-nagyberuházás meggátolásához hasonlítható eredmény. Ez a győzelem adjon erőt nekünk és barátainknak a folytatáshoz!

2014. augusztus 18.




2014. augusztus 11., hétfő

Továbbra is templomrombolások előkészülete zajlik, mert az egyház nem nemzetpolitikai alapon működik...


"Az egyház nem nemzetpolitikai alapon működik"

Beszélgetés dr. Német László SVD nagybecskereki katolikus püspökkel a németcsernyei templom sorsának apropójából — „Sorra bontják az állagában veszélyesnek, illetve teljesen elhagyottnak ítélt katolikus templomokat a Délvidéken, ráadásul egyházi utasításra.” Ez a mondat egy anyaországi lap online kiadásának cikkében jelent meg nemrégiben. Szerzője a Magyar Patrióták Közösségére hivatkozik, mely a nagybecskereki egyházmegye honlapján közzétett hivatalos közleményt vette alapul.

A közleményben valóban szerepel, hogy a papi szenátus támogatta a szerbcsernyei templom ledöntését, miután megvitatta a romos és a használaton kívül levő templomok, plébániák sorsát. Dr. Német László SVD nagybecskereki püspök nyílt levélben válaszolt a felvetésekre, ezért arra kértük, hogy fogadjon bennünket, és mondja el, a bombasztikus írások — ahogyan ő nevezte – mit fednek a valóságból. A püspök úr beszélgetésünk kezdetén rövid történelmi áttekintést adott.

— A nagybecskereki egyházmegye nagyon fiatal, II. Szent János Pál pápa alapította 1986. december 16-án. A trianoni békediktátumig Bánság a csanádi püspökség része volt, amelynek területét három részre szakították. 1923 és 1986 között a mostani egyházmegye egy apostoli kormányzósághoz tartozott, amelyet a Szentszék hozott létre az akkori Szerb—Horvát—Szlovén Királyság engedélyével. Abban az időben több mint 210 000 katolikus lakott itt, ebből 120 000 német anyanyelvű volt. 1944 októbere azonban hatalmas változást idézett elő, hiszen nem egészen egy év alatt 120 000 német katolikus tűnt el, és tizenegy papunkat ölték meg. Ezzel a kormányzóság hihetetlenül legyöngült, a megszálló csapatok, az átvonuló partizánok és a szovjet katonaság tizenhat templomot rögtön ledöntött. Bánátban a magyarokat kevésbé üldözték, mert 1941 és 1944 között ez a terület nem tartozott Magyarországhoz, itt inkább a németek számítottak ellenségnek. Az államosítás további épületeket ítélt lebontásra, mert a korábban németek lakta falvakban életveszélyessé váltak az üresen álló templomok. Az egyházunk próbált újraszerveződni, de ez mindenképpen hatalmas csapás volt számára. Szerintem ezt fontos elmondani, hogy megértsük, miként alakult ki a jelenlegi helyzet a későbbi egyházmegyében.

A második világháború előtt a bánsági apostoli kormányzóság gazdag és önellátó volt, a saját templomait rendben tudta tartani, iskolákat, árvaházat vezetett, volt egy bizonyos anyagi forrása. Az államosítás gazdaságilag legyöngítette az egyházat, mely utána évtizedeken át csak vegetált. Változást a hetvenes évek hoztak, amikor Nagybecskerek és Nagykikinda erős ipari központtá lettek, és a Németországban dolgozó vendégmunkások is hozták haza a pénzt. A 90-es évektől azonban egy újabb, hatalmas szegénységi hullám harapózott el, melynek még mindig nincs vége. A bánáti falvakban, különösen a román—magyar határ mellett minden harmadik-negyedik ház üres, a lakosság elöregedett, és most egy újabb kivándorlási folyamatnak vagyunk a tanúi. A keresztelések 1990-től a mintegy hatszázról tavaly már háromszázra estek vissza, az elhalálozás száma pedig a körülbelül ezernégyszáz személyről ezer alá süllyedt, ami szintén a fogyatkozásunkat jelzi. Minden évben nagyjából hatszáz hívőt vesztünk, de ebben nincsenek benne azok, akik elköltöztek.

A 2006-ban meghozott vagyon-visszaszármaztatási törvény még mindig gyerekcipőben jár, a nagybecskereki egyházmegye területén négy épületet kaptunk vissza, és öt holdnyi földet az igényelt ezerhatszázból.

* Önt 2008-ban rendelték az egyházmegye élére. Azóta milyen változásokra került sor?

— Az elődöm, Huzsvár atya valamivel több, mint két évtized alatt hét új templomot építtetett, de mindig ott, ahol szükség volt rá. Az egyház ugyanis nem nemzetpolitikai alapon működik, a legfontosabb feladata, hogy foglalkozzon az emberekkel, és hirdesse az evangéliumot. 2009-ben átrendeztük az egyházmegye jogi struktúráit, megszüntettük az üres, elhagyott egyházközségek fogalmát, minden templomot, imaházat — függetlenül attól, hogy van-e hívője — egy-egy élő plébániához írtunk. Lassan, de biztosan kezdtük felújítani vagy bővíteni a templomokat, és vannak olyan helyek is — bármilyen hihetetlenül hangzik —, ahol teljesen új közösség született. Belgrád a területének bővítéséhez 1954-ben elvette Bánát egy részét. Amikor az ember átkel a pancsovai hídon Nagybecskerek felé, jobbról-balról több mint tíz kilométer hosszan húzódnak az épületek. Borča városában (magyarul Óborcsa) a XIX. századtól katolikusok éltek, volt egy kis templomuk is. A településnek 1977-ben 30 000 lakosa volt, most több mint 100 000, és nagyon megnőtt a katolikusok száma. Az volt az első templom, melyet a püspöki szolgálatom alatt felújítottunk, most pedig lelkipásztori központot szeretnénk ott építeni. A fehértemplomi, csodálatos, barokk templom volt a második, amelyet renováltunk. Ezután következett a temeskutasi (guduricai) és a nagyszeredi templom, majd Márktelkén (Markovacon) a görögkatolikus templomon végeztünk munkálatokat. Versecen, Ürményházán, Pancsován a plébánia tetejét javítottuk, Ópáván a templomot szigeteltük, Bókán szintén a plébániát hoztuk rendbe. Surjánban teljesen új templomot építettünk, mert a régi, amely valójában csak imaház volt, 2009-ben összedőlt. Nem maradhat ki a felsorolásból Magyarcsernye, Torda, Törökbecse, Beodra, Csóka, Szaján, Tiszaszentmiklós, Törökkanizsa, Nezsény és Muzslya sem. Nagykikindán szeptember 27-én adjuk át az idősek otthonát, melyet elsősorban a nyugdíjas papjaink számára létesítettünk, de lesz benne hely a világi emberek számára is.

* És mi a helyzet Szerbcsernyén?

— Én Németcsernyének nevezném. A katolikus templom ugyanis Trianon előtt Németcsernyén volt. Az ottani plébánost a partizánok 1944 októberében szörnyű kínzások után kivégezték, a német ajkú lakosságot pedig elzavarták. A településnek azóta nincs helyben lakó papja. A plébániát az állam 1959-ben elbontatta. A településen három, esetleg öt gyakorló katolikus hívőnk van, esküvő legutóbb 1974-ben volt, keresztelő pedig 1997-ben, amikor az onnan elszármazottak érzelmi okokból visszajöttek, és ott tartották meg ezt az ünnepi eseményt. Misét eddig is évente egyszer tartottunk, húsvét vagy karácsony, esetleg a templombúcsú alkalmából. Nekem egyébként minden hívő fontos, oda is elmegyek, ahol csak egy bérmálkozó van. Nemrégiben a kétszáz lakost számláló Bikácson tartottam szentmisét, tizenhatan jöttek el, abból négyen pravoszlávok voltak, és nyolcan beszéltek magyarul. Olyan is előfordult már, hogy elmentem Melencére, ahol hivatalosan három hívőnk van, és senki sem jött el a szentmisére.
Németcsernye továbbra sem marad lelkipásztori jelenlét nélkül, akkor sem, ha elbontjuk a templomot, hiszen három-négy személynek egy szobában is lehet misézni. Surjánban százhúsz magyar él, abból hatvan katolikus, húszan gyakorolják is a hitüket, de ennyi embernek is építettünk új templomot, mert ott vannak, és kitartanak.

* Ez azt jelenti, hogy a németcsernyei katolikus templomnak valóban megpecsételődött a sorsa?

— Felmerül a kérdés, hogy mit csináljunk azokkal az épületeinkkel, amelyeket nem használunk, vagy romos állapotban vannak. Ez nem kapcsolódik a nemzetpolitikához, és itt tapasztalható az a téves álláspont, amelyet az utóbbi időben bizonyos magyar közösségek — melyek nem ismerik az itteni helyzetet — hangoztatnak, és magyarkodással próbálnak pontokat szerezni Budapesten. Én 2009 óta nyíltan beszélek erről a témáról, de a folyamat még korántsem közeledik a végéhez. Az egyházjog által előírt feltételek teljesültek, a papi szenátus megtárgyalta és támogatta az ügyet, de a döntést nekem kell aláírnom, vállalnom. A következő lépés, hogy a németcsernyei templomot megfosztjuk a szakrális jellegétől, mert templomot soha sem rombolunk le. A szekularizáció után az épület bontásra ítélhető, amelyhez az engedélyt a helyi önkormányzattól kell kérnünk.

* Püspök úr, nem tart attól, hogy ezzel a döntéssel felháborodást kelt az itteni hívők körében, és veszít a népszerűségéből?

— Akik eddig hozzászóltak a témához, sajnos nemzetpolitikai érveket hangsúlyoztak. A németcsernyei templomot magyarnak kiáltották ki, a nagybecskereki egyházmegye is magyar lett, pedig ez nem így van. Értem, hogy ez sokaknak nemzetpolitikailag nagyon fontos, de az ügy élét az is tompítja egy kicsit, hogy Magyarország 1941-ben Bánátot nem kérte vissza, csak Bácskát.
Érdemes az anyagi feltételekről is beszélni. A püspökség költségvetésében vannak bánsági források, melyek a híveinktől származnak, szerbiai pályázatok és anyagi eszközök, valamint a külföldi segély. A Szerbiából érkező pénz a büdzsénk 15 százalékát teszi ki, 85 százaléka külföldről érkezik. Ebben a részben az anyaországi támogatás nem egészen 10 százalékos, 90 százalék pedig három országból: Németországból, Amerikából és Olaszországból származik.

A németcsernyei templom ügyét nem a mi híveink vetették fel. Én inkább azt tartom fontosnak, hogy a jövőnk legyen reményteljesebb, és ne húzzuk magunk után a múlt koloncát. Nem a népszerűség miatt jöttem vissza harminc év után az Európai Unióból. Nekem van egy feladatom, mellyel a Szentatya megbízott, és az egyházmegye javát kell szem előtt tartanom.

Hét Nap, 2014. 8. 6., LXIX. évfolyam 32. szám 


Továbbra is templomrombolások előkészülete zajlik


Közlemény


A Hét Nap című Délvidéken megjelenő magyar nyelvű hetilap LXIX. évfolyamának 32. számában (2014. augusztus 6.) megjelent egy interjú Német László nagybecskereki megyéspüspökkel Tóth Lívia tollából, elsősorban a lebontásra ítélt bánsági-végvidéki templomok sorsáról. Mint ismeretes, az egyházmegye szenátusa nemrégiben több magyar szórványközösség templomának lebontását helyezte kilátásba. A németcsernyei (szerbcsernyei) katolikus templom lerombolásáról döntés is született.

A Hét Nap hasábjain megjelent tudósítás azonban amellett, hogy megnevezi a Magyar Patrióták Közösségét és minősíti az általunk elindított templommentő felhívást, elfelejtette a „másik fél”, azaz a mi álláspontunkat is közzétenni. Ezúton közleményben kívánjunk ezt a hiányosságot pótolni.

Ez az interjú mindenképpen történelmi jelentőségű a délvidéki templomrombolások története szempontjából. Német László ugyanis nyíltan kinyilatkoztatta, hogy egyházát nem tekinti magyar szervezetnek, sőt nemzetpolitikai érveket egyáltalán nem hajlandó méltányolni, holott az egyházmegye híveinek döntő többsége magyar nemzetiségű, bevételeinek jelentős része pedig Magyarországról származik.

Német László azt a nem mindennapi erőfeszítést, amelyet a délvidéki szórvány magyar emlékeiért teszünk, magyarkodásnak nevezte, azt állítva, hogy nem ismerjük a bánsági helyzetet. Ezeket a rágalmakat határozottan visszautasítjuk. A valóság ezzel szemben az, hogy a németcsernyei templomrombolásra éppen a Nagybecskereki Egyházmegye területén élő tagtársunk hívta fel a figyelmet.

Megjegyezzük továbbá, hogy Német László úr több megkeresésünket válasz nélkül hagyta, mondván, hogy „tudtommal mi nem vagyunk levelezési viszonyban.”

Ha a délvidéki római katolikus egyház valóban az emberekkel kíván foglalkozni, akkor fel kell vállalnia a nemzetpolitikát is. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Német úr által tanúsított hozzáállás, az elfogyó gyülekezetekhez tartozó templomok lerombolása nem szolgálja a magyarság és a katolikus hit ügyét.

Figyelemre méltó, hogy Német László szerint a templomrombolás folyamata „még korántsem közeledik a végéhez.” A nagybecskereki hívek püspöke így nyilatkozott: „A következő lépés, hogy a németcsernyei templomot megfosztjuk a szakrális jellegétől, mert templomot soha sem rombolunk le. A szekularizáció után az épület bontásra ítélhető, amelyhez az engedélyt a helyi önkormányzattól kell kérnünk.”

A következő költői kérdések fogalmazódtak meg bennünk: Vajon van-e erkölcsi alapja ennek az érvelésnek? Van-e közülünk bárkinek joga egy több mint kétszáz éves templomot szakrális jellegétől megfosztani („szekularizálni”), majd nemes egyszerűséggel lebontani? Van-e közülünk bárkinek joga akár egyetlen közösségről lemondani?Budapest, 2014. augusztus 10.




2014. július 28., hétfő

Templomrombolás a Bánságban – Levélváltás a nagybecskereki püspökkel




A Magyar Patrióták Közösség a napokban adott hírt arról, hogy veszélybe került a Bánság több szórványmagyar településének temploma azáltal, hogy a Nagybecskereki Egyházmegye a ledöntésükre tett javaslatot. Szerbcsernye (Németcsernye) katolikus temploma esetén már ki is hirdették az “ítéletet.” A nagybecskereki megyéspüspök levelet írt a templomrombolással kapcsolatban. Az üzenetet Bővíz László beodrai plébános, az egyházmegye sajtóirodájának koordinátora juttatta el az egyesülethez a facebookon. A szöveget változtatás nélkül:


A legegyszerűbb persze lebontani a templomot – Ezzel a bombasztikus címmel jelent meg a Magyar Nemzet on-line kiadásában 2014. július 22-én egy cikk Bucsy Levente tollából (lásd: http://mno.hu/hatarontul/a-legegyszerubb-persze-lebontani-a-templomot-1238322), amely nagyjában átveszi a néhány nappal korábban világot látott, Hetzmann Róbert úr nevével fémjelzett videó-felvételt és a Magyar Patrioták Közössége honlapján megjelent hasonló tartalmú szövegét. (A videót meg lehet tekinteni a következő internet címem: http://mno.hu/videok/104120; a szöveget pedig a következő helyen:http://www.magyarpatriotak.hu/lebontjak-a-szerbcsernyei-templomot).

Először is szeretném előrebocsátani, hogy nem is olyan egyszerű lebontani egy katolikus templomot. A Katolikus Egyháznak világos és inkább visszafogó, mint támogató törvénycikkelyei vannak ezzel kapcsolatban. De ha sikerül is ezeket a feltételeket teljesíteni, csak akkor lehet az adott állam törvényei értelmében kérvényezni egy nem templommá nyilvánított épület lebontását. Kényes ügy.

A Magyar Patrioták Közössége a helység nevét a Trianoni békediktátum utáni formájában hozza. Trianon előtt a katolikus templom Német Csernyén volt. Egy jó patriótának ezt illene tudni.

1944. október 4-én a bevonuló, kommunista ideológiától és bosszúvágytól ittas partizánok nagyon kegyetlen módon, hosszas kínzások után ölték meg a templom utolsó plébánosát, Brunet Ferenc atyát. Bucsy úr rövid mondata, hogy „a lelkipásztort a püspök máshová vezényelte” minden igazságot nélkülöz, hisz 1944 októberétől a faluban nem lakott pap, habár a közösségnek még ma is van nem helyben lakó plébánosa (meg lehet nézni a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján).

Furcsának találom, hogy egy fiatal újságíró, akit az MKPK 2013. január 24-én Szalézi ösztöndíjjal jutalmazott, nem tudja, hogy a Katolikus Egyház nem „magyar egyház”. Szerbiában, a Nagybecskereki Egyházmegye területén, rendszeresen négy nyelvet használunk: magyart, horvátot, csehet és szerbet, kisebb rendszerességgel pedig még románt, szlovákot és németet. Teljesen érthetetlen számomra, ha valaki a Nagybecskereki Egyházmegyét „magyarnak” és nem katolikusnak titulálja, mint ahogy Bucsy úr a cikkében teszi. És: az Egyházmegye területén nem minden magyar katolikus, vannak más felekezetkehez tartozók, vagy vallásukat nem gyakorló praktikus ateisták is (érdekes lenne azt mondani Magyarországon, hogy „gyakorlatilag minden magyar katolikus”. Mit szólnának hozzá a más történelmi egyházak tagjai?).
Az Egyházmegye első püspöke, msgr. Huzsvár László, 7 új templomot építettet, amióta pedig én vettem át az Egyházmegye vezetését, több mint 10 templomot és plébániát újítottunk fel. De mindig ott, ahol vannak hívek, és a hívek szükségletei ezt megkövetelik. Olyan elhagyatott katolikus templomokat, ahol még a templom kulcsát is egy baráti, görög-keleti (ortodox) hívőnél van, gondolom, hogy nem kell mindenáron fenntartani.

Hetzmann úr megjegyzése, hogy „példát kellene venni éppen a magyarországi szerbekről, akik még akkor is ’egyben tartanak’ templomokat, amikor egy adott településen már nincsenek is jelen” szépen hangzik, ha tudjuk, hogy miért van ez így. Hertzmann úr megnézheti a Magyar Kormány által nyílván tartott adatokat arról, hogy a kb. 4000 főt számoló Szerb Ortodox Egyház mennyi pénzt kap évenként működési támogatás címén. Sok szerencsét kívánok neki viszont ahhoz, hogy egy hasonló számot találjon a szerbiai Kormány adatai között. Sajnos, nem fog találni ilyent, mert ilyesmi nem is létezik.

A német csernyei templom fejújítása kb. 150 ezer Euróba kerülne. Ha Bucsy úr és a Magyar Patrioták Közössége szeretné támogatni ennek a hívek nélküli templomnak a fennmaradását, meg tudom adni a Nagybecskereki Egyházmegye forint és deviza számláját. Minden egyes forintra vagy Euróra az Egyházmegye még egyet hozzá fog ad. Ha Önök összegyűjtenek 75 ezer Eurót, mi hozzáadjuk a többit. Hagyjunk már „kulturális lábnyomokat” magunk mögött, ahogy ezt Hetzmann úr olyan kedvesen fogalmazza meg cikkében!

Befejezésül szeretném megkérni Önöket, hogy a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján szereplő híreket legyenek szívesek figyelmesebben elolvasni. Előre is köszönöm.


Dr. Német László 
SDV/ Dr. Ladislav Nemet SVD
nagybecskereki katolikus püspök




A nagybecskereki püspöknek küldött válasz:

Tisztelt Püspök Úr!

Volt szerencsénk internetes formában kézhez venni a szerbcsernyei római katolikus templom lebontásával kapcsolatban írt levelét, amelyet a napokban Bővíz László  juttatott el hozzánk fellépéseinkre küldött válaszként. Bár levele szomorúsággal töltött el, mindenképpen köszönetet mondok azért, hogy az általunk felvetett problémára válaszolt. Mivel levelét nagy nyilvánosság számára is hozzáférhető módon tette közzé, ezért nyílt levél megírása mellett döntöttem.

Szerepel ugyanis az Ön állításai között néhány olyan információ, amely – úgy érezzük – pontosításra szorul.
Valóban, „a helység nevét a Trianoni békediktátum utáni formájában” használtuk, ugyanakkor – ha tudósításainkat figyelmesen elolvasta, láthatta – a falu eredeti nevét is megemlítettük. Éppen a Nagybecskereki Főegyházmegye azon határozata, amely az eredetileg németcsernyei katolikus templom lebontását elrendelte, használja a Szerbcsernye elnevezést. Két korábban itt lévő települést, a döntően szerbek lakta (Rác-)Csernyét és az egykori német-magyar lakosságú Németcsernyét egyesítették ezen a néven (Srpska Crnja).

A Nagybecskereki Egyházmegye 40 plébániájából 27 teljesen magyar, további 9 részben magyar nyelvű. Ez a plébániák 90%-át jelenti. Nem vitatjuk, hogy a Bánságban élő katolikusok nem mindnyájan magyarok, de nem tekinthetünk el attól, hogy a hívek túlnyomó többsége magyar és számukra gyakorta az egyház jelenti az egyetlen közösségmegtartó intézményt. Sajnálnánk, ha a Nagybecskereki Egyházmegye nemzetmegtartó küldetéséről önként lemondana. Véleményünk szerint az egyházak feladata túlmutat a lelki gondozáson, igenis fel kell vállalniuk az emberi közösségek megszervezését, megtartását. Semmiféle egyházpolitika nem vezethet sikerre, amely nem vállal közösséget a hívekkel és kultúrájukkal, nemzeti identitásukkal!
A napokban a Délvidéket járva döbbenten láttuk, hogy magyarok ezrei – akárcsak a moldvai Csángóföldön – nem hallgathatják anyanyelvükön a szentmiséket. A Szerémségben élő magyarok zöme katolikus, mégis egyetlen templomban sincs magyar igehirdetés. A hívek minden tiltakozásuk ellenére horvátul kénytelenek hallgatni az Isten igéjét még olyan falvakban is, ahol horvátok nem is élnek.

Ön azt írja, hogy mi egy hívek nélküli templom fennmaradását szorgalmazzuk. A 2002-es népszámlálás szerint a település 4383 lakosából 163 (3,7%) még magyar volt. Szerbcsernyén a magyarok katolikusok. Az Ön által közölteknek ellentmond az egyházmegye adatbázisa is, amely Szerbcsernyéről mint a magyarcsernyei egyházközség fíliájáról, leány-egyházközségéről ír, a hívek számát 150 főre téve, megállapítva, hogy az igehirdetés nyelve a magyar.

Valóban nehéz feladatnak tűnik 150.000 euró (kb. 45 millió Ft) előteremtése. Igen valószínű, hogy erre a szórványsorba került helyi közösség már nem lenne képes. Ebben az esetben össze kell fogni az egyházmegyében vagy pályázni kell határon túli magyar örökség megóvása érdekében. Az ugyanakkor, hogy a felújítás sokba kerülne, semmiképpen sem indokolhatja egy templom lerombolását! Százötven szórványban élő magyar embernek adott eddig hitet, mutatott irányt a templom tornya. Ha Önök a templomot tényleg lebontják, ezzel felszámolják a helyi magyar közösséget is.

Végezetül szomorúságunknak szeretnék hangot adni, amiért leveléből egyáltalán nem derült ki számunkra, hogy milyen okból döntöttek az érintett templomok ledöntése mellett. Egyáltalán miért vették napirendre az ügyet? A bontott téglák eladásából származó bevétel bizonyára nincs arányban azzal a pótolhatatlan veszteséggel, amelyet egy-egy közösség elvesztése jelent.

Arra kérjük Önt és a Nagybecskereki Egyházmegye Szenátusát, hogy korábbi döntésüket gondolják át még egyszer, és ne bontsák le a bánsági szórvány még megmaradt templomait!

Válaszát várva, tisztelettel:

2014. július 28.
Hetzmann Róbert
Magyar Patrióták Közössége, elnök




In a world without dangers,
And destruction is near,
You can come with us here.

When the people are strangers,
We will rest here and be,
In a moment of peace...

Templom és iskola


Szerbcsernye (Német - Czernya) 2014.

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!


Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét (Szerbcsernyén) magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!


A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Reményik Sándor




2014. július 23., szerda

A legegyszerűbb persze lebontani a templomot




Bucsy Levente
Leginkább önbizalomhiányban szenvedhet a délvidéki Nagybecskereki egyházmegye, amely ahol pap nélkül maradó templomot lát, bontásra ítél gazdag múltú, grandiózus vagy „csak” a határon túli közösségek számára igenis menthető, mentendő intézményeket. A Magyar Patrióták Közössége azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, térképet készít a 100 főnél nagyobb, települési magyar szórványról, ahonnan nem téphető ki az egyházi közösség gyökere.
Sorra bontják az állagában veszélyesnek, illetve teljesen elhagyottnak ítélt katolikus templomokat a Délvidéken, ráadásul egyházi utasításra. Bözödújfalu templomának közelmúltbéli megsemmisülése miatt viszont hírértékű és érzékeny esemény bármilyen határon túli közösségmegtartó hely megszűnése, megszüntetése – a Magyarországon kívüli magyar katolikus egyházmegyék nincsenek ám könnyű helyzetben.
Szerbcsernye sok száz éves település Szerbia román határához közel. Korábban német többségű helység volt, magyar ajkúak adták a lakosság harmadát, a szerbek alig hatodát tették ki az ott lakóknak. A történelem aztán háromszor is belerúgott Szerbcsernyébe az elmúlt száz év során: először trianonkor, aztán az 1944-es délvidéki vérengzések során, majd jöttek Slobodan Milosevic „rendszerváltó” évei. A 2002-es népszámláláskor 3672-en éltek a településen, de csaknem kétszázan még ekkor is magyaroknak vallották magukat – a németség teljesen elpusztult. A magyarság megmaradására tehát alig van kilátás, a helyi anyanyelvű oktatás megszervezésére esély sincsen, a nemzeti megmaradás utolsó jele valójában a katolikus templom.

Szerbcsernyei templom

A Szent József Szűz Mária Jegyese-templomról viszont a Nagybecskereki egyházmegye a közelmúltban úgy döntött, hogy mivel nincs egyházközössége – a lelkipásztort a püspök máshová vezényelte –, a földdel kell egyenlővé tenni a 150 éves omladozó épületet. A fejleményekre az MNO figyelmét felhívó Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közössége vezetője elmondta, itt nem csak egy templomról van szó.
„Bár valóban bezárt templom a szerbcsernyei, mi a helyi nemzetiségi adatokat ismerve kételkedünk abban, hogy a katolikus közösség helyben nem feltámasztható. Nem egy-két idős asszonyról beszélünk, hanem százhatvannál is több magyarról, akik gyakorlatilag mind katolikusok” – árnyalja Hetzmann az egyházmegye által lefestett sötét képet. Szerinte példát kellene venni éppen a magyarországi szerbekről, akik még akkor is „egyben tartanak” templomokat, amikor egy adott településen már nincsenek is jelen, ha másért nem, hát azért, hogy egy nép történelmi, „kulturális lábnyomot hagyjon maga után”.

Nem csak templom, nem csak egy templom

A „nem csak egy templomról van szó” mondatnak eddig csak a negyedik szava volt hangsúlyos, e mellé fel kell venni másodlagos hangsúlynak a harmadikat is, az egyházmegyei döntés ugyanis nem korlátozódik Szerbcsernye csonkolására: Törökbecsén, Párdányon, Ópáván, Perlaszon és Módoson szintén megsemmisítésre vár a katolikus egyház helyi központja, nem egy esetben ez a templom mellett plébániai épületet is jelent, aminek megsemmisítése még praktikussági szempontból is hihetetlen lenne – arról nem is beszélve, hogy a papok nemritkán szinte koldulni kényszerülnek egy-egy közösség igényelte épületszárny megépítéséért.



„Módos neogótikus Nagyboldogasszony-temploma a Közép-Bánság legnagyobb egyházi épülete, a településen ráadásul él 250 katolikus magyar, ennek dacára veszi el a magyar egyházmegye a magyaroktól a vallásgyakorlás lehetőségét” – fájlalja a helyzetet Hetzmann Róbert. Szerinte talán az a „praktikus” indíttatás állhat a nagybecskereki döntés háttérben, hogy akinek fontos, az egy-két falut úgyis utazik majd a szentmiséért, a helyi közösség széthullásával azonban nem számolnak.




Arra a kérdésre, hogy Magyar Patrióták Közössége milyen megoldást javasolna, Hetzmann Róbert így fogalmaz: „Először is leltárt kell készíteni minden magyar intézményről és templomról, amely még megvan, illetve talán azokról is, amelyeket Tito óta leromboltak. A cél ugye az, hogy megmaradjon az intézmények funkciója, ezért azt is fel kell térképeznünk, hogy milyen állapotban vannak a közösségek egy adott helyen, és ahol százas nagyságrendben él katolikus magyarság, ott fel kell lépni. Magyar értékek nincsenek magyar közösségek nélkül, és ez fordítva is így van.”

Érdekesség, hogy a térségben lévőknél sokkal régebbi, akár Árpád-kori templomok is vannak nem messze, a dél-erdélyi Hunyadban, ahol a román ortodox egyház feni a fogát a lenyűgöző magyar templomokra – ha nincs más lehetőség, ezeket az intézményeket a továbbiakban az ortodoxia fogja üzemeltetni, de az már nem lesz „olyan”. Épp ezért Hetzmann még egy mentő kézért nyúlna, nem is reménytelenül. Sátoraljaújhelytől húsz perc autóútra ugyanis van egy egyutcás mintafalu, Legenye.

Pályázni kellene, mert nem mindegy, ki újít fel

„A Ronyva patak völgyében fekvő apró falu 22 reformátusa pályázott a magyar államnál, és nyert. Bő négymillió forintból kiválóan felújították a helyi templomot, ehhez persze kellett egy dolgos lelkész is, akinek több közül ez csak az egyik szolgálati helye.”

A Felvidékről Hetzmann-nak eszébe jut: bizony nem mindegy, ki újít fel valamit. Mert bár mutogathatunk egy templomra a határon túl, hogy a magyarok építették, ha adott esetben a szlovákok teszik rendbe és tartják karban, bizony nem minden alap nélkül nyer teret az asszimilációs törekvés.


Egy gondolat erejéig azonban vissza Szerbcsernyére. Írtuk, a nemzet megmaradására „alig van kilátás”. A jövő csírája viszont egy faluval arrébb látszik. A román határ túloldalán, a Csernyétől 8 kilométerre fekvő Zsombolyán Böjte Csaba ferences testvér nyitott árváknak gyermekotthont.




2014. július 18., péntek

Lebontásra ítélték a szerbcsernyei katolikus templomot, -kommunizmus szelleme kísért ismét...



A Nagybecskereki Egyházmegye papi szenátusa a kommunista templomrombolók nyomdokaiba kíván lépni? – Mi lesz a szerbcsernyei katolikus templom sorsa?

Az egyetemes magyarságot mélyen megrázta, amikor június 29-én Erdélyben a vízzel elárasztott Bözödújfalun ledőlt a katolikus templom tornya. Ugyanakkor teljesen publicitás nélkül maradt, hogy nagyjából ugyanabban az időben ülésezett a Nagybecskereki Egyházmegye papi szenátusa, amely során szó volt a romos és nem használt szentélyek és plébániák sorsáról is, konkrétan a Törökbecse II (azaz Aracs), Párdány, Ópáva, Perlasz, Módos és Szerbcsernye (azaz Németcsernye) katolikus templomának sorsáról.

A Nagybecskereki Egyházmegye honlapját valószínűleg kevesen és ritkán böngészik, így teljesen visszhang nélkül maradt a püspökség papi szenátusának döntése, hogy az 1868-ban épült szerbcsernyei Szent József Szűz Mária Jegyese templom (képen fent) ledöntését támogatja, ami – kár szépíteni és (félre)magyarázni – súlyában és következményeiben teljesen egybevág a Ceasusescu-féle erdélyi falurombolással illetve a jugoszláv kommunisták gaztetteivel.

Az 1944-es jugoszláv partizánok Délvidékre történt bevonulása során kezdetét vette a magyar és a német lakosság meghurcolása, sanyargatása, a tömeges kivégzések, és ez a népirtás nem egy helyen a katolikus templomok lerombolásával volt egybekötve. Főleg a német többségű, ám magyarok által is lakott falvakban, Közép- és Dél-Bánságban, valamint Nyugat- és Dél-Bácskában. Így lettek menthetetlenül eltüntetve a föld színéről a templomok Torontálszécsányon, Molyfalván, Begaszentgyörgyön, Szenthuberton, Omlódon, Beresztócon, Kevepallóson és Fejértelepen, akárcsak a fehértemplomi Szent Vendel-kápolna (hogy csak a bánsági lerombolt szakrális épületeknél maradjunk).

Teljesen érthetetlen, ép emberi ésszel felfoghatatlan, hogy a becskereki püspökség miért akarja ennek hagyományát folytatni olyan politikai és társadalmi helyzetben, amikor a vallásgyakorlás teljesen szabad és amikor messze nem nehezednek az egyházra olyan nyomások, mint az előző rendszerben. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: a katolikus egyházvezetés miért akarja éppen templomrombolóként beírni magát a bánsági magyarság emlékezetébe.

Persze, a püspökség elvileg meg tudná magyarázni ezt a döntést racionális (elsősorban gazdasági) érvekkel, ám marad a tény, hogy egy szentély vagy műemlék (mindkettő igaz a szerbcsernyei templomra) ledöntése akkor is barbár, megbocsájthatatlan bűn, ha történetesen a püspök áldásával történik. Aztán, bármennyire is rossz állapotban vannak templomaink, bármennyire is elhagyatottak, a ledöntésük semmiképp se lehet a megfelelő megoldás. Példát éppen a bánsági magyarságnál is kisebb létszámú magyarországi szerbektől lehetne venni, akik gondosan őrzik a templomaikat, még olyan településeken is, ahol alig élnek szerb családok.


“Módos kérdése továbbra is nyitott” – azaz, még nem dőlt el, megmaradhat-e a templom, pedig a faluban még 250 katolikus magyar él

A Közép-Bánságban, Nagykikindától keletre, Magyarcsernye és Zsombolya között fekvő Szerbcsernyén (amely a trianoni békediktátumig Németcsernye elnevezést viselte) 1910-ben 3393 lakos élt, ebből 1034 (30,47 %) magyar és 1795 (52,91 %) német volt. A történelem nem kegyelmezett a falu katolikus lakosságának, így Trianon, a ’44-es népirtás és a milosevicsi ’90-es évek után, a 2002. évi népszámláláson a 3672 lakosból csak 163 fő vallotta magát magyarnak (a lakosság 3,71 %-a), németnek mindössze 11 (0,25 %).

A délvidéki magyarságot – földrajzi elhelyezkedése, illetve demográfiai helyzete alapján – nagyjából négy csoportra lehet felosztani; ezek: az észak-vajdasági tömb, a városi szórványok, az elszigetelt magyar többségű falvak, valamint a falusi szórványok.

A legrosszabb, legkiszolgáltatottabb helyzetben egyértelműen azok a maroknyi magyarok vannak, akik kis létszámban, szórványosan élnek a szerb többségű járások szerb többségű falvaiban (így Szerbcsernyén is), ahol gyakran a kis létszám miatt nem lehet megszervezni az anyanyelvi oktatást, és ahol a magyarság létezésének egyedüli jele a tönkrement állapotban levő templom (mármint ott, ahol ’44 után nem lett lerombolva), és a megmaradásra alig van némi kilátás. A délvidéki, de főleg a bánsági magyarság helyzete még kilátástalanabb lesz, ha egyházi vezetőink kihúzzák lábunk alól a szőnyeget, elvágják gyökereinket.

Erdei Iván Márk (Kevevára)


Áldjátok az Úrnak minden művei az Urat! (Dán 3,57a)  
A bontás művei is, mert ezt követően valaki építeni is fog...



Régi és nem használt templomaink és plébániáink sorsa

A papi szenátus alatt szó volt a romos és nem használt templomaink és plébániák sorsáról. A vélemények eléggé eltérőek ebben a kérdésben. A következő ingatlanokról volt szó:

    - Törökbecse II,
    - Párdány
    - Ópáva
    - Perlasz
    - Módos – templom és plébánia
    - Szerbcsernye – templom.

Az ópávai plébános javasolta, hogy a Kucharik atya által épített ingatlant takarítsuk el a plébánia kertjéből. Engedélyezve.

A galagonyási templom és plébánia ügyét ugyancsak mons. Fiser János fogja rendezni.

A szerbcsernyei templom ledöntését támogatta a szenátus.

Perlaszon ft. Lulić Franjo megpróbál vevőt találni a plébánia épületére, ha nem sikerül, akkor le lesz döntve.

Törökbecse II-ről már kétszer döntött a Püspöki Hatóság, várom, hogy mons. Mellár József lépjen az ügyben.

Módos kérdése továbbra is nyitott.


Az ördög is angyal volt...




2013. október 25., péntek

Luxusszünet a luxuspüspöknek és 31 millió euró története...



Ferenc pápa felfüggesztette tisztségéből a költekező életmódjával Németországban botrányt kiváltó Franz-Peter Tebartz-van Elst limburgi püspököt, jelentette be a Vatikán.

„A Szentszék úgy ítéli meg, hogy a németországi egyház által folytatott vizsgálat eredményeire várva engedélyezi Franz-Peter Tebartz-van Elstnek, hogy az egyházmegyéjén kívül tartózkodjék” – olvasható a Vatikán közleményében.

Mint már korábbi írásunkban is közöltük, a délnyugat-németországi Limburg püspökének felfüggesztését, aki 31 millió eurót (több mint 9 milliárd forintot) költött egyházi pénzekből rezidenciájára, két nappal azután jelentették be, hogy a katolikus egyházfő fogadta a püspököt. 

A német katolikus egyház előzőleg bizottságot nevezett ki a limburgi püspök kiadásainak vizsgálatára.
A szokatlan intézkedés következtében Franz-Peter Tebartz-van Elstnek el kell hagynia az egyházmegyét, amíg folyik a nyomozás és a könyvvizsgálat.

A Vatikán közleménye szerint „a főpapnak jelenleg nincs módjában ellátnia a püspöki szolgálatot”, és távol kell egy időre maradnia az egyházmegyétől, amelyet erre az időre Wolfgang Rösch általános érseki helynök irányít majd. Az eset kínos helyzetbe sodorta a pápát, aki a szegények oldalán álló szerényebb egyházat szorgalmazott, és felszólította a püspököket, ne éljenek „hercegek módjára".Ferenc pápa arra is ígéretet tett, hogy tisztázza a vatikáni bank sötét ügyeit. 


A német média „luxuspüspöknek” titulálja a főpapot, amióta szeptemberben elrendelték kiadásai ellenőrzését, és kiderült, hogy rezidenciájára legalább 31 millió eurót költött, a tervezett hatszorosát. Trebartz-van Elstet német bírák azzal is vádolják, hogy eskü alatt hazudott az indiai szegénység-programok megtekintésére felhasznált első osztályú repülőjegyekkel kapcsolatban.

A német média hivatalos dokumentumokra hivatkozva arról számolt be, hogy a püspök rezidenciájában 15 ezer euróért rendeltek fürdőkádat, 25 ezer euróért konferencia asztalt és 2,9 millió euróért magánkápolnát. Az 53 éves Franz-Peter Tebartz-van Elst-nek 22 éve van az egyház hivatalos nyugdíjkorhatárának eléréséig, és ha le is mond a limburgi egyházmegye vezetéséről, a püspöki címet és rangot továbbra is megtarthatja.

Robert Zollitsch érsek, a német püspöki konferencia feje, aki a múlt héten találkozott a pápával, hogy megvitassa a limburgi botrányt, felszólította Franz-Peter Tebartz-van Elstet, hogy vizsgálja meg a lelkiismeretét a német egyházban általa okozott válság miatt.

A botrány nyomást gyakorolt a német püspökökre a nagyobb pénzügyi átláthatóság érdekében. Egyes médiajelentések szerint a limburgi botrány hatására sok német hivatalosan kilépett a katolikus egyházból.
Magyarországon hasonló okok miatt vonult nyugállományba az egykori pécsi püspök, Mayer Mihály is.  


2011. július 27., szerda

Üröm az örömben, Csókán a szivárvány is botránnyal sétafikál!

Psssssszt !!! Elmentem az oviból, mert nem érnek rá, hogy velem foglalkozzanak!
Csóka Község központi óvodáját Örömnek nevezték el anno, amikor a munkás ököl vasököl vót még Csókán is, majd az elvtársakból pár éjszaka után urak lettek és úgy döntöttek, mert dönteni köllött, hogy a "gyermekkert" Szivárvány elnevezést kapja. A döntést férfi embörnek köllött möghozni, mert falún a zaszzonynak a sporhelt mellett a hele! Találó az elnevezés, mert ugyebár a szivárvány minden színeit megjárt pártkáderekről lévén szó, szolgálták a vörös külső peremet és ma szolgálják az ibolya belső peremét a szivárványnak (hatalomnak). Rágódtunk is Csókán egy picinykét az elnevezésen, mert a szivárvány mást jelent a nagyvilágban, felvonulásokon, de Csóka olyan messze van a nagyvilágtól, mint a rátóti demokrácijó legény-anyája, a Bélák között nevelkedett Józsi...

Merre is menjek, merre is, jujj itt veszélyes lehet!

Egy picinyke gyermek fogta magát és a szivárványból elindult a nagyvilágnak július 21-én, mert ugyebár Csókán mindenki a politika nevezetű fránya fertőző betegségben szenved, melyet a nagyvilágban pletykának neveznek és őrző-védő tekintetük nem a gyermeken volt, hanem azon, hogy a nagy "démokrátikus" vezetőink kivel, mikor, hányszor, mennyiért keresik a mindennapi betévőt! Meg azt is suttogva elmondták, hogy a fő mufti helyettese az al-mufti elhagyta élete asszonyát és a végzet asszonyával az Olasz csizma nevezetű félszigeten sziesztált, pálmafák alatt közpénzek másodlagos befektetésével piadesztilált...A kis-csókai asszonykák kórusa rázendíthet: Nem zörög a haraszt, ha zentai úton a szél nem fújja...

 
A 17 hónapos gyermeket nem érdekelve a pletyka elindult Csóka legforgalmasabb útkereszteződése felé, majd azt áthaladva közmunkások állították meg világot meghódító útján. Te jó ég, 17 hónaposan az ember-fia még alig tud járni! A csókai óvoda legújabb botránya! Forgatókönyv szerint senki nem tudta, hogy a gyermek hogyan került az utcára, ujj mutogatások, mellébeszélések...következtek. A felelős az nem itt lakik, majd a pártkönyv tisztáz minden, még a kétes minőségű ivóvizet is. A szülők mélységesen fel vannak háborodva, jogosan! Az intézményt vezető felelősségre vonásról regél, mert természetesen ő nem volt értesítve a történtekről már a történetét ismerve, és előzményeket számba véve, amelyet csókai író megregélt:http://jabberwocky-reloaded.blogspot.com/2010/07/bajka-sa-happy-end-om-prevedena.html és el is náspángolta érte a demokratikus honatya al-al mufti. A megoldás az lesz, hogy az ügy nem lesz megoldva!
A csókai Amazóniában hölgyek viselik a nadrágot, közvállalatok élén pártkönyves amazonok várják a vetésforgót, ami nem lenne gond, ha olyanok is lennének, mint az amazonok! Ehelyett bugyuta mellébeszélésekre telik, némi sminkkel és botránnyal fűszerezve, talán így a jó? A népnek meg kell adni amit kér, Csókán kenyeret és cirkuszt kért a nép és azt is kapott!


Jut eszembe, megvolt a község napja, Szent Anna és Gábriel arkangyal ünnepnapja, megvolt a kenyér is meg a cirkusz is újra, előkelő "választott" népség futott össze újra, mert az év vége felé választási vetésforgó lesz újra! A fogadalmi szöveget hallva politikus püspökünk jóvoltából távozó atyánk szájából : "...Kérték egyszersmind a bűn nélkül fogantatott Boldogságos Szűz Máriát, hogy különösen édesanyja Szt. Anna asszony tiszteletére szentelt csekély szolgálatukat kedvesen vevén, leghathatósabb közbenjárása által Szent Fiának isteni kegyelmét nyerje meg számukra, mi által a bűntől megőriztetvén, annak szomorú következményétől is mentesek lehessenek." Eljutott e a "választottak" szürkeállományáig, eszükbe jutott e, hogy kik küzdötték ki azt, hogy most őseink fogadalmi ünnepét ünnepelhetik a nagy október 8. helyett? Nem és nem is fog eljutni, az emberi kicsinyességen nem tudnak túl lépni, az önzés és bűn nyomukat követi és ezt még az egyház élteti!? Voltak itt nehéz idők, hogy a hívőt a sarló és a kalapács üldözte, kibírtuk és ezt  is kibírjuk, mert mi hívők képezzük Jézus egyházát és nem a hajbókoló köpönyegforgató hatalmasságok! Igaza volt kedves Cs. Simon István, ahogy általa megsiratott Terjánon így Csókán sem lesz feltámadás!


Felújított szilfakereszt
(Szülőfalum, Terján elárverezésének 50. évfordulójára)

Elárverezett falum elhagyott,
elvadult temetőjében,
újabbanegy felújított szilfakereszt áll.
Kósza szelek és repülésben elfáradt madarak bálványozzák.
Elhagyott temetőnkben távolba tekintő napsugaras szilfakereszt révedez.
Körülötte gyomok közöttvergődő maradékdísznövények,kopott koszorú és hüllőként szétcsúszó gyökerek.
A terjáni temetőben újabban már felújított, bálványsúlyú szilfakereszt áll,
s átöleli az enyészet,
megköveti a magány,
Napsugaras szilfakereszt,
lesz-e még itt feltámadás?

+ Cs. Simon István


Ügyészségi döntés:

A „felelősséggel terhelt?” óvónővel szemben, akinek a feladata a 17 hónapos gyermek felügyelete, nem indítottak hivatalból eljárást, mivel az ügyészség úgy véli, hogy nem indokolt az eljárás hivatalból való megindítása, mivel a gyermekkel semmi kínos nem történt. !?


Kapcsolódó: Rege happy end-el a végén http://jabberwocky-reloaded.blogspot.com/2010/07/bajka-sa-happy-end-om-prevedena.html
Margit Zoltán

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin